Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-06 / 6. szám
IQ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday. February 6, 1964 : ' 1 Ml TokTCMK** 0H4ZÄBAN A Hortobágy holnapja A SZEMHATÁRIG NYÚLÓ tájon csak egy-egy magányos gémeskut emelkedik ki a vakitó hóból, mint valami pusztai világitótorony. A Hortobágy emberlakta települései — Elep, Ohat, Máta, Szásztelek — a tél homályába, ködbe húzódva mintha kihaltak volna. Embert csak ott látni, ahol az állatok ellátása megkívánja. Halászok törik a halastavak jegét, juhászok, tehenészek, gondozók etetik, jártatják a jószágot, a Hortobágy 60 ezer ju- hát, tizezer egyéb állatát: sertéseket, lovakat, szarvasmarhákat. A műhelyekben tavaszra készitik elő a gépeket, s amikor leszáll az este, a települések ablakaiból előderengenek a villanyfények. Egy- egy szobában, művelődési teremben itt is, ott ds emberek szoronganak a filmvetítők, a televíziók kékes fényében. .. A Hortobágy már rég nem az a téli puszta, mint Petőfi korában, s azután még sokáig volt. Az ár- valányhajas, délibábos álromantikával köritett őspuszta másfél évtizede hatalmasan megváltozott. Ma az orszáe területileg legnagyobb mezőgazdasá- fl üzeme, a hetvenezer holdas Hortobágyi Állami Gazdaság működik itt. Háromezer dolgozó és százötven mezőgazdasági szakember, növény- és állat- tenyésztők, pásztordinasztiák leszármazottai, halászok, traktorosok, gépészek, öntözési szakmunkások, agrármérnökök, technikusok birodalma ez, kelet—nyugati üányban ötven, észak—déli irányban hatvanöt kilométeres kiterjedéssel. A TERMÉSZET MOSTOHÁN bánik a Hortobágy - gyal, s az embereknek itt minden forintért keményebben kell dolgozniuk, mint másutt a mező- gazdaságban. Szeszélyes éghajlatú, vizszegény, gyéren termő birodalom ez, az ország egyik legszárazabb, gyakran aszályos vidéke, ahol évente kétezer órán át perzsel a nap, de csak ötszáz milliméter a csapadék. Szántónak csak a hetvenezer hold harminc százaléka alkalmas, negyven százaléka legelő, egytizede halastó, a többi — néhány gyér erdőfolt és rét kivételével — használhatatlan öspuszta. Az első állami gazdaságok 1949-ben alakultak a Hortobágyon. Azóta kifejlődött itt egy méreteiben és színvonalában Európa-szerte ismert, nagy exportot is lebonyolító juhászat. Az aszályos pusztát átszelő Keleti-főcsatorna jóvoltából már több ezer hold vált öntözhetővé, termőbbé. A gazdaság nagy erő- és munkagépparkkal rendelkezik, s az emberek munkája is könnyebb, korszerűbb. És nagyot változott az emberek élete is itt, ahol régen a mezővárosok tanyavilágának színvonalánál is igénytelenebb, alacsonyabb szintű életre kényszerültek a pusztaiak. A gazdaság ma biztos megélhetést nyújt dolgozóinak és hajdan elképzelhetetlen kulturális, egészségügyi ellátást; javuló iskolázási feltételeket a gyerekeknek; jobb lakáskörülményeket a családoknak. De a hortobágyi gazdálkodás irányát, módszerét kialakítani, az emberek életkörülményeit tovább javítani nem könnyű feladat. Néhány évi nyereséges, illetve veszteségmentes gazdálkodás után 1962-ben és 1963-ban nagy ráfizetéssel zárta az évet a gazdaság. Az okok részben természeti tényezőkben, a hortobágyi átlagos nál évek óta aszályosabb időjárásban keresendők, nyomosabbak azonban a szervezeti és gazdálkodási tényezők. Ennek a nagy gazdaságnak eddig nem volt részletesen kidolgozott távlati programja a gazdálkodás fejlesztésére, a vezetés és a gazdaság feljövő irányitója szervezetileg is rengeteg változáson ment át. NYUGTALANÍTÓAN SOK volt a gazdaságon belüli átszervezés is. Volt már itt üzemegységé kerületi, központi, legutóbb két évig pedig termelési ágazatok szerinti vezetés, munkaszervezés. S ami vele járt: minden átszervezés uj emberek idehelyezését. és régebbiek elmenetelét jelentette. Nem alakulhatott ki a vezetés személyi stabilitása. Az 1962 es és 1963-as kudarcok végre megérlelték a gazdaság vezetőiben, a megyei szervekben és az állami Gazdaságok Főigazgatóságában, hogy szervezetileg nyugvópontra kell jutni a Hortobágyon, s az ott élő, ott dolgozó embereknek távlatokat kell adni