Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)

1964-09-17 / 38. szám

Thursday, Sent. 17, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 sa kell hozzá. Hitler a zsidókérdés éléreállitásával korbácsolta fel a német népet, itt viszont a Gold- water révén befolyáshoz és erőhöz jutott Birch- fajta elemek — egyesülve a déli fehérekkel és az északon nagyszámban található négergyülölőkkel — olyan borzalmas hekatombát tudnának terem­teni, hogy ahhoz képest Hitler zsidómészárlása ki­sebbfajta atrocitásnak számitana... És ez csak a belföldi oldala az éremnek; és nem is az egész oldala, mert ilyenfajta uralom alatt — magától értetődően — minden előny, minden ked­vezmény, amit a dolgozó-társadalom hosszú harcok árán ki tudott eddig vivni magának, komoly vesze­delemben forogna. Az ilyen reakciós, visszafelé néző társaság nem elégedne meg azzal, hogy csak a négert nyomja vissza fél- vagy egészen rabszol­gai állapotába, hanem gondja lenne arra is, hogy a fehér munkás is visszasüllyedjen 30—40 évvel ezelőtti gazdasági és politikai nivójára, ahol a sor­sa teljesen a munkaadó kénye-kedvétől függött és jogai vagy csak papíron léteztek vagy még azon sem. Hosszú volna részletezni mindazt a rémséget, ami a Birchisták és a hozzájuk hasonló extrémis­ta elemek nyeregbejutása révén létrejönne. De az összes elképzelhető borzalmak között a legborzal­masabb mégis az — és ez már nem BELÜGYI hogy a hidrogénbomba feletti rendelkezés olyan markokba jutna, amelyek viszketnek a vágytól, hogy a végzetes gombot megnyomhassák. Hiszen ezek az urak alig várják, hogy leszámolhassanak a világ szocialista felével! Ha az alkalmuk és mód­juk megvolna rá — egy percig sem haboznának. C-K9 Jó forrásból tudjuk, hogy a gyakorló-orvosok kétharmadrésze Goldwatert szeretné a Fehér Ház­ban látni. Ez érthető, ha figyelembe vesszük, hogy Goldwater — csakúgy, mint legtöbb orvos — elle­ne van a Medicare-nek. De van az orvosi társada­lomnak egy bizonyos ága, amely elsősorban az el­mezavarokkal foglalkozik: a pszichiáterek százai és ezrei — ebben a csoportban csak tiz százalék van Goldwater mellett. Ezen érdemes elgondolkozni. Miért van az, hogy 100 általános prakszist űző or­vos közül 67 Goldwater mellett esküszik, mig 100 elmespecialista közül 90 ellene van? Az elmegyó­gyász sem mentes az önérdektől —ő sem lelkese­dik az egészségügyi szolgálat bármilyen kisfoku szocializálásáért. De mint elmeorvos, nagyon jól tudja, milyen tragikus következményekkel járhat - az, Tia a hidrogénbombák özönét elindító gomb egy olyan ember kezébe kerül, aki híján van min­den államférfiul érettségnek és stabilitásnak, aki minden órában változtatja a nézeteit, aki rabja féktelen indulatainak, tehát képtelen hűvösen mér­legelni és tárgyilagosan elemezni az eseményeket és körülményeket. Már pedig az elmeorvosok Gold­watert ilyen jellemnek tartják. Ami nem is csoda, hiszen köztudomású, hogy az arizonai szenátor már KÉTIZBEN IDEGLETÖRÉS ÁLDOZATA VOLT! Az elmegy ógyászt elfogja a remegés és iszonyat arra a gondolatra, hogy egy ilyen ember kezébe legyen letéve az emberiség sorsa, mert ha ez a lel­kileg kiegyensúlyozatlan, meggondolatlan, indula­tos ember egyszer csak megnyomja a gombot, ak­kor olyan mindegy, hogy lesz-e Medicare vagy nem lesz; lesz-e társadalombiztosítás vagy nem lesz; lesz-e