Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-06 / 6. szám
Thursday, February 6, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 • Irta: PAAL MATHÉ Napokon át kellett nevetnem azon az egy és félórás üres frázistömegen, amelyben egyetlen sor sem volt, amit érdemes lett volna a jobb sorsra érdemes papírra leírni. Ha célja az lett volna a zű- pásőrmesteri káromkodásokkal bőven megspékelt frázis-zuhatagnak, hogy beigazolja igazságomat, hogy az “Az Ember” nevű megélhetési kísérlet főszerkesztője csak annyit ért az újságírás mesterségéhez, mint hajdú a harangöntéshez, akkor dr. Kiár Zoltán tökéletesen elérte célját. Hosszú lére eresztett Írása iskolapéldája annak,- hogy miként nem szabad írni. Ha valaki a gimnázium 3-ik osztályában ilyen gyatra Írásbeli dolgozatot csinálna, akkor tanára örökre eltanácsolná attól, hogy Írással keresse meg a kenyerét, hacsak a tanár nem ismerné az amerikai magyar dzsungelt. Ez esetben azt mondaná: fiam, neked nem szabad a szépséges magyar nyelvünk ellen erőszakot elkövetned, de ha minden áron írni akarsz, akkor eredj Amerikába, a lehetőségek hazájába, ott talán még te is elvegetálhatsz, mint újságíró a magyar dzsungelben. A főszerkesztő ur nagyon a szivére vette, hogy én tiszta humanitásból oktatni mertem, miként kell újságot Írni, mi az újságírói tisztesség és erkölcs, hogy nem szabad beképzeltnek lenni, s hogy mindent, amit leírunk, bizonyítani kell és az üres frázisokkal való dobálózás nem bizonyíték, de nem is újságírás. Végül is azt javasoltam, hogy ha képtelen gyűlölködés nélkül Írni, amelyhez hasonló írásoknak olyan tragikus következményei lehetnek, mint elnökünk meggyilkolása, akkor sokkal jobb neki és olvasóinak is, ha csak a bálokról, kár- tyapartykról ir, mert ez az egyetlen tárgy, ami megfelelő módon izgatja a fantáziáját. Ezzel a tárggyal foglalkozva lehet bőségesen használni frázisokat, felkiáltó jeleket, ez senkinek sem árt, még üzletileg sem, sőt jobban kifizetődik, mint a politizálás, amelyhez véleményem szerint nem is ko- nyit. Sajnos csak falrahányt borsó volt az írásom, mert jóindulatú soraimért nemhogy köszönetét kaptam volna, hanem éppen ellenkezőleg, a főszerkesztő ur vödörszámra öntötté reám szidalmait, de még csak meg sem próbálta megcáfolni a vele és elkövetett cikkeivel kapcsolatban irt állításaimat, holott azt is beígérte. Egyetlen bizonyítékot sem tudott összefabrikálni, ami az én jóakaratu soraimat megcáfolta volna, de van Írásában egy csomó bizonyíték nélküli állítás, mint pl. olyan, hogy a magyar kormány csak azért teremtett több szabadságot, nagyobb jólétet, “hogy annak fejében megkaphassa Amerikától az oly sóvárogva várt kölcsönt.” Ezzel szemben a tény az, hogy a mai ma- gyár kormány se kért az amerikai kormánytól kölcsönt, ilyen irányú tárgyalások a nyilvánosság előtt a két kormány között soha sem voltak. Egy másik helyen pedig ezt Írja: “A kommunista szócsőben megjelent cikkek nem egyebek komisz hazugságoknál, rágalmaknál.” Szerintem az ilyen kijelentés csak üres fecsegés, mert ebben a lapban csak tények jelennek meg, amelyeket bizonyítunk is, de Kiár ur ezt azzal intézi el, hogy “rágalmak”, holott ez nem cáfolat, hanem beismerése annak, hogy nem tudja bebizonyithatóan cáfolni a mi vádjainkat. Mi nem állítottuk a Rákosi-kormány idején sem, s nem állítjuk ma sem azt, hogy Magyarországon “paradicsom” van, pedig szép piros paradicsom tényleg terem, de nincsenek bibliai paradicsomi állapotok, ahol nem kell dolgozni, csak enni és aludni. Csak dr. Kiár állítja, hogy ezt irtuk. Ezzel szemben irtunk arról és be is bizonyítottuk, hogy a dolgozó magyar munkásnak, parasztnak és értelmiségi dolgozónak soha ilyen jó és biztos megélhetése nem volt, mint ma van és hogy ez még jobb lesz holnap. Azt is megállapítottuk, hogy a magyar munkás még messze van az amerikai munkás életnívójától, ha nem is az élelmezés, de a lakás, a ruházkodás, a luxuscikkek terén, feltéve, ha az amerikai munkásnak van keresete és munkája; s hogy Magyarországon mindenkinek van munkája, ha dolgozni, akar, amit sajnos nem lehet elmondani a mi hazánkról. Kormányunk ugyanis arról jelent, hogy 33 millió amerikai