Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-06-25 / 26. szám
Thursday, June 25, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Utó gon d o z á s Bűn és bünliődés * Egy ruhagyár varrónője levelet irt a kalocsai börtön parancsnoknőjének. Levelében meghatott, szavakkal szólt a gyár személyzeti vezetőjéről, “má sodik apjáról”. Befogadtak — Írja — és egyenrangú társuknak tekintenek. Nem vagyok másodrendű állampolgár. Sokan vannak ilyenek. De magas még azoknak a száma is, akik, amikor kiszabadulnak, nem tudnak talpra állni, újabb bűncselekményeket követnek el. Pedig ezeket az embereket is meg kell menteni. Az eszköz: a börtönből szabadultak utógondozása. A szabadulásra már a rácsok mögött készülni kell. A büntetőintézetekben mindent megtesznek azért, hogy a fogvatartottak felkészüljenek a jövő életükre. Nagyüzemi feltételek között betanított munkássá, kisebb részben szakmunkássá képezik az elitélteket. Vannak asztalos-, konfekció műhelyek, cipőkészítő szalagok. Mások teljesen gépesített mezőgazdasági nagyüzemben dolgoznak. Iskola is működik minden börtönben. Az analfabétáknak kötelező a tanfolyam, a fiatalkoruaknak az általános iskola elvégzése. Az idősebbek — ha akarják — elvégezhetik az általános iskola felső osztályait. Kintről,, a városból járnak be a tanítók, tanárok és a sikeresen vizsgázó attól az iskolától kap bizonyítványt, ahonnan tanárai valók. Semmi nyoma nem marad annak, hogy a börtönben fejezte be tanulmányait. A börtönlakók előadásokat hallgatnak, beszámolókat a külvilágról. Tájékoztatják őket arról is, hogyan tudnak majd a szabadulás után elhelyezkedni. Felszólalnak, kérdeznek, választ kapnak. Egyértelműek a válaszok: a szabadultakat hozzásegítik a munkához, s ha magasabbra törnek, azt is kiharcolhatják, de csak folyamatos, becsületes mun kával. A szabadulás után A szabaduló kérésére a büntetőintézet négy héttel a szabadulás előtt levelet küld az illető lakóhelye szerint illetékes tanácsnak. Megírja, miért büntették meg a szabadulót, mit tanult a börtönben, ről kikerült fiatalokat a megüresedett körzeti állások betöltésére. Ez átmeneti szükségmegoldás. Az egészségügyi kormányzat célja, hogy a városi körzetekbe szakorvosok kerüljenek, falura pedig kétéves általános kórházi gyakorlat után menjenek a fiatalok. Az utánpótlást tehát kórházakból, nem pedig az egyetemről biztosítják. A városokban máris növekszik a belgyógyász., illetve a gyermekgyógyász körzeti orvosok aránya. Budapesten, Pécsett és néhány más nagyobb vidéki városban a körzeti gyermekgyógyászok igen jó munkát végeznek. Egyelőre három-, madj hat-, illetve tizennégy éves korig házi orvosok kisérik figyelemmel a gyermekek fejlődését. Előtérben a szakképesités általános rendezése E kedvező tapasztalatok alapján elősegítik, hogy a falusi körzetekben dolgozó orvosok is fokozatosan szakképesítést szerezhessenek. Jelenleg még a körzetekben dolgozó orvosok többsége nem szakorvos és a szakképzettség megszerzése nehéz, ezért a kétéves úgynevezett általános — falusi körzeti orvosi munkára előkészítő — gyakorlatra nem szívesen mennek a fiatalok. Pedig a most végzők közül 100—120 orvosnak kell megkezdenie a falusi kórházi gyakorlatot. A többiek különböző szakokon indulhatnak: mintegy 100-an készülhetnek belgyógyásznak, 70-en gyermekgyógyásznak; 70 végzős a tbc-szakon, 40 az ideg-elme szakon szerezhet szakképesítést, a többiek sebészek, szülészek, szemészek vagy röntgenszakorvosok lehetnek. A szakképesités megsezrzése minden orvos általános célja, törekvése, s a magas színvonalú betegellátás érdekei is ezt köveleik. Pillanatnyilag a körzeti orvosi állások gyors betöltése még nehezíti a szakképesités általános rendezését, ezért olyan módosítást készítenek elő, amely bizonyos feltételekkel & hosszabb ideje körzetben dolgozóknak is módot nyújt a szakképesités megszerzésére. Egy uj orvosnak három állásajánlat Minden most végző orvos a betöltetlen állások listájából három helyet pályázhat meg. A jelentkezés alapján professzorokból és a fiatalok képviselőiből álló bizottság dönt. Ha a bizottság döntémilven volt a magatartása, s felhívják a figyelmet rossz