Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-17 / 38. szám

2

AMERIKA» MAGYAR SZŐ — HUNGARIAN WORD j Thursday, Sept. 17, 1964

Ujabb krízis Szaigonban

A hét végén a dél-vietnami krízis ujabb fordulatot öltött. Mialatt Taylor, az Egyesült Államok sai- goni követe, Washingtonban jelentést tett, egy hirtelen megszervezett katonai puccs kikényszeritet- te a kormányból Nguyen Khanht s átvette a hatalmat Dél-Vietnamban. Taylor azonnal visszarepült a dél-vietnami fővárosba, ahol sürgős tárgyalásokkal siKerüit elérnie, hogy a fellázadt generálisok érvénytelennek minősítsék a katonai diktatúrát. Visszaültették Khanht a kormány vezetésbe és biztosították támogatásukról a düledező kormányt a népi hadsereg leverésére.

A széthulló dél-vietnami kormány kétségbeesett alátámasztása után, Washington bizonyos mértékben megnyugodott az ideig-óráig stabilizált politikai helyzet felett. Kétségtelen azonban, hogy legmagasabb körökben nem ámitják magukat a helyzet súlyosságát illetően, sőt vészt jóslónak tekintik az elmúlt napok eseményeit. Nincs többé remény ahhoz, hogy a bizalmat a Khanh kormánya iránt Dél-Vietnamban felépithetik.

Maxwell D. Taylor, az Egyesült Államok szaigoni követe, a múlt héten jelentést tett az elnöknek, majd a szenátus és a képviselőház mindkét-párti vezetőinek a dél-vietnami helyzetről. (Az utóbbi napokban a délvietnami miniszterelnök Nguyen Khanh megszüntette a belföldi sajtócenzurát, két polgári egyént magas kormányállásba nevezett ki s igyekezett megbékéltetni négy előzőleg bebörtönzött generálist.)

Johnson elnök kiemelte, hogy a nemrég kifejlődött politikai krizis ellenére, Mr. Taylor a gerillák és népi erők elleni háborúban “további haladásiról jelentett. A sajtó képviselőinek a követ úgy nyilatkozott, hogy a “katonai helyzet lényegében nem változott” és annak a reményének adott kifejezést, hogy novemberre teljes összeállítású ideiglenes kormány alakul Dél-Vietnamban. Kedvező képet adott a gazdasági helyzetről is.

Habár a sajtóhírek Mr. Taylor jelentését “óvatosan” optimistának minősítették, mégis kitűnik belőle, hogy Washington csupán palástolni igyekszik a Vietnamban elért teljes katonai és politikai .. csődöt. Mivel a háborútól sújtott országrész további vezetésére a kormány képtelennek mutatkozott, a múlt hónapban Nguyen Khanh egyeduralmi diktatúrát állított fel. Az ebből eredő kaotikus helyzet megmentésére, Mr. Taylor rábeszélte a már lemondott és menekülésre kész Khanht, hogy újból vegye át a kormány vezetését. Most Nguyen Khanh a belpolitika gyors taktikai változtatásával igyekszik megmenteni a düledező kormánygépezetet.

A népi hadsereg fokozza a támadásokat

Szaigonban, az amerikai katonai parancsnokság a néphadsereg és a gerillák fokozott tevékenységéről jelentett. Szeptember 9-én 545 különböző támadásról jöttek hírek, amelyek az előző heti 440 összeütközéssel szemben a népi erők megnövekedett aktivitásáról adnak bizonyságot.

A Pentagon nemkívánatos Dél-Vietnamban

Az egyik amerikai újságban megjelent gúnyrajz azt mutatja, hogy egy felfegyverzett amerikai katona kétségbeesetten igyekszik a vízben elmerült vietnami parasztot kimenteni, de az csak ernyedten hagyja az amerikait kínlódni, A kép felirata: "nem segítenél néhány úszó mozdulattal?"

