Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-02 / 1. szám

Thursday, January 2, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

I - - - - ■ ■■ ------ ■ - —........

AZ ANGOL BÉKENARCOSOK HEGHIIRCOLÁSA

Egyheti macska—egér játék után végül is letartóztatták az angol nukleáris leszerelésért küzdő mozgalmat vezető úgynevezett Százak Bizottságának titkárát, Terry Chandlert.

Aznap délelőtt két tucatnyi újságíró, a Százak Bizottságának néhány tagja, egy detektivfelügye- lő és civilruhás beosztottja társaságában félórát várakoztam az utcán, a Goodwin Street 13. számú ház előtt, amig Chandler, egy barátja társaságában. taxin megérkezett. Amint a kocsiból kilépett, a két detektív azonnal karon fogta, és egy kissé távolabb várakozó autóhoz vezette. (Aztán megtudtuk, hogy váltságdíj ellenében szabadon engedték a tárgyalásig.)

Nyilvános meghívót kaptunk erre az eseményre: a Guardian aznap reggeli száma közölte, hogy Terry Chandler, akit a rendőrség egy hét óta korog, délelőtt 11 órakor megjelenik a Goodwin Street 13-ban, a Százak Bizottsága londoni titkárságán és sajtókonferenciát tart — ha a detektívek időt hagynak erre. A Scotland Yard ugyanis külön telefonmeghivást kapott erre az alkalomra a Százak Bizottságától. így került közénk a kövérkés detektivfelügyelő, aki savanyu mosollyal várakozott a kétemeletes kis ház előtt a vádlottra, aki után egy hét óta hasztalan nyomozott embereivel.

A rendőrség által oly nagyon keresett fiatalember november 26-án már bíróság előtt állott, a Százak Bizottságának egy másik titkárával, Peter Moule-lal együtt, de az esküdbiróság akkor formai okokból, elejtette a vádat. Egy óra sem telt bele, és a felsőbb bíróság nyomban újabb különleges vádat emelt ellenük (egyébként ugyanazt, amit az esküdtbiróság elvetett), és,Chandlert ennek alapján különkihallgatás nélkül, nyomban bíróság elé állíthatták, ő azonban közben kisétált az Old Bailey (a londoni büntetőbíróság — A szerk.) ódon épületéből és eltűnt.

A Daily Mail szerkesztőségében

Három nappal később, 29-én este a Daily Mail szerkesztőségében megjelent egy fiatalember, aki közölte, hogy híreket hoz Terry Ohandlerról. Az előcsarnokban informálta az egyik szerkesztőt, közölve vele, hogy Chandler az eltűnést találta az egyetlen módnak, “hogy kimutassa megvetését az iránt, mit a törvény nevében elkövettek.” A fiatal ember azt is elmondotta, hogy Chandler barátainál lakik, “egy kicsit pihenni és gondolkodni akar”, de kellő időben önként megjelenik a bíróság előtt. A szerkesztő ekkor gyanút fogott, és megkérdezte — Talán ön Terry Chandler?

— Igen, Chandler vagyok. Most megyek, mert azt hiszem, önnek hívnia kell a rendőrséget — mondotta a fiatalember, és eltűnt az éjszakában.

“Később rendőrkocsik tűntek fel a Fleet Street tájékán Chandler felkutatására” — fejeződik be a Daily Mail riportja erről a különös látogatásról.

A bosszús Scotland Yard ezután fokozott erőfeszítéseket tett Chandler elfogatására, de egy hétig várnia kellett, mígnem telefonon közölték: “Most jöhetnek érte!”

Chandler — alacsony, fekete hajú, mindössze 23 éves fiatalember — negyedórát késett, de eljött a találkozóra. S amig a rendőr-autóhoz vezették, megrohanták a fotóriporterek.