tulajdonságaira, a körülményekre, amelyektől óvni kell. A tanácsok felkészülhetnek, s mire a szabaduló jelentkezik és elhelyezkedéséhez támogatást kér, tudják, hová kell irányítani. Sajnos, a tapasztalat szerint száz szabadulóból tiz kéri ezt a segítséget, a többi maga próbál eligazodni az életben. A másik baj: ha mégsem jelentkezik a szabadult a tanácsnál, vagy a felajánlott munkát nem vállalja, az akta rendszerint az irattárba kerül. Nem nagyon ellenőrzik, mi történik a szabadulás után. Törvényes alap — a feltételesen szabadlábra helyezettek kivételével — nincs is a további ellenőrzésre, hiszen, aki letöltötte büntetését, jogilag “tiszta lappal” indul. Ennek ellenére valamiféle társadalmi segítségre szükségük van. Ahol felelősséggel foglalkoznak a kérdéssel, van is eredmény. Komárom megyében a tanács a Szakszervezetek Megyei Tanácsával együttműködve, az üzemek kollektívájának az erejére támaszkodik. A megyében kilenc szocialista brigád vállalt teljes kezességet egy-egy börtönből szabadultért. Tolna megyében minden járásban tanácsi társadalmi bizottságokat hoztak létre, ezek istápolták a szabadulta kát. S hogy mennyit tehet a közösség, azt az ifjúsági bűnözés elleni több éves szervezett küzdelem tapasztalatai bizonyítják. Adatok mutatják, hogy a züllés útjára lépett fiatalkorúak 70—80 százalékát lelkiismeretes gondozással meg lehet menteni. Sajnos, a börtönből szabadultak elhelyezését sok helyen az indokolatlan félelem nehezíti. Ritka kivétel, de ilyen is van: máshol akkora a bizalom, hogy szinte csábítja a börtönviseltet az újabb bűncselekményre. Kecskére a káposztát Ismeretes például, hogy a Tolbuchin téri csarnokon leleplezett hentesek (akik a vásárlókat károsították meg), pontosan ilyen bűncselekményért már ültek. Van rá eset, hogy sikkasztó pénztárost ismét pénzkezeléssel bíznak meg. A gyakoribb, hogy teljesen indokolatlanul utasítanak el börtönse ellen a fiatal orvos fellebbezik, az Egészség- ügyi Minisztériumban vizsgálják meg kérését, s az összes szempontok figyelembevételével határoznak. Ebben az évben már nagyobb mértékben érezhető a társadalmi ösztöndíjak kedvező hatása. Azok a végzősök, akik tanulmányaik idejére falujuktól, üzemüktől ösztöndíjat kaptak, szívesebben visszatérnek abba a közösségbe, amely anyagilag is segítette tanulmányaikat. Egyik napról a másikra nem szűnnek meg a gondok, de — az elöregedéssel és a halálozással is számolva — a most végzőkkel mintegy 600-za! növekszik a magyar orvosok száma, tehát tovább javul az ország egyészségügyi ellátása, és csökkennek a korábban elhanyagolt megyék— különösen Szabolcs, Borsod, Zala és Bács-Kiskun megye — gondjai. L. F. Uj üzemeket adtak át a a Fűzfői Nitrokémia Ipartelepeken Bensőséges ünnepségre került sor az ország egyik legnagyobb vegyipari kombinátjában, a Fűzfői Nitrokémia Ipartelepeken. A gyár dolgozói, a beruházó és kivitelező vállalatok képviselői jelenlétében üzembe helyezték a klóralkáli, elektrolízis- és sósav-, a nikripol szerves üveg- és a szervetlen I. üzemeket. Az ünneplés aktuson részt vett dr. Szekér Gyula, a nehézipari miniszter első helyettese, Gór Nagy Sándor, a Vegyipari Tröszt vezérigazgatója, továbbá a megyei és járási pártbizottságok képviselői. Dr. Szekér Gyula a nehézipari miniszter első helyettese az ünnepségen kitüntetéseket adott át a dolgozóknak. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Gyurica László műszaki igazgatóhelyettest és Tuza Pál gazdasági igazgatóhelyettest. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Kovács Imre termelési főosztályvezető, Vigvári József beruházási főosztályvezető és Czimer Lajos főkonstruktőr. Tiz dolgozót tüntettek ki a Nehézipar Kiváló Dolgozója jelvénnyel s a beruházásokban részt vevők közül 162-en pénzjutalmat kaptak. WUV\«\AAA/\AAnnAAAIVIAAAAnf\AA/VUUtAAM\MIMWWI 4.5—10 SZÁZALÉKKAL EMELIK Ausztriában a villanyszolgáltatási díjszabást. bői szabadult, dolgozni akaró embereket. Senki se higgye, hogy a tanács beavatkozása eb hárít minden akadályt a börtönviselt ember elhelyezkedése ujtából. Hosszú még az ut a munkahelyig, sok telefonba, vitába kerül, mig a frissen szabadult