Ez a kép csak egyik kifejezője annak a közömbösségnek, amellyel a vietnami hadsereg és főleg* a kényszerrel besorozott katonaság viseltetik a rájuk erőszakolt polgárháborúval és annak fő uszi- tóival, az amerikaiakkal szemben. Errevonatkozó más bizonyítékok ritkán, de néha mégis megjelennek az amerikai sajtóban. E héten két másik cikk domborította ki a vietnami háború amerikai vezetőinek tehetetlenségét, a vietnami nép érzelmeivel szemben.

Az egyik arról szólt, hogy fizetett zsoldosok eldobták fegyverüket és faképnél hagyták amerikai és ausztráliai vezetőiket. A zsoldosokat Dél-Viet- nasir harciasnak ismert hegylakói Nungh törzséből verbuválták és helikopteren őserdőkkel borított területre szállították őket, hogy “kommunisták ellen” harcoljanak. Alig érkeztek meg, az 54 zsoldos követelte, hogy a helikopterek vigyék őket el onnan. Mi mást tehettek, kérésüket teljesítették.

Egy másik jelentés 5 óra hosszat tartó harcról számol be, amit 20 amerikai katona öt helikopterről vezetett egy gépfegyvert kezelő partizán osztag ellen és nem tudták elcsendesiteni. De nem ebben van az amerikaiak tehetetlenségének jelentősége, mert — amint állítják — a gépfegyver állása megközelíthetetlen volt számukra, hanem abban, hogy hiába kértek segítséget a dél-vietnami hadseregtől és légierőtől, nem kaptak. Négy A-l Skyraider tipusu hadirepülőgép cirkált a terület közelében, de az amerikaiak rádión leadott segélykérését a délvietnami pilóták nem teljesítették, azzal a kifogással, hogy más utasításuk van. Az utasítás megváltoztatására csak a Saigonban székelő főparancsnokság jogosult. Bár Saigon csak 25 mérföld távolságban volt a színhelytől, “az amerikai katonák dühösen nézték, hogy a harci repülők tőlük bizonyos távolságban robbantották fel muníciójukat.”

A helikopterek a tüzérosztagtól is kértek segítHÉTVÉGI LEVÉL

(Folytatás az első oldalról)

is értek el mindent, ami üdvös és kívánatos volna, a legjobb utón vannak, hogy céljaikat és vágyaikat — belátható időn belül — teljesen megvalósítsák. És ha ez igy van, akkor talán most önelégült büszkeséggel leereszkedhetünk a kényelmes hintaszékbe és jóleső érzéssel figyelhetjük, innen a távol ból, szeretett népünk további lépéseit a teljesebb, szabadabb és elégedettebb életviszonyok felé. . . Arról nem is beszélve, hogy legtöbbünk úgyis már az élet késő alkonyát járja s bizony, ránkférne egy kis pihenés...

Kifáradt, veterán harcostársam,' MÉG NEM PIHENHETSZ MEG! Nem áltathatod magadat azzal, hogy munkádat becsülettel elvégezted — itt már több tennivalód nincs. S talán halálod órájáig sem lesz meg ez a megnyugtató érzésed! Mert a haladás katonája számára nincs megállás, nincs pihenő. Mindig akadnak ellenségek, akikkel szemben helyt kell állnia. Megfáradtán, kimerültén is tovább kell marsolnia, mig vagy kidől a sorból, vagy7 pedig eljut a végcélhoz! És még csak nem is panaszkodhatsz: senkisem kényszeritett erre a harcra — önkéntesen vállaltad ezt a súlyos terhet, tehát hordozása sokkal KÖTELEZŐBB, mintha mások parancsszavára tennéd...