jövedelmi adó, vagy nem lesz; lesz- e ötven dolláros tiszteletdij egy félórás, kanapén- fekve elmondott gyónás meghallgatásáért, vagv nem lesz — AZ EMBERISÉG AZ ORVOSOKKAL EGYÜTT ÚGYIS HAMUVÁ ÉG, tehát az elmeorvos inkább elviseli a Medicare minden “borzalmát” is, csakhogy ne egy kapkodó, önmagának állandóan ellentmondó, impulziv természetű és már kétsze­res idegletörést elszenvedett ember legyen a Fehér Ház lakója. Mi nem vagyunk elmespecialisták, de azt a gom­bot mi sem látnánk szívesen egy Goldwaternek a kezében, kivált, amikor tudjuk, hogy a gombok használatát át akarja ruházni a tábori parancsno­kokra, akik között bizony akadhat még nálánál is íanatikusabb, s talán részeges, könnyelmű, meg­bízhatatlan egyén is. . . ÚGY ENNEK AZ ORSZÁGNAK, MINT A VI­LÁG TÖBBI RÉSZÉNEK AZ ÉRDEKÉBEN MEG KELL TEHÁT AKADÁLYOZNI, HOGY GOLDWA­TER AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK ELNÖKE LE­HESSEN! Végzetes és kiheverhetetlen katasztró­fa volna, ha ezt a közveszélyes embert az ameri­kai szavazópolgárok többsége az ország kormány­kereke mellé állítaná. Már az is országos csapás­nak számit, hogy elnyerhette a republikánus párt jelöltségét — de ez e pillanatban csak belföldi probléma. Ha azonban elnökké választják, az már világméretű csapás volna. Most ebből az következik, hogy mi rajongunk a másik jelöltért: Johnáonért? Eszünk ágában sincs! Mi őbelé sem vagyunk szerelmesek. A vietnami krízis kétbalkezes, hipokrita kezelésével — ha sem­mi mást nem is Írnánk a rovására — alaposan le­vizsgázott őkelme is! De amikor közte és Goldwater között kell választanom — és sajnos, harmadik le­hetőség egyszerűen nincs! — akkor mégis csak a kisebbik rosszat választom. Johsonnak az én kis számlakönyvemben igen sok van a rovásán. De a hitel-oldalon is van egy-két bejegyzés. Valami jót mégis csak tett, amit Goldwaterról — ha kereszt- refeszitenek is — nem mondhatok. Ez a kevés jó, ami Johnsonnak tulajdonítható, már el is dönti a kérdést. De ehhez még hozzátehetjük, hogy ő meg- gondoltabb, higgadtabb, okosabb, tisztánlátóbb em­ber, aki nincs körülvéve olyan fanatikus, vérszom­jas, eszelős tanácsadókkal, mint a másik jelölt. Felismeri az idők jelét, ha kissé elkésetten is, és ha mindjárt nem is nagyon lelkesedik érte. Bizo­nyos, hogy a déli szellemben felnőtt texasi Johnson nem nagyon buzog a négerek teljes egyenjogúsí­tásáért, de van annyi esze, hogy belássa: a néger- ség további elnyomása többet ártana ennek az or­szágnak, mint használna — hát felcsapott a néger­ügy bajnokának. S mivel ellenfélből vált tessék- lássék jóbaráttá, még egy kis elismerést is érde­mel érte... Nekünk nem is annyira Johnson megválasztása a célunk, mint az, hogy az arizonai kalandort a Fehér Házon kívül tartsuk. Ez pedig csak úgy le­hetséges, ha Johnsonra szavazunk. Ez nem jelenti azt, hogy ő az eszményképünk. De ha nem szava­zok őrá, azzal Goldwater győzelmét segítem elő. Tehát nem maradhatok otthon november 3-án — még félholtan is elvánszorognék a szavazóurnához, hogy azzal az egy szavazattal is csökkentsem egy világkatasztrófa esélyeit. Némi megnyugvással fogadhatjuk azt a tényt, hogy alelnökül — Johnson kívánságára — Hubert Humphrey szenátort jelölte a demokrata párt. Ö sem az már, akinek politikai pályafutása kezdetén megismertük őt, de annyit tudunk