Az eseménysorozat, amelynek ez a különös letartóztatás csak egyik láncszeme, és amely ezzel távolról sem ért véget, az idén júliusban, a görög királyi pár londoni látogatásával kezdődött. Mint az világszerte jól ismert, a Százak Bizottsága akkor tüntetést szervezett a görögországi terror ellen, a bebörtönzött görög politikai foglyok szabadon bocsátása végett. S bár a bizottság nyolc tagja irta alá a tüntetésre hivó felhívást, csak kettőjüket, Moule-t és Chandlert állították november 26-án az Old Bailey esküdtszéke elé. A bizottság országos titkára Peter Fenbow azt hozta nyilvánosságra, hogy a rendőrség nem merte mind a nyolc vezetőt letartóztatni, mert ez rendkívüli felháborodást keltett volna. Inkább meg akarta félemliteni a többi hatot, és rábírni arra, hogy feláldozzák két társukat. —Ezt nem tűrhettük — mondta Fenbow. — De hiába tiltakozunk, ha Terry meg nem szökik, az egészről csak két sor jelenik meg a nagy lapokban, és az emberek nem tudnák meg, hogy milyen jogtalanság történik a törvény nevében.

Agvonhallgatás

Angliában az “establishment”, az uralkodó rendszer képviselői jól tudják, hogy a hallgatás ölni tud. Ha egy mód van rá, agyonhallgatják, vagy zavaros különcködésnek tüntetik fel a békemozgalom akcióit, a mélyreható társadalmi változások követelését. A sajtó, a rádió, a televízió roppant erejű közvéleményformáló hatalom, és ami ezekben nem szerepel, arról sokáig vagy soha sem tud az angolok többsége. A nyilvánosság veszedelmes lehet: ezért Peter Moule perére — amelyet Chandler egyhetes bujkálása idején lefolytattak — csodálatosképpen nem tudott bejutni 2-3 főnél több hallgató, mert az első napokban a bíróság galériáit megtöltötték olyan fiatalemberek, akik “feltűnően emlékeztetnek a rendőr- tiszti iskolák hallgatóira’’ és mindig a legelsők voltak a jegyért sorban állók között...

Moule és Chandler ellen a vád: összeesküvés, izgatás, a közúti forgalom akadályozása nyilvános botrányokozás által, közcsendháboritás. Moule-t felmentették az összeesküvés és a nyilvános botrányokozás vádja alól, mert elfogadták a védő érvelését, hogy a békés tüntetés “a közutak ésszerű használásához tartozik.” Ugyanis az üdvhadsereg zenekarának felvonulása, valamint a királyi pro- cessziók is akadályozzzák a közúti forgalmat — ezeket mégse tekintik törvényteleneknek. Ugylát- szik, ilyesmivel lehet hatni az esküdtszékre, mert csupán a másik két vádpontban találták bűnösnek Moule-t és — négy hónapi börtönre Ítélték.

Chandlernek a fenti négy vádponton kivül bizonyára a szökését is rovására írják.

Harold nagybácsi fél téglája

Ami a várható Ítéletet illeti, az nem sok jóval

kecsegtet. Bármilyen indokolásba csomagolják is, valójában arról van szó: a béke mellett, a nukleáris leszerelésért, ártatlanul bebörtönzött emberek szabadon bocsátásáért tüntetni Angliában büntetendő cselekménynek minősül. A bíróság Ítéletei pedig nagyon esetlegesek. Nemrég felmentettek néhány fiatalembert, akiket ugyancsak a görög királyi pár látogatása idején, azzal a váddal álliA Newsweek hetilap október 21-i számában Louis Harris véleménykutató analízist közölt, melyben 1260 fehér amerikaihoz intézett 248 kérdésben megvilágítja az amerikai fehér lakosság elvakult előítéleteit. A legtöbb fehér amerikainak megrögzött véleménye van a négerekről és elhiszik, hogy a négerek sokat nevetnek (85%), kevesebb ambíciójuk van (75%), más szaguk van (71 %), másoknál lazább erkölcsüek (69%), stb.

