Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-06 / 6. szám

£

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, February 6, 1964

Victor Perlő:

Néhány ajánlat a lakóhely integrálásra

Amerikában a lakásviszonyokban gyakorolt faji megkülönböztetés a következőkben nyilvánul meg: a négereket kmekesztik a minőségileg jobb bérházakból és az egycsaládos házak területéről: a háztulajdonos és a város nagymértékben elhanyagolja a gettóban az épületek rendbentartását és a városi szolgálatokat: nagy hiány van olcsó, tisztességes lakásviszonyokat nyújtó, integrált lakótelepekben. Ezek a bajok a részleteikben található jelentős változásokkal, úgy északon, mint délen fennállanak, még az itt-ott létező, rendesebb és integrált lakótelepeken is.

Vannak törvények, amelyek formálisan tiltják a diszkrimináció gyakorlását a magán háztulajdonosok és ingatlan ügynökségek részéről, de nagy szükség volna ezeknek kiterjesztésére, megerősítésére és főleg végrehajtására. Azonban az amerikai bankárok és kapitalisták szövevényes kizsákmányolási és profitharácsolási érdekei, mélyen a faji meg külön böztetés, rendszerébe vannak beágyazva. Bérháztulajdonosok és lakótelep fejlesztők magánbeszélgetésükben, a nyomortanyák arcátlanul soviniszta ingatlantulajdonosai a televizión közvetített véleményeikben is azt a benyomást keltik, hogy eltökélt szándékuk a faji megkülönböztetést fenntartani és hogy nagy leleményességgel rendelkeznek a törvények megkerülésére. A hatalmas életbiztosító társulatok az ország sok részében felépített nagy lakótelepeiken a mai napig is majdnem érintetlenül megőrizték a faji megkülönböztetést.

A magántulajdonosok által gyakorolt faji megkülönböztetés aprólékos lemorzsolása távolról sem elégíti ki a néger népet és lakásszükségletét. Követelésük és igényük kielégítése megkívánja a kormány erélyesebb közbelépését, közpénzen épített uj lakótelepek és régebbi bérházak kormánytulajdonba való vételét és kezelését. Kormányügynökségek, ha hiányosan is, sokkal nagyobb mértékben csökkentették eddig a diszkriminációt a munkások alkalmazásánál, mint a magán- vállalkozók általában és hasonló lehetőségek vannak a lakásviszonyokban is.

Szükség van néhány uj megközelítési módszerre. Volnának ajánlataim errevonatkozólag, elsősorban a jobbminőségü bérházak integrálására.

Olyan városban, ahol a szinesbőrü lakosság eléri a 20 százalékot, a 10 százaléknál kevesebb néger családdal rendelkező bérházak legyenek úgy minősítve, mint ahol diszkriminációt gyakorolnak. A bérháztulajdonosokat kötelezzék, hogy ezt az állapotot három éven belül orvosolják, ez elég idő arra, hogy a normálisan kiürült lakásokat négereknek adják ki. Ila ezt a minimális követelményt nem teljesitik, akkor a város vegye tulajdonába az épületet, intézkedjen az integrálás megfelelő színvonalra hozataláról és gondoskodjon ennek a rendszernek fennmaradásáról az épületben.

Hogyan lehet összeegyeztetni a néger családok alacsony keresetét a magas házbérekkel? Jelenleg a kormány által szubvencionált köz-lakótelepeken a keresethez viszonyított házbérrendszert, amit segélyen levő családokkal kapcsolatban is alkalmaznak. rendszeresítsék minden lakóépületben, legyen az magán-, vagy köztulajdonban és gondoskodjanak annak végrehajtásáról. A newyorki állami hivatal már ajánlott “kísérleti szubvencionálást”, amely néhány kiskeresetű családnak lehetővé tenné. hogy rendesebb magánépületben lakhasson. “Kísérleti” alapon azonban ez nem lesz eredményes. Általánosítani kell, szigorú házbérellenőrzési törvények kíséretében, hogy a szubvencionálás ne vessen uj terheket az adófizetőkre.

Ami a rossz állapotban tartott bérházakat illeti, a gettóban vagy másutt, a városi adminisztráció vegyen kezelésbe minden olyan épületet, ahol a tulajdonos nem nyújt megfelelő viz-, vagy fűtési szolgálatot. Költsön el annyit, amennyi szükséges az épület rendbehozatalára, javítására és felszerelésére és a továbbiakban kezelje úgy, mintha az alacsony házbérü közlakás^rendszerhez tartozna. Néhány alkalommal New York város ezt már megtette a csődtörvények alapján birtokába jutott épületekkel. de ellenállt a lakók követeléseinek, hogy ezt az eljárást tömegesen alkalmazza.