C+J>

Jaj de sok még a tennivaló! Minket a sors ideplántált ebbe a fogadott hazába, ahol még rengeteg viz fog lefolyni a Mississippi medrében, mielőtt ráfoghatnánk, hogy az ország útja a helyes irányban halad. De mi nemcsak magyarok és ameri- kaiaik vagyunk, akik számára nem lehet közömbös, hogy mi történik szülőföldünkön és fogadott hazánkban, hanem apák, anyák, nagyapák és nagyanyák is vagyunk, akiket gyermekeink, unokáink és azok leszármazottainak a sorsa is igen közelről érdekel. De még ez sem minden! Mi munkásérzel- mü, haladó férfiak és nők EGYNEK ÉREZZÜK MAGUNKAT a világ minden táján élő dolgozókkal, az ismeretlen százmilliókkal, akiket sorstársainknak és_ testvéreinknek tekintünk, akár Vietnamban, akár Kínában, akár a Kongóban, akár Oroszországban, akár Dél-Amerika különféle országaiban élnek. Minket nemcsak a mi utódaink jövője érdekel; minket az ő gyermekeik, valamint a még meg nem született gyermekek millióinak a sorsa sem hágy hidegen. És amikor azt látjuk, hogy ez a sors, ez a jövő komoly veszedelemben forog; amikor a szemünk előtt cinikusan könnyelmű és vétkes játék folyik az egész emberiség életével és sorsával — MI NEM MARADHATUNK VESZTEG, MI NEM PIHENHETÜNK MEG!

E pillanatban két felmérhetetlen fontosságú és" az emberiség jövőjére messze kiható problémával állunk szemben. Az egyik inkább belföldi jellegű, de elválaszthatatlan a másiktól, amely nemzetközi, világméretű és az egész emberiséget érinti. Mindkettőről bőven folyt szó a konferencia folyamán és nincs kétségem aziránt, hogy mindegyikünk világosan megérti és mélységesen átérzi, mi forog itt kockán.

Vegyük először a belföldi problémát. Itt egy olyan ördögi konspirációval állunk szemben, amilyenre eddig ebben az országban még nem volt példa. Hangsúlyozom, hogy ebben az országban, mert — sajnos -— más országok, nem is olyan régen, átmentek hasonló tapasztalaton és a világ még ma is nyögi a következményeit. Ami itt készül, ahhoz képest az 50-es évek átkoseinlékü McCarthy- korszaka ártatlan húsvéti rózsavíz-locsolásnak számit. Olyan szélsőséges elemek kezébe került a reséget. Két ponton is voltak nehéz lőfegyverek elhelyezve, amelyek elérhették volna a partizánok gépfegyver állását. A szabályzat szerint ehhez a tüzelést irányitó repülőgépre és egy vietnami megfigyelőre volt szükség. A repülőgép amerikai pilótával készen állt a segítségre, “de vietnami megfigyelőt sehol sem találtak, igy a fegyverek csendben maradtak”, mondja az epizódról szóló jelentés.

De nemcsak ez jellemzi a vietnami háború vigasztalanságát a betolakodott imperialisták és ottani bábjaik számára. A partizánok legyőzhetetlenségére utal az is, hogy miután végre megérkezett a színhelyre 96 távlöveggel, 26 könnyű gépfegyverrel és amerikai katonákkal megrakott öt helikopter és koncentrált támadást intézett az egyetlen partizán gépfegyver körüli területre és miután öt órai késedelemmel délvietnami repülők is jelentkeztek, tüzlövegeket, napalm bombákat és gép- fegyvertüzet szórva a területre és— mint akik jólvégezték dolgukat, eltávoztak—a partizán gépfegyver még mindig tüzelt.

publikánus párt — amely azelőtt sem volt hires liberális felfogásáról —, akiknek szemében mindenki hazaáruló, aki nem eszik egy kommunistát reggelire, egy liberálist ebédre és egy szakszervezeti vezetőt vacsorára. . . ördöginek kell neveznem, mert úgy a jelöltjük, Barry Goldwater, mint az ő leghangosabb és legtevékenyebb támogatója: a John Birch-társaság, ÁLARCBAN járnak és nemcsak az ország népét, hanem még EGYMÁST IS BE AKARJÁK CSAPNI. . .

