Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-21 / 21. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 21, 1964 ELLENFORRADALMI TERROR BRAZÍLIÁBAN Az Egyesült Államokban a közvélemény alkotói ragaszkodnak ahhoz, hogy a Braziliában történt katonai puccsot forradalomnak nevezzék. Ezt azon az alapon teszik, hogy felállitanak egy kapitalista tézist, amely szerint létezik baloldali forradalom és létezik jobboldali forradalom. Ez is egyik formája az emberek félrevezetésének. Szerintük a jobboldali forradalom az igazi, mert az a szocializmustól “nyújt védelmet”, tehát a nép érdekeit szolgálja. De most meg vannak akadva a brazíliai “forradalmi” kormány — amelyet egy közszájon forgó vicc szerint “Washington a megalakulása előtt három hónappal már elismert” — sorozatos ellen- forradalmi eljárásain. A katonai diktatúra olyan intézkedéseket léptetett életbe, amelyek megdrágították a kenyeret és a közszállitási dijakat Brazíliában. Ilyen kormányt, amely a nép legelemibb szükségleteit támadja meg, még az amerikai imperialisták se nevezhetnek “forradalminak.” A N.Y. Times kétségbeesetten, vezércikkben foglalkozik ezzel és felteszi a kérdést: "Milyen forradalom ez?" Nagy bölcsen leszögezi:. “Lépések, amelyek a népet arra kényszeritik, hogy a mindennapi kenyérért és a munkába utazásért többet fizessen, nem nevezhetők baloldalinak.” Akkor magától értetődik, hogy Branco generális kormánya jobboldali. Ez mindenki előtt világos, de a Times nem adja be olyan könnyen a derekát. “Egy hónap nem elég ahhoz, hogy Ítélkezzünk”, állapítja meg és türelemre int, adjunk több alkalmat a katonai diktatúrának, hogy a nép iránti jóakaratát bebizonyíthassa. De van még valami, ami nyugtalanítja a Times vezércikkíróját. A Branco-klikk széles terrorhadjáratot indított a politikai pártok ellen, továbbá a kormányalkalmazottak, az egyetemek és a szak- szervezetek körében is. “Ez már jóval túlmegy a kommunisták és a kommunista támogatók megbüntetésének határain, amikor olyan kiváló köz- gazdasági szakértőre, mint Celso Furtado és Janio Quadros volt elnökre is lecsapnak.” Az Egyesült Arab Köztársaság zászlódiszben, ünnepi hangulatban köszöntötte a szovjet államfőt. Az asszuáni Nagy Gát megváltoztatja Egyiptom arculatát. Gigantikus alkotás, méltán nevezik a Nílus országa legújabb csodájának. Egyiptom termőterülete évezredek óta nem változott; annyi, amennyit a Nílus áradó vize megöntöz, iszapja megtermékenyít. Uj termőterületet csak a sivatagtól lehet elhódítani, ehhez pedig víz, nagyon sok víz kell. Az asszuáni gát mögött keletkező mesterséges tenger, amelynek ötszáz kilométer hosszú medencéjét a Nílus nyolc évig tölti fel, uj öntöző- rendszereket táplál majd: Asszuán vize teszi lehetővé a földreform kiterjesztését, kenyeret és munkát ad kétmillió fellahnak. Az iparfejlesztés programjához olcsó áramot ad Asszuán. Az uj vizi erőmű teljes üzembe helyezése után két és félszer annyi áramot termel majd, mint jelenleg az EAK valamennyi erőmüve együttvéve. Amikor 1952-ben Faruk király uralmának megdöntésével Egyiptom elindult a modern fejlődés utján, az ország teljes áramtermelése 992 millió kilowattóra volt. Tiz esztendő múltán ez a szám 3622, s 1970-re, amikor az asszuáni erőmű már teljes kapacitással dolgozik, nem kevesebb, mint 35 milliárd kilowattóra lesz. Mindezt elsősorban a Szovjetuniónak köszönheti az Egyesült Arab Köztársaság népe. Amikor a kairói kormány 1958 decemberében segítséget kért a Szovjetuniótól az asszuáni gát első szakaszának építésével járó költségek fedezésére, azonnal negyvenmillió rubel hitelt kapott. Az 1960-as megállapodás szerint a Szovjetunió hitellel, szakemberekkel, gépekkel, a szükséges felszerelésekkel segíti a gátépítés második befejező szakaszát is. Nemcsak segítenek a szovjet szakemberek, az arab munkásokat is továbbképezik; eddig egyedül Asszuánban több mint ötezer egyiptomi szakembernek adták át tudásukat. Szovjet szakemberek dolgozták ki az ország egyFurtado esete valóban rávilágít a katonai diktatúra kíméletlen terrorjára. Az Alliance for