A Johnson-adminisztráció benyújtotta tervezetét a lakáskérdés megoldására. Ebben felhatalmazást akar arra, hogy a kormány évente kb. 15,000 lakást vásárolhasson fel “jobb” lakásnegyedekben kiskeresetű családok számára szubvencionált alacsony házbérrel. Ez a szám túlságosan alacsony, azonkívül a helyi hatóságokra bízná az integráció tetszésszerinti kivitelezését.

Ez a nehezebb megközelítése a kérdésnek. A Federal Housing Administration és a Veterans Administration birtokában 120,000 jelzálog (mortgage) adósság miatt lefoglalt ház van és évente további 50.000 otthon kerül kezükbe, főleg fehérek által lakott területeken. A kormányügynökségek ezeket az otthonokat hasonló rétegnek adják el, vagy adják bérbe. Ajánlatunk az, hogy minden kormány által lefoglalt ház kerüljön a Federal Public Housing Authority kezelésébe és váljon részévé a hivatalos lakóhely programnak, hogy kiskeresetű és elsősorban néger családoknak adják bérbe, mig az integrálási színvonalat ezeken a lakóterületeken elérik.

Minden olyan magánépületért, amit akár diszkrimináció, akár elhanyagolás miatt vesz át a kormányügynökség, a háztulajdonos kártalanítás fejében csak annyi pénzt kapjon — a behajtott profit levonásával — amennyit befektetett és ezt igazolni tudja, vagy a ház jelenlegi értékét, a kettő közül a kisebbik összeget. Ez az eljárás szintén az adófizetők és a nemzeti költségvetés megvédése szempontjából szükséges.

A nyomortanyák, az elavult lakóterületek és a faji megkülönböztetés elleni harc messzebbmenő és hatásosabb eszköze az uj közlakóépületek építése. Az adminisztráció a programjában továbbra is csupán évi 35,000 lakás építésére kér kiutalást, főleg bürokratikus megokolással, hogy “a hivatalnokok kételkednek abban, hogy ennél többnek a kezelésére képesek volnának.”

A helyzet megköveteli, hogy a köz-lakásépités kérdését ne kezeljék játékszerként tovább, hanem a szükségletnek megfelelően és a megkívánt iramban évi egymillió egységet építsenek a következő 10 éven át. Szigorúan integrált munkaerővel.

Az amerikai munkások, négerek és fehérek is, élvezzék azokat az előnyöket, amiket az európai kapitalista országok munkásai élveznek, ahol a köz-lakásellátás a társadalmi juttatások egyik fő elemét alkotja; nem beszélve a szocialista országokban uralkodó helyzetről, ahol az egész lakásellátás közjellegü és ahol a házbér a kereset 5—10 százalékát teszi ki.

A szenátorok “szólásszabadsága”

A szenátusban 57 szavazattal 25 ellenében elfogadtak egy javaslatot, amely kötelezővé teszi, hogy naponta legalább három órán keresztül csupán a “tárgyhoz tartozó” felszólalást lehet folytatni. 1917 óta ez volt az első változás a szenátusi vitatkozás szabályaiban.

Ha ezzel a határokat nem ismerő filibusztert akarták meggátolni, amit egyes szenátorok akkor folytatnak, amikor nekik nemtetsző törvényjavaslat keresztülvitelét akarják meggátolni és amikor mindenféle oda nem tartozó témáról beszélnek össze-vissza és könyvekből meg a bibliából olvasnak fel hosszú fejezeteket, akkor nem sok célt érnek el vele. Dirksen republikánus szenátor az uj rendelkezést máris elitélte, hogy “ut a zsarnokság felé.” Russel, Georgia szenátora megnyugtatta a filibuszterért rajongó társait, hogy a rendelkezést meg lehet kerülni és pedig úgy, hogy egy nem a “tárgyhoz tartozó” módosítást csatolnak valamelyik rövidesen felmerülő törvényjavaslathoz. Az majd újra feljogosítja őket, hogy bármilyen közérdekű javaslatot “agyonbeszéljenek.”

Iskolai bojkott New Yorkban

(Folytatás az első oldalról)

idült kérdésnek a látszólagos megoldására sürgős terveket javasolt, abban a reményben, hogy evvel elejét veheti a bejelentett egynapos iskolai bojkottnak.

Az elhanyagolt iskolák kisemmizett diákjainak és szüleiknek érzéseit tolmácsolták a bojkott megszervezői, amikor az iskolaszék által felajánlott terveket elégtelennek nyilvánították a tanuláshoz és kultúrához egyenlő jogú gyermekek részére.

