Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-05-21 / 21. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, May 21, 1964 Munkás és szakszervezeti hírek í « ,, •• . ... A “Right-to-Work” veresége Oklahoma államban a szakszervezetellenes erők négy éven keresztül nem kiméltek sem pénzt sem fáradságot, hogy népszerűsítsék a “right-to-work” törvényjavaslatot. Sikerült nekik népszavazás alá bocsátani a javaslatot, de csúfos vereséget szenvedtek. Az állam lakossága a javaslatot többségi szavazattal elvetette. Washingtonban George Meany, az AFL-CIO központi elnöke elismerően a nép győzelmének nevezte a szavazás eredményét. Az államban a szak- szervezeti tagság viszonylagosan kicsiny és egyedül nem győzhettek volna. “Szükségük volt segítségre és megkapták a néger társadalomtól és az indián kerületektől”, mondotta. A farmerek is a “right-to-work” ellen szavaztak. Különösen azokon a határmenti területeken, amelyeknek lakói átmennek a szomszédos Kansas, Arkansas s Texas “right-to-work” törvénnyel rendelkező államokba dolgozni és megszenvedték a törvény munkásellenes rendelkezéseit, szavaztak nagy többségben a javaslat ellen. Oklahoma lett volna a 21-ik “right-to work” állam, ha a munkásellenes összeesküvés sikerült volna. A Chamber of Commerce és az ultrajobb szervezetek igyekezetét a sajtó is nagyban segítette, úgyszintén a nagybirtokosok Farm Bureau- ja. A szakszervezetek oldalán volt a kisfarmerek szervezete, a National Farmers Union, a National Association for the Advancement of Colored People (NAACP) és más néger és indián szervezetek. Meany rámutatott, hogy az országos sajtó mélyen hallgatott az oklahomai választás ezen kitűnő eredményéről. Bezzeg, ha az eredmény ellenkező lett volna, akkor minden újság nagy fejci- mekkel hozta volna, Írja az AFL-CIO News. Hozzátette, hogy a referendumban többen szavaztak, mint szenátusi jelöltekre az előválasztási versenyben. Törődik öregedő tagjaival New Yorkban District 65, az üzleti elárusítók szakszervezete, nyolchetes tanfolyamot nyitott tagjai számára, amelyen egyszer hetenként a nyugalomba vonultak problémáiról és azok megoldási módszereiről lesz előadás. Az előadások témaköre kiterjed a nyugalmazott munkások gazdasági, egészségügyi, társadalmi és elfoglaltsági kérdéseire. A hangsúly azon lesz. hogy nyugállományban is élhet az ember hasznos és kielégítő életet. Ezt elősegíti az előre tervezés és a tanfolyam erre nyújt segítséget az öregedő munkásoknak. Május havát az elnök az Idős Polgárok Havának (Senior Citizens Month) nevezte ki. Ennek a legjobb kidomboritása az volna, ha a kongresszus a Medicare-javaslatot végre napirendre tűzné. Útmutató munkaszerződés New Yorkban, az International Brotherhood of Electrical Workers 3-as lokálja, megkötötte az uj munkaszerződést 10,000 építőipari villanyszerelő tagja számára, hat héttel a régi lejárata előtt. Az előző szerződés a 25 órás munkahetét fektette le a villanyszerelő iparban. A megújított szerződés újabb érdekes és haladó eredményeket mutat fel. A 24 cent órabér emelés a villanyszerelők órabérét $5.20-ban állapítja meg. Azonkívül egy órai túlórázást biztosit számukra, emeli a nyugdíj összeget és betegsegélyt. Messzebbmenő újítás az uj szerződésben az oktatási alapítvány létesítése, amely a tagoknak és családtagjaiknak alkalmat fog nyújtani a továbbképzésre. Az alapítvány anyagi részét a munkáltatók szolgáltatják, akik a szerződés szerint a munkabérként kifizetett összeg egy százalékát fizetik be erre az alapra. Ez évenként 700,000-től 1,000,000 dollárig terjedhet. Ebből meglehetősen sok tandíjra jut pénz. A nyugdíjösszeg .felemelése lehetővé teszi a villanyszerelőknek, hogy a társadalmi biztosítással együtt 400 dollár havi nyugdíjban részesüljenek. Az uj szerződés a nyugdíjkorhatárt 58 évben állapítja meg. Azonkívül ingyenes jogi tanácsadói szolgálatot létesit számukra. A háromhetes fizetett szabadságot az eddigi 25 évi szolgálat helyett 20 évi szolgálat után kapják