Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-21 / 21. szám
Thursday, May 21, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 11 Victor Perlő: HARLEMI TÉNYEK ÉS SZÁMOK HARLEM: 300,000 néger összezsúfolva 3 négyszögmérföld területen; ez a népes város átlagos lakósürüségének négyszerese. A statisztikai számadatok csak halványan tükrözik vissza az élet minden megnyilvánulásában tapasztalható kizsákmányolást, házbéruzsorát, diszkriminációt és faji megkülönböztetést. Csináljunk egy kis összehasonlítást az egyik harlemi népszámlálási terület (M222— a 122— 126. utca, Lenox Ave-tól a 8. Ave.-ig) és az egyik Queens-i terület (Q527 Maspeth) között. M. 222 területén, 67 kivételével, mind a 6629 lakó néger. A Q527 terület 2714 lakosa közül egy sem néger. (A statisztikai adatok az 1960-as népszámlálási statisztikából valók.) Mindakettő szilárd munkásnegyed, jóval alatta a város fehér családjaira vonatkozó társadalmi és gazdasági átlagnak. Mindkét területen sok a szegény és kevese kereső család. De Harlem és Maspeth összehasonlítása olyan, mintha a poklot és a purgatóriumot hasonlítanánk össze. Az M222 területen a négerek átlagos iskolázottsága 8.6 év, nem sokkal kevesebb, mint a Q527- beli fehérek átlagos 8.8 éve; mindkettő két évvel alatta van a városi átlagnak. A valóságban a harlemi területen viszonylagosan kevesebb az Írástudatlan és több az egyetemet végzett, mint a Q527 területen. Eszerint tehát a harlemiek is rendelkeznek olyan jó felkészültséggel a munkához. És többen is dolgoznak közülük. A 18 éven felüli harlemiak 70 százaléka tartozik a munkaerő- táborhoz, a Q527 lakóinak 63 százalékához viszonyítva. A női lakóknak 58%-a dolgozik az M222 és 38%-a a Q527 területen. De az igazán nagy különbség a munkaviszonyokkal kapcsolatban mutatkozik. A harlemi férfiak 8.2%-a és a Maspeth-i fehér férfiak 2 százaléka munkanélküli. Most vegyünk három munkacsoportot: jó=a fehér galléros és szakképzett közepes=a félig szakképzett Rossz=szakképzetlen és kiszolgálási munka A foglalkoztatottság igy alakul ki: Jó munkán M222 19% Q527 47% Közepes munkán M222 23% Q527 33% Rossz munkán M222 58% Q527 20% összesen: 100% 100% A harlemi négerek háromötöde, a maspethi fehérek egyötöde van rossz munkán alkalmazva. A harlemi négerek egyötöde s majdnem fele a maspethi fehéreknek dolgozik a jobb munkán. Minden 3 harlemi asszony közül egy háztartásbeli alkalmazott, a maspethi asszonyok közül egy sem. A piszkosabb, nehezebb munkáért a négereket még hozzá rosszabbul fizetik. A harlemi családok és egyének közepes átlagos keresete 2,583 dollár évente, még a fele sem a maspethi fehérek 5,983 dolláros keresetének s még felénél is alatta van annak a keresetnek, ami a városi fehér munkások osztályrésze. Ha csak a családok színvonalát vesszük figyelembe, akkor ennek átlaga a Harlemben 3,519 dollár, Maspethen 6,434 dollár. A szegénység határvonala hivatalosan 3,000 dollár körül van megállapítva, de valójában legalább 5,000 dollár keresetre van szükség a nagyvárosi tisztességes megélhetéshez ma. 71 százaléka az M222 terület családjainak és 27 százaléka a Q527 terület családjainak, esik ezen reális határvonal alá. 10,000 dollár évi jövedelemre van szükség ahhoz, hogy a “bővelkedő társadalomhoz” (affluent society) tartozzon valaki. A harlemi négerek közül csak 4 százalék és a Maspeth-i fehérek 17 százaléka éri el ezt a színvonalat. Az “amerikai életmód” másik fokmérője az automobil. Az M222 terület négereinek csak 12 százaléka, de a Q527 fehér családjainak 54 százaléka rendelkezik autóval. A legfelháboritóbb azonban az, ami a lakásviszonyoknál mutatkozik. Csak 9 százaléka az M222 lakásainak nevezhető strukturálisan elfogadhatónak, amennyiben el vannak látva viz- és csővezetékkel. A többi nyomortanyai lakás a degeneráló- dás különböző állapotában van. Csak 38 százalékában van fürdőszoba. A lakások 18 százaléka roskadozó állapotban van, vagyis esnek széjjel. A Q527 területen a lakások 82%-a van elfogadható állapotban, minden csővezetékkel ellátva. 