Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-10-15 / 42. szám

Thursday, October 15, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

3

KILÁTSZIK A LÓLÁB

(Folytatás az első oldalról)

amerikai magyarságnak. De vajon ha Kiár már kilenc hónapot várt vádjai publikálásával, nem tudta volna még egy hónappal elhalasztani a hadjáratot?

A Refugee Committee október 3-án emlékünnepélyt rendezett elnökének halálozási évfordulója alkalmából, amelyen dr. Kiár Zoltán is résztvett. A gyűlés után a hallgatóság még együttmaradt beszélgetni, de megzavarta őket dr. Kiár orditozása: kíméletlenül támadta a Magyar Zsidók Világszövetségének vezetőségét. Ezen előzmény, s a lapban publikált vádak elolvasása után úgy találtam, kötelességem megvizsgálni a vádak hitelességét.

Miről is van szó?

Az Ember hasábjairól az olvasóra zuduló zavaros szóáradatból a következőket sikerült kihámoznom:

1. Mr. Gerő a Világszövetség titkárát alkalmazta nyomdája ügynökeként.

2. A Gerő tulajdonában lévő nyomdában a Világszövetség lapját szedik, s ugyanitt szedik a jobboldali Magyar Szabadság cimii lapot is, amely utóda az egykori Szabad Magyarságnak.

3. Gerő nyomdáját a Világszövetség “táplálja.”

Ennyit mond hát és semmi többet dr. Kiár

“szenzációs” és “leleplező” cikke Az Ember szeptember 26-i számában.

Felhívtam hát telefonon Mr. Gerőt, az inkriminált nyomda tulajdonosát, s megkérdeztem, hajlandó-e nyilatkozni. “Nagyon szívesen, bármikor és bárhol” — hangzott a válasz.

— Mi igaz abból a legsúlyosabb vádból — kérdeztem találkozásunkkor — amely szerint a Magyar Zsidók Világszövetsége az Ön nyomdáját “táplálja”?

Felnevetett, s azt mondta:

— Dr. Kiár alaposan elrugaszkodott a valóságtól. Önköltségen adtam ki “The Destruction of Hun garian Jewry” cimü két dokumentációs kötetet, amelynek el nem adott példányait jelenleg is díjtalanul raktározom. Bármilyen munkát kapok a Szövetségtől, mindig önköltségi áron szállítom, s türelemmel várom, mig a szervezet kifizeti. Ha minden üzletet igy bonyolítanák le, higyje el, nem tudnék megélni. De ami a zsidó ügyek védelmezését illeti, épp most adtam ki két könyvet saját költségemen. Az egyik Eichmannról szól, a másik a kommunista országokban megjelenő zsidó irodalom bibliográfiája. Ebben a formában támogatom a zsidó érdekeket.

— S tudja Ön ezt bizonyítani?

— Feltétlenül. Bármikor, akár ebben a pillanatban feljöhet az irodámba és betekinthet a pénztár- könyvekbe. Ön, mint nyomdász, könnyen megállapíthatja, mennyi hasznom származik a zsidó kiadványokból.

— Lássuk akkor a másik vádat. Hogyan lehetséges, hogy dr. Farkas az Ön ügynöke, s még névjegye is van ilyen minőségben? Dr. Kiár az első oldalon közölte ennek másolatát.

— Mint nyomdász, Ön tudja, hogy egy ilyen névjegyet könnyű készíteni. Ez tehát még nem lenne bizonyíték. Ha akarnám, mondhatnám, hogy hamisítvány. De nem erről van szó. S ha már Kiár ilyen aljas támadásba kezdett, hadd mondjam el ennek a névjegynek a történetét. Vagy harminc esztendős barátság fűz dr. Farkashoz. Egy klubban sakkoztunk akkor, amikor ő még diákoskodott. Jóné- liány esztendővel ezelőtt, amikor nehézségeim voltak az angol nyelvvel, s üzleti összeköttetésben voltam néhány angol céggel, Farkas barátomhoz fordultam. Szégyelltem tört angolságomat, s megkértem, menjen el a cégekhez, segítsen az üzletek lebonyolításában. Farkas ezt elvállalta, s néhány alkalommal, egyszer vagy kétszer, segítségemre is volt az üzletkötésekben. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ebben az időben dr. Farkas még nem volt titkára a Magyar Zsidók Világszövetségének. Nos, abban az időben csináltam azokat a bizonyos névjegyeket. Bár a névjegykötegből alig néhány darab hiányzik, egy, a jelek szerint valami uton- rnódon dr. Kiárhoz került, aki szokása szerint arra akarja felhasználni, hogy “kivégezze” dr. Farkast. Tehát, a kérdésre válaszolva: dr. Farkas sem partnerem, sem ügynököm.

— Mégis, milyen üzleti összeköttetése van jelenleg dr. Farkassal? — kérdeztem.

— Semmi egyéb, mint hogy nálam készül a Tájékoztató és a Szövetség eeyéb nyomtatványai. Tudia mi*9 T atom. kémkedik. vvro a könyveimbe, hívjon fel telefonon bárkit az ott o’vasható üzletfeleim közül, s kérdezze m°■* járt e nála valaha is Farkas az én képviseletemben.