meg'. Ennél azonban az a bökkenő, hogy mivel a foglalkozás idénymunka és gyakori a munka szünetelése, a fizetett szabadságra a villanyszerelők ritkán tarthatnak igényt. Szabad idejüket a villanyszerelők továbbképzéssel tölthetik, amire az oktatási alapítvány nyújt számukra lehetőséget. Ezt csakis az iparral kapcsolatos technikai tanulmányokra fordíthatják, amelyek az utóbbi időben egyre bonyolultabbá lettek. A munkáltatók részére az uj szerződés 1%-kal költségesebb, mint a régi és ez nem hathat ki az építkezések költségének emelésére, mondotta Mr. Kahn, a munkáltatók szószólója. A 3-as lokál a tagjainak szerzett előnyökkel több munkás alkalmazására nyújt lehetőséget. Az elmúlt évben 1,000 ipari tanulónak adott alkalmat a szakmához való csatlakozásra és előljárt az egyenjogúsági szabályok életbeléptetésében is, amennyiben 200 néger és 100 portorikói ifjút vett fele az ipari tanulók sorába. Más építőipari munkások, u. m. kőmivesek, festők, gépkezelők, kőfaragók, stb. munkaszerződés megújítása junius végén esedékes. A villanyszerelők jó példával szolgáltak a munkások életszínvonalának emeléséhez, bárcsak minden amerikai munkás követhetné. meany kétszínűsége (Folytatás az első oldalról) Az sem véletlen, hogy ez a dráma éppen Meany saját lokáljában játszódik le. Amikor a négy szines- bőrü munkás megjelent az épületnél, hogy munkába álljanak, a fehér plumberek letették a szerszámot. Úgy tűnt fel, hogy ez az akció a fehér plumberek kezdeményezése volt. A megszokott eljárás az, hogy az épületeken dolgozó szakmabeliek csak akkor hagyják abba a munkát, ha erre utasítást kapnak. Szóval, az első perctől fogva ez egy hivatalos akció volt és a felelősség elsősorban a lokál vezetőségét illeti. Miután országos botránnyá alakult az ügy és éles összecsapás szelei kezdtek megnyilatkozni a szakszervezeteken belül, jelentkezett Mr. Meany. Az első nyilatkozatában egyetértett lokálja vezetőségével és támogatta a “leállást”, azon az alapon, hogy úgynevezett szervezetlen munkásokat vett fel a vállalkozó. Mr. Meany gyorsan belátta azonban ennek a kifogásnak a tarthatatlanságát és uj ravasz fogást (gimmick) keresett. Vizsgáztatni kell a négy munkást! A négy plumber nem hajlandó vizsgázni és ezért senki sem okolhatja őket. Ezek a színes munkások jól ismerik már az ilyen “vizsgákat.” A déli államokban egy analfabéta fehér, aki a nevét is alig tudja leírni, minden akadály nélkül átjut a vizsgán és mehet szavazni. Ugyanott egy néger tanító, tanár, ügyvéd vagy doktorált orvos elbukik. A szakszervezeteknek, különösen a liliomfehér unióknak is megvannak a maguk módszerei az ajtót csukva tartani a színes munkás előtt. Régebben az egyik módszer a golyóhuzás volt. Tiz tag egy dobozból fehér vagy fekete golyót húzott ki, ezzel jelezve hozzájárulását vagy ellenzését az uj tag felvételével szemben. Ha egy tag fekete golyót húzott ki, akkor ezzel lehetetlenné tette a szóbanfor- gó jelentkezőnek a felvételét. Ezt nevezték kigolyózásnak, “to blackball someone.” Ezt a módszert már beszüntették. Már nem lehet “black ballt” használni, igy aztán jönnek a levizsgáztatással! Ha ez a levizsgáztatás a sztrájk előtt történt volna, akkor még lehetett volna beszélni arról, hogy ez a megszokott módszer. De miután ezek a színes munkások már évek óta próbáltak bejutni a szak- szervezetbe és sohasem adtak nekik erre alkalmat, a Meanyvel kisütött “vizsga” nem egyéb, mint közönséges svindli. Ez a négy plumber ma valóságos szimbólumként dramatizálja azt. hogy még igen nagy utat kell megtenni a teljes egyenjogúságért. Dramatizálja azt is. hogy a Civil Rights Bill, amelyet a déli szenátorok halálra akarnak filibuszterolni, még ha sikerülne is törvényerőre emelni, nem jelenti a probléma megoldását, hogy a harc uj és magasabb fázisba kerül de az igazi egyenjogúságért még sokat kell majd harcolni. A szakszervezeti vezetőség jórésze nem egyezik meg Mr. Meanyvel és az őt követő régi AFL építőipari szakszervezetek vezető