Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-10-01 / 40. szám
Mi is történik Magyarországon? Thursday, October 1, 1964_______________ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Irta: PAAL MÁTHÉ A fenti címmel, pár héttel ezelőtt, az egyik óhazai irodalmi lapban terjedelmes tanulmány jelent meg Rényi Péter, kiváló politikai iró tollából. Kimerítően foglalkozik azokkal a kiagyalt elméletekkel, amelyek “magyarázni” próbálják Magyarország letagadhatatlan haladását, az életnívó folytonos emelkedését, a kulturális élet soha nem álmodott javulását, a korlátozások megszűnését, a békés építő munka zavartalan fejlődését és a különböző néprétegek egységes nemzetbe való kovácsolását. Rényi Péter izekre szedi ezeket az “elméleteket” és beigazolja, hogy a magasabb életnívó, a társadalmi egybeforrás, a népi demokrácia kifejlődése, a szabad kritika- és vélemény-nyilvánítás természetes folyamat a szocialista termelési rendszer építésében, amiben nincs megállás, folytatódni fog, amig az uj társadalmi rendszer a legtökéletesebb formában fel nem épül. Mindezt itt Amerikában is el lehetne mondani, hiszen ma már itt sem lehet letagadni azt a fejlődést, ami Magyarországon végbemegy. Az amerikai lapok közlik a tényeket, a tudósítók nem nagyon magyarázzák az okokat, miután félremagyarázni ma már nem lehet. Habár “vasfüggönyt” emlegetnek, de kénytelenek elismerni, hogy ők, mint idegen állampolgárok, zavartalanul járhattak, kelhettek az országban, korlátozást nem tapasztaltak, vagyis a “vasfüggöny” csak elméletben létezik. Azt is megírták, hogy julius közepéig több mint félmillió magyar állampolgár ment külföldre, több mint 1962-ben egész éven át. Azután emlegetik a még meg nem oldott problémákat, mint a lakáskérdés, az iparcikkek magas ára, az öregek nyugdijának és egyes kategóriába tartozóknak elégtelen fizetése, de kénytelenek azt is megállapítani, hogy a kormány nemcsak tudatában van ezeknek a hiányosságoknak, hanem a legnagyobb erőfeszítést teszi azok megoldására. Politikusaink ismételten “megígérik”, hogy “felszabadítják” a szocialista országokat, amit különösen a választások előtt ismételnek előszeretettel. De az ilyen kijelentéseket sem ők maguk, sem a választók nem veszik komolyan. A cikkekkel csak az a baj, hogy mint a legtöbb komoly cikket, az átlag amerikai olvasó nem olvassa el, megelégszik a fejeimmel, mert a szenzációs szerelmi, gyilkossági, vagy sporttudósitások után a komoly politikai és társadalmi kérdések már nem érdeklik, vagy nincs idejük reá. Magyar vonalon Az amerikai magyarság azonban nem felejtette el szülőföldjét. Amikor az első amerikai magyar turisták épségben visszajöttek, anélkül, hogy kifosztották, bebörtönözték volna őket, hanem ehelyett nagyszerűen érezték magukat a rég nem látott rokonok és barátok között, akkor hiába jöttek a reakciós magyar lapok, papok, egyleti vezetők ijesztgetései, hihetetlen utazási láz fogta el az amerikai magyarokat. Nem egy magyarlakta helyen az idén már papok, egyleti vezetők, sőt politikusok is szerveztek turista csoportokat Magyar- ország meglátogatására. A magyar egyletekben, klubokban a legfőbb téma, hogy “mi történik Magyarországon?” Azok, akiknek a fejét nem lehetett mesékkel teletömni, akik vissza tudnak emlékezni, hogy mit hagytak ott, amikor kénytelenek voltak szülőhazájukat elhagyni, látva a mai magyar életet, lelkes hívei lettek az uj Magyarországnak. De vannak olyanok is, akiket a gyűlölet elvakitott, akiknek az agyán sikeresen dolgozott az amerikai magyar lapok gyü- löletpropagandája, úgy hogy, habár látják a magyar nép soha nem tapasztalt jólétét, gazdasági és kulturális felemelkedését, mégis megerőltetik agyukat, hogy mindenféle valótlanságokat találjanak ki, hogy rágalmazhassák a szülőföld népét és kormányát. A lapok sem változnak A két amerikai magyar napilap főszerkesztőtulajdonosa is ellátogatott az óhazába. Becsületére legyen mondva, meglepő tárgyilagossággal igyekezett 9 lapszámban beszámolni a látottakról, s ezek