Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-16 / 3. szám

Thursday, January 16, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

1A

AZ ANGOL CIA

AZ AMERIKAI CIA — Central Intelligence Agency — kémszervezet, s a direkt akciókat kedveli. (Puccs, háborús provokációk és igy tovább.) Az angol CIA — Committee for Indirect Action, vagyis Közvetett Akciók Bizottsága — viszont nem szereti a direkt és kevéssé gusztusos akciókat. Érthetően, hiszen tagjai az “Establishment”, a bonyolult összetételű angol uralkodó osztály csúcsán álló férfiakból kerülnek ki. Ezek a tiszteletre méltó férfiak rendszeresen együtt vacsoráznak, és ilyenkor beszélik meg a tennivalókat.

Tévedés ne essék, nem én, hanem Mr. Anthony Wedgwood Benn munkáspárti képviselő, jelentős és szavahihető ember informál bennünket minderről. (Ő volt az első angol lord, aki lemondott nemesi ciméről, hogy képviselő — méghozzá munkáspárti honatya — lehessen, és pártja keményen verekedett azért a törvényért, amely az ilyen lemondást lehetővé teszi.) Benn olyan előkelő lapban, múlt a Guardian (1963 dec. 27-i szám) irta meg leleplezéseit “Ellenállhatatlan államcsíny” cimmel.

De hát valóban létezik az — angol CIA? Nos, igenis, létezik Angliában egy láthatatlan hatalmi mechanizmus, s amit tesz, az lényegesebb, mint a parlament — de azért üyen nevű “bizottság” valószínűleg nincs.

Benn szatirát irt... írása viszont a lap 14. oldalán, a legkomolyabb hirek között jelent meg, és igy kezdődik tényszerűen: “Egy jelentés, amely a konzervatív pártközpont kezébe került a CIA angliai tevékenységéről, olyan súlyosan fenyegető tényeket tárt fel, amelyek veszélyeztetik a kormány fennmaradását. Ezért a kabinet a hét végén valószinüleg folyamatos üléseken tárgyalja meg, milyen intézkedéseket kell hoznia.” Benn eme bevezető után megnyugtatóan kijelenti, hogy nem, nem az amerikai CIA-ról van szó, és leírja, mi is az angol CIA, a Közvetett Akciók Bizottsága.

Az emberek bizonyos csoportja (a “bizottság” tagjai) sokévi kormánykörökben végzett munka alapján felismerte, hogy az angol parlamenti demokrácia teljesen meddő és sajátos módszert dolgozott ki céljai elérésére. így ezek az emberek keresztül tudják vinni saiát akaratukat anélkül, hogy a jámbor állampolgár, esetleg az illetékes miniszter tudná: a meghozott kormánydöntés valójában miért és kiért jött létre.

A bizottság — Benn szatírájában — elhatározta, hogy a statisztikák, hivatalos adatok gyöngéd módositásával éri el céljait. Első kísérlete az útépítési programba vágó akció volt. (Csak zárójelben említem, a cikk erről nem beszél — talán mert a Guardian minden olvasója tudja —, hogy Mr. Marples közlekedésügyi miniszter a hasonló

nevű nagy útépítési vállalat igazgató tulajdonosa volt, ami összeférhetetlen lett volna kormánytisztségével. Mr. Marples tehát eladta vállalatát — a saját feleségének. Minek utána a formaságoknak, az uralkodó etikett szabályai szerint, igy eleget tett, most nyugodtan építteti Marples miniszter az angol utakat Marples miniszternő asszony vállalatával, amelyhez többé nem üzleti, csupán gyöngéd érzelmi családi kapcsolatok fűzik.) A bizottság egy tagja — írja Benn — Londontól délre, Surbiton- ban lakott, s házával szemben egy forgalomszámláló készülék állott. Ehhez egy vékony drótot vezetett, és három hónapig nagyon gondosan úgy parkolta az autóját, hogy minden induláskor és hazatéréskor a dróthoz érjen. Néhány hónap múlva Mr. Marples a parlamenttel közölte, hogy a délről Londonba tartó forgalom ugrásszerűen megnövekedett, ezért a “Modernizáljuk Britanniát” program keretében egy uj autóutat kell építeni — a tag háza előtt.

Azután a szerző elmondja, miként befolyásolták a BBC tv-müsorát a közönségszolgálat statisztikájának módositásával (persze ott ült a bizottság embere!). És hogy miként oldották meg azt a problémát is, hogy a konkurrens ITV tv-társaság statisztikái kezdetben nem egyeztek a BBC-közön- ségszoigálat adataival. Módosították azt az elektromos áramfogyasztási kimutatást, amely jelzi, mekkora a tv-készülékek energiafogyasztása a különböző adási időkben, s igy az ITV is rövidesen meggyőződhetett a rendelkezésére bocsátott hivatalos adatokból, hogy a kívánt adások a legnépszerűbbek, azok számát kell gyarapitania.