szégyenletes szegénységben él a munkanélküliség, az öregség, a betegség következményeképpen. E sorok Írója sok száz cikket irt a magyarországi felszabadulás óta, akárcsak a háború idején, de egyetlen esetben sem dicsőítette sem Stalint, sem Rooseveltet, éppen úgy, mint ahogy nem dicsőítette Rákosit, vagy Kádárt. Dr. Kiár csak állítja ezeket, de bizonyítani nem tudja. Még egyet meg kell súgnom a főszerkesztő urnák: ezekért az írásokért senkitől egyetlen centet sem fogodtam el. Bármennyire is szokatlan ez az ő részére, de csakis szülő- és fogadott hazámért, annak dolgozó népének érdekében Írtam. Itt a rágalmazás és piszkolódás A Budapesten, a Magyarok Világszövetsége kiadásában megjelenő Magyar Hírek nagyon megfekszi dr. Kiár ur gyomrát. “Hazacsalogató”-nak mondja e lapot, amit “ingyen és kéretlenül” küldenek, s amelyben megjelennek a “GERINCTELEN” (a nagybetűs Írás dr. Kiár patentja) haza- látogatók nyilatkozatai, akik “eldadogják” a kommunista “sajtóKULI” nyomására a nyilatkozatokat. Vajon kik ezek a “gerinctelenek”? S ki a sajtókuli? Itt van egy pár név, mely tényleg NÉV: Incze Sándor, Lengyel Menyhért, Svéd Sándor, Fenyő Miksa, Wertheimer színigazgató, Szigeti József, s még egy csomó olyan NÉV, amelyet az egész világon ismernek, s akik külön-külön és együttvéve többet tettek a magyar kultúra jó hírnevéért, mint főszerkesztő ur. S mégis ezeket illeti a gerinctelen jelzővel és olyan régi, hírneves újságírót, mint Stella Adorján és hozzá hasonlókat a “tintakuli” elnevezéssel. Nagyon fájdalmas lehet a főszerkesztő ur részére a “hazacsalogató” Magyar Hirek, holott ebben a lapban egyetlen betűt sem talál, amelyben hazacsalogatnák a külföldön élő magyarokat; ez a nagyszerű újság valójában ismerteti a magyarországi gazdasági, kulturális, sport-életet, melyekből felvilágosítást nyerhetünk, hogy szülőhazánk milyen hatalmas uj gyárakat, lakótelepeket, kulturális intézményeket épit. De egy szóval sem írják le, hogy gyere haza magyar. Ugyanakkor olvasásakor a külföldön élő MAGYAROKAT (nagybetűvel, ahogy dr. Kiár szokta írni), akik szivükben szeretettel őrzik a szülőhaza emlékét, a legnagyobb honvágy fogja el az uj, boldog szülőhaza iránt, s nem törődve a költségekkel, az ijesztgetésekkel, tízezrével mennek látogatóba, amit dr. Kiár nem tud megérteni, mert ő ezt a vágyat nem érzi, ő csak gyűlölködni tud a szülőhaza iránt, amely pedig az ilyen gyülölködők nélkül is halad a boldogulás utján. • Nem tudom, mennyien fizetnek elő a Magyar Hírekre, s mennyien nem, de ha ingyen is küldik ezt a lapot, akkor is a leghumánusabb cselekedetnek számit a szülőhazától elszakadt öreg magyarok részére, mert a lap mindenegyes száma örömet, boldogságot visz be a magyar otthonokba. Viszont jobb lesz, ha “kéretlen”, “ingyenes” küldésről dr. Kiár nem ir, mert a barátaim között egy fél tucat is akadt már, akik évek óta kapják “Az Ember”-t, holott azt soha sem rendelték meg, amelyért soha egy centet sem fizettek és amelyért dr. Kiár nem is kért fizetséget, pedig azt az amerikai postai szabályzat előírja. Azt írja, hogy e sorok írója “álnév mögé” rejtőzik, mert szégyenli kilétét; szemérmetlenül és szégyentelenül dühöngök ellene, mert ő — már mint dr. Kiár Zoltán — nem ismeri el Kádárt a ‘MAGYAR MESSIÁSUL.’ Nem szoktam Írásaimban személyi ügyeimet kiteregetni, de most dr. Kiár gyerekes förmedvényével kényszerit erre. A Paál Máthé név nem ál-, de irói név, már legalább 50 éve. Magyarországon is, de az Egyesült Államokban is, száz és száz magyar tudja, hogy ki “rejtőzik” e név mögött, s hogy nem írom itt meg, annak az az oka, dr. Kiár ur Sherlock Holmes-jei folytathassák detektív munkájukat nevem felderítésére. Megnyugtatom, hogy nem érdemes az amerikai hatóságok tudomására hozni, mert azt már én magam megtettem, amikor idejöttem. Dehogy is kívánom en dr. Kiártól, hogy Kádár Jánost magyar messiásként ismerje el, már csak azért sem, mert mi sem hisszük, hogy ő az lenne. Mi őt derék, bátor magyar munkásnak tartjuk, aki mindenkor és mindenhol megállta a helyét; ezért, és most végzett nagyon értékes munkájáért tiszteljük, becsüljük őt, aki nagyon magasan áll az amerikai magyar lapszerkesztők