Progress egyik adminisztrátora volt és amióta kiesett az uj kormány kegyeiből, számos ajánlatot kapott az Egyesült Államokból, többek között a Yale, a Columbia és a Harvard egyetemtől, professzori állásra. Még a Times-nak is nehéz hivatkozni a diktatúra “forradalmi” voltára, ha a haladó szellemű munkások és intellektuelek tízezreinek letartóztatása után, az Egyesült Államokkal együttműködő gazdasági szakértő is félelmet kelt soraiban. A Times a munkások és kommunisták letartóztatását természetesnek tartja, az ellen nem tiltakozik. Elvárja azonban, hogy az amerikai segítséggel uralomra került diktatúra ismerje fel a határt, ameddig elmehet anélkül, hogy az előírásos demokratikus szellemet feltűnő módon megsértené. A katonai diktatúra azonban a legelemibb demokratikus elvek megsértésével jött létre. Az amerikai kormány nevében, a dél-amerikai ügyekkel foglalkozó megbízottja, Thomas C. Mann, hetekkel előbb kijelentette, hogy Washington elnéző álláspontra helyezkedik megalakulandó katonai diktatúrákkal szemben. Ez volt a készülő brazíliai puccs első jele. Biztatás Washingtonból. Azóta az uj kormány minden intézkedése a belső és külföldi üzleti és bank-érdekeltségek előnyét szolgálta. Vezető politikusok tucatjait távolította el megválasztott tisztségükből és bebörtönözte őket. Legutóbb a negyedik állami kormányzót érte a katonai hatalom diktatórikus megtorlása. A politikai terror, a nép gazdasági megrablása valóban nem “forradalom”. Megértjük, hogy ez nyugtalanítja a N. Y. Times-ot. Tudja, hogy ennek csak az lehet a természetes következménye, hogy Brazília nyomorgó milliói meggyorsítják saját forradalmukat. Olyan kormányt juttatnak hatalomra, amely a gazdag ország javait a belső és külső elnyomók helyett a brazil nép sorsának megjavítására fogják fordítani. A demokrácia és a haladás brazíliai barátai egyesülni fognak ennek a célnak keresztül vitelére. séges energiahálózatának tervét. Egyiptom iparvidékeire s valamennyi városába eljut az olcsó asszuáni áram. A távvezetékek építését is megkezdte a Szovjetunió; hitelben szállítja a szükséges anyagokat és berendezéseket, s ezer szakembert is az EAK rendelkezésére bocsátott. A Szovjetunió jelenleg több mint nyolcvan jelentős ipari vállalat építésében nyújt segítséget az EAK-nak. Ezek az üzemek 27,000 egyiptomi munkás számára teremtenek munkaalkalmat; s ez nagy szó, mert az EAK még nem számolhatta fel a kolonializmustól örökölt nagy munkanélküliséget. Kiszámították, hogy a szovjet segítséggel épülő vállalatok évente 90 millió fontot jövedelmeznek és 50 millió fontnak megfelelő külföldi valuta meg takarítását teszik lehetővé. Az 1958-as hitelegyezmény szerint a Szovjetunió 96 millió rubel értékben szállított ipari berendezést az EAK-nak, a legújabb hitelmegállapodás értelmében pedig 49 millió rubel értékben szállít hengermű-berendezést a heluáni vasmüveknek. Egy másik sokatmondó adat: a szovjet segítséggel épülő vállalatok 1960- hoz képest Í5 százalékkal növelik Egyiptom ipari termelését, ezen belül közel 40 százalékkal a termelési eszközök előállítását. Szovjet segítséggel épült meg az első egyiptomi atomreaktor és magfizikai laboratórium. A múlt év végén kezdte meg termelését Afrika legnagyobb gyógyszergyára, amelyet a Szovjetunió épített: ez mentesiti az EAK-ot a drága külföldi gyógyszerek behozatalától. Szovjet geológusok segítettek az EAK-nak az olajmezők feltárásában, a rövidesen megépül a szovjet mérnökök tervezte, évi egymillió tonna kapacitású olajfinomító. Szovjet kutatók tárták fel az EAK első kőszéntelepeit, a Szovjetunióból érkezett az elméleti és az alkalmazott tudományos fejlődést biztositó húsz teljes tudományos laboratórium berendezése, szovjet szakemberek 23 műszaki kiképzőközpontot vezetnek az EAK-ban. Magától értetődik, hogy gyorsan fejlődnek a két ország kereskedelmi kapcsolatai is. Az 1954-ben ország árucsere-forgalma több mint tizenötszörösére növekedett. Tiz évvel ezelőtt a Szovjetunió csak két százalékkal szerepelt Egyiptom külkereskedelmében, ma tizenöt százalékkal. A Szovjetunió