Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-15 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, October 15, 1964 A írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Külföldi “beavatkozás” belpolitikánkba Több republikánus pártvezér (Goldwater, Nixon, Dirksen és mások) szájából hallottuk, hogy más országoknak egyáltalán semmi közük sincs ahhoz, hogy mi milyen gondolkozásu elnököt választunk magunknak — ez teljesen a mi belügyünk. E politikusok szerint a külföldi sajtó egyes orgánumainak, valamint külországok egyes államférfiainak a Goldwater-ellenes kijelentései “nagyfokú ildom- talanságra” vallanak. “Mi jogon akarják előirni nekünk ” — úgymond — “hogy mi kit állitsunk kormányunk élére? Hiszen mi sem törődünk vele, hogy ők milyen kormányt emelnek maguk fölé.” Hát ez a méltatlankodás mindkét lábán erősen sántikál. Először is: mi nagyon is törődünk azzal, hogy más országok milyen kormányt választanak és minden rendelkezésre álló eszközt latbavetünk annak érdekében, hogy nekünk gazsuláló politikusok kerüljenek hatalomra. Ha véletlenül mégis egy olyan párt jut uralomra, amely nincs Ínyünkre, akkor pedig minden követ megmozgatunk, hogy azt megbuktassuk és eltávolitsuk az illető országnak az éléről. (Lebanon, Guatemala, San Domingo, Laos, Vietnam és Brazília jutnak hirtelen^ eszembe...) Hát ha nekünk szabad tettlegesen beleavatkozni más országok sorsába, miért volna olyan “nagyfokú ildomtalanság”, amikor mások — kizárólag szóban és írásban, de sohasem tényleges közbelépéssél! — kifejezést adnak a mi elnökjelöltjeink közötti preferenciájuknak?! Másodszor pedig: ezek a külföldi országok sohasem kérkedtek azzal, hogy a Gondviselés őket bízta meg az úgynevezett szabad világ vezetésével, mi viszont uton-utfélen, szünös-szüntelen hangoztatjuk, hogy mi vagyunk a “szabad világ” vezetői. (Hogy hol és mikor nyertük el ezt a megbízatást — és kitől —, az mind a mai napig mélységes titok ...) Hát kérem alázattal, egy vezetett országnak nem lehet közömbös, hogy a vezető országban ki áll a kormány élén. Igenis: joga van latra tenni és mérlegelni, hogy vajon rábizhatja-e sorsát egy olyan kormányra, amelynek a fejéről eleve tudja vagy sejti, hogy roppant veszedelmes és kockázatos politikát óhajt űzni, olyant, amitől a “vezetett” országok semmi jót nem várhatnak, de annál több rosszat... Angliának például nem mindegy, hogy egy megértést mutató, józanfejü Johnson ül-e a Fehér Házban, vagy pedig egy harciaskedvü, rövidlátó, kapkodó, össze-visszabeszélő Goldwater irányítja az Egyesült Államok kormánykerekét és ezzel együtt a “szabad világ” sorsát. Anglia köszöni szépen, de nem kívánja alávetni magát egy olyan amerikai kormány akaratának, amelynek egy Goldwater lehet a feje; kivált, ha — mint az valószínűleg bekövetkezik néhány nap múlva — az angol nép egy munkáspárti kormányt választ magának. .. Hogy az andorrai vagy san-marino-i köztársaság népe kit választ meg elnökéül, az a világ többi országait nem túlságosan izgatja, mert az illetőnek az elhatározásai és lépései (vagy ballépései) legföljebb a saját honfitársainak az életmódjára gyakorolnak némi befolyást, de a kívülállók legtöbbje még a létezéséről sem tud, annál kevésbé egyéni tulajdonságairól és politikai beállítottságáról. Szinte elképzelhetetlen, hogy egy angol vagy francia világlap vezércikkek sokaságában foglalkozzék az andorrai vagy san-marino-i elnökválasztás esélyeivel és hangoztassa, hogy a két jelölt közül melyik volna kívánatosabb. De amikor arról van szó, hogy ki legyen az amerikai Egyesült Államok elnöke, vagyis ki álljon annak a kormánynak az élén, mely magát — joggal vagy jogtalanul — “a szabad világ vezetőjének” tartja, akkor MINDEN ORSZÁGNAK, amelynek a sorsa kisebb-nagyobb mértékben ennek a “vezető” országnak a magatartásától függ, igenis joga van hangoztatni, sőt követelni is, hogy ki legyen az, akit hajlandó vezetőként elfogadni és jóban-rosszban követni. Mert ne tessék elfelejteni, Jiogy “az ellenség sokszoros elpusztításához