Csábitó az ajánlat, időm azonban kevés. S . . .

megmondjam az igazat? Hajlamos vagyok arra, hogy mindenkinek inkább higyjek, mint dr. Kiárnak. így nem ellenőriztem Gerő állításait. Már csak azért sem, mert egy névjegyről készült fényképmásolat valóban nem bizonyit semmit. — Ez lehet újságírói trükk. < átüMg»——

Felmerült az a kérdés is, miért dolgoztat ar. Farkas éppen Gerő nyomdájában. Mr. Gerő erről igy beszél:

— Hány nyomda van egész New Yorkban, amely magyar nyelvű munkát végez? Mi lett volna, ha a Szövetség önökhöz fordult volna a szedési lehetőségért? Nos, Kiárnak is van nyomdája, de lehet' Az Embert — még tartalmától függetlenül is — nyomdaterméknek nevezni? Nem hiszem, hogy egy komoly szervezet ott készíthetné nyomtatványait

(A véletlenek érdekes találkozása jut eszembe Vagy tiz évvel ezelőtt ^felkeresett Ács Pál, a New árki Hírlap szerkesztője, s segítségemet kérte lap ja készítésében. Módot adtam rá, hogy lapját a Ma gyár Szó nyomdájában készítse. Szegény meg is szenvedett miatta! Hosszú ideig megbélyegezték, amiért “kommunista” nyomdában dolgoztat, s a “kommunistákkal” való szimpatizálás vádjával is illették, holott inkább ennek az ellenkezőjét lehetett rá mondani. De mi mást tehetett volna? Nem talált magyar nyomdát, amely előnyösebb feltételekkel vállalta volna a munkát, s a koplalás helyett inkább bennünket választott. A vádakkal járó izgalmakba bele is halt szegény.)

De visszatérve Mr. Gerővel folytatott beszélgetésemre, megismételtem dr. Kiár “komoly” vádját:

— Az Ember azt hangoztatja — mondtam —, hogy a Szövetség által pénzelt nyomda olyan lapot csinált, amelyben Fiala Ferencnek is megjelentek cikkei. (Kiár szerint' “a laikus által is megállapítható, hogy azonos betűtípussal készült” a Magyar Szabadság és a Tájékoztató. Megjegyzem, ember legyen a talpán, aki ezt a közölt másolatok alapján meg tudja állapítani, hiszen a Mergenthaler társaság százával adja el azokat a betűtípusokat, amelyekkel ezek a kiadványok is készültek. Ezért az azonosságot legfeljebb úgy lehetne megállapítani, ha a betűket külön-külön megvizsgálnánk, s felfedeznénk, hogy az egyes betűk hibái azonosak a két kiadványban. Ezt a nyomozást azonban a detekti- vekre hagyom.) Mi igaz hát a “komoly vádból”?

— Ennek is meg van a története — felelt Gerő.

— Ugor József nyomdász egy ízben felkeresett, s elmondta, egy kis külön munkához jutott, amelynek elvégzésében szeretné gépeimet használni. Kérését nem tagadtam meg, s — mint szokás

— nem vizsgálgattam, milyen szöveget szed. Megjegyzem, csupán a szedőgép, a villany és gáz használatáért számoltam egy jelentéktelen összeget, amiért igazán nem lett volna érdemes ilyen kellemetlenségbe keverednem. Csupán később, a már kész lapban, a Magyar Szabadságban találkoztam Fiala nevével. Ekkor már természetesen megmondtam Ugornak, hogy az én nyomdámban ilyen lap előállítását nem engedélyezem. Hogy azóta hol készült, s készül-e egyáltalán ez a lap, nem tudom. Megjegyzem, dr. Kiár óvatosabb lehetne mások megítélésében, hiszen ő hosszú éveken át abban a nyomdában készítette lapját, amelyben Somodi Klaszekék a Szabad Magyarságot állították elő. Egy mással szemben, egy szobában ültek, miközben egyikük a náci lapot, másikuk Az Embert korrigálta.

— Mi a véleménye — kérdeztem Gerőt — mi szükség van arra, hogy a történtek után vagy tiz hónappal Kiár “vádat emeljen”?

— Tisztán üzleti kérdés — mosolygott. — Fáj neki, hogy a Tájékoztató az ő közreműködése nélkül jelenik meg. Azt szerette volna ugyanis, hogy Az Ember legyen a Magyar Zsidók Világszövetségének szócsöve. Ez jövedelmet jelentett volna neki, nem is szólva az erkölcsi sikerről. Persze azok a tisztességes emberek, akik a Szövetséget vezetik, nem igy képzelték a dolgot. Nekem a Szövetségből nincs nagy hasznom. Viszont dr. Kiár botrányos viselkedése csökkenteni fogja hirdetőinek és előfizetőinek számát.

Azzal az érzéssel búcsúztam Gerőtől, hogy Kiár rettentő harsányan beharangozott vádjai vajmi kevés alappal rendelkeznek, s mögöttük mindenki előtt nyilvánvalóan kilátszik a lóláb. Business is business. . .

