Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-23 / 4. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 23, 1964 Rácz László: MISTER LATIN-AMERIKA A “szövetség a haladásért” — az a szervezet, melyet tudvalevőleg a volt elnök elgondolása hi­vott életre — abból a célból, hogy Latin-Amerikát az összeomlástól, de még inkább a vajúdó társa­dalmi forradalomtól megóvja, újabb vezetőt ka­pott. Az eddigi vezetőség helyébe Thomas C. Mann-t, az Egyesült Államok eddigi mexikói nagy­követét nevezték ki. Hivatalba iktatása alkalmából Dean Rusk külügyminiszter elismerése jeléül Mr. Latin-Amerika névvel ruházta fel, abban a re­ményben, hogy ő lesz a leghivatottabb a szövetsé­get a mostani kátyúból kihúzni. Az uj Mr. Latin-Amerika valójában érdemeket szerzett ahhoz, hogy megbizói bizalmát elnyerje. Texasi származása folytán nemcsak, hogy jól be­szél spanyolul, de mint mondani szokták, “érti a szót”, ismeri a dörgést, hogy miként kell országa uralkodó osztályának érdekeit védelmezni Latin- Amerikában. Nem úgy, mint elődje, Edwin M. Martin államtitkár, aki a legutóbbi katonai pucs- csok alkalmából nagyon is elszólta magát. Őszin­tén rámutatott arra, hogy Washington fokozott ka­tonai kölcsönei és fegyverszállításai növesztik meg Közép- és Dél-Amerikában a generálisoknak és ezredeseknek a szarvát; Amerikából szállított fegyverek birtokában döntik meg ezek polgári kormányaikat. Az uj Mr. Latin-Amerika nem ilyen könnyelműen szókimondó. Évekkel ezelőtt Guate­malában volt diplomáciai megbízatásban, ahol tá­masza és védnöke volt annak a Castillo Armas ne­vű ezredesnek, aki fegyveres zsoldosai élén, az Egyesült Államok tankjai és repülőgépei segítsé­gével, döntötte meg az alkotmányosan megválasz­tott baloldali Arbenz kormányát. Mikor érdemei jutalmául Mexikóba nevezték ki nagykövetnek, el­felejtve guatemalai szereplését — értve a szóból —. hamarosan szint változtatott. Most már a mexi­kói “baloldali” demagóg kormány nótáját fújta. Azét a kormányzatét, mely a félévszázada múlt forradalom dicséretét zengi, miközben egymás után faragja le ennek a forradalomnak a vívmá­nyait. Mann ügyes taktikázással nemcsak a mexi­kói kormánnyal és az uralkodó osztályokkal tartott fenn szoros kapcsolatot, de felhasználva a “szövet­ség a haladásért” programját, közeledést talált a szakszervezetek hivatalos vezetőihez is. Ugyanak­kor, amikor a bankárok és gyárosok szövetségé­ben lángoló szavakkal uszított Kuba és a szocialis­ta országok ellen, a “szociális olajcseppek” politi­káját hirdette a mexikói dolgozók felé. A szakszer­vezetek korrupt vezetősége — a jelenlegi mexikói demagóg kormány készséges eszköze — eredmé­nyesen működött együtt Mann-al. A “szövetség a haladásért” alapjaiból több millió dolláros köl­csönt folyósítottak a vasutasok “megfejelt” szak- szervezetének munkáslakások építése céljára. Nem régiben viszont Mann a bába szerepét játszotta annál a tranzakciónál, amikor az AFL-CIO tiz mil­lió dolláros kölcsönt nyújtott a mexikói nyomdász szakszervezet vezetősége számára, hasonlóképpen munkáslakások építésére. Mindkét esetben szemmel látható az az igyeke­zet, hogy a kubai események közvetlen közelében az elégedetlen dolgozó osztályok figyelmét elte­reljék és visszatartsák őket forradalmi lépésektől. Különösen szembeötlő a demagógia a vasutasok esetében. Ezek négy évvel ezelőtt általános sztrájk­ba léptek béremelést követelve. A jelenlegi “bal­oldali” kormány katonasággal vérbe fojtotta bér­mozgalmukat, annak ellenére, hogy a sztrájkjog a forradalom vívmányaként az alkotmányban a leg­szélesebb törvényes védelmet élvezi. Ugyanakkor börtönbe vetették a vasutas szakszervezet egész vezetőségét, a kommunista párt titkárságát és a