Amerikai Magyar Szó, 1964. július-december (13. évfolyam, 27-53. szám)
1964-08-20 / 34. szám
Thursday, August 20, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 2 Ml KERESNI VALÓNK VAN VIETNAMBAN? A District of Columbia szövetségi fellebbezési bíróságának koridős tagja, Henry W. Edgerton bíró, levelet irt a N. Y. Timeshoz, mely különösen jelentős ma, amikor a kormánypropaganda és a sajtó ontja magából a soviniszta, félrevezető háborús uszítást. Edgerton biró levele, melyet alább közlünk, leleplezi a U.S. szerepét a vietnami tragikus eseményekben. “Miért vagyunk Dél-Vietnamban? Az elnök ezt mondta: ‘Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy segítsük az ottani népet szabadsága megvédésében.’ Az utóbbi néhány nap eseményei nem változtatták meg azt a tényt, hogy semmi keresni valónk nincs Délkelet-Ázsiában. Amig be nem avatkoztunk, Dél-Vietnamot kívülről semmilyen veszély nem fenyegette. Még ma is az Egyesült Államok katonasága az egyetlen külföldi hadsereg ott. Védelmezzük a saigoni kormányt a polgárháború ellen. Nincs bebizonyítva, hogy a nép szabadságát védelmezzük. A kormány katonai diktatúra; senki sem állíthatja, hogy Khanh generálist népszavazással választották meg. Kennedy 1963-ban mondta: a “polgárháború” már tiz éve tart. 1964 rnárc. 6-án a N. Y. Times ezt irta: ‘A háború nagyjából a délieknek saját földjükön vívott háborúja.’ Khanh generális kijelentette, hogy a Vietcong tagjai ‘nem mind kommunisták.’ Walter Lippman szerint ‘elhallgatott valóság az amerikai nép előtt, hogy a saigoni kormány a népből csak 30 százaléknak a hűségére számíthat és még nappal sem rendelkezik területének több mint negyedrésze fölött.’ Népellenes akciók A saigoni kormány nem sokat tett népe hűségének megnyeréséért. A parasztokat ‘stratégiai falvakéba terelte és csak a mezei munkára engedte szabadon. A múlt júniusi ‘felperzselt föld’ kampány idején a kormány sok ezer tonna rizst és nagy állatállományt pusztított el, hogy kiéheztesse a Vietconghoz tartozókat. Egy korábban közölt Associated Press fényképen összeégett gyermeket .láttunk, az egyik Cfalu bombázásának áldozatát, amikor a faluban gerillákat gyanították.’ A honvédelmi minisztérium beismeri, hogy napalm-bombákat szállítunk. Kétezer vietnami nő ülő-tüntetéssel tiltakozott a kormány katonai állomásain, falvaiknak éjszakai ágyúzása ellen. Az is a Vietcongnak szólt, de a falu békés lakosságát ölte meg. Beavatkozásunkat nem lehet mentegetni azon az alapon, hogy a rossz kisebbség meg akarja dönteni a jó többséget képviselő kormányt. Az egyetlen mentő ok az a teória lehet, hogy ha Dél-Vietnamot ‘elveszítjük’, akkor egész Délkelet-Ázsia követni fogja és ez katasztrófa lenne a nyugat részére. De ki állíthatja, hogy Délkelet-Ázsia követné a példát? Még ha néhány ezer négyzetmérföld terület és pár millió ember csatlakozna is az óriási kommunista Kínához, az sem jelentene kritikus változást a világ erőviszonyaiban. Amint kommunista Kínának atomfegyvere lesz, s talán még előbb, nem fogja megtűrni az amerikai katonai műveleteket Délkelet-Ázsiában, mint ahogy mi sem tűrnénk orosz katonai akciókat Kubában. Dél-Vietnam ügyeibe való beavatkozásunk nagyban növeli az atomháború veszélyét. A segítség részvétellé változott Eisenhower és Dulles külügyminiszter azt a hibát követte el, hogy Ázsiában amerikai védnökség felállítására törekedett, a Kennedy-kormány pedig azt, hogy a katonai segélyt aktiv részvétellé változtatta. Azt mondják: kötelezettségeink vannak melyeket nem szeghetünk meg. McNamara kijelentette: ‘Hosszú és nehéz ut áll előttünk’, de ‘hagyományaink szerint sohasem hátrálunk meg a nehéz- sépf>< előtt.’ Véleményem szerint azért folytatjuk a beavatkozást, mert nehéz bevallani, hogy nincs igazunk. De a költséges tévedés melletti makacs kitartás nem erény. Egyik kormány a másik után kijelentette, hogy a háborút folytatjuk, azonban sem a honvédelmi, s^m a külügyminiszternek, de még az elnöknek sem áll jogában az alkotmány értelmében évekre, sőt generációkra lekötni bennünket. Még a kongresszus és az elnök együttesen sem kötheti le utódait. Minden törvény módosítható és eltörlhető, s minden politika revideálható. Amint Gruening szenátor mondta: ‘tiz év tragikus kudarcai után... itt az ideje, hogy átértékeljük politikánkat és kivonuljunk’. . . Morse szenátor mint a külügyi bizottság tagja, megjegyezte: ‘a katonai szakértők beismerik, hogy nem lehet a háborút konvencionális fegyverekkel megnyerni!’ Majd igy fejezte be: ‘Soha sem kellett volna belemennünk, nem kellett volna benne maradnunk, s Áldozatkészségük határtalan - csak tanulhassanak A newyorki Board of Higher Education, kísérleti programot tűzött ki a nyári hónapokra “College Discovery Program” néven. Célja, olyan tehetséges, középiskolát végzett fiatalok kiválogatása volt, akik a nyár folyamán egyetemi előadásokon vennének részt és ezzel bebizonyítanák, hogy “egyetemi anyag” lakozik bennük. A kiválogatás a középiskolák igazgatóinak segítségével történt és 230 diáknak adatott alkalom, hogy ilymódon egyetemi képzettséget nyerhessen; amihez máskülönben képtelen volna hozzájutni. A programot kezdeményező Charles G. Rosenberg, a Board of Higher Education elnöke, meg van elégedve a kísérlettel. A 230 szegénysorsu tanuló közül egy sem maradt ki az iskolából a nyár folyamán, habár valamennyien anyagi nehézségekkel küzdöttek. Az egyik diák három hétig nem evett lunch-ot, mert nem volt pénze. A másik 5 mérföldet gyalogolt az első előadás napján, mert rossz buszra szállt 0’s nem volt több utazási költségre pénze. Ez a fiatalember a tanulás mellett naponta dolgozik, d. u. 4-től éjfél után 1 óráig, hogy feleségét és nyomorék édesanyját eltartsa. Volt olyan, aki a hétfői előadásokon nem jelent meg,. mert aznap részmunkát- végzett a megélhetéséért. És igy tovább. A tanulók egyrésze közsegélyen vagy társadalmi biztosításon élő családok tagjai. “Egészen Augusus F. Hawkins, California néger demokrata képviselője, három másik képviselőtársával helyszíni szemlét végzett Mississippiben nemrégen. Társai: William F. Ryan New Yorkból és Philip Burton és Don Edwards Californiából voltak. Az utóbbi képviselőnek fia együtt dolgozik Mississippiben a többi ifjú önkéntessel a néger szavazók regisztrálási kampányában. Paul Johnson, Miss.-i kormányzónak nem nagyon tetszett államának ilyen félhivatalos megszállása. Nyilatkozatot bocsátott ki, amelyben figyelmeztette a képviselőket, hogy bajba kerülhetnek, miután egyik társuk néger. Arra is felszólította őket, hogy ne tegyenek kísérletet a Civil Rights-törvény tételeinek kipróbálására. A képviselők óvatosak voltak. Nem szálltak meg hotelben, hanem magánháznál, s általában nem keresték a nyilvános szereplést. Visszautasították a kormányzó által felajánlott két rendőri kocsiból álló kiséret'et. Ehelyett két civilruhás járt velük kellő távolságban. Nem érte őket semmi fenyegetés mig ott voltak, de a házat, amelyben Edwards képviselő megszállt, távozása után “ismeretlen tettesek” felrobbantották. Washingtonban a képviselő azt a véleményét fejezte ki, hogy a bombát neki szánták a támadók. “Az, hogy képviselők vagyunk, nem mentesített bennünket az állandó terrorfélelemtől, amit mások is éreznek, akik kifogásolják a megszokott fajelitt az ideje, hogy kimenjünk.’ Egyszerűen kivonulni sokkal helyesebb lenne, mint egyszerűen benne maradni. Felajánlhatnánk mindkét oldalnak, hogy az ENSZ védnöksége alatt szabad választást tartsanak demokratikus kormány létesítésére, vagy felkérhetnénk az ENSZ-t a békéltetésre. A főtitkár ajánlotta a volt francia Indokina ügyében 1954-ben Genfben tartott konferencia újbóli összehívását. Olyan megegyezésre törekedhetnénk, hogy az érdekelt nagyhatalmak semmilyen háborút ne támogassanak Délkelet-Ázsiában. De Gaulle terve nent feltétlenül hasznavehetetlen, csak azért, mert ő nyújtotta be. Ha nem tudnánk politikai megegyezésre jutni, akkor sem állnánk rosszabbul, mint jelenleg. felvillanyozta őket a számukra nyújtott lehetőség. Olyan ez, mint egy álom, és csipdesik magukat, hogy vajon tényleg ébren vannak? Sohasem hitték volna, hogy egyetemre juthatnak,” mondotta Mr. Rosenberg. De hogy valóban tovább tanulhatnak-e, az még mindig kétséges, folytatta egy őt meginterjuló újságíró előtt. Ahhoz nélkülözhetetlen valamilyen kereseti forrás, esetleg az egyetemen található fizetett munkaalkalom. Egyébként Mr. Rosenberg segítségért folyamodott a város szegénység-elleni küzdelem program vezetőjéhez, hogy abból az alapból juttassanak a küzdő diákok megsegítésére. Évi 25,000 dollárt kért, amiből mindegyik diák heti 10 dollárt kaphatna. Ez elég nyomorúságos hozzájárulás volna, meg sem közelíti szükségletük fedezését, de úgy gondolja, hogy ennyi is kisegítené őket ahhoz, hogy “más segítség után nézhessenek.” Milyen szegénységi bizonyítvány ez ennek a gazdag országnak oktatási rendszeréről? Milyen jövővel biztatja ez az ország fiatalságának túlnyomó részét? Hány tehetség, alkotó erő vész el, amit az egész nemzet megsinylel? De ez a jelenség csak parányi formában tükrözi vissza oktatási rendszerünk silányságát, ami viszont a társadalmi rendszerünk többirányú és alapjában igazságtalan működésének egyik megnyilvánulása. A szocialista rendszer tanulságos összehasonlítást nyújt ebben a kérdésben is és fölényét bizonyítja a kapitalista rendszerrel szemben. lenes gyakorlatokat,” mondották a képviselők. Vigyáztak, hogy ne kerüljenek összeütközésbe a helyi hatóságokkal. Betartottak minden helyi törvényt és szokást, különösen a faji kapcsolatokra vonatkozókat. Az önkéntes munkások életmódját folytatták és megosztották velük tapasztalataikat. Meglátogatták a megyei bíróságokat, ahova a négerek elmentek, hogy szavazati jogukat nyilvánításba helyezzék, azaz regisztráljanak. “Ahogyan ez a-munka folyik, évekig fog tartani, mig a négerek többsége a szavazólistára kerül,” mondotta Hawkins képviselő. “Ennek az az oka, hogy különleges akadályokat emelnek a magas műveltséggel nem rendelkezők elé. Ezen felül, azok, akiknek sikerül a regisztrálás, ki vannak téve veszélyes testi bántalmaknak és minden bizonnyal, gazdasági megtorlásnak.” Az önkéntes munkások tevékenységét nagyon megdicsérték a képviselők. “Nagy áldozat a jelentkezők részéről, életüket veszélyeztető körülmények között dolgozni.” Kijelentették, hogy tevékenységüknek tartós hatása lesz Mississippi államban. Egyrészről bátorítja és fejleszti a helyi vezetőséget, ami valójában egyik célkitűzése volt, azonkívül a közfigyelmet Mississippi államra irányítja és az ország felkeltett érdeklődése nem maradhat hatástalanul ebben a déli államban sem. Henry W. Edgerton Monhegan Island, Maine.” NÉGY ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ TAPASZTALATAI MISSISSIPPIBEN Vegyen részt a Magyar Szó Orsz. szeptember 5'én és 6'án. — Legyen vendégünk a delegátusok tiszteletére rendezendő ÜNNEPI BANKETTEN, vasárnap, szeptember 6-án, déli 1 órai kezdettel a Hotel Woodstock-ban, 127 West 43rd Street (közel a Times Square-hez). — A lapkonferencia ülésszakain minden Magyar Szó olvasó szívesen látott vendég. — Vidéki dele gátusck figyelmébe! Információért és el szállásolásért azonnal írjanak a Magyar Szó fCiadóhivatalaba.