róla, hogy ma­radt benne egy kevés egykori liberálizmusából. A szóbakerült egyének között kétségtelenül ő a leg­alkalmasabb és legkívánatosabb. Tehetséges em­ber és a becsületén nehéz volna foltot találni. Any- nyi bizonyos, hogy a polgári jogok kérdésében nem opportunizmusból állt ki a négerség mellett, hi­szen ő már 16 évvel ezelőtt követelte ezeket a jo­gokat az akkori konvención. Ha Johnson valami oknál fogva nem tudná kitölteni a négyéves ter­minust, Humphreyt szívesebben látnánk utóda­ként a Fehér Házban, mint bárki mást az emlege­tett politikusok közül. ★ Nagyon valószínű, sőt csaknem bizonyos, hogy november 4-én, tehát a választás utáni napon, ép­poly harciasán szembefordulunk Johnsonnal, ha annak szükségét látjuk, mint tettük azt .eddig. De november 3-án, azon az egy napon, mellette kell állnunk! És ne áltassuk magunkat, hogy Johnson­nak könnyű dolga lesz ebben a választási kam­pányban. Sajnos, az amerikai nép nagyrésze poli­tikailag naiv, iskolázatlan — nem tudok az Ítélő­képességében teljesen megbízni. Könnyen hajlik a demagógok szavára, nem analizálja a helyzetet és csapnivaló rosszul van informálva. Az a pár lap és folyóirat, amely megírja a teljes valóságot — köztük a mi Magyar Szónk is —, csak egy elenyé­sző csekély százaléknak jut a kezébe. Ne becsül­jük le azoknak a számát, akik rendes körülmények között le sem köpnék Goldwatert, most azonban őrá fognak szavazni, mert — akár értelmi, akár érzelmi okokból — ellene vannak a négerek teljes felszabadításának! Ezeknek a száma megjósolhatat­lan és éppen ezért olyan bizonytalan a november 3-iki választás kimenetele. És éppen ezért szüksé­ges és fontos, hogy MINDENKI, AKIBEN VAN EGY CSEPP EMBERI ÉRZÉS, MINDENKI, AKI EL AKARJA HÁRÍTANI AMERIKA FASIZÄLÄ- SÁT ÉS AZ EZZEL JÁRÓ HARMADIK VILÁG­HÁBORÚ BORZALMAIT, minden idegszálával, minden szavával és tettével elkövessen mindent ismerősei, barátai, rokonai, szomszédai, sőt még idegenek között is, HOGY EZ A VESZEDELMES EMBER ÉS A KÖRÉJE SEREGLETT FÖRTELMES TÁRSASÁG ÁT NE VEHESSE ENNEK AZ OR­SZÁGNAK A KORMÁNYKEREKÉT! Plát szabad nekünk megpihenni? Hát szabad ne­künk abbahagyni a harcot, a munkát, amelyben a mi lapunk, a Magyar Szó a legerősebb, leghatható- sebb fegyverünk és szerszámunk? Szükségünk van erre a szócsőre, vagy hagyjuk szép csendesen ki­múlni? Szabad a Magyar Szónak magyar szótlan­sággá. magyar némasággá válni ezekben a kritikus napokban? Erre kell választ adnunk ma. mielőtt szétoszlunk, hogy ki-ki visszatérjen házi tűzhelyé­hez és azokhoz a derék, kiöregedett, de a mai na­pig is tántoríthatatlan magyar munkástársakhoz, akiknek a képviseletében itt megjelentünk. Bámulatos, szinte csodával határos, hogy ez a mi lapunk még mindig él és boldogul valahogy. Mi az a titokzatos élet-elixir, ami vénkorában is ilyen ifjuharcos szellemben és állapotban tartja? A TI ODAADÓ HŰSÉGETEK, BECÉZŐ SZERETE­TEK, MEGHATÓ ÁLDOZATKÉSZSÉGETEK. Szin­te megfoghatatlan, hogyan kerülnek elő a lap min­dennapi életéhez szükséges dollárkák azokból a csenevész, “élnikevés, halni-sok” nyugdijakból* vagy egyéb soványka keresetekből, amikből ennek az olvasótábornak a többsége tengeti az életét.. . NEM KISEBB CSODA EZ, TESTVÉREIM, MINT A BIBLIAI OLAJOSKORSÓ CSODÁJA, MELY TI­TOKZATOS MÓDON MINDIG MEGTELT, AHIKOR ' SZÜKSÉG VOLT RÁ! És amilyen