fölött, hogy teljesen szükségtelen megvédeni velük szemben. Nem rágalmazok szemérmetlenül, nincsen sem az óhazai, sem az amerikai hatóságoknál priuszom, nehezen dolgozó ember vagyok és semmilyen fenyegetés nem térit le az utamról, pedig megpróbálták azt már dr. Klárnál keményebb legények is, de meggyőződtek róla, hogy nem bodzafából faragtak. • Vajon rágalom-e az. hogy dr. Kiár politikailag analfabéta? Olvasott-e valaki egyetlen értelmes cikket az újságjában az amerikai bel-, vagy külpolitikáról? Vagy Amerika, vagy bármelyik más ország problémáiról? A válasz kézenfekvő. Rágalom-e az, hogy újságírása két irányú: az egyik a mai magyar rendszer durva támadása, a gyűlölet hirdetése és eredménytelen gátlása annak, hogy szülőhazánk, Magyarország közelebb kerüljön fogadott hazánkhoz, az Egyesült Államokhoz; a másik az egyleti rendezvényeken megjelent nők émelyítő feldicsérése. Rágalom-e az, hogy dr. Kiár hiú ember, aki olcsó reklámot csinál abból, hogy fiát besorozták katonának, mintha ez Amerikával szemben egyedülálló áldozat lenne, holott ez kötelesség, amely alól nincs kibújás, s vagy három millió más ifjú is ugyanezt teszi, s apjuknak nem jut eszébe, hogy ezt a tényt újságok hasábjain kiteregessék. Vagy hogy Mauthausenból való megmenekülését úgy állítja be, mintha az Isten őt különleges kegyelemben részesítette volna. Sokat reklámozza ottani szenvedéseit, de soha sem ir arról, hogy ő milyen szerepet töltött be ottan. Rágalom-e, hogy újságírása komolytalan, hiszen egyetlen újságban sem látunk tények és érvek helyett felkiáltó jeleket és nagybetűs szedést. S most szeretném tudni, hogy összeegyeztethető- e az újságírói erkölccsel az, hogy hónapokon keresztül igyekezett lebeszélni olvasóit a magyarországi látogatásról, egyrészt azért, mert veszélyes, másrészt, mert azzal, hogy dollárt visznek Magyar- országra, segítik a kormányt; s ugyanakkor jó pénzért hirdetéseket jelentet meg a lap oldalain, amelyek biztatják az olvasókat, hogy látogassanak el Magyarországra, vásároljanak Magyarországról jött iparcikkeket, amely hirdetések tényleg segítik az amerikai dollároknak Magyarországba való vándorlását. A pénznek nemcsak szaga nincs, de adott esetben figyelmen kívül lehet hagyni az üzleti tisztességet is, amint teszik azt a lapjában hirdetők, akik szívesen csinálnak jó üzletet a magyar kormány- szervekkel, de eltűrik, hogy az újság folyton pisz- kolja azt a kormányt, amellyel fennálló összeköttetésük kitűnő jövedelmet biztosit számukra. Egyelőre elég ennyi, de ha óhajtja, alkalomadtán még visszatérhetünk erre a témára, van még egy pár fogas kérdés a tarsolyomban. Addig is jó- akaratulag figyelmeztetjük dr. Kiár Zoltánt a tizenegyedik parancsolatra: Menj orvoshoz, különösen ilyen vad dühkitörések előtt, vagy után, mert azok ártanak a beteg szívnek! A LEGÚJABB hollandiai telefonkészülékek csengetés helyett furulyaszóval, jelzik a hívást. Számtárcsa helyett gombrendszerrel működnek, igy az eddigi módszernél gyorsabban lehet kapcsolást kapni. ★ A MADISONI (Wisconsin állam) egyetemi klinika egy orvoscsoportja kellemes diétatervet készített, a szervezet vegyi folyamatainak normalizálása alapján. Vizsgálataik azt bizonyítják, hogy napi hat étkezésből álló diétával is meg lehet szabadulni a felesleges kilóktól. A diéta szigorú megtartásával a páciensek heti másfél kilót fogynak. Lényege: vajat, cukrot, burgonyát és alkoholt szigorúan tilos fogyasztani. ★ OTTAWÁBAN egyezményt írtak alá a Szovjetunió és Kanada együttműködéséről az atomenergia békés felhasználásában. Az egyezmény értelmében szakembercserére és tudományos információk kicserélésére kerül majd sor. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre .............. példányt az 1964-es Magyar Naptárból. (Ára példányonként $1.50.) Küldjenek naptárt a következő címekre: Név: .................................................................. Cím: .................................................................. Név: Cím: Mellékelek a naptárokért $................-t. A beküldő neve:................................. Címe: ............................................................ Aki nem tud miről Írni...