nagynevű festőt: Dávid Siqueirost. Mind ezt egy alkotmányellenes külön törvény alapján. A bél­és külföldi tömeges tiltakozások ellenére, ezek a politikai foglyok negyedik éve senyvednek börtön­ben és a szemforgató “forradalmi kormány”, mint közönséges bűntetteseket kezeli őket. A vasutas szakszervezet élére uj, megalkuvó vezetőséget ül­tettek, amely a vasúti munkások elkeseredését, méltatlankodását propagandisztikus lakásépítési akciókkal gondolja levezetni. A mexikói kormány demagóg taktikája nem áll meg lakásépítő akcióknál. Nyereség-részesedést ígért a gyári munkásoknak. (Természetesen a gyári vállalatok tőkései elsősorban levonják a profitból a bőséges tőke kamatot és befektetések címén to­vábbi jelentős összegeket.) Éhező proletár gyerme­keknek alamizsnaként ingyen tejet osztogatnak. Ebbe a veszélytelen “szociális olajcsepp” mozga­lomba kapcsolódott be a “szövetség a haladásért” uj vezetője: Mr. Latin-Amerika. Hirtelen fordulat­tal már nemcsak a demokráciát dicséri, hanem a volt mexikói forradalom mai képviselőit is, akik ellentétben a gyűlöletes Kubával, nem akadályoz­zák meg, hogy az Egyesült Államok imperialistái ne fokozhassák a “beruházásaikat” Mexikóban. De hiába rugalmasságának és Mexikóban szer­zett érdemeinek, Mr. Latin-Amerika újabban szo­rongatott helyzetbe került. Felettes hatósága: a State Department, röviddel ezelőtt — ellentétben Kennedy elnök álláspontjával — elismerte Hondu­ras és a Dominikai Köztársaság katonai diktáto­A londoni Leyland Motors Ltd. cég megállapo­dott Kubával 1,450 autóbusz szállítására és máris szerződést kötöttek 11.2 millió értékben 400 autó­busz gyártására. Ennek az üzletnek a lebonyolítá­sával lényeges rést ütöttek a U.S. által a szövetsé­gesekre ráerőszakolt Kuba-ellenes kereskedelmi tilalmon és a szocialista államokkal szemben álta­lában alkalmazott amerikai hidegháborús megszi­gorításokon. Az európai országok már régen rá­jöttek arra, hogy országuk gazdasági életének leg­főbb érdeke a külkereskedelem minél nagyobb mértékű kiterjesztése, amelyre rendkívül jó al­kalmat ad a szocialista országokkal való üzleti kap­csolatok továbbfejlesztése. Anglia gazdasági hely­zetének még inkább életkérdése a külfölddel való kereskedelem, mert az ország mezőgazdasága a lakosság élelemszükségletének csak felét tudja kielégíteni. Anglia nagymennyiségű húst, búzát, vajat, cukrot, étolajat és más élelmicikkeket im­portál és külföldre szállít autókat, repülőgépeket, villamossági- és vegyi felszereléseket, valamint más nehézipari termékeket. Az ország termelése 30 százalékának alapkövét szolgáltatja az export­import kereskedelem. Az Egyesült Államok óriási területével és ter­mészeti kincseivel nincs annyira a külkereskede­lemre szorulva, mint Anglia. Ezek azok az ellent­mondások, amelyekről Amerika nem hajlandó tu­domást venni, de amelyek a saját törvényszerűsé­güknél fogva lehetetlenné teszik az amerikai hi­degháborús politika világszerte való alkalmazását. A gazdasági tényezőkön kívül Angliában a keres­kedelmi és politikai körökben nem harapózott el a hidegháborús hangulat olyan mértékben, mint Amerikában. Már az autóbusz-üzlet megkötése előtt különbségek merültek fel a két ország állás­pontjában a szocialista országoknak nyújtandó hosszúlejáratú hitelnyújtás felett. Amerika ellenezte, hogy Anglia 5 éves, vagy en­nél hosszabb lejáratú hitelt folyósítson, mert az amerikai elgondolás szerint evvel elősegítenék a szocialista országok gazdasági fejlődését. Anglia elutasította ezt az álláspontot, avval az indokkal, hogy a kereskedelem lebonyolításánál nincs helye a hidegháborús politikának. Vetélkedés a szovjet piacért Az angol kereskedelmi körök buzgón szorgal­mazzák piacuk kiterjesztését