94 százalékában van fürdőszoba és csak 3 százaléka roskadozó. Ez is a terület régi, elhanyagolt részén van. Az M222 nyomortanya átlagos lakbére 28 dollár szobánként havonta, a Q527 szobánkénti 12 dolláros lakbéréhez viszonyítva. Harlem lakói, jobban összezsúfolva rosszabb lakóhelyeken, kevesebb keresettel, 30 dollárt fizetnek fejenként házbérre, mig Maspethben 18 dollár jut egy személyre. Az iskolarendszer hátráltatja a munkásokat abban, hogy előbbre kerüljenek a mai modern világban,, de ez is a négereket sújtja a legjobban. Az M222 területen minden 100 elemi iskolai tanulóból 5 kerül egyetemre. Minden 100 Q527 elemi iskolás közül 6 kerül egyetemre. Az egész városra az arány — négereket és fehéreket beleszámítva — 17 a százból. Miután négy egyetemi év szükséges ahhoz, hogy valaki jó állásban megfeleljen manapság, a fenti számok azt jelentik, hogy Maspethben minden 8 közül egynek és Harlemben még ennél is kevesebbnek van alkalma ezt elérni. Az elnök egymillió dollárt tűzött ki Harlem megsegítésére. Vannak, akik 110 millióról beszélnek. Csak ahhoz, hogy Harlemben a keresetet a Maspeth-i kereset színvonalára emeljék, évi 500 millió dollár kiadásra volna szükség. Hogy minden néger, indián, portorikói, mexikói lakost Amerikában erre a színvonalra emeljenek, évente 50 milliárd dollárt kellene költeni. Mindazonáltal, minden szükséges összeget el kell költeni, hogy az Egyesült Államok néger (és fehér) munkásait a legjobb iskolákkal és lakásokkal lássák el. Lássák el őket közmunkákkal, ha magánalkalmazás nem létezik. De a pénz még nem minden és nem is a legfontosabb szükséglet. A legfontosabb teendő a diszkrimináció és a szegregáció megszüntetése. És ez nem is kerül semmibe, kivéve azoknak, akik kizsákmányolják a rosz- szulfizetett és a túlzott árakkal megterhelt négereket. A nemzettől sem kíván semmit, kivéve azt, hogy jutassa érvényre saját alkotmányát. UJ ÓRIÁS BOMBÁZÓ REPÜLŐGÉP A katonai technika fejlődésének legújabb teljesítményével ajándékozták meg az országot A Pentagon rendezésében 2,000 néző előtt mutatták be Palmdale, Californiában a legújabb bombázó repülőgépet, az XB-70A jelzésű, óránként 2,000 mérföldes sebességű harci eszközt. A hatalmas, fehérre festett alkotmányt traktor húzta ki a North American Aviation, Inc. gyárüzeméből a szabadba. A próbarepüléseket, megfelelő előkészületek után, a nyár folyamán fogják megindítani. A 275 tonna alapsullyal rendelkező gépóriás körül vezető körökben sok eltérő vélemény volt, ami évekkel késleltette elkészítését. A hat darab egyenként 30,000 font lökőerővel rendelkező motorral felszerelt alkotmányon annyi technológiai ujitás van, hogy több mint 1,000 szabadalmazás iránt nyújtottak be engedélyt építése alatt. Tervezője szerint a repülőgép hossza 185 láb, szárnyainak átmérője 105 láb, 70,000 láb magasságban képes repülni és legalább 6,000 mérföldes utat tud megtenni egyfolytában. A katonai technika fejlődése szempontjából a szakértők elismeréssel nyilatkoztak az uj gépóriásról. A jelentés nem említette, hogy elkészítése hány milliárd dollárt emésztett fel. A Dél-Arábiai Államszövetség Aden és a mögötte elterülő 23 arab szultánátus, emirátus és sejkség válságos időket él. A most folyó hadműveletek az arab partizánok ellen fél évvel ezelőtt kezdődtek és központjuk a Radfan-hegység. Dél-Arábiát 1538-ban foglalták el Jementől a törökök, de száz évvel később ismét visszakerült Jemen birtokába. Az angolok 1839-ben szerzik meg Aden kikötőjét, amely fontos stratégiai bázissá válik az indiai gyarmatbirodalmukhoz vezető útvonalon. Az apró feudális államok uralkodóival Nagy- Britannia 1886—1914 között “védnökségi szerződéseket” köt, igy teremt hátországot Adennak. Az arab függetlenségi mozgalmak az 1950-es években elérik az Adeni-öböl mentén fekvő apró államokat, amelyeknek lakossága csatlakozni kívánt az 1958-ban létrehozott Egyesült Arab Államokhoz (Egyiptom, Szíria, Jemen). A gyarmatosítók a törzsi felkeléseket leverik, s 14 uralkodót száműznek. Ezután bonyolult alkotmányos játékkal próbálják felszámolni az antikolonialista mozgalmat. Első lépésként a nyugat-adeni húsz apró államot akarták angol fennhatóság alatt álló államszövetségbe szervezni. 