A bizottságnak néha nagyobb pénzekre volt szüksége, de magánpénzt, a tagok magánpénztárait nem akarták közérdekű célokra igénybe venni. A kormány nyereménykötvényein aztán (amelyeknek központjában szintén dolgozott a bizottság egy befolyásos férfiúja!) a bizottság tagjai, hogy, hogy nem, rendszeresen nyertek — olvassuk Benn-nél —, és ebből a pénzből például tömegestül felvásárolták a vasúti jegyeket olyan állomásokon, amelyeket az állam, mint nem kifizetődő alacsony forgalmú vonalakat, meg akart szüntetni. A jegyvásárlások után a beszüntetés természetesen elmaradt.

Eredményes statisztikai manupulációt fejtett ki a bizottság a civil honvédelmi szolgálat eltörlése végett is. Kissé megnövelték a honvédelmi minisztériumban (ott ült az emberük!) a jelentésekben az ország legtávolabbi részeibe szállított csapatok számát. így a statisztikák szerint tiz zászlóaljjal több “mozgott” abban az esztendőben, mint a valóságban. A honvédelmi minisztérium ünnepélyesen bejelentette a közönségnek: “A brit hadsereg

mozgékonysága nagyobb, mint 1945 óta bármi* kor”, és igy nincs többé szükség a polgári kisegítő katonai szolgálatra...

Főként angolok számára rendkívül élvezetes Benn Írása, csak az a baj, hogy a szatíra nagyon is életszagu elemekből épül fel. Kívülálló számára nem könnyű tájékozódni a brit közélet hagyományos tényezőinek és a kulisszák mögötti családi, iskolatársi és üzleti kapcsolatainak szövevényében afelől: valójában kik és hogyan kormányozzák Angliát? Benn szatírájában érzékeltet egy ilyen módszert. Amiben a szatirikus és a komoly politikai szakértők egyaránt megegyeznek: igen sok jelentős angliai esemény mozgatórugói egészen máshol keresendők, mint ahol azokat a derék brit állampolgárok sejteni vélik.

Benn cikkének végén ironikusan jegyzi meg, hogy a Munkáspárt majd megoldja a “CIA” problémáját, mert a tagok névsorát már eljuttatták Wilsonhoz, és ő valamennyiükből peert, nemest csinál, vagyis a Lordok Háza panoptikumába küldi őket, mint ahogy most valóban kineveztek néhány munkáspárti lordot. S ez az irónia ismét komoly tényekre mutat: azt, hogy mi a demokratikus és mi nem az, legtöbbször csak a legbefolyásosabb emberek szabhatják meg kellő hatékonysággal Nagy-Britanniában.

P. I.

Ben Bella repülőgépet kapott Kruscsevtől

Algéria elnöke Ahmed Ben Bella Kruscsev miniszterelnöktől újévi ajándékul egy Ilyushin-18 turboprop repülőgépet kapott. Röviddel megérkezése után az algériai kormányfő a honvédelmi miniszterrel együtt 20 perces próbautat tett a repülőgépen.

Accra lépéseket tesz a reakció felszámolására

Ghana kormánya a rádión tett kijelentésben kinyilatkoztatta azokat a megszigorításokat, amelyekkel igyekszik megtisztítani a kormányt és az állami hivatalokat a reakciós elemektől. A terror- cselekedetek az utóbbi időkben elszaporodtak és nemrégen egy újabb merényletet kíséreltek meg Nkrumah elnök ellen.

A ghanai legfőbb napilap vezércikkben fejtette ki, hogy “egyes politikai szakértőink azt a hamis teóriát terjesztették el, hogy Ghana szerencsés helyzetben van, hogy a szocialista forradalom kifejlődését osztályellentét nélkül éri el.” Ezt “veszedelmes tévhif’-nek nevezte a vezércikk, majd igy folytatta: “Célunk a forradalmi demokrácia, amelynek vezetője a forradalmi proletárság.”

tagadása, sem a diplomáciai kapcsolatok hiánya, sem bármilyen más ürügy nem szolgálhat alapul arra, hogy valamely állam megsértse egy másik állam területi integritását;

4. kötelezettséget vállalnak, hogy kizárólag békés eszközökkel oldanak meg minden területi vitát; az ilyen eszközök: tárgyalások, közvetítés,

egyeztető eljárás és bármilyen más, békés eszköz az érdekeltek választásának megfelelően, összhangban az Egyesült Nemzetek Szervezete alapokmányával.

