Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-06-25 / 26. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 25, 1964 Az Országos Sajtókonferencia elé A «AGYAI SZÓ RAIYIMALA BELPOLITIKAI ÉS KÜLPOLITIKAI KÉRÉSEKBEN A Magyar Szó, mint az amerikai magyarnyelvű, haladó szellemű polgárok hangadója, évi országos sajtókonferenciáján megtárgyalja álláspontját min dén olyan kérdésben, amely kihat életünk folyá­sára, a munkásság és a nép életviszonyainak ki­alakulására. Állást foglalunk gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekben, útmutatást nyújtunk közérdekű problémákban a haladás eszméjével megegyező felfogásunk alapján. Az emberiség élet- benmaradása, a béke és az emberi méltóság kívá­nalmai szerinti élete, anyagi és kulturális igényei­nek kielégítése, képezi a keretet, amelyen belül a mindennapi követelményekért folyik a népek harca világszerte az elnyomóik ellen. A megváltozott és fejlődő világhelyzet, a techno­lógia haladása, számos uj probléma elé állítja or­szágunkat. Ebben az évben, az elnökválasztás he­vében, ezek a problémák jobban kidomborodnak, mint máskor. Az elsőbbségért folyó kampányban a két politikai párt vezetői és programja közötti kü­lönbségek, valamint a pártokon belül létező ellen­tétek jobban kiéleződnek és felszínre kerülnek. Leszegezve azt a tényt, hogy mind a két vezető politikai párt az amerikai kapitalizmus, monopóli­umok és imperialista érdekkörök pártja, fel kell ismernünk azokat a tényezőket, amelyek egyes érdekcsoportokat arra késztetnek, hogy a megvál­tozott viszonyokhoz való alkalmazkodással akarják uralmukat fenntartani, másokat meg arra, hogy ellenállnak minden uj követelménynek és az elnyo­más és kizsákmányolás fokozásával, a háború és fegyveres támadások használatával látják rendsze­rük fennmaradásának biztosítását elérni. A reak­ciónak ezen ultra-jobboldali erői főleg a Republi­kánus Párton belül jutnak érvényre, de ilyen ele­mektől a Demokrata Párt sem mentes, a déli álla­mokat képviselő politikusainak legnagyobb részét ide sorolhatjuk. Az amerikai népnek a választás évében van leg­jobb alkalma arra, hogy szükségletei teljesítését követelje. Az uralkodó osztály propaganda eszkö­zéit mindenkor arra használja, hogy a népet félre­vezesse a problémák valódi lényegét illetően. Az a tény, hogy az országban nincsen politikai párt, amely a munkásságot képviseli, és hogy törvények­kel és terrorintézkedésekkel gáncsolják az Ameri­kai Kommunista Párt működését, további akadá­lya annak, hogy az amerikai munkásosztály meg­felelő felvilágosításban részesüljön saját problé­máiról, azok helyes megoldásáról és hogy az or­szág vezetésében őt megillető képviselete legyen­Ebből a szempontból kell ismételten rámutatni arra, hogy milyen fontos szerepe van az iránymu­tatás és felvilágosítás terén a haladó szellemű munkássajtónak, a magyarszármazásuak szempont­jából a Magyar Szónak. Az ország sajtójának túl­nyomó része monopóliumok kezében van és a több bi hírszolgálati eszközökkel együtt, saját propa­gandájának továbbítására használják fel. A józa­nul gondolkodó, igazságot kereső magyarnyelvű arnerikaiak éppen ezért becsülik és értékelik saj­tójukat a Magyar Szót, ami az évi sajtókonferen­ciákon újból és újból megerősítést nyer azzal a szeretettel és komoly törődéssel, amivel a lap munkáját megbírálják és további tevékenységét biztosítják. Ebben a sorozatban foglalkozni kívánunk azok­kal a közérdekű problémákkal, amelyeket a kerü­leti lapbizottságok a konferencia előkészítő gyűlé­seiken és a delegátusok a lapkonferencián is meg lógnak tárgyalni és határozati javaslatokban állás­pontjukat nyilvánítani. Ezek a problémák: a béke és a békés együttélés, a munka és kereset biztosí­tása, az egyenlő polgárjogokért folyó küzdelem, a szakszervezetek helyzete, a bevándoroltak jogai, az amerikai-magyar barátság fejlesztése, stb. és hőgv hogyan illeszthetők be ezek a kérdések a vá­lasztási kampány tevékenységeibe. 