Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-06 / 6. szám
Thursday, February 6, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD II 3. A TANYÁKTÓL A VÁROSOKIG Szolnokon, utunk végállomásán, a városközpontban olyan nagy a csúcsforgalom, hogy a Pestről érkezett látogató szinte “otthon” érzi magát. A buszok zsúfoltak, sok az autó, a kerékpár, a motorkerékpár, s a munkába sietőknek bizony itt sem árt jól körülnézni mielőtt nekivágnak az úttestnek, a fehér stráfos átkelőn. Ez a mozgalmas kép csak egyik jele annak, hogy a város lakosainak száma a két legutóbbi népszámlálás között mintegy 34 százalékkal hirtelen megnőtt, és elérte az 50 ezret. Szolnok: Segédmunkásokat keresünk! Szolnok a fejlődés irányát tekintve, szinte ellenpólusa az először meglátogatott Karcagnak, Amíg onnan 1962-ben is többen költöztek el végleg, mint a megye bármely más vámosából, addig Szolnokon körülbelül háromszor annyian telepedtek le, mint amennyien Karcagról elköltöztek. A megyeszékhely ma arról nevezetes, hogy a hároméves terv időszakában az alföldi kőolaj- és földgázkutatás és -termelés központja lett. Meg a város szélén létesült Tiszamenti Vegyiművekről, a vegyiipar egyik fő magyar bázisáról, amelyet a legutóbbi négy évben csaknem 500 millió forintos költséggel továbbépítettek, s amely ma már valóságos szimbóluma az Alföld iparosításának. A második ötéves terv kezdetén még csak 370-en dolgoztak itt, de ma már csaknem ezer embernek biztosit állandó munkát, rendes megélhetést a vegyikombinát. A papírgyárban, Szolnok másik neves üzemében, a cellulóztermelés az üzembővités eredményeként öt év alatt csaknem 80 százalékkal növekszik. Bővítik, korszerűsítik a bútorgyárat, a cukorgyárat, több mint egy milliárd forint költséggel korszerűsítik a vasúti csomópontot. S évről évre uj munkaalkalmat, bővülő foglalkoztatottságot teremt a város egészségügyi, szociális s kulturális intézményeinek fejlődése. Mindez persze egyáltalában nem jelenti azt, hogy a szolnoki tanácsnak nincsenek foglalkoztatási gondjai. De ezek is Budapest vagy legalábbis más nagyvárosok gondjaihoz hasonlítanak. A tanács nyilvántartásában már tavaly több volt, s az idén is több a bejelentett férfi munkahelyek száma, mint ahányan el akarnak helyezkedni, és a vállalati hirdetésekben többnyire itt is ezt olvashatjuk: épitőmunkásokat, segédmunkásokat felveszünk. "Ha adsz épületet, akkor telepitek .. Megyeszerte azonban egyelőre a munkára jelentkezők, főleg a nők helybeli, illetve a lakóhelyükhöz közelebbi munkába állitása jelenti a nagyobb gondot. S a karcagi problémák több-kevesebb eltéréssel megtalálhatók a megye más, iparban szegény városaiban is. Jászberény helyzete — Szolnok után a második legnagyobb város —, mint láttuk, valamivel kedvezőbb. Törökszent- miklósról, Turkevéről, Kisújszállásról és Mezőtúrról azonban mind többen vándorolnak el a megye határain is túlra, megfelelő munkahelyet keresni, és sokan le is telepednek ott. Hogyan lehetne enyhíteni a gondokon — erről beszélgettünk Váci Sándor, a megyei pártbizottság titkárával, Tóth Jánossal, az ipari osztály vezetőjével, és dr. Polonyi Szűcs Lajossal, a megyei tanács vb-elnökhelyettesével. Az világos, hogy változásról nem lehet szó, hiszen a népgazdaság zsebéből nem futja több uj üzem építésére, mint amennyit a terv előirányzott. Hogyan lehetne mégis jobban “aprópénzre váltani” az iparosításról szóló kormányhatározatot? — Úgy semmi esetre sem — mondja Váci Sándor—, ahogy egyes már jólesik a téli repülés is a pilótának, élvezetet talál benne. S az utasnak sem veszélyesebb, mint máskor: a pilótán kivül még sokan dolgoznak azért, hogy az ut nyugodt, biztonságos legyen. Közben már gurul is a nagy testű-gép kifelé. A forgalomirányító toronyban állunk, Németh Gábor forgalomirányító tiszt most adja meg rádión a felszállási engedélyt. A nagy test felemelkedik, aztán rövidesen eltűnik a szürke téli égben. Ezután már csak a radarszobában kisérik útját, ahol az