Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-27 / 35. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday August 27, 1964 II Anne Bowen: LÁTOGATÁS AZ ŐSEINKNÉL Felnőtt lány voltam már, amikor megtudtam, hogy ereimben néger vér is folyik. Szüleim gondosan titkolták ezt, de nagyapám halálos ágyán elmondta, hogy egyik ősöm afrikai néger volt. —és fáradt mozdulattal bőrömre mutatott. Vajóban volt egy kis barnás árnyalata, de nem volt sötétebb, mint a naptól barnára sült amerikai lányoké. Ekkor tudtam meg azt is, hogy családi nevünk Akosua volt. Bevallom, minden felvilágo- sodottságom ellenére eleinte nehezen birkóztam meg a gondolattal, hogy nem az vagyok, akinek hittem magamat. Ettől fogva gyakran vizsgálgat- tam arcomat a tükörben. Kerestem származásom jeleit, de barnás bőrömön kívül semmi sem árulta el, hogy őseim feketék voltak. A lelki krízis hamar elmúlt, s helyét kíváncsiság foglalta el. El akartam jutni őseim földjére, Nyugat Afrikába, a mai Ghánába. Tervem nem is volt elérhetetlen. Újságíró vagyok, s néhány évi szívós küzdelem után el is értem, hogy lapom engem küldjön ki Ghanaba, a szabadságukat visszanyert négerek földjére. Elhatároztam, hogy megkeresem azt a kis falut az őserdőben, ahonnét ősömet rabszolgakereskedők Amerikába hurcolták. Apám csak any- nyit tudott, hogy valahol Nkawkaw környékén lehet, és a Síposok; falujának hívják. Accrában vonatra szálltam, és eljutottam Nkawkawba. Itt megkíséreltem, hogy kinyomozzam, létezik-e a Siposok faluja. Megkérdeztem hivatalnokokat, rendőröket, árusokat, de senki- sem tudott felvilágosítást adni. Már-már lemondtam arról, hogy megtalálom, amikor az utcán öreg koldust pillantottam meg. Sípszóval hívta fel magára a járókelők figyelmét. Odamentem hozzá, hogy kifaggassam, de egy szót se mtudott angolul, én meg ugyanennyit az ő nyelvén. Ekkor egy taxi állott meg mellettem. A sofőr előbb vigyorogva nézte, hogyan próbálom kézzel-lábbal megértetni magamat, aztán megszólalt: — A Siposok faluját keresi? Hát akkor üljön csak be-kocsimba! — Mellé ültem. Beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy ő is odavaló. Egy rokonához visz el. Nagyon rendes nő. Lakhatom nála. A főztjét is nyugodtan megehetem, mert tiszta asszony. Bár nem biztos, hogy befogad, mert az ő falujába még sohasem járt fehér ember. Alkonyodott, amikor a faluhoz értünk. Falu? Néhány sárkunyhó csupán az őserdő tisztásán. Távolabb egy nagyobb kunyhó. — Ez a nénim háza. A legszebb ház a falunkban — mondta büszkén a sofőr. — És odanézzen, az ott az iskola. Ez már a felszabadulás óta épült. Valójában a dombhajlat mögött fehérre meszelt épület állott. Mire feleszméltem, már töméntelen meztelen és félmeztelen fekete apróság vett körül. Rémülten meresztették rám csillogó szemüket. — Félnek magától mert fehér a bőre! Ide kellett jönnöm az őserdőbe, hogy fehérnek lássanak. Előkerült az öreg néger ssazony is. Sovány é* kiszikkadt volt, mint egy görcsös, kiszáradásnak indult fa. A sofőr szaporán magyarázta neki, hogy ki vagyok, és mit akarok, de az öregasszony mintha nem is hallotta volna. Merőn nézett engem, de egy arcizma sem mozdult. Végre egyetlen szót mondott: — Oburoni... Hangsúlyából Ítélve azt hittem, hogy ez' a sátán neve, de kiderült Oburoni európait jelent. •— Nem vagyok európai, amerikai vagyok — feleltem, de az öregasszony számára ez semmit sem jelentett. Sohasem hallott Amerikáról. — És mondja meg, hogy nem is vagyok fehér. Azért jöttem ide, mert itt éltek az őseim. Négerek voltak. Rabszolgának hurcolták el őket Amerikába. Erről ugylátszík már hallott valamit az öregasszony, mert közelebb lépett hozzám. Megnyá- lazta az ujját, s végighuzta meztelen karomon. Aztán hitetlenkedve csóválta a fejét,, s megkérdezte a sofőrtől, hogy ha néger vagyok, mitől lett ilyen csúnya fehér a bőröm. Talán beteg vagyok? Akkor jutott eszembe őseim