a beszámolók homlokegyenest ellentétben álltak azokkal a “tudósításokkal”, amelyek éveken át megjelentek lapjaiban. Ez azonban nem gátolja vezércikkíróit, him- és nőnemű külmunkatársait, hogy továbbra is gyártsák a valótlanságokat. Ezek az “írásművek” éppen az ellenkezőjét Írják, még pedig 3,000 mérföldes távolságból, mindannak, amit gazdájuk személyesen tapasztalt. Ez a “sajtószabadság” mutatja, hogy az üzleti lapok, még ha akarnak is, akkor sem tudnak kivergődni a dzsungel mocsarából. A liberáliskodó sajtó pedig egyszerűen megállapítja, hogy az “elégtelen” engedményeket a magyar kormány nem önként adta, hanem a “nagylelkű”, “humánus” amerikai kormány kényszeritet- te reá a “véreskezü Kádárt.” Ezt nagyszerűen megmagyarázzák saját maguknak ezek az urak, az “Az Ember” Kiárja és a Magyarság R.O.-ja, aki az összes magyar lapokon keresztül jutott el Mil- waukee-ig. Hogy milyen módon kényszeritette kormányunk Kádárt az engedményekre, arra a következőket agyalták ki: A magyar kormánynak nagyon kellemetlen volt, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetségében 1956 óta az amerikai delegátus folyton azt emlegette, hogy a magyar kormány kereken visszautasította, hogy a UN bizottság vizsgálatot folytasson. Az amerikai kormány beleegyezett, hogy ezt az ügyet elejti, ha a magyar kormány amnesztiát ad a politikai foglyoknak. Viszont a múlt évben búzát és kukoricát csak úgy adott el nagynevű elnökünk, ha több ennivalót és nagyobb szabadságot kap a magyar nép és rehabilitálják a magyar nép nagy mártírját, Mindszenty bíborost. Természetesen ezt külön-külön megsúgták dr. Kiárnak és Robert Oszkárnak, mert eddig sem az elnök, sem a kormány tagjai nem dicsekedtek ezzel a nagyon humánus cselekedettel. De nem is tehették, mert ezt a nagyon vérszegény mesét az ujjából szopta ki az említett két szerkesztő. Kormányunk el akarta kerülni a leszavaztatást a UN-ben, amikor a külügyi államtitkáron keresztül kijelentette, hogy “a kormány szükségesnek tartja újraértékelni ä magyar kormánnyal szembeni politikáját, mivel a magyar viszonyok annyira javultak, hogy a diplomáciai viszony heiy- re állítása a magyar kormánnyal elkerülhetetlenné vált.” Ez meg is fog történni rövidesen a választások után, hiszen az összes európai kormányok rendes követségüket nagykövetségre változtatták Magyarországon és kiterjesztették a kereskedelmi szerződéseket; ugyanezt tette Kanada is, amely eddig nem volt diplomáciai viszonyban Magyaror- sággal. Az amnesztia abból származott, hogy a magyar kormány és a rendszer mögött egységesen áll az egész magyar nép, s nem “gyengeség”, nem kormányunk “nyomása” hozta azt létre. A magyar kormány éppen úgy elengedte volna Mindszenty büntetését is, azzal a különbséggel, hogy nem volt hajlandó visszaadni neki a pozícióját. Ha Mind szenty élni akart volna a kegyelemmel, már régen szabadon mehetne oda, ahová akar. Csak éppen a biborosi székbe nem! Ami pedig a jobb életnívót illeti, abban sem volt politika, egyszerű kereskedelmi üzlet volt ez a két kormány között nélkül, hogy azzal kapcsolatban a Magyarország belügyeit érintő kérdés szóba is jöhetett volna. A magyar nép életnívója mindettől függetlenül állandóan emelkedik, mert az a szocialista termelési rendszer természetes velejárója. Befejezésül a magyar nép életnívója emelkedésének illusztrálására, alább adom a Központi Statisztikai Hivatal kimutatását a legfontosabb fogyasztási cikkek egy főre jutó havi átlagos menynyiségéről: 1962 1963 kilo gram Liszt 3.17 3.21 Kenyér 8.75 8.90 Cukor 1.62 1.68 Burgonya 4.89 4.62 Főzelék 4.63 5.09 Gyümölcs 2.85 4.56 Zsiradék 1.53 1.57 Hentesáru 0.94 0.96 Hús 2.07 2.13 Tej (liter) 6.73 6.83 Tojás 11.45 11.57 A paraszt háztartásokban a fogyasztás majdnem mindenből több mint a városiak körében. Pl.: Kenyér 10.35 10.50 Liszt 4.66 4.28 Burgonya 6.18 6.29 A cukor, hús és más árucikkek azonosak. A “minden fő” azt jelenti, hogy ugyanannyi jut a felnőtt dolgozóra, mint a csecsemőre, vagy gyermekre. A statisztika nem mutatja ki az étolaj, a sajt, a cukorka, a csokoládé fogyasztást, holott ezekből 59 ezer tonnát adtak el; nincs említve a halfogyasztás. Pl. kenyérből 1960-ban 682 ezer tonna, 19614 ben 722,000 tonna, 1962-ben 783,000 tonna. 