Ha nemzetközi egyezmény születne arról, hogy az államok lemondanak az erő alkalmazásáról területi vitáik megoldására, egy ilyen egyezmény, mint a friss szél, sok mindent elsöpörne a nemzetközi életben abból, amit a múltban mesterségesen felfújtak, s ami gátolja a feszültség enyhítését s a béke megszilárdítását. Az egyezmény újabb jelentős nemzetközi enyhülést eredményezne, és jó alapot teremtene az államok közötti bizalom fökozására.

A leszerelésben a nagyhatalmak mutassanak példát

Bizton állíthatjuk, hogy abban az uj légkörben amelyet az egyezmény megkötése teremtene meg, sokkal könnyebbé válna más, alapvető nemzetközi problémák megoldása is. Ez elsősorban és leginkább a leszerelés problémájára vonatkozik.

Befejezésül szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy önök tüzetesen tanulmányozzák a szovjet kormánynak a jelen üzenetben kifejtett elgondolásait, s ezek az elgondolások kedvező visszhangra találnak önöknél.

Tisztelettel:

N. Kruscsev

a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke

Mi megértjük, hogy sok államnak alapos oka van saját igényeinek érvényesítésére. Minden jelenlegi határvitában a részvevőknek mélyrehatóan meg kell vizsgálniuk, hogyan rendezzék vitájukat. Mi teljességgel emellett vaeyunk. Az egyetlen, amit ellenzünk: a területi viták megoldásának katonai módszere.

Még a különböző társadalmi rendszerek és államhatalmi formák fennállása sem akadályozhatja a területi problémák békés megoldását, ha mindkét fél őszintén törekszik erre. Az élet szemléletesen bizonyítja, hogy az államok mindazokban az esetekben amikor szilárdan tiszteletben tartják a békés együttélés elveit, jóindulatot, kitartást és a kölcsönös érdekek méltányos figyelembevételét tanúsítják, képesek kijutni a történelmi, nemzetiségi, földrajzi és más ténvezők útvesztőjébe’, megtalálni a kielégítő megoldást.

Azt is fontos aláhúzni, hogy a katonai ut, tehát az erőszak alkalmazásának útja egyáltalán nem szünteti meg a területi konfliktusokat, sőt gyakran csupán elmélyíti és kiszélesíti ezeket.

Korunkban olyan helyzet alakult ki, amelyben gyakorlati sikon fel lehet vetni és meg lehet oldani azt a fe’adatot. hogy a nemzetközi életből kiiktassuk az államközi területi vitákban az erőszak alkalmazását.

A világon mind több kormány jut arra a szi- - lárd következtetésre, hoerv a nukleáris korszakban a háború már nem lehet a vitás nemzetközi kérdések megoldásának eszköze, s hogy a békés együttélés az egyetlen alao. amelyre az államok közötti kapcsolatoknak épülniük kell.

A területi kérdések békés megoldását kedvezően befolyásolja az is, hogy a nemzetközi kapcsolatokban már kialakultak és tökéletesedtek a vitás kérdések békés megoldásának módszerei is;

közvetlen tárgyalások az érdekelt államok között, jószolgálatok, nemzetközi szervezetek felkérése közvetítésre stb. Távol álljon tőlem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét annak mai formájában ideális eszköznek tartsam az államok békés együttműködésére, de meg kell mondanom, hogy az ENSZ is képes — tárgyilagos megközelítés esetén — pozitív módon hozzájárulni a területi és határkérdések békés megoldásához.

Javaslat nemzetközi egyezmény megkötésére: az államok mondjanak le a területi és határviták erőszakos megoldásáról

Mindezen megfontolások figyelembevételével a szovjet kormány, a béke megszilárdítása és a háború elháritása érdekeitől vezettetve, minden állam kormányának javasolja a következőt:

Kössünk nemzetközi egyezményt (vagy szerződést) arról, hogy az államok lemondanak az erőszak alkalmazásáról területi viták és határkérdések megoldására.

.. Véleményünk szerint egy ilyen egyezmény főbb pontjai a következők lennének:

1. A részvevő államok ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy nem folyamodnak erőszakhoz a kialakult államhatárok megváltoztatására;

2. elismerik, hogy az államok területe még ideiglenesen sem lehet semmilyen invázió, támadás, katonai megszállás vagy más olyan erőszakos cselekmény tárgya, amelyet más állam közvetve vagy közvetlenül elkövet bármilyen megfontolásra — politikai, gazdasági, hadászati, határügyi vagy más okra — hivatkozva;

3. határozottan kijelentik: sem a társadalmi és áiiamrend különbözősége, sem az elismerés meg-