országhatárig figyelik, irányítják, mig a Ívovi repülőtér átveszi tőlük. Itt is, ott is rádiósok, meteorológusok, lokátorosok vigyáznak a gépre, mutatják számára az utat. A radar hűségesen ellenőrzi az útirányt, vigyáz az utasokra. A vékony fénycsik szorgalmasan járja a köröket a képernyőn, egyenletes mozgása nyugtató látvány. R. gvállalati, sőt minisztériumi vezetők is gondolják: ha adsz ilyen meg ilyen épületet, akkor telepitek. Ha nem adsz, akkor nem telepitek. Mi ugyan már felkutattuk ezeket a lehetőségeket is. Először másfél éve, majd pedig júniusban elküldtük a Tervhivatalhoz az ipari termelés céljára alkalmas, és jelenleg kihasználatlan épületek jegyzékét. Azután külön-külön is felkerestük a Budapestről vidékre kitelepülni készülő üzemek vezetőit. Tárgyaltunk a minisztériumokkal, a fővárosban, s a helyszínen is. Ipartelepítés azonban nem lett belőle. Irreális igényeket támasztanak, ígérgetnek, alkudoznak, mintha nem egészen értenék meg azt, amit a kormány beszámolója legutóbb az országgyűlésben ismételten igy szögezett le: az ipartelepítés számunkra nemcsak gazdasági kérdés, hanem szocialista fejlődésünk egyik fő kérdése is. Elképzelhető persze, hogy a felajánlott épület, vagy javasolt telepítési hely csakugyan nem megfelelő. A kérdéseket akkor is halogatás nélkül igennel vagy nemmel kellene lezárni. Ne Szolnokon, hanem Debrecenben A megye ötéves tervében szerepel például egy 540 dolgozót foglalkoztató épületelemgyár létesítése Szolnokon. A tanács az idén saját erőből hozzákezdett a tiszai kavics kitermeléséhez, hogy nyersanyaggal lássa el a leendő gyárat, amelynek termékeiből a megyében több ezer lakást kell maid felépíteni a harmadik ötéves tervben. Időközben azonban elkezdődött és még a mai napig is tart a vita: ne Szolnokon de Debrecenben telepítsék a beruházást. A gyár építését már az idén meg kellett volna kezdeni. De hogy mikor lesz végleges döntés, azt még senki sem tudja. A vidéki ipar fejlődését nemcsak üzemek kitelepítésével lehet előremozditani, hanem bizonyos gyártmányok munkák átadásával, a meglevő vidéki üzemek jobb kihasználásával. — Javasoltuk már a többi között azt is —■ mondja Polonyi —, hogy a Szolnoki Cukoi'gyárban készült sok száz vagon cukrot ne vigyék el innen ömlesztve Budapestre, csak azért, hogy onnan azután nagy részét papirzsákokba csomagolva visszahozzák. Egyszerűbb és nyilvánvalóan olcsóbb lenne, ha legalább a megyei fogyasztásra kerülő menyiséget itt, Szolnokon csomagolnák. Mi pedig asszonyokat, lányokat tudnánk foglalkoztatni ezzel a munkával. Szóvá tettük azt is: miért hozzák ide milliószámra Budapestről készen a Tisza Cipőgyárnak szükséges cipődobozokat? Miért szállítunk ennyi “levegőt” a vasúton s a gépkocsikon? Szállítsák ide a kartont bálákban s mi megcsináljuk a dobozokat a helyi iparban, női munkaerővel. A javaslatok megvalósítására eddig még nem került sor. Az viszont már előfordult, hogy az ipar átszervezésekor elvittek munkát a megyéből, ahelyett, hogy többet adtak volna. A mezőgép- gyárak összevonása után például Törökszentmik- losról Budapestre vitték a garanciális javitórész- leget, holott az itt készülő gyártmányok jelentékeny részét épp ezen a vidéken használják, és ugyanitt próbálják ki a javított gépeket is. Mindent összevetve, a megyeszékhelyen ugyanúgy zárják a szót, mint Karcagon és Jászberényben: egy kicsit több figyelemmel, következetességgel jobban ki lehetne aknázni a látszólag talán jelentéktelen, de a megyének mégis igen fontos iparosítási tartalékokat. Ásványország kincsei: a földgáz és az olaj Ma már szinte megmosolyogjuk a Révai Lexikont, amely megjelenésekor igy jellemzi Szolnok megye gazdaságát: “Termékei az ásványország köréből nincsenek;... gyáripara néhány gőzmalomra tégla- és szeszgyárra szorítkozik.” S mint Tóth János elmondja, Szolnokon müszerésztanonc korában “ a gyárat” még neki is a múlt század végén alapított MÁV vasúti járműjavító jelentette— s az ott dolgozók voltak a “gyáristák”. Azóta