Ami pedig dr. Kiár további “vádjait” illeti, azokra egy más alkalommal még visszatérünk.

A. R.

Elms a rsnublikénus alefnökjelölt vállalata ellen

A Fe^e-M Trade Commission 11 nemez (felt) készítő vállalatot azzal vádolt meg, hogy árrögzités céljából összeesküvést szőttek egymással. Ennek az ügynek legnagyobb érdekessége az, hogy William E. Miller, a republikánus párt alelnök jelöltje az egyik vállalat igazgatója. Az FTC rendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltja a Papermakers Felt Association of Philadelphia, all vállalat szövetségének, hogy árrögzitő . tevékenységet folytasson.

Miller 1947 óta igazgatója a Lockport Felt Co.- nak, de újságíróknak kijelentette, hogy nincs az ügyvezetőségében és nincs tudomása az ott folyó üzleti gyakorlatokról.

A békés egymás mellett élés elvén zárult a kairói konferencia

Kairóban végétért az el nem kötelezett országok konferenciája, amelyen 47 tagállam államfője vett részt és amelyre 10 másik ország küldött megfigyelőt. 31 oldalt kitevő közös nyilatkozatot írtak alá “Béke és Nemzetközi Együttműködés Programja” címen.

A konferencia első napjait megzavarta Moise Csőmbe, Kongó népszerűtlen miniszterelnökének váratlan megjelenése a színen. A konferencia részvevői egyhangúan visszautasították őt, miután már előzőleg Kasavubu elnököt kérték fel, hogy Kongót képviselje. Az afrikai országok vezetői nem akartak Csombeval szóbaállni, mert az amerikai és belga imperializmus kiszolgálójának tartják és különös megvetésben részesítik, amiért fehér zsoldosokkal harcol saját népe, a kongói felszabadító erők ellen. Csőmbe trükkhöz és erőszakhoz folyamodott, de nem sikerült neki a konferencia elé kerülni. Végre elhagyta Kairót, Párizsba utazott, ahol denunciálta a konferencián résztvevőket.

A közös nyilatkozat alaptétele a békés egymás mellett élés. E kérdés körül a viták folyamán nézeteltérések merültek fel. Sukarno, Indonézia elnöke volt a szószólója annak a felfogásnak, hogy a nyugati imperializmussal fel kell venni a harcot. A nyilatkozat kilenc pontban elemzi a békés egymás mellett élés lényegét. Kimondja, hogy "a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élése lehetséges és szükséges." Egy másik pontban elitélte a gyarmati rendszert és elismerte a népek jogát a felkeléshez, ha a gyarmatosító erők vonakodnak függetlenségüket elismerni. Követelte Ciprus “korlátlan függetlenségét” és minden idegen karhatalom kivonását Ciprus területéről.

Elitélte a nyugati hatalmak behatolását Kongóba és felszólította a kormányt, szüntesse meg a fehér zsoldosok használatát. Súlyosan elitélte a portugál gyarmati rendszert. Dél-Afrikával szemben kereskedelmi embargót sürgetett.

A nyilatkozat sürgette az Egyesült Államok és Kuba közti kapcsolatok normálizásálását és a Guantanamo-i hadibázis felszámolását. A nyugati gyarmati rendszer folytatását látja a külföldi hadibázisok fenntartásában és a nyugati hatalmak igyekezetében, hogy a felszabadult országok felett megtartsák hatalmukat függetlenségük elnyerése után is.

Felszólította a nagyhatalmakat, tartózkodjanak a délkelet-ázsiai országok belügyeibe való beavatkozástól. Sürgette a genfi konferencia összehívását a vietnami háború és egész Indokina békéjének rendezésére.

A nyilatkozat felszólítást intézett minden országhoz, hogy tartsák be az atomcsend-egyezményt és mondjanak le tervbevett atombomba kísérletükről. Ilyen országok nevét a nyilatkozat nem említette, de a résztvevők azokra céloztak, amelyek megtagadták az atomcsend-egyezmény aláírását.

Árleszállítások a Szovjetunióban

A Szovjetunióban október 1-i hatállyal több, a lakosság körében nagyon keresett árucikk árát leszállították. Olcsóbbak lettek például egyes divat- cipőfajták. Jelentősen leszállították egyes újfajta, müszálas textilanyagok árát. Lényegesen olcsóbbak lettek különféle mesterséges szőrmék. Az Uralec porszívó ára 12 rubellal csökkent.

Egyes uj árucikkeket a termelési költségektől függően eddig ideiglenes árakon hoztak forgalomba. Most e cikkek kiskereskedelmi árát 15 százalék kai leszállították. Ide tartoznak különféle kötszö- vött áruk, kardigánok, siruhák, férfizoknik, pamut, gyapjú és selyem textilanyagok.

A Szovjetunió Állami Tervbizottsá«ának számításai szerint az 1964-ben eddi« vé«reh-ijfott árleszállítások révén a lakosság 200 millió'rubel r.ye- reséghez jutott.

Ezt növeli az újabb árleszállítás révén mutatkozó kiadási megtakarítás.