A legtöbb fehér amerikai mellőzi a négerekkel való társadalmi érintkezést és megakadályozná, hogy a leányának néger társasága legyen (93%), jóbarátja négerrel lépjen házasságra (88%), néger család legyen a szomszédja (58%) és néger munkatársa legyen (18%).

A fehér amerikaiak többsége elismeri, hogy a négerek megkülönböztetett bánásmódban részesülnek (76%), hogy az alkalmazási téren kevesebb esélyük van (64%) és hogy alacsonyabb színvonalú iskolázásban részesülnek (54%).

A legtöbb amerikai elvben elismeri, hogy változtatni kell ezeken az állapotokon, hogy törvényben kell garantálni az egyenlő alkalmaztatás jogát (80%), a szavazás jogát (95%) és a lakásviszonyok körüli egyenlőséget (85%).

Az elvekben elismert jogoknak megvédésére irányuló minden egyes akciót a legtöbben ellenzik: az egyenlőtlenség megszüntetésére a négereknek felajánlott alkalmaztatási előnyt (97%), a lakás- viszonyokban megnyilvánuló egyenlőtlenség megszüntetését (56%), a szavazási jog garantálását szolgáló intézkedéseket (57%). Az amerikai fehér társadalom 74%-ának az a véleménye, hogy “a négerek túlságosan siettetik a követeléseket.”

Ezekből az adatokból és a Newsweek julius 29-i számában a négerekhez intézett kérdésekből, tanulságos konklúziókat von le C. E. Wilson, a Liberator folyóirat decemberi számában. Mr. Wilson megállapítja, hogy az ország néger és fehér lakosai által adott feleletek súlyosan beteg társadalom képét mutatják és cikkében éles megvilágításba hozza az adatok által feltárt általános tévhitet, hogy a küzdelem az erkölcsi kérdés körül forog. Kimutatja, hogy ha analizáljuk a fehéreknek a négerekről alkotott nézeteit, akkor azt látjuk, hogy nagy hasonlóságot mutatnak olyan hallucinációk- hoz, amelyeket kórtanilag a tévhitekre alapozott hibás ítélőképesség jellemez és amelyek 1) nem reagálnak a józan ész tanácsára; 2) nincsenek tényekre alapozva; 3) nem az egyén tapasztalataiból származnak ;nem morális kérdés ez, hanem elmebaj, amellyel a társadalom azonosítja magát.

Mr. Wilson rávilágít arra is, hogy a négerek

tottak bíróság elé, hogy engedély nélkül támadó- fegyvereket viseltek. A fegyverek: féltéglák voltak, amelyekről a fiatalok azt állították, hogy a rendőrség csempészte a kabátjukba. Bár ezt hivatalosan a hatóság nem ismerte el, a fiukat nemcsak felmentették, hanem több száz font kártérítést Ítéltek meg nekik. A detektivfelügyelőről pedig, aki a nyomozást vezette, megállapították, ‘nem volt beszámítható állapotban” és idegkimerültség miatt gyógykezelésre küldték. A Peace News cimü pacifista lap tudósítása szerint ez az idegkimerültségben szenvedő Challon nevű rendőrtiszt, a három fiatal egybehangzó vállomása szerint, egyszerűen kiosztotta a kihallgatás során a tégladarabokat ezeknek a fiuknak: — Egyet neked, egyet neked, a legnagyobbat a legnagyobb fiú kapja, ez Harold nagybácsi ajándéka. — (Akkor még Harold Macmillan volt a miniszterelnök.)