sok viz lefolyt a Tiszán. S a mellette felépült -modem, automatizált vegyikombinát adja ma már az ország kénsavtermelésének 60 százalékát, a szuperfoszfátmütrágya-termelés 40 százalékát. Szolnok megyei üzemekben készül a bőrláb- beli-termelés több mint 2 százaléka, a cellulóztermelés 21 százaléka, a hűtőszekrények többsége — hogy csak a legfontosabb ipari termékeket említsük. Az “ásványországnak” pedig csupán az Alföldnek ezen a részén, oly bőséges gáz- és olaj kincse van, amellyel hatalmas vegyiüzemeket lehet táplálni és amelyet néhány év múlva gyárak energiaellátására és városok fűtésére használnak majd. A kutatások közben feltört melegforrások vizével Cserkeszőllőn melegágyakat fütenek, s ezt az ingyenenergiát használja már a Szolnoki Cukorgyár is. A hasznosítás mértéke azonban még nem több 2—5 százaléknál. Pedig csupán egyetlen nagyobb kórház fűtésénél naponta egy vagon szenet lehetne megtakarítani és a bevezetés költségei egy év alatt megtérülnének. Rákóczifalva térségében hárommilliárd köbméterre tehető szén dioxidkészletet tártak fel. Erre a gázbázisra szárazjéggyárat, hütőházat lehetne telepíteni, s akkor itt tárolhatnák a megyében bőven termő élelmicikkeket, a baromfit, a sertéshúst, a zöldséget és a gyümölcsöt, tehermentesítve ezzel is Budapestet, s a hazai és exportszállítások oda összpontosított forgalmát. Ezek a jövő reális lehetőségei. Megvalósításukhoz azonban sok-sok millió forintra, évek munkájára van szükség. A múlt örökségét, az iparnak aránytalan területi elhelyezkedését, az Alföld in- dusztriális elmaradottságát nem lehet egyköny- nyen felszámolni. A kisújszállási tanyák felől jövet az ut egyik oldalán még a gémeskut nyújtogatja a nyakát, a másik oldalon már a hidroglóbus aluminium gömbje jelzi az utat. Jászberény mellett az éj sötétjében a föld mélyét kutató kivilágított fúrótorony hívja fel a figyelmet az érlelődő nagy változásokra. De a falutól, a tanyától hosszú az ut a Tiszamenti Vegyiművekig, a városokig. A megyében még mindig csak feleannyi a tízezer lakosra jutó ipari dolgozók száma, mint amennyi országos átlagban. S a Jászkunság lakosságának még körülbelül 19 százaléka él ma is a tanyákon, mert a városok csak lassan lépnek előre. És az 'emberek már nagyon sürgetik a fejlődést. Várják, sürgetik, hogy a gyárak, az ipar és a kultúra közelebb kerüljenek lakóhelyükhöz. O. I Jól telelnek a vetések Az őszi gabonafélék és takarmánynövények általában megerősödve fogadták a telet. A téli hideg idő beköszöntőre vastag “hóbundát” kaptak a vetések, a növényzet ideális biológiai állapotbari kezdte a telelést.. Az őszi vetések — a jelek szerint — még nem szenvedtek sehol számottevő kárt, noha a Dunántúl egyes tájain és főleg Borsod megyében a hótakaró megvékonyodott, sőt egyes vidékeken csak foltokban maradt meg. A Földművelésügyi Minisztérium növénytermesztési főigazgatóságán elmondották, hogy a hóréteg tetején eddig csak szórványosan képződött olyan erős jégréteg, amely szükségessé teszi a tip- ratást, illetve a gépekkel való töretést. Ugyanakkor a fagyokkal váltakozó olvadás megvastagíthatja a jégkérget. Ebben az esetben sürgősen gondoskodni kell a levegőtől elzárt vetések felszabadításáról. Az időszerű tennivalók közt az egyik legfontosabb. hogy a mezőkön mmdeniitt kitakarítsák az árkokat és a lefolyócsatornákat, a vetéseken felgyűlő hóié ugyanis gyakran nagy területeken teljesen kipusztitja a növényzetet. Egyes vidékeken már a tél derekán, sokszor magas hóra, kiszórták a fejlődésserkentőnek szánt fejtrágyát. A sietség nemcsak felesleges, hanem káros is. Gyors' olvadás esetén a le nem szivárgó hólével együtt elfolyik az értékes tápanyag. A fejtrágya legalkalmasabb kiszórási ideje a tél utolsó és tavasz első napjaiban érkezik el, amikor hó már legfeljebb csak foltokban van a táblákon, a fagyos talaj viszont még elbírja a gépeket. A világ egyik legmodernebb telefonközpont kábelcsar« nokjában dolgoznak a szerelők AZIPAROSODÓ SZOLNOKMEGYE