1. A béke és a békés egymás mellett élés A vil4g békeerőinek fáradhatatlan és kitartó jpunkája jelentős eredményre vezetett az elmúlt évben. A nemzetközi feszültség enyhülése, a rész­leges atomcsendegyezmény létrejötte, nagy meg­könnyebbülést okozott a világ népeinél. A békéről, az általános leszerelésről beszélni, megszűnt biin lenni, már nem tekintik országárulásnak. Admi­nisztrációs körök a béke élenjáró harcosainak tün­tetik fel magukat. A népben egyre jobban meg­gyökeresedik az a tudat, hogy egy atomháború az emberiség pusztulását jelenti mindazokkal a kul­turális és tudományos vívmányokkal együtt, ami­ket civilizációnk eddig megteremtett. Ezt a felis­merést egyre többen hozzák nyilvánosságra és biz­tató jel az, hogy vezető szakszervezetek, mint az Auto Workers Union és az Amalgamated Clothing Workers konvencióján is, Meany álláspontjával ellentétes, háboruellenes és a tartós békét szorgal-_ mazó beszédek hangzottak el és ilyen tartalmú határozati javaslatokat fogadtak el. A békés egymásmelleit élés eszméje jelentős változást hozott létre az Egyesült Államok és a szocialista országok nagyrészének egymásközti vi­szonyában. Növekednek a kereskedelmi és kultu­rális kapcsolatok, emelkedik a turistaforgalom ál- - tálában, javulnak a diplomáciai kapcsolatok is. Washington és Moszkva régen beszüntetett konzu­látusi hivatalok újbóli megnyitására kötött egyez­ményt. Amerikában enyhítették a kiviteli tilalmat A pünkösdkor Níirnbergben rendezett szude- ta-német-napon (díszvendégek: Höchler bonni belügyminiszter, Goppel bajor miniszterelnök és Habsburg Ottó) a Sudetendeutsche Landsmann­schaft főszónoka Seebohm bonni közlekedésügyi miniszter volt. Erhard kormányának tagja kije­lentette, hogy “elkerülhetetlen az elrabolt szudé- tanémet területek visszajuttatása a szuclétanéme- teknek.” A nagygyűlés után rendezett sajtóértekezleten, ahol Jaksch szociáldemokrata Bundestag-képvi- selő, az egyik revansista-szervezet, az áttelepítet­tek szövetségének vezetője elnökölt, megkérdez­ték, hogy miért hordanak a “szudetanémet ifjú­ság” nevű szervezet tagjai egyenruhát és miért éppen az egykori náci nürnbergi pártnapok szá­mára emelt épületek tájékán ütötték fel sátortá­borukat. A kérdésre Seebohm miniszter felelt, ki­jelentvén, hogy az egyenruhaviselésből nem kell mindjárt politikai következtetéseket levonni. A másik kérdésre az ifjak szószólójának az volt a válasza, hogy a táborhelyet a város vezetői jelöl­ték ki. Seebohm miniszter különben az ünnepi beszéd­ben kijelentette, hogy az 1938-as müncheni egyez­mény ma is jogérvényes. Henry Commager Steele amerikai történész Münchenről: “... egy másután dobták oda áldozatul Etiópiát, Spanyol- országot, Kinát, Ausztriát, Csehszlovákiát a diktá torok megbékitésének, az appeasementnek hódol­va, mig végül is ki nem tűnt, hogy ez az elv mennyire bűnös és romlott... A müncheni kon­ferencián Nagy-Británnia és Franciaország telje­sen sorsára hagyta Csehszlovákiát.” Három nappal a nürnbergi revansista botrány után von Hase államtitkár, a kormány szóvivője, sajtóértekezleten foglalkozott az üggyel és kije­lentette: az NSZK kormánya nem emel területi követeléseket Csehszlovákiával szemben és nem tükrözi a kormány álláspontját semmiféle olyan nyilatkozat, amelyből valamilyen “revizionista magatartást” lehet esetleg kiolvasni. — Ha Bonnak nincsenek területi követelései Csehszlovákiával szemben, akkor a kormány miért nem jelenti ki, hogy a maga részéről is ér­vénytelennek tekinti a Hitler által különben is megszegett egyezményt? — kérdezte egy kiván­csi újságíró. — A kormány nem kíván állást foglalni azzal kapcsolatban, vajon a müncheni egyezmény jog­érvényesnek tekintendő-e vagy sem — felelt von Hase. Erhard kancellár sem érzi magát kellemesen minisztere revansista kirohanása után. Magához redelte Seebohmot és egy órán át vitatkozott ve­le, “Kifogásolta a miniszter belföldön és külföl­dön egyaránt nagy vihart támasztott kijelenté­seit, mert azok bizalmatlanságot kelthetnek az NSZK politikája iránt” — jelentették. David L. Hoggan amerikai történész a múlt év­ben Nyugat-Németországban kiadatta “Der Erz­wungene Krieg” ( A kényszeritett háború) cimü könyvét. A könyv kiadója a nyugatnémet főisko­lai tanárok lapja, a Deutsche Hochschullehrer- Zeitung. A könyv tízezer példányban jelent meg, ára 48 nyugatnémet márka. A kötetet különben és egyre több nagyszabású kereskedelmi szerződést hoznak