Nem érdektelen itt megemliteni néhány más jellegű bűntett Ítéletét. Nagy feltűnést keltett, amikor 20 font pénzbüntetésre Ítéltek egy apát, aki úgy megverte kisgyerekét, hogy annak egy karja és több bordája eltörött. Más bíróságon ugyanekkora összegre büntettek egy embert, aki rosszul bánt egy macskával, és 40 fontra azt, aki agyonvert egy kutyát. ,

E sorok írója nem akarja összehasonlítani ezeket az eseteket Chandler ügyével. De mindez állandó téma a sajtóban, a rádióban, a képernyőn —az angolokat nagyon érdekli a jog és nagyon nagy a törvények formális tisztelete. Ez azzal jár, hogy oly, az emberiség életbevágó érdekeiért küzdő mozgalom, mint az angol békeharcosoké, az effajta bírósági furcsaságok közt kap nyilvánosságot. Még igy is jobbára csak akkor, ha az ellene hozott megtorló intézkedések izgalmas bonyodalmakkal járnak, miként Terry Chandler esetében. De az angol békemozgalom erősebb, mint ahogy azt a lapok szeretnék feltüntetni. Nem véletlen, hogy Chandlert idézik bíróság elé közbotrány okozásáért, és nem az üdvhadsereg egyenruhás tüntetőit... P. I,

többsége is morális kérdésnek tekinti a polgárjogi küzdelmet, mert 63%-ban olyan véleményen vannak, hogy kellő meggyőzéssel, a fehérek idővel be fogják látni álláspontjuk helytelenségét. Hogy ennek magára a küzdelemre milyén befolyása van, azt abból láthatjuk, hogy mennyire elterjedt a “non-violence”, a békés ellenállás módszere és mennyire elfogadták ezt, mint az egyetlen és a legalkalmasabb eszközt. De valóban az-e? Mélyen- szántó és önkritikára vezető kérdéseket vet fel errevonatkozólag Mr. Wilson, amikor ezt írja:

“Milyen mély gyökerei vannak a békés ellenállás és az ellenséggel szembeni jóindulat gondolatának? Vajon megtennék-e azok, akik a békés ellenállást hirdetik és felajánlják ‘a másik orcájukat is’, ugyanezt Castroval, Kruscsevvel és másokkal? Vajon fegyvert ragadnának-e a kommunizmus ellen, vagy pedig úgy prédikálnának, mint birming- hamban tették a bombázások után? A kommunisták elleni harcot morális küzdelemnek tüntetik fel, de senkisem ajánlja ellenük a békés ellenállás módszerét. Vagy talán csak azért alkalmazzák ezt az országon belül, mert az amerikai feketék és fehérek valóban testvérek, de az amerikai és orosz fehéreket nem köti rokonság egymáshoz?”, kérdezi gúnyosan Mr. Wilson.

Mi azon a véleményen vagyunk, hogy ugyanazok az érdekek vannak a szovjet blokk és a népi Kuba elleni hidegháborús politika mögött, mint amelyek a legnagyobb erőfeszítéssel igyekeznek visszatartani a néger szabadságmozgalom előrehaladását. Ha ennek felismerése elterjed úgy a néger, mint a fehér lakosság tudatában, akkor bízunk abban, hogy majd megtalálják a helyes eszközöket a sikeres küzdelem lefolytatására.

A MAGYAR Tudományos Akadémia műszaki tudományok osztályának automatizálási bizottsága és a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület december 16-án és 17-én rendezte meg második automatizálási tudományos tanácskozását.

v* FÉLÉVSZÁZADOS zenélő műemlék szórakoztatja a vendégeket a Tolna megyei Harc községben, az országúti hires Diófási Csárdában. A wurlitzerek ősét, amely három cserélhető hengerén 24 melódiát játszik, még 1912-ben hozatta a brün- ni hangszergyárból — két ökör áráért —- idős Diófási Lajos, a csárda alapitója.

C-f-5

t>A PESTERZSÉBETI HÉV-állomás teljes vágány- hálózatának kicserélése megkezdődött.

Ml A NÉGER MOZGALOM, ERKÖLCSI VAGY JOGI KÉRDÉS?

6