Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-20 / 34. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 20, 1964 hér véd írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. Sietős széljegyezeSek a vietnami krízishez Sok a mondanivaló, kevés a férőhely... Amit mondani szándékozom, sürgönystilusban kell kifejeznem. És azt is figyelembe kell vennem, hogy mire e sorok az olvasó szemével találkoznak, minden szavamnak egyhetes szakálla lesz... Az a lehetőség is fennáll, hogy “az ellenség erkölcsi támogatása” cimén eljárást indítanak ellenem az itt következő észrevételeimért. Ha ez megtörténne, remélem: Morse és Gruening szenátorokkal együtt kerülök a vádlottak padjára. . . Hónapok óta félig burkolt és nyilt kijelentéseket hallottunk felelős amerikai polgári és katonai vezetők szájából, hogy a dél-vietnami háborút kénytelenek leszünk felfokozni (escalate) és kiterjeszteni Észak-Vietnam területére. Hetek óta tudunk arról, hogy délvietnami torpedóhajók ismételten felbukkantak — állítólag amerikai fedezettel — az észak-vietnami partok mentén és a két oldal nem egyszer tüzet cserélt egymással. . Ilyen előzmények után történt, hogy az Egyesült Államok Maddox nevű torpedórombolója (destroyer) mélyen behatolt a Tonkin-öböl belsejébe, ahol a világon semmiféle legitim tennivalója nem volt és nem is lehetett. Ez az öböl kizárólag Kina és Ézsak-Vietnam partjait mossa. Ez a két ország nem áll kereskedelmi összeköttetésben az Egyesült Államokkal; kikötőiben már hosszú évek óta egyetlen amerikai kereskedelmi hajó meg nem fordult, tehát a Maddox őrjárata (patrol) NEM a tengeri szabadhajózás védelmében történt. (Ez volna tudniillik az egyetlen elfogadható kifogás a Tonkin- öbölben való felbukkanására.) Az északvietnami őrhajók szemében a Maddox jelenléte ebben a három oldalról kinai és északvietnami partok által körülzárt vízben csak egy dolgot jelenthetett: az amerikai hadihajó ellenséges szándékkal, még pedig a már hónapok óta szó- banforgó “kiterjesztésnek” az előfutár jaként közeledett az észak-vietnami partokhoz. Amikor ilyen feltevésre megvan az ok — és itt bőven volt ok eféle gyanúra —, akkor a veszélyben forgó fél nem szokta bevárni, mig az ellenséges hadihajó szép kényelmesen lőtávolságba fáról a parthoz és elkezdi bombázni a szárazföldet, hanem ha kell, erőszakkal is megállítja az ilyen “látogatót.” Ha ezt tette volna, oka és joga lett volna rá. Pontosan ebben a bánásmódban részesült volna egy északvietnami vagy kinai hadihajó, ha valamelyik amerikai öbölnek még csak a közelébe is merészkedett volna... * De még ez is csak akkor történt meg, miután — Stevenson U.N.-követünk saját szavai szerint — a Maddox három lövést (állítólag “figyelmeztető” lövést) tett az észak-vietnami őrhajók felé. Azoknak a “támadása” csak ezután kezdődött... Hát kérem alázattal, amikor egy jogosan ellenségesnek hihető hadihajó megjelenik egy úgyszólván privát öböl belsejében — kivált a már említett előzmények után! — és még hozzá három salvo-val üdvözli a fogadtatására közeledő őrhajókat, én egyszerűen nem tudom elképzelni, MI MÁST tehettek volna ezek az őrhajók, mint amit tettek? Szeretném hallani az elnök, a külügyi államtitkár vagy a U.N.-követ szájából, miféle fogadtatásban részesült volna egy észak-vietnami vagy kinai hadihajó akármelyik amerikai öbölben, ha ott felbukkant volna és a közeledő őrhajók irányában egy pár “figyelmeztető” lövést adott volna le... Pozdor- jává lőttük volna és a legénységből még hírmondó sem maradt volna. . . A/WCRIKAI ^ w '/ßfaqrifczr' Published every week by Hungarian Word, Inc. ] 130 East 16th Street, New York, N. Y. 10003 Telephone: AL 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, to the P.O. of New York, N.Y. Előfizetési árak: New York városban, az USA-ban és Kanadában egy évre $10, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12, félévre $6.50. Amikor a tonkin-öböli összeütközés hire megérkezett, Goldwater szenátor tüstént felvetette a kérdést: “Azt jelenti a Maddox jelenléte a Tonkin- öbölben, hogy