ember előtt megnyílik a kapu. Itt van B. D. esete. Azért csuktak le, mert nem fizette a gyermektartást, nem vállalt állandó munkát, jogilag közveszélyes munkakerülőnek számított. Szabadulása után segédmunkásnak helyezték el a VI/12 Házkezelési Igazgatóságnál. Ez az ember szakítani akart múltjával, rögtön munkát vállalt, hogy fizethesse a gyermektartást. Elbocsátották. Egy állástalan embert, kit még segédmunkásnak sem vesznek fel, hogy fizessen gyermektartást? Márpedig, ha nem fizet, megint börtönbe kerül. Elbocsátását hivatalosan “átszervezéssel” indokolták. Valójában ezt a segédmunkási helyet azért “szervezték át”, mert B. D. büntetett előéletű és meg akartak tőle szabadulni. A kapitalista világban a büntetett előélet szörnyű, letörölhetetlen szégyenfolt. Aki egyszer bűnt követ el, örökké megbélyegzetté válik, egész életében magán hordozza a börtön stigmáit, a társadalom elfordul tőle. Értetlenséget nálunk is jócskán lehet tapasztalni: ‘Dédelgetjük a bűnözőket? Az igazgató szuverén joga, hogy kit alkalmaz, ne vesse szemére senki, ha bizalmatlan a börtöntöltelékekkel szemben’* Az ilyen megnyilatkozások híjával vannak az életismeretnek, a társadalmi realitások megértésének, de legfőképpen az emberségnek. (A Belügyi Szemle egyik száma teljes terjedelmében közzétett© egy volt elitéit levelét. Az illető tiz oldalon beszéli el, mennyi rosszindulattal, közönnyel találkozott kiszabadulása óta annál a vállalatnál, ahol segédmunkásként helyezkedett el. Bár — állítása szerint — a legjobban dolgozik, máig is 4 forint 50 fillér maradt az órabére, miközben munkatársai Valamennyien kaptak béremelést.) • Nem okvetlen bűnöző Akit elitéinek — bűnös, de nem okvetlen bűnöző. S még aki bűnöző volt, az sem biztos, hogy egész életében az marad. Társadalmunk nem a bűnözőt, hanem a bűnt üldözi. Vessünk számot azzal a ténnyel is, hogy nagyon sok emberre nem szándékos bűncselekmény miatt sújt le az igazságszolgáltatás. Gondatlanságból elkövetett közlekedési bűntények, ellenőrzés elmulasztása és hasonló “véletlen” okok is megérdemelten juttathatnak valakit börtönbe. Azt azonban már nem érdemlik meg ezek a nem bűnöző tipusu emberek, hogy büntetésük kitöltése után sorsukra bízzuk őket. Nincs alkalmasabb televény a visszaesésre, mint a munkátlanság, a munkanélküliség, a rendszeres kereset és a rendszeres emberi közösség hiánya. Ezen az igazságon még az sem változtat, ha akadnak (és nem is ritkán), akik a rájuk fordított gondoskodással visszaélnek. Ezt tette a Sopronkőhidáról szabadult zsebmetsző is, akit Szegeden álláshoz juttattak. Ez azonban az illetőnek csak arra volt jó, hogy korábbi bűncselekményeit zavartalanabb körülmények között folytathassa. Sokkal fontosabb és jellemzőbb azonban a bajai kesztyűgyárban dolgozó nők példája, akik közül sokan a rabságban tanulták meg szakmájukat. Rendszer tehát már van a börtönből szabadultak utógondozására. A rendszer azonban nem jelent tökéletes rendet. Rendezetlen még a kitiltások ügye. Különösen fiatal lányok — ezeknél gyakori a fővárosból kitiltás — nem mernek hazamenni szülőfalujukba, gyakran engedély nélkül jönnek Budapestre, s újra a rendőrségre kerülnek. Rendezetlen a feltételesen szabadlábra helyezettek ellenőrzése. Ez rendőrhatósági feladat, de már az is előfordult, hogy olyan sűrűn ellenőrizték a szabadultat munkahelyén, hogy a végén megijedtek tőle és elbocsátották. Nem kellemes munkatárs az a dolgozó, aki után hetenként egyenruhás rendőr érdeklődik. Kidolgozásra vár ennek az ellenőrzésnek a módszere. A börtön megtorlás és megelőzés. A társadalom érettségén múlik, hogy ne jelentsen letörölhetetlen bélyeget a megtévedt, de jó szándékú embereken. Faludi András *?♦ ►!♦*!«- ►> *?* 4* *8* *8* *8* *3* 4* 4* *!♦ *í* ♦T+*J*-*»+>J**í* v* Vastagh György Csikósát, amely a budai Várpalota nyugati lejtőjén állt, s a háborúban súlyos sérüléseket szenvedett, rövidesen rendbe hozzák. A rézszobor rekonstrukcióját Maróthy János szobrászművész irányítja. C+J i* Megkezdték a diósgyőri Il-es kohó átépítését. A felújítás eredményeként az olvasztó termelése gazdaságosabb, biztonságosabb és egyenletesebb lesz. _______sl