önzetlen, baráti támogatást nyújt az EAK-nak, akárcsak a többi fiatal felszabadult államnak, és segítségét nem köti semmiféle politikai feltételhez. Ennyire őszintén baráti együttműködésre a tőkés hatalmak képtelenek, mert nem bújhatnak ki a saját bőrükből; jól tudják ezt, s éppen ezért különösen nagyra értékelik a szovjet segítséget az egyiptomiak. Ezt a hálatelt érzelmet, ezt a forró barátságot tükrözi az a fogadtatás, amelyben a szovjet kormányfőt részesítették. Az egyiptomiak joggal látják a szovjet segítségben függetlenségük megszilárdításának, felemelkedésük biztosításának egyik legjelentősebb eszközét. R. L Arábia Velencéje «- a rabszolgakereskedelem “áirakodóhelye” A Perzsa-öböl partján le>ö Dubai a kalózok utolsó fellegvára volt. A fellegvár kifejezés csak képletesen értendő: Dubai nem erődítmény. Külseje után inkább Kelet Velencéjének nevezhetjük, a házak csatornák mellé épültek, a helység lakossága csónakokkal közlekedik, amelyek nem sokban különböznek a velencei gondolától. Ez a ma 40,000 iaKosu kikötőváros azonban mégsem arról hires, hogy épületei szinte a vízben állnak. Kétes hírneve onnan származik, hogy ott van ma a XX. századi rabszolgakereskedelem “átrako- dóhelye”. Dubaitól nem messze van ugyanis a Bu- raimi-oázis, amely — az 1955-ben talált írásos bizonyítékok szerint — egyike a rabszolgakereskedelem központjainak. A rabszolgakaravánok egy része Dubain halad át: ott terelik be őket repülőgépekbe vagy teherkocsikba, s azok Buraimiba továbbítják a többnyire gyermekekből, fiatalokból álló csoportot. Megszökni nem mernek, mivel a szökésnek egyetlen büntetése van: a lefejezés. Dubaiban ma is'napirenden van az emberrablás. Az áldozatokat a többnyire öt-hat tagból álló bandák hátulról lefogják, szájukba egy marék ragacsos datolyát gyömöszölnek, hogy ne tudjanak kiáltani— s máris viszik őket a rabszolgák gyűjtőhelyére. És senki sem mer segítségükre sietni. Dubai lakosságának mintegy 10 százaléka néger, akiket évszázadok során rabszolgaként hurcoltak be. A keveredés elkerülhetetlen volt: a fiatal néger rabszolganők gyermekeket szültek gazdáiknak. A régi rabszolgák leszármazottai ma cselédekként élnek ott, ahol rabszolgaként vagy cselédként születtek és felnőttek. A rabszolgakereskedelem ma is folyik. Többnyire Eritreából, Szudánból, Szomáliföldről — de Indiából és Afganisztánból is érkeznek a szállítmányok. A rabszolgákat hajókon, zsákok közé elbújtatva szállítják, és ha hadihajó mutatkozik a láthatáron, a “szállítmányt” gyorsan elbújtatják a zsákok alá. A hajók végcélja általában Szaud-Ará- bia. Az “árut” két csoportra osztják: az egyik a dja- ria ne mabech (konyhai rabszolga) és a másik a djaria nel sarir (“ágyba való”). A rabszolgák egészségi állapotát a vevők ma is ősi módszerrel vizsgálják meg: szájukba nyúlva meggyőződnek fogazatuk állapotáról. Az árak különbözők: például egy fiatal mauritiusi lány többe kerül, mint egy abesz- sziniai. Dubaiban és Szaud-Arábiában a jómódú férfi jegyajándékként rabnőt ajándékoz leendő feleségének, a gyöngéd fiú időnként rabszolgákat vásárol anyja kényelmére. Akik a rabszolgavásáron nem keltek el az első napon, azokat “leszállított áron” értékesítik. A rabszolgakereskedelem — bár ma már nem nyilvánosan — de rendszeresen folyik. Ibn Szaud, Szaud-Arábia teljhatalmú uralkodója szemet huny felette, mivel ezt a Korán sem tiltja: a Korán ugyanis csak a nyilvános rabszolgavásárokat helyteleníti. VVWNV\\\t\V\\%\W\\\\W\W\\VWWVV\\N^ WILLY BRANDT nyugat-berlini polgármester, a Westinghouse Broadcasting Company televiziótár- saság részére adott nyilatkozatában az NDK-val a berlini látogatások ügyében kötendő újabb megállapodás szükségességét hangoztatta. C-*.9 STIKKER távozó NATO-főtitkárt a Royal Dutch Shell kőolajtársaság részvényeseinek évi gyűlésén a társaság igazgatójává nevezték ki. Stikker szeptember elsején veszi át az uj tisztségét. C'fj A POROSZLÓI HALÁSZOKNAK gazdag zsákmányt adott a Tisza tavaszi áradása. A viz levonulása közben 70 mázsa halat fogtak az árterületen. AZ EAK-NAK NYÚJTOTT SZOVJET SEGÍTSÉG