Goldwater nagyon jól tudja, hogy a Birch-társaság — minden egyéb reakciós tulajdonsága tetejében — egy kimondottan antiszemita alakulat, tehát Goldwater ennek a társaságnak a szemében egy zsidó, akit ők ki nem állhatnak... Az a tény, hogy a jelölt ur történetesen félzsidó, nem változtat a helyzeten, hiszen Hitlerék a félzsidókat és negyedzsidókat nem félannyira vagy negyedrésznyire hamvasztották e.l, már pedig alig hiszem, hogy a Birchisták különbek lennének a Hitlerék vásznánál. . . Goldwater tehát tisztában van azzal, hogy miféle társasággal szűrte össze a levet, de ő azt is bölcsen tudja, hogy ezeknek a korlátlan pénzügyi támogatása és lázas tevékenysége nélkül még annyira sem menne, mint Landon kansasi kormányzó ment Roosevelt ellen 1936-ban. (Landon tudvalévőleg csak két apró államocskában nyerte el a szótöbbséget.) Bizalmas körökben Goldwater olyanértelmü célzásokat tesz, hogy ő csak ki akarja használni a Birchisták támogatását, de nem azonosítja magát szélsőséges célkitűzéseikkel.

Ugyanakkor mérget vehetünk rá, hogy a John Birch Society — amely az angolszász, fehér és protestáns elemek szupremáciáját irta zászlajára — Goldwatert csupán azért támogatja, mert nálánál reakciósabb republikánus politikust még lámpással sem lehetne találni e pillanatban és ha Goldwater félzsidó eredete nincs is éppen ínyükre, az a céljuk vele, hogy rajta keresztül befolyásra és erőre — hivatalos párthatalomra — tegyenek szert és amikor ez sikerült nekik, úgy kirúgják őkéimét, hogy a lába sem éri a földet...

A helyzet tehát az, hogy Goldwater alaposan ki akarja aknázni a Birchistákat, ezek pedig eszközül akarják felhasználni Goldwatert. A kettő közül nyilván az erősebb fog győzni. Az utolsó dolláromat merem feltenni egy fületlen gomb ellenében, hogy a Birch-társaság lesz a nyertes. Ha ugyanis Goldwater — ne adj Isten! — bekerül a Fehér Házba, ezek az ultrareakciós, fasiszta elemek teljesen befészkelik magukat rajta keresztül a legfontosabb kulcspoziciökba — a külügyi és honvédelmi tárcákat is beleértve — és ismerve az ő bel- és külpolitikai felfogásukat, nem nehéz kiszámítani, hogy olyán drasztikus változások lesznek az amerikai kormányrendszerben, amelyek egy katonai diktatúrához vezethetnek. Goldwater lenne az utolsó választott elnöke az országnak és egyáltalán nem volna meglepő, ha ezek a fasiszta erők még a négy évi terminus végét sem várnák be, hanem hozzájuk illő “fasiszta eréllyel” eltávolítanák őkéimét a Fehér Házból, ahová az ő segítségükkel jutott be. . .

Rémképeket festek én? Abban az illúzióban ringatod magadat, hogy ilyesmi ITT nem történhetik meg? Ébredj fel, testvér; tanulj a közelmúlt történelméből! Hitler és Mussolini ELŐTT el tudtad volna képzelni, hogy Európa két nagy kulturnem- zete — a régi uri-Magyarország élénk helyeslése, ujjongása és lelkes támogatása mellett — olyan mélyre süllyedjen, mint Németország és Olaszország süllyedt 1930 és 1945 között??!! ELKÉPZELNI NEM TUDTAD, DE MEGTÖRTÉNT! És ne mondd, hogy itt nem történhetik meg — csak alkalom, ürügy és néhány kedvező körülmény összejátszá-