elegendő” atombombák tömkelegét utnakinditó gombocska ennek az urnák a kezébe kerül, a világ “szabad országainak” tehát van e°y kis közük ahhoz, hogy ki az, aki ezzel a gombocskával eljátszadozik . . . Ezeknek az országoknak semmi kedvük ahhoz, hogy egy ideges ember meggondolatlan gombnyomása következtében — egy sereg úgynevezett ellenséggel és egy sereg jóbaráttal egyetemben — Mit végzett a 88-ik kongresszus? A 88-ik kongresszusi ülésszak befejezte működését, anélkül, hogy két nagyon fontos törvényjavaslatot — a Medicare-t és az Appalachian segélyt — elitézett volna. A szenátusban mindkét javaslat keresztülment, de fennakadt a képviselők tétlenségén. A Medicare esetében a képviselőház a társadalmi biztosításnak 5 százalékos emelésével vélte megoldani az idős polgárok problémáját. Amikor a javaslat a szenátus elé került, ott jóváhagyták a társadalmi biztosítás felemelését, de hozzáfűztek a 65 éven felüliek számára bizonyos egészség- ügyi szolgálatokat is. A megváltoztatott törvény- javaslatot közös egyeztető bizottságnak kellett mérlegelni, mielőtt a képviselőház szavazatára került volna sor. Ám a javaslat a bizottság előtt holtpontra jutott, mivel a képviselőházbeli tagjainak többsége ellenezte az orvosi szolgálatokat és nem került sor arra, hogy a képviselőház többi tagjai szavazzanak ellene, vagy mellette. így járt a másik törvényjavaslat is, amely az- Appalacchian széntermelő vidék nyomorának enyhítésére közel egymilliárd dollár segélyt volt hivatva juttatni. A képviselőház ülésszaka végétért, mielőtt megszavazására került volna sor. Mit lehet a javára írni? A 88-ik kongresszus elfogadható teljesítményei közé sorolhatjuk a következőket: a nukleáris fegyverkísérleteket korlátozó atomcsend egyezmény elfogadása, a Civil Rights törvény megszavazása, 1 milliárd dollárra terjedő adólevágás, szerény lépések a szegénység leküzdésére, néhány segély törvény az oktatás, városi közlekedés, egészségügyi kutatás, az elmebetegek megsegítésére. Mint a New Deal idején, amikor hatalmas népi mozgalmak, -a munkások nagyarányú szervezkedése a nép érdekeit szolgáló kongreszusi intézkedéseket hozott létre, a fenti kongresszusi eredmények is, különösen a Civil Rights törvény és a szegénység leküzdését szolgáló intézkedések, a nagy népi megmozdulásnak, a néger nép forradalmi harcainak a következményei, amihez a fehér tömegek segítsége is nagyban hozzájárult. eltűnjenek a térképről. . . Pató Pállal egyetértve, ők is azt mondják: “Ejh, ráérünk arra még!” Semmiféle “ildomtalanságot” vagy megütközni- valót nem látok abban, ha a “szabad világ” tagállamainak egyes hangadó sajtó-orgánumai és politikusai nyíltan és fennen hangoztatják, hogy a két jelölt közül melyiket követnék szívesebben. Elvégre, itt nemcsak az Egyesült Államok bőrére megy a vásár, hanem egy pártucat más országéra is. Beleszólni a jelölésbe nem tudnak; befolyásolni a szavazókat nincs módjukban; de ahhoz talán csak megvan a joguk, hogy félre nem érthető módon kijelentsék: “Mi egy Barry Goldwater vezetésére nem bízzuk magunkat. Még ha az amerikai nép — pillanatnyi vakságában — meg is választja ezt az urat elnökéül, mi nem tekinthetjük őt a közös hajó kormányzására alkalmas egyénnek és inkább otthagyjuk a hajót, semhogy lélegzetfojtva kelljen lesnünk napról-napra, mikor vezeti a hajót egy szirtnek, amelyen az szétzuzódik. Köszönjük alás- san, az efajta vezetést egyetlen porcikánk sem kívánja. ..!” Ez NEM beleszólás, NEM beavatkozás ennek az országnak a belügyeibe, hanem kinyilvánitása a saját országuk sorsa feletti aggodalomnak. Hát már annyi önállóságot sem engedélyezünk a “vezetésünk” alatt álló “szabad országoknak”, hogy a sajátmaguk sorsával is törődhessenek egy kissé??!! Nixon, Dirksen és Goldwater szerint ez ildomtalanság. .. El lehetünk készülve, hogy amint közelgünk a kritikus nap — november 3-a — felé, más országok vezető-lapjainak és politikusainak tucatjai, sőt százai fogják mind erősebb hangon értésünkre adni, hogy ha az Egyesült Államok igényt