1963- ben 802,000 tonna fogyott. Húsból: 1960-ban 113,- 000 tonna, 1961-ben 115,000 tonna, 1962-ben 124,- 000 tonna, 1963-ban 128,000 tonna. Zsírból és szalonnából: 1960-ban 46,000 tonna, 1961-ben 50,000 tonna, 1962-ben 51,000 tonna és 1963-ban 58,000 tonna. Ezek a kimutatások nemcsak az ellenfelek sápi- tozását cáfolják meg, hanem megerősítik a magyar dolgozók jelszavát: “Ma jobb, mint tegnap volt, holnap jobb lesz, mint amilyen ma.” Több napig dolgozhat az ember a világűrben — Szovjet tudós érdekes előadása — A Dublinban tartott nemzetközi űrhajózási értekezlet kívánatosnak minősítette, hogy a bolygók között közlekedő űrhajókon mindig legyen orvos, a különleges világürbetegségek gyógyítására. Dr. A. Gurijan szovjet tudós nagy érdeklődést keltő előadásában elmondotta: a tapasztalatok azt mutatják, hogy az űrhajósok több napig élhetnek és dolgozhatnak a világűrben repülve. De a repülés távolságának és időtartamának meghosszabbításakor a kozmikus sugárzás, továbbá a különféle elektromágneses mezők, valamint a súlytalanság állapota különleges megbetegedéseket okozhatnak, amelyek nagyrészt még ismeretlenek földünkön. Ezenkívül tüdőgyulladást, vérkeringési zavarokat, valamint vakbélgyulladást könnyebben lehet kapni a világűrben, mint a Földön. Goldwater nem tiltakozik a birchisták ellen Több mint 6,000 főnyi tömeg előtt beszélt Humphrey szenátor, demokrata alelnökjelölt Evans vilié, Ind.-ban. A Vandenburg County bírósági épület előtt összegyűlt lelkes hallgatóságnak kijelentette, hogy Barry Goldwater republikánus elnökjelölt “flörtölése” a John Birch Society tagjaival, súlyos “kétséget kelt” aziránt, hogy a sokat hangoztatott “nemzeti egység”-et Goldwater valóban komolyan veszi-e. Az Evansvilleben tartott sajtókonferencián Mr. Humphrey kifejtette, hogy kétségét az keltette fel, hogy a birchisták már számtalanszor felelőtlenül megvádoltak közismert és nagyrabecsült amerikaiakat, köztük Dwight D. Eisenhower volt elnököt is és Goldwater soha nem tiltakozott ez ellen. Előző este tartott tv-beszédében Goldwaternek jó alkalma volt elitélni a Birch Society-beli támogatóit a felelőtlen kijelentésekért, de a republikánus elnökjelölt ezt nem tette meg, mondotta Humphrey. A Birch Society megalapítója, Robert H. W. Welch Jr. egy alkalommal azt a kijelentést tette, hogy Eisenhower generális “a kommunista összeesküvésnek odaadó, tudatos ügynöke.” Terre Haute, Ind.-ban tartott beszédében Mr. Humphrey a szabadságról beszélve kijelentette: “Mr. Goldwater szerint a szabadság azt jelenti, hogy az embernek szabad jogában áll tanulatlannak, betegnek és éhesnek lenni és munkanélküliségben sínylődni. Ez is szabadság — de mi nem ezt akarjuk.” Jchnson esélyei javulnak a dél? államokban A Newsweek folyóirat multheti számában megjelent véleménykutatás szerint a délen Johnson elnök választási esélyei megjavultak és, 11 déli államban Goldwaterével kb. egyenlő támogatásra számíthat. A kikérdezett szavazók, a polgárjogi kérdés kivételével, minden fontos kérdésben az elnököt támogatják. A polgárjogi kérdésben a déli államok lakossága, a Newsweek kutatása szerint, Goldwater mellett foglal állást és az is kitűnik, hogy a Goldwa- tert támogatók 61 százaléka kereskedőkből és gyárosokból áll. A munkások 57 százaléka és a farmerek 65 százaléka Johnsont támogatja. A véleménykutatás szerint a déli államok között Georgiában, Tennesseeben, Texasban és Arkan- sasban Johnson elnök vezet. / ELŐZETES JELENTÉS! Az American Committee for the Protection of Foreign Born október 25-én, vasárnap délután 2 órai kezdettel tartja koncertgyülését a newyorki Town Hallban, 43rd Street, közel a Times Square- hez. — Belépődíj $1.00 és $2.25. — Jegyek kaphatók a bizottság irodájában, 49 East 21st Street, telefon: OR 4-5058.