Az iskolaszék javaslatának u.n. Princeton terve abból áll, hogy a gettó-területeken lévő iskolák közül párosítanak itt-ott egyet-egyet egy szomszédos, fehér gyermekek által látogatott iskolával. A

tanulókat egyesitett rendszerben, az alsóbb osztályokban az egyik iskolába, a felsőbb osztályokban a másikba küldik. Az integrációs vezérek azért ellenzik ezt a tervet, mert csak a gettóterületek körzeteiben lévő néger és fehér iskolákat érintené. Az iskolák színvonalának feljavítására hozott javaslatot azért tartják elégtelennek, mert a hírhedt “egyenlő, de elkülönített” elvnek felel meg. James E. Alien Jr., State Education Commissioner már a múlt évben figyelmeztetett arra, hogy bármely iskola, amelynek szinesbőrü diáksága meghaladja az 50 százalékot, abban a veszélyben van, hogy egyen lőtlen oktatást nyújtson.

A tessék-lássék javaslatokkal szemben a bojkott célja felhívni a figyelmet arra, hogy nem névleges megoldásokra van szükség, hanem komoly, általános iskolai integrációs terveknek sürgős kidolgozására és megoldására. j

Utcai verekedés Clevelandon

Clevelandban az iskolák integrálásáért küzdő csoport előrelátása meggátolta, hogy a fehér fajvédők által rendezett parázs verekedés nem járt tragikusabb eredménnyel. Lefújták a Murray Hill Public School előtt tervezet tüntetést, amikor látták, hogy kb. 400, főleg félrevezetett fiatalokból álló fehér tömeg már a kora délelőtti órákban fenyegetően viselkedett a környéken. Az erőszakosságra kész fehérek elvertek két néger férfit és négy fényképészt, tojást, rothadt gyümölcsöt és palackot dobáltak és legalább három autó ablakait betörték. Egyesek kezében husángok, baseballütők voltak. A rendőrség 46 egyenruhás és 26 polgári ruhás tagja próbálta a zavargókat lefékezni, de azok még a kötél kordont is szétszakították. A szégyenteljes jelenet egyes részeit a hmszolgálat a televizión is közvetítette. Többen megsebesültek.

Cleveland 900,000 lakosa közül több mint 250 ezer szinesbőrü. A faji megkülönböztetést minden téren éreztetik velük. Gyermekeik elkülönített iskolákba járnak és ennek megváltoztatására széleskörű mozgalmat folytatnak a tisztességes gondolkodású fehér polgárokkal karöltve. A mozga1 mat a Congress of Racial Equality vezeti. Az iskolaszék vezetői tárgyalást folytatnak a mozgalom vezetőivel a probléma legjobb megoldásának módszereiről.

Harc az emberi méltóságért

Az NAACP érdekes és a faji megkülönböztetés szempontjából alapvető kérdésben nyújtott be fellebbezést a Legfelsőbb Bírósághoz.

A fellebbezés Mary Hamilton 28 éves néger nő 5 napos börtön és 50 dolláros pénzbüntetésének érvénytelenítésére vonatkozik, amit a “tisztelet* lenség” vádja alapján róttak rá, amikor nem akart válaszolni a vádügyész kérdésére, aki öt csak a keresztnevén szólította.

Miss Hamiltont Gadsden Ala.-ban tartóztatták le egy egyenjogúsági tüntetés alkalmával. Ez az ügy még folyamatban van a bíróságon. A “tiszte- letlenség”-et akkor követte el, amikor szabadlábra helyezésének ügyét tárgyalta a bíróság. Az államügyész a tanuk kihallgatásánál minden néger tanút a keresztnevén szólított. így tette fel a kérdést: Mary, ki tartóztatott le?

Felelet: “A nevem Miss Hamilton. Kérem, szólítson illően.”

Kérdés: “Ki tartóztatott le, Mary?”

Felelet: “Nem válaszolok kérdésekre, amig illő megszólításban nem részesülök.”

A biró Miss Hamiltont azonnal “tiszteletlennek” nyilvánitotta és a büntetést kirótta, minden további eljárás nélkül.-Az alabamai felsőbíróság az ítéletet jóváhagyta, mert nem találta jogosnak a válasz megtagadását. A Legfelsőbb Bírósághoz intézett fellebbezés kiemeli, hogy Miss Hamilton “nem túlzott érzékenységből tagadta meg a választ.”

“A faji megkülönböztetés egyik leglealázóbb megnyilvánulására reagált. Ez a fehérek visszautasítása, hogy a négereket a mindenkinek kijáró megszólítással illessek, mint ‘Miss, Mrs., v. Mr.' Ehelyett csak úgy szólítják őket, hogy ‘boy’, vagy ‘girl’. A faji viszonyokkal foglalkozó irodalomban bőségesen található példa arra, hogy az ilyen megszólítás milyen szerepet játszott mindig a faji megkülönböztetésben.”

A beadvány idézeteket közölt antropológusok, történészek és mások írásaiból érvelésének alátámasztására.

A DJAKARTAI sportpalotában megnyílt az észak- kalimantani szabadságharc iránti szolidaritás nemzetközi ifjúsági találkozója, 47 ország küldötteinek részvételével.