neve: — Akosua... A név mondhatott neki valamit, mert arca megenyhült. Karonragadott, és bevitt a kunyhóba. Most már a gyerekek se féltek tőlem. Az öregasszony eltűnt, s agyagkorsóval és valami pép- szerü étellel tért vissza. Pár perc múlva újabb agyagkorsót és étellel teli tálat hoztak. Közben egy szintén kekiszinü ruhába öltözött fiatal férfi jelent meg, és kifogástalan angolsággal bemutatkozott, ő a falu tanítója. Nagy megtiszteltetés számukra, hogy felkerestem a falut. Amint meghallotta, hogy megérkeztem, beszüntette a tanítást. Egyforma kekiruhás gyerekek tódultak ki az iskolaépületből. Sok száz. Rohantak a kunyhók felé. A tanító meghivott, hogy jöjjek el másnap az iskolába. Beszéljek a diákjainak Amerikáról, ö majd tolmácsolja. Szívesen fogadtam a meghivását, s megdicsértem kifogástalan angol kiejtését. SZÁZTIZENEGY ÉVES A MAGYAR SAJTÓ 1853 október 15-én jelent meg az első magyar újság Amerika földjén, cime a Magyar Számüzöt- tek Lapja volt. Már a cim is elárulta a lap irányát, hát még a tartalom — az újságot a ’48-as forradalom menekültjei szerkesztették. A lap megalapítója, szerkesztője Kornis Károly volt, akit Kossuth Lajos levélben kért, indítson meg egy magyar újságot Amerikában, amely ösz- szetartaná az emigrációt. Kornis a szabadságharc kitörésekor jogot tanított a pesti egyetemen. Kossuth délvidéki kormány- biztosnak nevezte ki, majd később az aradi forradalmi törvényszék elnöke lett. A bukás után neki is sikerült kimenekülnie és igy az osztrákok csak távollétében ítélhették halálra. Amerikában a görög és latin nyelvek tanításából próbált megélni. A magyar újság kiadásának hire futótűzként terjedt el az emigránsok között. Hozták az előfizetéseket a newyorki Spruce St. 17 szám alatti kis helyiségbe, a szerkesztőség és kiadóhivatal közös irodájába. Kornis szerkesztő mellett két szedő dolgozott: Gorszky Xavér és Danes Lajos százados. Az első szám négyoldalas volt és mivel New Yorkban nem volt ékezetes betű, az ékezeteket pennával tették a betűk fölé. Sajnos, a Számüzöttek Lapjá-ból csak egyetlen példány maradt meg, amit a New York Public Library Feleky-gyüjteményében őriznek. A lap iránya, célja, politikai vonala hü maradt a ’48-as eszmékhez és rövid fennállása alatt semmiféle kereskedelmi befolyás alá nem került. Az emigránsoknál nagyon is gyakori személyi eivako- dásban sem vett részt. A lap ugyan nem tudott sokáig fennmaradni, mert a nélkülöző, munkanélküli emigránsok részéről nem volt elegendő anyagi támogatás, de rövid életével is beírta nevét a magyar-amerikai történelembe. Az amerikai magyarság meghajthatja zászlóját a száztizenegy évvel ezelőtt megjelent MAGYAR SZÁMÜZÖTTEK LAPJA emlékének. Újabb próbálkozások Az 1850-es évek után a magyar bevándorlás vagy húsz évig szünetelt. 1870 körül kezdett ismét megindulni és rövidesen jelentkezett egy újság Magyar Amerikai Vasárnapi Újság címen, melyet Liptai Pál indított meg. 1879-ben dr. Löw Vilmos indította meg a Ma- gyar'Amerika cimü lapot. Nem maradt meg sokáig, mer; nem foglalkozott a magyarság mindennapi problémáival, hanem főleg a magyarországi hely- zettsl. 1883-ban Erdélyi Gusztáv megalapította a Magyar Nemzetőr cimü lapot New Yorkban, amely 1897-ig jelent meg. 1891-ben Kohányi Tihamér kiadta a Szabadságot. 1893-ban Cleveland, O.