a gazdálkodáshoz, a holnaphoz. Ennek megtárgyalására került sor az óév végén Debrecenben a Hajdu-Bihar megyei Párt-végrehajtóbizottságban az Állami Gazdaságok Főigazgatósága és a megyei igazgatóság képviselőinek részvételével. Az első lépések megint csak átszervezéssel kezdődtek — ezúttal hasznos, halaszthatatlan átszervezéssel. A termelési ágazatok szerinti irányitás és munkaszervezés ugyanis itt, a hatalmas pusztán, megfelelő utak, hirközlő eszközök nélkül — nem vált be. Ezért január elsején a Hortobágyon öt termelési kerület alakult meg, átlagosan tizenötezer holdon. A halászat — nyolcezer hold halastó — külön kerület. Mindegyik kerületnek önálló termelési és költségvetési terve van, s a szakirányítást a kerületvezető mérnökkel együtt általában tiz mérnök és technikus látja el. A központban egy, kisebb műszaki apparátus dolgozik. Hatáskörébe tartozik a Hortobágy egészét érintő gazdálkodási, termelési, beruházási, felújítási tervek, tennivalók kidolgozása, összehangolása és megvalósításának ellenőrzése. Vázlatosan kialakult a hortobágyi gazdálkodás esszerü irányvonala is a párt-végrehajtóbizottság tanácskozásán. Ennek alapján a gazdaság dolgozói most részletes, több évre szóló gazdaságfejlesztési, termelési tervet készítenek. A hortobágyi adottságok és tapasztalatok világosan igazolják, hogy itt az állattenyésztést, ezen belül is a juhászatot kell a fő gazdálkodási ággá fejleszteni. A növénytermesztésnek, az öntözési lehetőségekkel gyarapodva, ehhez kell igazodnia. MOST HATÁROZATOK születtek és intézkedések történnek, hogy a juhászat fejlesztése mellett néhány évig ne növekedjék a szarvasmarha-állomány és átmenetileg visszafejlesztik a sertéstenyésztést. Egyidejűleg csökkentik az eddigi növényi kultúrák számát. A cél az, hogy a gazdaság néhány éven belül teljesen önellátó legyen a takarmányellátásban, s akkor ezzel arányban újra fejleszteni lehet az állatállomány más ágait is. Nagy gond a halgazdálkodás fejlesztése is. A~ hortobágyi halastavak évente 24,000 mázsa halat adnak, de a nagy jelentőségű gazdálkodási ágazat évek óta ráfizetéses. Emellett a halastavakból mintegy ezerhétszáz hold — negyven-ötven éve építették — elnádasodott, nem használható haltenyésztésre. A halállomány ellátása az iménti intézkedésekkel, tervekkel összhangban oldható meg Kidolgozták ugyanakkor a halastavak felujitásá nak programját is. A munkálatokat az idén kétmil lió-hétszázezer forint felhasználásával megkezdik A gazdálkodási elképzelések megvalósítására a Hortobágyi A. G., az Állami Gazdaságok Főigazgatósága és a megyei szervek szakemberei már felmérték a gazdaság fejlesztésének 1970-ig terjedő időszakára a beruházási szükségleteket is, amelyeket a pénzügyi fedezet arányában évről évre valóra kell váltani. Ez a terv magában foglalja a dolgozók szociális helyzetének, kommunális ellátottságának javítását is. A következő években lakásfelújításokat ,uj lakások, tanyai óvodák, napközi otthonok építését tervezik, ezenkívül több település villamosítását és a hortobágyi iskolahálózat bővítését, korszerűsítését, az egész gazdaság területén a kereskedelmi és szolgáltató hálózatnak a mostaninál sokkal színvonalasabb kiépítését. MINDEZEK A DÖNTÉSEK, elképzelések ma már ismertek a Hortobágy dolgozói előtt: megvitatták és nagy egyetértéssel fogadták a párttaggyülése- ken, termelési tanácskozásokon. Lezárulóban van tehát a Hortobágy egy évtizedes múltjának szertelen, kiforratlan időszaka, és a gazdaság holnapját egyre inkább a hibákon felülkerekedő ésszerűség alakítja. Sz. S. TÉLI NAP A BUDAPESTI REPÜLŐTÉREN Hétfő reggel, a Ferihegyi repülőtéren... — Indul a menetrend szerinti járat... A halk, egyenletes emberzsongást csak néha vágja ketté egy-egy hangos megafonszó; a várócsarnokban kevés utas üldögél, vár, járkál. A forgalom persze szemmel láthatólag is kisebb a Ferihegyen, mint nyáron. A fotoriporter lencséje széles, fehér végtelenséget rögzített a szürke beton helyén, az ég kékje helyett pedig tejszinü egyenletes ködöt. Milyen is a repülőtér téli élete? Hogyan látták ezt hétfőn