bámulatos a Ti hűségetek a lap iránt, éppen olyan csodálatos a lap vezetőségének a ha­tártalan bizalma Tibennetek, hogy Ti őket soha­sem fogjátok cserbenhagyni. A Ti hüségtek a lap iránt és a szerkesztőség bizalma Tibennetek hős­költeménybe kívánkozik! Akik ennyire szeretik a lapjukat, akik ilyen hosszú ideig állhatatosan ki­tartottak mellette és oly nagylelkűen áldoztak ér­te, azokat nem kell kérni, hogy adjanak ismét — AZOK KÉRETLENÜL IS ADNAK! Én tehát ma nem is kérek — ugy-e, nem akarsz hinni a füleidnek? — hadd beszéljen helyettem a Te kipróbált szereteted, hűséged és áldozatkészsé­ged — azok sokkal ékesszólóbban tudnak hatni rád, mint én tudnék. Legyen a lelkiismereted az iránytűd a következő percekben! (Lásd konferenciás cikkünket a 14-ik oldalon.) . Kapunyitás az iskolákban Több óra az idegen nyelvek tanítására Az uj oktatási évben mintegy 170 ezer gyermek kezdi meg tanulmányait az általános iskolák első osztályaiban. Mintegy 3,100 óvodában 180 ezer apróságról gondoskodnak. Az eddigi 164 ezerrel szemben 174 ezer általános iskolás részére biztosí­tottak helyet a napközi otthonokban. A középisko­lai kollégiumokban ezerötszázzal több tanulót he­lyeznek el a tavalyinál. A megnövekedett létszámú tanulóifjúság elhelyezése az egymilliárd forint elő­irányzattal épített uj iskolák és más kapcsolatos intézmények építésével vált lehetségessé. Az uj iskolaév néhány jelentékeny változást hoz a középfokú oktatási rendszerben: az ország 235 gimnáziumában további idegen nyelvű tagozati - osztályok nyílnak, 108 iskolában orosz nyelvű, öt­ben orosz nyelvvel egybekapcsolt más idegen nyelvű osztályok lesznek — Majd az utóbbiak­ban a tanuló csoportok egyik fele oroszt, a másik pedig angol vagy más nyelvet tanul, megnövelt he­ti óraszámban. 122 intézetben angol, francia, spa­nyol, olasz és német nyelven oktatnak tagozati módszerrel. A tavalyihoz képest a nyelvtanulást biztositó tanintézetek és főleg a tagozatok száma növekedett. Az eddiginek kétszeresére, harminchatra növek­szik a gimnáziumokban a természettudományos tagozatú osztályok száma is. Az uj tanévben 15 to­vábbi matematika—fizika tagozatú osztály is nyílik. Néhány általános iskola harmadik osztályában is bevezetik a nyelvek oktatását. A gimnáziumokban egyébként 122 ezer tanuló részesül az uj tanévben politechnikai oktatásban. A gyakorlati oktatást uj, egységes tanterv szerint bonyolítják le. A múltban csaknem háromszáz szakmára készítették elő az is­kolákban a tanulókat. Ez nem bizonyult jónak és ezért a jövőben össze­vont szakmai csoportokban — ilyen 25—30 lesz —• szerezhetnek politechnikai ismereteket a tanulók. Több mint hatmillió alkoholista él Kanada és az Egyesült Államok területén — állapítja meg dr. R. Gordon Bell torontói orvoskutató. Ezek az em­berek — jelentette ki a professzor — “a teljes szellemi és társadalmi felbomlás állapotában él­nek.” A/V\eRlKAI —» r y/fcttfifacr' o^O­• Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York. N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 J Exit, as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to" the P.O. of New York, N.Y. ' Előfizetési árak: New York városban, az VSA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden 1 tnás külföldi országba egy évre $12, félévre $6.59.

Next

/
Thumbnails
Contents