Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-15 / 42. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 15, 1964 Munkás és szakszervezeti hirek Kevés munkással a kimerültségig “A személyzet ki nem elégítő száma és munkaidejének mértéktelensége” volt az oka annak, hogy a Rebel Jr. nevű vontatóhajó nekiment egy hídnak, ami hat ember halálát okozta. Ezt állapította meg a Coast Guard kivizsgáló bizottsága arról a szerencsétlenségről, amely Louisianában a Lake Pontchartrainon történt. A kimerült Clifford Miley irányította a kormánykereket és talán elszun- ditott, mert nekiment a tavat átszelő 24 mérföldes hid egy oszlopának és rést szakított e hídon. Másodpercek múlva egy 8 személyt szállító busz zuhant a tóba a résen keresztül. Az utasok közül kettő maradt életben. A vontatóhajó megánkereske- delmet bonyolított le. A húsfeldolgozó munkások uj szerződése A United Packinghouse Workers Union munkaszerződéses megállapodásra jutott a Cudahy Packing Company-val a cég több húsfeldolgozó telepén alkalmazott 2,800 tagja érdekében. Az uj munka- szerződés három évre szól, 6 cent órabéremelést, a havi nyugdíj emelését és más jóléti, valamint egészségügyi juttatásokat nyújt a munkásoknak. A munkások átlagos órabére az uj megegyezés előtt $2.82 volt. Nyolc hónap alatt 1S4 bányászhalál A U.S. Bureau of Mines statisztikája szerint, az év első nyolc hónapjában 164 szénbányász lelte halálát az amerikai szénbányákban. Aug.-ban 17 volt a szerencsétlenségek száma és ennek 82 százalékát tetőomlás okozta. Ez mutatja, hogy az e téren fennálló hanyagság jár a legnagyobb veszéllyel a szénbányászok számára. A dolgozó bányászok száma csökkent a tavalyihoz képest, de a szén- termelés emelkedett. Hogy csapta be a Kaiser-vállalat a “haszonrészesedö” munkásait 1983 márciusában a United Steelworkers of America újszerű munkaszerződést kötött a Kaiser Steel Corporation-nal. Megállapodtak, hogy a “népi kapitalizmus” tévhit alapján, a munkások részesülni fognak a megtakarított termelési költségekben, havonta kiosztott “bonusz” formájában. Azon év júniusában a munkások kaptak is 100 dollár bonuszt, de azután akárhogy igyekeztek munkameg- feszitéssel a költségeket csökkenteni, a bonusz egyre kisebb lett és 1984 áprilisában már csak 14 dollár jutott egy-egy munkásra. A munkások természetesen zúgolódtak. Ez volt a helyzet a vállalat Fontana, Cal.-i telepén, amikor a szakszervezet vizsgálatot kért az ügyben. Kitudódott, hogy a Kaiser-vállalat az Eagle Mountain, Cal.-i bányájából olyan vasércet szállított Fontanaba, amely a szokottnál magasabb vasmennyiséget tartalmazott. A jobb minőségű vasérc leszállította az üzem acéltermelésének költségét. Azonban Kaiser arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezt a költségmegtakarítást nem fogja megosztani a fontanai üzem munkásaival, miután a megtakarítás nem itt történt, hanem a vasbányában. Ragaszkodott ahhoz, hogy a szerződés értelmében ebben az esetben joga van az acélmunkásokat kizárni az osztozkodásból. De az unió tisztviselői megvádolták a vállalat vezetőségét, hogy “sokszázezer dollárt” vont el a munkások bonuszából. A panaszt átvette az a kilenc tagú bizottság, amely az eredeti osztozkodási tervet kidolgozta. Ez á bizottság három vállalati, három szakszervezeti és három semleges tagból áll. A bizottság úgy határozott, hogy a vállalat nem tarthatja meg magának a jobb ércből eredő költségmegtakarítás teljes összegét, hanem juttatnia kell a munkásoknak is belőle. Ennek a döntésnek eredményeként a Fontanaban dolgozó 5,400 acélmunkás egyenként 85 dollár bonuszt fog kapni, mint hátralékos jóvátételt. Szeptembertől számítva pedig, a munkások rendes bonuszt kell hogy kapjanak, amelyhez a jobb minőségű acélból eredő költségmegtakarítást is be kell számítani. A bizottság megállapított szabályokat annak a lemérésére, hogy