létre a Szovjetunióval és más szocialista országokkal gabona, gépek és gyári felszerelések eladására. Eltekintve attól, hogy az amerikai kor­porációk saját érdekük előmozdítását látják ezek­ben a lépésekben, fel kell mérnünk azt az előnyt, amivel minden békésirányu kapcsolat a népek egymásközti megértését, a béke megerősítését, a háborúra uszító és reakciós elemek elszigetelését és a szocialista országok gazdasági fejlődését szol­gálja. Meg kell értenünk, hogy a háborús hangu­lat gyengítésével az általános leszerelés lehetősé­gét mozdítjuk elő, a fegyvergyártás csökkentésé­vel, óriási anyagi és emberi erő felszabadulásával az általános emberi jólét előmozdítását szolgáló békés termelésre nyújtunk lehetőséget. Ezt az em­berséges célt tartjuk felszínen, amikor a fegyver­kezési verseny megszüntetéséért és a termelési, kulturális és tudományos téren való versengésért harcolunk, mint a békés együttélés kifejezőiért. A szocialista világrendszer előnye a kapitalista rend­szer felett a versengésnek ezen a területein kell, hogy eldőljön, nem pedig az atombombás pusztító háborúban­(Folytatjuk) az a Herbert Grabert fordította, aki az említett lap szerkesztője is. Grabertet 1960-ban elitélték Karlsruhéban, mint'egy (fedőnéven írott) “al­kotmányellenes” könyv szerzőjét. (A könyv “Volk ohne Führung”, Hitlert sirja vissza, a büntetés kilenchavi fogház.) Hoggan könyvének két legfőbb tétele: 1. Hitler nem volt diktátor, szóban és tettben egyaránt “békés”, “mértéktartó”, “csodálatra méltó”, és éppen ellenkezőleg: “előzékeny” férfiú. 2. A Németország ellen vezetett esztelen meg­semmisítő háború bűnösei: a “hitszegő” Anglia a “nagyzási hóbortban szenvedő Lengyelország” s a “vérszomjas” Roosevelt elnök. Hoggan 1948-ban irta meg a “Kikényszeritett háború” cimü 896 oldalas könyvét, ám az USdaen akkoriban nem kapott kiadót. Most a nyugat-né­metországi “siker” hatására jelentkezett egy vál­lalkozó: a New York-i Devin-Adair Könyvkiadó­vállalat. (Ugyanez a cég adta ki a “The Final Secret of Pearl Harbour” cimü úgynevezett tör­ténelmi munkát, amely azt igyekszik bebizonyíta­ni, hogy a japán tengeralattjárók pearlharbori tá­madását “tulajdonképpen Roosevelt elnök provo­kálta ki.”) Az igazi probléma azonban nem Hoggan hami- sitásokról hemzsegő könyvének nvugat-németor- szági kiadása. Nem is a nürnbergi revansista be­széd. A kérdés akkor világos, ha egymás mellé rakunk néhány tényt. Az első ezek közül: egy nyugatnémet kormánytag jogérvényesnek kíván­ja tenni az 1938-as müncheni paktumot. A máso­dik: Nyugat-Németországban sok tízezer márkát lehet hirtelen összeadni egy hitlerbarát, magya­rán szólva fasiszta szemléletet árasztó úgyneve­zett tudományos mü kiadására és jutalmazására. (Teljesen mindegy, hogy ezt a könyvet egy hazá­jában is sarlatánnak tartott amerikai nevén ad­ják ki.) A harmadik érdekes tény: a botrány után a bonni kormány ‘elhatárolja magát’ a revansista állásfoglalástól. Ők nem vitatkoznak arról, hogy jogérvényes-e a müncheni szerződés. . . És mind­ezek után hivatalosan megmagyarázzák: ők az 1937-es határok alapján állnak. Ám 1937 óta történt egy s más Európában. Azóta történt a millió és millió embernek az éle­tét áldozatul követelő II. világháború, s azóta semmisítették meg a Szovjetunió és szövetségesei a fasiszta államgépezetet. Azóta alakult ki Euró­pa mai rendje, amely a többi között magában fog­lalja például az Odera-Neisse békehatárt is. Végül is arról van tehát szó, hogy a leghango­sabban náci “geopolitikai” elveket hangoztató Seebohm-tól ugyan óvatosan elhatárolja magát a bonni kormány — de rögtön ezután az 1927-es határokról kezdenek beszélni, érvelni —, azaz felvetik a mai német határok megváltoztatásának követelését.. Mintha csak azért csaptak volna lármát See­bohm és Hoggan körül, hogy ezt megtehessék. .. A revansizmus akkor is revansizmus, ha nem München dicsőitése, nem Hitler nyílt felmagasz- talása, hanem egyszerűen csak a kialakult helyzet megváltoztatását követelő kiáltozás. IZLANDOT felvették az UNESCO tagjai sorába; ez az ország az UNESCO 115. tagállama. Sátrak Numbergben A “jogérvényes” müncheni paktum 896 oldal mai Hitler-dicsöités

Next

/
Thumbnails
Contents