bedobunk amerikai szárazföldi erőket Észak-Vietnamba és kiterjesztjük a háborút arra a területre? Használjuk-e az amerikai anyahajók bombavető repülőgépeit ezzel a konfliktussal kapcsolatban? Az elnök jól tenné, ha erről informálná az amerikai népet.” Ezt csak azért említem meg, hogy rámutassak: ha Goldwaternek lehettek ilyen gyanúi (vagy reménységei?), mennyivel inkább volt.az északvietnamiaknak okuk azt hinni, hogy a Maddox határozottan ellenséges intenciókkal hatolt be a Tonkin-öböl belsejébe?! Az bizonyos, hogy nem egy “barátságos vizit” volt a célja. .. A Maddox idegen vizen járt és nem védett ott semmiféle amerikai érdekeket. Az északvietnami kikötők és hajóbázisok bombázását bejelentő beszédében az elnök hangsúlyozta, hogy ezt a támadást önvédelemből, az amerikai presztízs és érdek megvédése céljából rendelte el. Önvédelemről csak az északvietnamiak beszélhetnek. Nem ők tolakodtak be amerikai vizekbe, hanem a Maddox cirkált — kihívó módon! — az ő öblükben, ahol semmi keresnivalója nem volt! Amerikai érdek — valódi, legitim érdek — itt nem forgott veszélyben. Ha azonban az elnök ezt úgy értette, hogy “érdekünkben” állott egy ilyen krízist kiprovokálni, azt jobban meg tudnám érteni, ha a folyton prédikált “békevágyunkkal” ezt nem is tudom összeegyeztetni. . . KÍNAI KORMÁNYTAG INTERJÚJA Dr. Hugo Portisch, a bécsi Der Kurier hírlap riportere, interjú keretében beszélgetést folytatott a Kinai Népköztársaság egyik magasrangu tagjával, állítólag Chen Yi alelnök-külügyminiszterrel Shanghaiban. A New York Times közölte az interjú angol fordítását, mely szerint Chen Yi a háború hiábavalóságáról fejtette ki véleményét. “Mi, kínaiak nemcsak nem akarunk háborút, de el sem tudnánk kezdeni a háborúskodást, mert nincs megfelelő légierőnk és a tengerészetünk is túl kicsi. Teljesen hiábavaló lenne részünkről ilyesmire gondolni. Határainknál azonban készenlétben állunk és képesek vagyunk megvédeni magunkat bármely támadó ellen. Igaz, ott van Taiwan, Hong Kong és Macao, három Kínához tartozó közeli sziget, amely felszabadulásra vár. Azonban láthatjuk, hogy már 15 éve ez a helyzet és lehetséges, hogy még 15 vagy esetleg 20 évig is igy marad. Ezeket a kérdéseket idővel majd meg lehet oldani; nem érdemes értük háborúba menni. Délkelet-Ázsiában a U.S. követi el az agressziót és nem mi. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a Genfi Egyezmény aláíróinak összehívásával meg lehet oldani ezt a kérdést is. A hadsereget azért tartjuk fenn, mert ellenséges államok vesznek körül bennünket. Ha azonban a U.S. északra terjeszti a háborút, mi is kénytelenek leszünk beavatkozni.” Az amerikai politikai helyzetre vonatkozólag a kinai kormánytag kijelentette, hogy ha amerikai lenne, Goldwaterre szavazna és pedig avval az indokolással, hogy Goldwater megválasztása olyan szélsőséges helyzetet teremtene az Egyesült Államokban, amely kikényszeritené a nagy változásokat. Az ilyen érvek felhangzanak itt is bizonyos szélsőséges körökben és felhangzottak a múltban Hitler hatalomrajutása előtt Németországban is. A történelem nagyon szomorú oktatásban részesítette azóta az emberiséget. Ma még hozzáadhatjuk, hogy a nukleáris fegyverek korszakában Goldwater-kormány Amerikában olyan veszedelmekbe sodorhatja nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot, mely mellett minden eddigi szenvedés és pusztulás jelentősége elhalványodna. A nürnbergi per egyik vádlója a nácik szigorú megbüntetését követeti Robert Kempner, aki a nürnbergi perben volt az amerikai fővádló, Frankfurtban adott nyilatkoza tában fellépett az ellen, hogy a nyugatnémet hatóságok megszüntessék a náci háborús bűnösök elleni igazságügyi eljárásokat. Hangsúlyozta, hogy jelen pillanatban körülbelül tízezer náci háborús bűnös van szabadlábon. Ezek ellen az emberek ellen eddig még egyáltalán nem indítottak eljárást bírói utón, pedig jó néhány közülük az SS magas rangú tisztje, hitlerista helytartó, fasiszta biró volt. Kempner követelte a fasiszta háborús bűnösök szigorú megbüntetését. Marad