a vállalat a vasérc, valamint az ugyancsak saját szénbányáiból szállított szén, minőségéhez mérten mennyit számíthat le a költségmegtakarításból saját magának és mennyit köteles a munkásainak bonusz fejében kifizetni. Nem nehéz arra következtetni, hogy ez az egyezmény is a munkások megrövidítését és a vállalat nagyobb hasznát fogja eredményezni. Üvegfúvó munkásak szerződés követelései Az üvegfúvók szakszervezete, a 68,000 taggal rendelkező Glass Bottle Blowers Association, az egész iparra kiterjedő szerződésmegujitó tárgyalásokat kezd e hónapban a munkáltatók szervezetével, a Glass Container Manufacturers’ Institute-al. A szakszervezet követelései béremelésre, nyugdíjemelésre, elbocsátott munkásoknak az iparon belüli elhelyezésére és bizonyos számú biztosított heti keresetre terjednek ki. Lee W. Minton, a szakszervezet elnöke szerint az ipar nagy haszonnal működik és a követelések felállításánál mellőzni fogja a hivatalos “guideline” korlátokat. A szakszervezet be akarja szüntetni az “incentive pay”-t, s ezt a 15 százaléktól 25 százalékig terjedő külön díjazást a rendes bérezéshez kívánja csatolni. A munkára való serkentést a komplikáltabb üvegformák és a gépek felgyorsítása úgyis megnehezetiti. Ezért jelentős béremelést és a minimális órabér 2 dollárban való megállapítását fogja kérni. A munkások egyrésze ennél kevesebb bért kap most az iparban. Az elbocsátott munkások érdekében azt akarja kiharcolni, hogy más cégnél nyitva levő állásra elsőbbségi joguk legyen és hogy hely változás esetén a munkás megtarthassa nyugdíj jogosultságát. A szakszervezet a nyugdíj összegének havi 5 dollárra való emelését tűzte ki célul, minden leszolgált év után a 60. évében nyugdijállományba menő munkás számára. 65 éves korában, amikor a társadalombiztosítás teljes összege lép érvénybe, akkor ez az összeg $4-re száll le. Ezzel a korai nyugdíj bavonulást kívánják szorgalmazni, hogy a fiatalabbak alkalmazását tegyék lehetővé. Mr. Minton olyan terv kidolgozását keresi, amely biztosítana minden munkásnak bizonyos számú heti keresetet évente. Ez 26 héttől 48 hétig terjedne, attól függően, hogy a munkás milyen hosszú ideje dolgozik az iparban. Ennek érdekében a “szükségtelen túlórázás” beszüntetését is követelni fogja a szakszervezet. Taft-Hartley szirájkfHalommal dolgoznak a rakodómunkások A keleti tengerpart kikötőinek rakodó munkásait két napos sztrájk után újra munkába kény- szeritették a Taft-Hartley törvény alapján, amely 80 napra felfüggeszti a munkások sztrájkjogát és időt ad arra, hogy a szakszervezet és a munkáltatók a szóbanforgó vitás kérdés felett megegyezzenek. Jelen esetben a munkásbrigádok létszámának leszállítása a vitás kérdés. Már évek óta az. A munkáltatók a 20-as létszámot 14-re akarják leszállítani a két év előtti 16-os követeléssel szemben. A szakszervezet ragaszkodik a 20 tagú munkabrigád fenntartásához. A munkáltatók a rakodó technika gépesítését a maguk javára akarják kihasználni a munkások egyrészének elbocsátásával. Az elnök a sztrájkot “az ország veszélyeztetésének” minősítette és betiltása után egyeztető bizottságot nevezett ki. Ez már a hatodik alkalom, hogy a Taft-Hartley-törvényt fennállása óta a rakparti munkásokkal szemben alkalmazták. Egy bizottság már két éve tanulmányozza a helyzetet s azt az indítványt tette, hogy két évi részletben három emberrel csökkentsék a munkabrigádot. A szakszervezet visszautasította az ajánlatot és a munkáltatók elfogadták mint alapot további intézkedésekre a jövőben. Tizmillió dolláros bérveszieség évente A General Electric Co., a Schenectady, N. Y.