tart önkinevezett vezetői szerepére, akkor olyan embert ültessen az elnöki székbe, akiben — az eddigi jelek szerint — meg lehet bízni, ne pedig olyant, aki EGÉSZEN MEGBÍZHATATLAN! Az an*ro! királynő kanadai látogatása A múlt héten Erzsébet angol királynő férjével, az edinburghi herceggel 8 napos látogatást tett Kanadában. A látogatás célja Kanada függetlenségének megünneplése volt. Most van a 100 éves évfordulója azoknak a konferenciáknak, amelyek De közelebbről vizsgálva, hiányosságokat tapasztalunk a kongresszus munkájában, nemcsak a Medicare és az Appalachian mellőzésében, de az elfogadott javaslatokban is. Az adócsökkentő törvény a gazdagokat részesíti előnyben és csak kevés engedményt juttat a szegényebb rétegnek. A szegénység elleni törvény még a legelemibb követelményeket sem elégíti ki a sokmillió nyomorban élő amerikai sorsának enyhítésére. Elenyésző intézkedés történt a munkanélküliek helyzetének megjavítására, ami különösen a néger munkásokat és az ifjakat sújtja. A nagyvárosok gettói és nyomornegyedei kibírhatatlan lakásviszonyának enyhítésére alig történtek lépések. A kongresszusban mindig létezett a két párthoz tartozó reakciósok koalíciója, a haladást szolgáló törvényjavaslatok gáncsolására. Goldwater felszínre kerülésével uj felsorakozás történt. A nyílt reakciósok Goldwater mögé álltak, mig az ellentáborban vannak a nép jelentős tömegei, a nüger és fehér munkások, farmerek, értelmiségiek, kis- üzletemberek, a nők és az ifjúság, mindenki, aki hive a demokráciának, a békének és az egyenlő gazdasági lehetőségnek mindenki számára. Sok tényező járul ahhoz, hogy a kongresszusi képviselet nem a népi érdekeket tükrözi vissza. Ezek között szerepel az, hogy a néger nép millióit megfosztják szavazati joguktól, hogy a szavazati kerületek aránytalanul vannak felosztva az országban, hogy a munkás szervezetek nem fejtenek ki politikai aktivitást és egységet a politikai jelöltek kiválasztásában és csak az eléjük állított jelöltek között választhatnak. A kongresszuson belül, a seniority elv alapján, a legreakciósabbak kezébe kerülnek nagyon fontos bizottsági funkciók, ami a haladás kerékkötője. Ezek szemelőtt tartásával kell tekintenünk arra ami a 88-ik ülésszakon történt, valamint a mostani választást is. Nagyon sok változást a kongresz- szus összetételében a szavazók nem képesek most létrehozni. Az előttük álló legnagyobb feladat most Goldwater megbuktatása. Attól függően, hogy ezt milyen mértékben teljesitik, figyelmeztetés lesz a jövőben mindazokra, akik most Gold- water mellé szegődnek. Kanada függetlenségéhez vezettek. A Kanada lakosságának 30 százalékát kitevő francianyelvü kisebbség azonban nincs megelégedve azzal, hogy Kanada még mindig az angol birodalomhoz tartozik és az országon belül egyenrangúságot követel magának. A francianyelvü kanadaiak az elért kisebbségi vívmányok mellett a teljes területi önállóságra is törekednek. Ennek a területnek fővárosa Quebec megyében lenne, ahol a legtöbb francia-származású kanadai lakik. Nem látták szívesen a királynőt Kanadában és tiltakozásuknak az uralkodó látogatása alkalmával tanujelét is adták. Előzőleg a királynő életét veszélyeztető fenyegetések is elhangzottak és ezért a rendőrség a legnagyobb felkészültséggel vigyázott az uralkodó házaspár biztonságára. Amerikai-orosz oktatófilm csereegyezmény Charles Benton, aki az Encyclopedia Britannica, Inc. fiókvállalatának, az Encyclopedia Britannica Film, Inc.-nak az elnöke és gyakran jár a Szovjetunióban, legutóbbi utján egyezményt kötött szovjet szervekkel oktató és nevelő filmek kicserélésére. Ennek alapján az amerikai tanulók nemsokára olyan “nem vitatott” témájú orosz filmeket szemlélhetnek tantermükben, amelyek tudománynyal, állatismerettel, népművészettel foglalkoznak. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 j Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the j Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: "New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.5®.