-ban megindult az Ameri- rikai Magyar Hírlap. A Népjog New Yorkban 1893 áprilisában jelent meg az első magyar munkásujság: a Népjog. Fejléce szerint: A céltudatos magyar munkások közlönye. Az újság kézírással, sokszorosított formában jelent meg és próbálta a magyar munkásságot közönyösségéből felrázni, mint pl. a lap eiső számának első oldalán lévő pár sorral: “Kétely és tévhit borítja az Igazság csillagát. Hass át a homályon bátran, szellem-erővel. Mindvégig előre. Az erőt alkalmazni világcél. Félénken ha kitérsz, — Éjszaka tanulok. Egyetemre készülök. Ghánának sok-sok tanárra van szüksége. Ezekből a gyerekekből már szakmunkások és szellemi munkát végző emberek lesznek, ők már fogják tudni, hogyan kell élni a szabadsággal — mondta. Másnap elmentem az iskolába. Meglepett, hogy a gyerekek rendkívül fegyelmezetten viselkedtek. — Most pedig az ön tiszteletére elénekelünk egy amerikai dalt — mondta a tanító ünnepélyesen, s egy ősi formájú sípot vett elő, hogy ezzel kisérje az éneket. És a gyerekek rázendítettek egy közismert néger spirituáléra. — Ráismer? — kérdezte a tanító. — Hogyne, sőt azt is tudom, hogy ezt a dalt afrikai négerek; hozták magukkal innét az őserdőből. Az ön ősei. Az én őseim... Aztán beszélni kezdtem megtalált rokonaimnak! Amerikáról... Körülötted sötét marad.” A Népjog-ot már egy komoly lépés követte. 1895- ben megalakult az Amerikai Népszava, amely szocialista elveket hirdetett. Szerkesztői: Szombati, Zöldy, Seszták, Abet, Berach, Horváth és Muráti voltak. A Népszava mindig gondokkal küzdött, mert nem kereskedelmi, hanem munkásalapon megjelenő újság volt. A lap egyik alkalmazottja, Berkó D. Géza, 1899- ben megszerezte a lap tulajdonjogát, átszervezte üzleti vállalatra és elnevezte Amerikai Magyar Népszavá-nak. Teljesen üzleti alapon működött. 1894-ben egy másik magyar újság jelent meg New Yorkban, a Magyar Híradó, Szinger Mihály és dr. Barach Henrik szerkesztésében. A lap nem tudott gyökeret verni és 1897-ben beolvadt a clevelandi Szabadság'ba. 1896-ban Clevelandon megjelent a Clevelandi Magyar Rekorder Roth H. Ignác szerkesztésében, majd 1898-ban átszerveződött és mint Clevelandi Napló jelent meg. A tizenkilencedik században megjelent több vallásos újság is. A katolikus lapokból megemlítjük a Magyar Szent Erzsébet Amerika Hirnök-ét. Ez 1893-ban Clevelandon lett kiadva, Böhm Károly szerkesztésében; a Magyarok Csillaga Kováts Kálmán szerkesztésében McKeesport, Pa.-ban. A református lap: örálló, 1897-ben lett kiadva Kalassay Lajos szerkesztésében. Ezzel bezárjuk a tizenkilencedik szazad újságjainak ismertetését és áttérünk a huszadik századra. Ez a század, amely az eddig lefolyt eseményekkel páratlanul áll a világtörténelemben, gazdag az újságírás történelmében is. Az uj század elején megjelent néhány újság: 1900-ban Magyar Néplap, New York, 1900- ban Magyar Hírmondó, Cleveland, 1901- ben A Bevándorló, New York, 1902- ben Magyar Napilap, Cleveland, 1902- ben New Yorki Napló, New York, 1903- ban jelent meg a Népakarat New Yorkban, amely már a rohamosan fejlődő szocialista munkásmozgalom magyar szószólója lett. A Népakarat a szocializmus elveit hirdette, melyeknek megvalósításáért két különböző irányú szocialista párt küzdött. Az egyik a Szocialista Munkás Párt, amelynek Dániel De Leon volt a vezére, a másik a Szocialista Párt Eugene Debs vezetésével. A Népakarat körül is megindult ez a kettősség és 1905-ben a Szocialista Munkás Párt lett a lap irányitója. A Szocialista Párt hívei kiváltak a Népakarat-ból és 1905 szép tember 15-én megindult az Eló're, amely kéthetenként jelent meg 1528 Second Ave. alatt New Yorkban. 1908-ban hetilap lett és Magyar-Amerika szocialista nézetű munkásságának központi szószólója. Bárd Imre volt a szerkesztő. A két szocialista párt 1910-ben megpróbálkozott egyesülni és a Népakarat és Előre lapokat beszüntetve, Testvériség címen uj lapot adtak ki, melynek szerkesztője Bolgár Elek lett. De az egyesülés nem mélyült el, ez a lap is megszűnt és a Szocialista Párt 1912 nov. 2-án ismét megindította az Előré-t, de akkor már mint napilapot. A szerkesztők között volt Szabados Zádor is. Az említett újságokon kívül úgy a 19-ik században, mint a 20-ik század elején rengeteg magyar újság, folyóirat, vicclap, stb. jelent meg, melyeket következő cikkünkben fogunk ismertetni. E. S. (Folytatjuk) •••••••••«»•«•••••••••••••••••••••••••»ff ELLENTMONDÁS, EGY HÁTRALÉKOS ELŐFIZETŐ! MAGYAROK AMERIKÁBAN