a repülés szakemberei? — Kelet- és Nyugat-Európa fölött a legtöbb helyen még mindig alacsony felhőzet borítja az eget, helyenként gyengén havazik. A felhők felett, a földtől 600—800 méterre ragyogó napsütés van, az alacsony felhőzet azonban főként éjszaka és reggel sok helyen leért a talajig, s a rossz látásviszonyok a repülést átmenetileg késleltették — Kapo- vits Albert, szinoptikus-meteorológus kapásból adja az időjárás-jelentést. — Ez utasnyelvre lefordítva azt jelenti — veszi át a szót Primusz Károly utas- és áruforgalmi vezető —, hogy a római járat némi késéssel indult el, s a szófiai gép is késve érkezik ugyan, de a mai napon minden gépet elindított, és mindegyiket fogadja Ferihegy. Budapesten minden rendben van, s a délelőtt közepére kitisztult a látás a szomszédos országok repülőterein is. Milyen is a "holt szezon"? —* Figyelem távirat! Bukarest pap bag nil! — kiáltja valaki a forgalmi irodában és ez azt jelenti, hogy a mai napon bukaresti MALÉV- járattal sem utas, Sem áru nem érkezik. Hiába, kisebb a forgalom, a belföldi járatok leálltak, a külföldieket is ritkították, mert kevesebb az utas mostanában. Január a személyforgalomban tulajdonképpen holt szezon. Szállítandó áru azonban most is bőven van; Moszkvába induló gyógyszer-, Londonba menő játék-, Kairóba címzett pótalkatrész-csomagok sorakoznak a raktárban. Cambridge-ből műszer érkezett, Milánóból áruminta, továbbá tv-film, rádió- felvétel, rózsaolaj Varsóból, Párizsból, Indonéziából és Bulgáriából. A forgalmi iroda munkája igen élénk ezen a téli délelőttön is. Több “szólamban” berregnek a telefonok, hangosanbeszélők kiabálnak, állandóan kézben a kilincs. Azért ezen a “csendes” téli napon is több mint tiz gép indul Rómába, Bécsbe, Szófiába, Moszkvába és érkezik Helsinki, Brüsszel, Berlin felől Budapest légi kikötőjébe. Van hát munkájuk az utasforgalom irányitóinak. Az egyik külföldi gép két utasa éppen most panaszkodik, indulás előtt öt perccel érkeztek ki a repülőtérre. — Sajnos, ők már ittmaradnak — mutat ki az ablakon Primusz Károly. — A lépcső már eljött a géptől, s ahhoz, hogy az elkésettek felszálljanak, le kellene állítani, azután újra beindítani a motorokat, ez pedig sokba kerül, jelentős költségtöbblet. Jóval a gép indulása előtt itt kell lennie minden utasnak. Akik lemaradnak és akik jönnek Nagyobb gondjai is voltak már az utasforgalom irányitóinak ezen a télen. Hiszen ha rossz az időjárás, s a meteorológiai viszonyok megbénítják a for galmat, az utasokat vonattal vagy más útvonalon kell elszállítani, s ilyenkor percek alatt írják át a jegyeket, szereznek vonathelyet, sőt sokszor vízumot is számukra. Az esetleg ittrekedő külföldié két ilyenkor a MALÉV látja vendégül, a repülő tér kényelmes tranzitszállójában. Most, az utóbbi napokban szerencsére nincsenek ilyen bonyodalmak. Éppen most érkezett meg a Varsóból jövő lengyel gép s nemsokára indul tovább. Egyetlen utas száll ki Budapesten, Józef Mahowski lengyel mérnök, az Orionban és a Távközlési Kutató Intézetben dolgozik néhány napig. — Hogyan utazott? — Nemcsak a gyorsaság, a kényelem miatt is érdemes télen is repülni. A Kárpátokig gyönyörű napsütésben jöttünk, csodálatosan szép volt az ut, s bár a Kárpátok után az idő romlott, \'égig nyugodt és kényelmes volt. — Télen gyakran maradnak el járatok, amelyik azonban elindul, biztosan szerencsésen földet ér, mert a légi forgalom minden biztonsági szabályt nagyon szigorúan betart. Nemesiaki Zoltán repülőgép-parancsnokkal és Cseraljai József rádióssal beszélgetünk tovább. Ók most ráérnek, egyenruha sincs rajtuk. Szombaton jöttek vissza Zürichből IL—18-asukkal, s most két hétre tanulásra fogták őket: télen nemcsak a repülőgépeket javítják a műhelyekben, “felújítják” a pilóták tudását is. Irány: Moszkva! Nemeslaki parancsnok kicsit irigykedve nézi az ablakból a hatalmas IL—18-ast. A Moszkvába induló gép motorjait már bekapcsolta Szentgyörgyi Dezső első pilóta, forognak a légcsavarok. Behajózás előtt vele is a téli repülésről beszélgettünk: —Huszonöt éve repülök, s ennyi gyakorlat után