a Szovjetunióban és Kínában. Meg vannak győződve arról, hogy ha nem teszik, akkor a nyugat-európai és japán üzleti vetélytársak elkapkodják előlük az alkalmat. Az autóbuszüzlet megkötésénél is francia, nyugatné­met, spanyol és csehszlovák gyárak konkuren­ciájával kellett szembenéznie a Leyland cégnek. A Szovjetunióval kötött szerződésben a gyár az autóbuszok leszállítása mellett kiképez Londonban kubai technikusokat a jármüvek karbantartására és alkatrészeket is szolgáltat a megrendelésekhez. rait, akik nemrégiben rúgták fel a két ország de­mokratikus alkotmányát. Hivatalos kimagyarázko­dás szerint, az elismerés és újabb kölcsönök folyó­sítása “calculated risk” (megfontolt kockázat) ered ménye volt. Mert a két demokratikus kormány nem volt hajlandó terror-eszközökkel elnyomni az otthoni közvéleményt, amely tagadhatatlanul a ku­bai forradalom igenlésére irányult. Ellenben a Pentagon jászalagján vezetett katonai diktátorok, amerikai fegyverekkel, azóta máris vérbe fojtot­ták mindkét országban a baloldali közvéleményt. Megbízható jelentések szerint egyedül Honduras- ban több száz halott és ezernyi politikai fogoly az uj katonai diktatúra áldozata. A washingtoni “jól megfontolt kockázat” ezt beleszámította a kocká­zatba, hiszen Latin-Amerikában minden eszköz jó, amely a vajúdó forradalmat ellensúlyozza. Félünk, hogy Mr. Latin-Amerika megint csak szint kell, hogy változtasson. A “szabad világ” és a “szociális olajcsepp” dicséretét fel kell, hogy cserélje a “big stick” (a nagy bot) jelszavával; a mexikói taktikát a legutóbb Panamában alkalma­zott gépfegyverek módszerével. Mert Latin-Ame­rika problémáját nem lehet a “szövetség a hala­dásért” reform célkitűzéseivel megoldani. Mert ugyanekkor a kapzsi yankee imperializmus az életerén rág ennek a földrésznek. Mert mint a Chilében mostanában tartott hivatalos gazdasági értekezlet megállapította, “évente egymillió száz­ezer élet — minden hetedik gyermek öt éven alul — pusztul el hiányos táplálkozás következtében. Mert csak minden kétezer lélekre jut egy orvos és hiányoznak a legelemibb higiénikus feltételek.” Luther H. Hodges kereskedelmi miniszternek arra a kijelentésére, hogy az autóbuszok a straté­giai anyagok kategóriájába tartoznak, a Leyland cég ügyvezető igazgatója azt válaszolta, hogy “ezek az autóbuszok nem stratégiai anyagok, nevetsé- sen nézne ki, ha autóbuszon mennénk háborúba.” Áprilisban kezdik meg a jármüvek szállítását ke­letnémet hajókon. Még Franco is kereskedést akar Kubával Spanyolország tervbevette hajók gyártását Kuba részére, ahonnan cserébe nagymennyiségű cukrot szállítanak. Madridban komolyan foglalkoznak en­nek az üzletnek a lebonyolításával, annak ellenére, hogy megtorlásul számíthatnak az amerikai segély csökkenésére. Akár tetszik Washingtonnak, akár nem, a kor­mánynak el kell fogadnia, hogy a szövetségesek nem hajlandók Castrot és Kubát kereskedelmileg számkivetettnek tekinteni, mert meg vannak győ­ződve arról, hogy érdeküket szolgálja a fellendült kereskedelem és amellett kedvező hangulatot te­remt a béke megvalósítására. iUHUtMHWHMmHtmWWHmVVHUWUMI TÖBB MINT KÉTMILLIÓ.látogatója volt 1963-ban az Eiffel-toronynak. A kétmilliomodik látogatót egyhetes, két személyre szóló ingyenes üdüléssel ajándékozták meg a Cote D,Azúron. ★ A BRIT munkaügyi minisztérium legfrissebb je­lentése szerint a munkanélküliek száma Angliá­ban meghaladja a félmilliót. Különösen sok a munkanélküli a szigetország északi területein. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! • Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453 ANGOL CÉG AUTÓBUSZOKAT ADOTT EL KUBÁNAK Az Egyesült Államok hidegháborús politikai csődje

Next

/
Thumbnails
Contents