-i üzemében 3,000 darabszámra dolgozó munkását arra kényszeritette, hogy más bérezési módszerre, a napi díjazásra térjen át. Ezzel a munkások évi keresete kb. 10 millió dollárral kevesebb lesz. A GE már hónapok óta azzal fenyegetőzött, hogy a vállalat telepének ezen részlegét lezárja, ha a munkások nem fogadják el a feltételeket. Nemcsak a munkások életében, hanem a város gazdaságában is eltolódást okozott volna a fenyegetés beváltása. Mérlegelve az esélyeket, az International Union of Electrical Workers, a GE munkások képviselője, megegyezett a vállalattal ebben a kényszerhelyzetben. Az IUE megvádolta a vállalatot, hogy a tavaly októberi szerződésmegujitásnál nem említette a tervbevett bérezés változtatást. Csak márciusban, amikor nyilvánosságra került, hogy a vállalatnak 165 millió dollárt kell visszafizetnie vevőinek kártérítésként a múltban elkövetett törvényellenes árszabályozási eljárásaiért a számított 75 millió helyett, határozta el magát, hogy ezt a munkásai bérén fogja bevasalni. A GE és más villamossági felszereléseket készítő vállalatokat, árrögzitési összeesküvésért, az állami intézményeket és vásárló közönséget sokszáz millió dollárral való megkárosításért megbüntették és kártérítésre Ítélték. “A GE most alkalmazottaival fizetteti meg a vezetőség bűneit”, mondja a szakszervezet és hogy ezért az elfogadott munkásszerződést is megmásítja. A szakszervezet még arra is figyelmeztet, hogy a vállalat a napi munka normáját a munkások darabszámos teljesítménye alapján akarja megállapítani, s ezzel a dolgozók kizsákmányolását fokozni fogja. Az UAW szerzödésmegujitásai (Folytatás az első oldalról) személyi ügyek intézésére. Havi fizetéses alkalmazottak, akiknek négy heti vakáció jár, egy ötödik heti fizetést is kapnak. A fizetett ünnepnapok számát 7-ről 9-re emelik. Emelték a havi nyugdíj juttatást. A munkás S4.25-öt kap minden szolgálatban töltött év után havonta. Akik 65 éves koruk előtt mennek nyugdíjba, azok nyugdíjpótlékot kapnak és a 30 évi szolgálattal rendelkező 60 éven felüli munkás havi nyugdija elérheti a 400 dollárt. A Deere üzemek 17,000 munkása szerződésének feltételei ugyanilyen vonalon változtak meg. A munkaképtelenné vált munkások 26 hétig tartó betegbiztosítási összegét ezentúl 52 hétig fogják fizetni és a vállalat viseli a biztosítás költségeit. Folynak a tárgyalások az American Motors-al Az UAW folytatja a tárgyalásokat az American Motors megbizottaival az október 15-én lejáró munkaszerződés megújítására. Ugyanazokat a feltételeket állította fel, amiket a Három Nagy autó vállalatnál kapott a munkások számára. A vállalat vezetősége részéről felmerült az a lehetőség, hogy az u.n. “haszonrészesedési terv,” amelyben három évvel ezelőtt megegyeztek a szak- szervezettel, kiesik a megújításra váró szerződésből, miután éles ellentétek merültek fel körülötte. Elfogadása óta elégedetlenség kisérte a tervet a munkások részéről és állítólag a szakszervezet sem lelkesedik már érte és bizonyos változásokat akar létrehozni az uj szerződésben. Szerszámkészítők sztrájkra készülnek Az UAW-hoz tartozó 4,000 szerszámkészítő felhatalmazást kért az uniótól, hogy jobb munkaviszonyokért sztrájkolhassanak. Ezeknek egyrésze nem a nagy autóvállalatok alkalmazottja, hanem az általuk más vállalkozóknak kiadott rendeléseken dolgozik. A szakmában növekvő automatizálás következtében sokan vesztik el állásukat. A munkások a 30 napos munkahetet követelik és egy szakaszt a munkaszerződésbe, amely állásukat biztosítaná. Sok szervezetlen műhely van a szakmában, ahol kevesebbet fizetnek a munkásoknak és az autógyárosok a maguk javára használják ki a vállalkozók közötti versengést. EZT MONDTA GOLDWATER: "A NATO-erők főparancsnokának kezébe adnám a nukleáris fegyverek feletti kontrolt . . , A NATO-parancsnok ne legyen arra kényszerülve, hogy megvárja, mig a Fehér Ház konferenciát hiv ezen fegyverek használatának megbeszélésére." (Conscience of a Conservative.) "Arra a kellemetlen meggyőződésre jutottam, hogy az Egyesült Államoknak többé nincs helye az Egyesült Nemzetekben." (Phoenix, 1961 december 20.)