1963 januárjában a népi tiltakozás ellenére Aden koronagyarmatot is bekény- szeritik az államszövetségbe. Ma 14 tagja van, s ebből egy a kelet-adeni protektorátusból. Ezt az államalakulatot keresztelték el Dél-arábiai Állam- szövetségnek. Aden koronagyarmat területe 324 négyzetkilométer, félmillió lakossal. A nyugat-adeni protektorátus húsz állama 187 ezer négyzetkilométer; lakossága 355,000 fő. A keleti protektorátus 102,000 négyzetkilométer, lakóinak száma alig húszezer. Az államszövetség egyik célja az lett volna, hogy a koronagyarmat szervezett antikolonialista munkásmozgalmát felhígítsák a bibliai időkben megrekedt feudális államok szövetségében. A Dél-arábiai Államszövetség kül- és hadügyeit Anglia intézi. A föderáción kívül álló államok ügyeit az uralkodó mellé rendelt angol “tanácsadók” révén tartja kezében. A jemeni forradalom győzelme után a feudális államocskákban és Adenban a lakosság még erősebben fordult szembe a reakciós államszövetséggel. A volt koronagyarmat területe fontos angol flotta- és légibázis. Itt van az angol közép-keleti parancsnokság főhadiszállása, amely összekötő kapocs a CENTO és a SEATO agresszív tömbök között. Olajfinomítójának évi kapacitása ötmillió tonna. Anglia adeni támaszpontjait felhasználja arra, hogy fegyveres agressziót intézzen a Jemeni Köztársaság ellen. Az utóbbi két évben több mint 40 támadást hajtottak végre Jemen ellen Aden területéről. Az ENSZ már 1963-ban sürgette: Anglia biztosítson függetlenséget ezeknek az államoknak. A gyarmatosítók azonban a követelést nem teljesítették, és nem engedték be Adenba a gyarmati kérdésekkel foglalkozó ENSZ-bizottság képviselőit. Most a 13 arab ország ENSZ-képviselői bejelentették, hogy országaik erélyes intézkedéseket foganatosítanak a békét és a körzet biztonságát veszélyeztető angol fenyegetések elhárítása céljából. A választási kampány egy fontos pontja A Citizens Committee for Constitutional Liberties, newyorki szervezet, 4-ik évi nagygyűlését tartja a Town Hallban. A szervezet, amely a polgárjogokat veszélyeztető McCarran-törvény visszavonásáért küzd, az ez évi választási kampány megvilágításában szándékszik e gyűlésen kidomborítani a McCarran-törvény alkotmányellenes voltát és annak a szükségességét, hogy a visszavonásáért folyamatban levő küzdelem egyik fontos pontja kell, hogy legyen a választási kampánynak. A Town Hall-i nagygyűlés junius 4-én, csütörtökön este, 7.30 órai kezdettel lesz megtartva. Részvételi jegyeket 99 centért és 2 dollárért lehet kapni. A Citizens Committee érdekes esettel illusztrálja a McCarranizmus módszereit, hogy a kommunista üldözéssel olyan nemzeti célkitűzést, mint a Civil Rights Bill-t is megbélyegezzen. Keating, newyorki rep. szenátor, egy hozzáintézett levelet olvasott fel a szenátusban, amelynek Írója figyelmezteti: “1928-ban a Kommunista Párt polgárjogi programot fektetett le, amelyet a Daily Worker, mint a párt programjának egy részét, leközölt: A követelések a következők voltak: a faji diszkrimináció megszüntetése, a Jim Crow törvények felfüggesztése, a négerek szavazati joga, az ország iskoláinak integrálása, a faji diszkrimináció megszüntetése a kormányalkalmazásnál, a négerek bebocsátása a vasúti állomásokon, vendéglőkben és hotelekben. ‘Mint szenátor ön felesküdött az alkotmányra. Mire fog szavazni, szenátor ur? Az alkotmányra és a Civil Rights Bill ellen, vagy a Kommunista Pártra és a Civil Rights Bill-jére? A választás öntől függ’,” tette fel a kérdést a levél Írója. Keating, aki nem tartozik a liberális republikánusok közé, a Civil Rights törvényjavaslatot egyéni politikai okokból támogatja. Megjegyzése a fenti levélre ez volt: “Őszintén az a véleményem, hogy ezen az uron már senki som segíthet.” A Town Hall gyűlésnek az a célja, hogy rámutasson, a McCarran-törvény éppen ezeket az alkotmány által biztosított jogokat veszélyezteti minden amerikai polgár számára és úgy Keating szenátorhoz, mim. minden szavazópolgárhoz azzal a kérelemmel fordul, hogy nyújtsák támogatásukat egy olyan törvényjavaslathoz, amely a McCarran-törvény visszavonását fogja ajánlani.