a presztizs-kérdés. Nem tudom, mennyivel emelte az amerikai presztízst az a tény, hogy a világ legnagyobb tengeri hatalma nagybőszen végigbombázza a viiág egyik legkisebb tengeri haderejét, amely még egy hadihajót sem vallhat magáénak? Amikor egy elefánt rátapos egy egérre, abból az elefántra nem nagy dicsőség háramlik. . . Ha valóban olyan sokat adunk a presztízsünkre, hadd tegyem fel a kérdést: Mi ártott súlyosabban az Egyesült Államok presztízsének — az, hogy három kis PT-motoroshajó “megtámadta” a hatalmas amerikai flotta egy hadihajóját, vagy az, hogy ugyanakkor — hetekig tartó kutatás után — megtalálták a Mississippi államban legyilkolt három fiatalember borzalmasan megcsonkított holttestét? A világ népei nagyon jól tudják, hogy az Egyesült Államok tengeri haderejének nincs párja — ezt nem volt szükséges bebizonyítanunk Észak- Vietnam bombázásával. A világ népei azonban nem a hadihajók és bombavető-anyahajók száma szerint mérik a presztízst, hanem azon az alapon, hogy ezt a félelmetes erőt milyen bölcsen használják. És amennyire én meg tudom Ítélni, a világ népei egy fikarcnyi bölcsességet sem tudnak kiolvasni a Ton- kin-öbölben történetekből. De amikor ezek a népek azt olvassák, hogy a “szabad világ” önkinevezett vezetőjében: az Egyesült Államokban hitleri metódusra emlékeztető atrocitások folynak — és legtöbbször büntetlenül! — akkor valóban van okunk a presztízsünket félteni. .. Francia “defekt” az autógyárak versenyében Franciaország két nagy autógyára — a Citroen és a Peugeot — bejelentette, hogy egymillió frank alaptőkével közös fiókvállalatot létesít. A bejelentés igen élénk visszhangot keltett a francia gazdasági körökben, mert a két vállalat elhatározása mögött a világ autópiacán folyó kíméletlen konkurrencia húzódik meg, s az is megmutatkozik, hogy gyengülnek a francia pozíciók. Bercot, a Citroen-gyár elnöke, vészkiáltásnak beillő beszámolójában “a nagy amerikai cégeket” okolja a francia, de az egész Közös Piac autógyártásának nehézségeiért. Tény az, hogy a francia autótermelés, amelynek 99 százalékát a Renault-, a Simca-, a Citroen és a Peugeot-gyár adja, mind súlyosabb helyzetbe kerül a nyugat-európai versenyben. Veszély fenyegeti egyrészt, mert a nyugatnémet és különösen az amerikai versenytárs elhódítja a piacait, másrészt a monopóliumok összefonódása és az idegen tőke erősödése miatt mindinkább elveszti nemzeti jellegét. Alig egy éve történt, hogy az amerikai Chrysler- cég felvásárolta a nagyságrendben második helyen álló francia autógyár, a Simca részvényeinek 63 százalékát. Ezzel az amerikai tőke befolyása nemcsak Franciaországban, hanem az egész Közös Piac autóiparában jelentősen megnövekedett, hiszen a General Motors- és a Ford-cég nyugat-németországi betörése után egy harmadik vezető amerikai társaság szilárdította meg pozícióját Nyugat-Euró- pában. Ebben a gyilkos konkurrencia-harcban, amelyben most a Citroen- és a Peugeot-gyár a pusztulás ellen összefogni kényszerül, a gazdasági szakértők szerint 1970-ig az európai gépkocsigyártó vállalatok fele el fog tűnni. A monopolvállalatok versenye természetesen kihat a francia és az egész nyugat-európai munkás- osztály helyzetére. A francia autóiparban az eladás nehézségei miatt jelenleg a munkaidő csökkentésével végzik a termelést, s ez a munkásoknak jelentős bércsökkenést okoz az egyébként gyorsan dráguló életben. A szakszervezetek ezért arra hívják fel a dolgozókat, hogy egységük nemzeti és nemzetközi méretű erősítésével védekezzenek a monopoltőke fokozódó kizsákmányolása ellen. ARTURO SEGNI, Olaszország elnökének súlyos megbetegedése következtében, az olasz alkotmány értelmében, Cesare Merzagora, a szenátus elnöke vette át ideiglenesen az ország elnöki tisztségét. * Súlyos kolerajárvány pusztít az indiai Maharashtra államban, ahol julius 1 óta 113 ember halt meg a járvány következtében. A kelet-törökországi Pervari közelében egy falu két törzshöz tartozó mintegy ezer lakosa régi vérbosszúból kifolyólag összeütközött. Kilencen meghaltak, sokan megsebesültek.