klikkjével. Reuther- nek. Currannak, Mike Quillnek és a többi vezetőnek kötelességük a Washingtoni Felvonulás széliemében megmondani Mr. Meanyéknek, hogy le áz álarccal! A kétszínűségnek véget kell vetni. Vagy hajlandók együtthaladni a korral, vagy tűnjenek el a színről és engedjék át a szakszervezetek vezetését olyanoknak, akik nemcsak szóban, hanem tettben is hajlandók bebizonyítani, hogy az amerikai munkásság nem a reakciót, hanem a haladást és fejlődést támogatja. S VALLÁSSZABADSÁG KÉRDÉSE Amikor egy évvel ezelőtt a Supreme Court a kötelező imát és a biblia olvasását eltiltotta az iskolákból, néhány kongresszusi képviselő kijelentette, hogy lépéseket indítanak a döntés visszavonására. Ennek eredményeként a House Judiciary Committee nemrégen megkezdte 147 határozati javaslat és módosítás megtárgyalását, amelyek azóta beérkeztek az imádkozás és bibliaolvasás törvényesitésére az iskolákban. A Legfelsőbb Bíróság az alkotmány Első Függelékére alapította döntését, amely biztosítja a vallás szabadságot, a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságot, valamint az állam elválasztását a vallástól. Azok, akik-ezt a kampányt megindították azon sopánkodnak, hogy “keresztény nemzeti önérzetünk szenvedett sérelmet” és hogy a vallásszabadságon nem változtatna az, hogy a gyermekek önkéntes alapon részt vehetnének az ilyen vallásos gyakorlatokon. Az ilyen beállítás szembeszáll a tényekkel. Maga az, hogy az alkotmányt kell módosítani, hogy céljukat elérjék, bizonyítja ennek a célkitűzésnek alkotmányellenes voltát. És bár a keresztény vallás a legelterjedtebb az országban, nem képez “hivatalos” hitet és országunkat “keresztény nemzetnek” nevezni, azt jelenti, hogy a többi hitet mellőzzük és megsértjük az ötmillió zsidó, a sokezer buddhista, mohamedán és más vallásuak érzékenységét. A számos vallás ellenére, az iskolásgyermekek fele kényszerítve volt egy kiválasztott keresztény vallási gyakorlatnak alávetnie magát és 39 államban rendelet kötelezte őket erre — mig a Supreme Court döntést nem hozott ez ellen. Országunk 190 millió lakosa közül 118 millió tartozik vallásos intézményekhez, de nem mind vesz részt vallásos tevékenységekben. Ez a nép 63 százaléka és 252 különböző keresztény egyházhoz, szektához tartoznak. Az Első Függelék biztosítja számukra azt a szabadságot, hogy a 252 csoportosulásban érvényes vallásos gyakorlatokat kövessék. Ebben az értelemben is, a tanulókat egy bizonyos vallás szokásainak követésére kényszeríteni, sérti a függelék által biztosított vallásszabadságot. Hetvenkét millió azoknak a száma, akik semmiféle vallási közülethez nem tartoznak. Az Első Függelék a nem-vallásosnak ugyanazt a védelmet nyújtja, mint a vallásos polgárnak. Azok, akik a Legfelsőbb Bíróság döntésének visszavonását követelik és az önkéntes vallásgyakorlatról beszélnek az iskolákban, az Első Függeléket állítják a feje tetejére. A vallásnak az iskolán kívüli magán gyakorlására az Első Függelék által nyújtott biztosítékot felcserélnék azzal, hogy az iskolásgyermeknek kell majd keresnie alkotmányos jogát az iskolai vallásgyakorlatban való részvétel visszautasítására. És ezt a jogát minden nap meg kell védenie azzal, hogy nem vesz részt az imában, vagy a bibliaolvasásban. Ne tévesszük szem elől, hogy most 6, 8, 10 éves gyerekekről beszélünk. Hogyan várhatunk tőlük ilyen, őket a többiektől megkülönböztető szembeötlő kiállást jogukért? Ki volt a kezdeményező? A Legfelsőbb Bíróság egy marylandi anya, Mrs. Madalyne Murray fellebbezésére hozta meg döntését, aki azért csinált szövetségi ügyet belőle, mert két fiát az elemi iskolában akaratuk ellenére imádkozásra és bibliaolvasásra kényszeritették. A Murray családot sértő levelekkel zaklatták, miután bírósághoz fordult, téglákat repítettek ablakaikon keresztül és durva szavakat firkáltak kerítésükre. Riporterek kérdésére, hogy miért indította el a harcot, Mrs. Murray ezt felelte: “Amikor egy 14 éves fiú azzal a kérdéssel állítja szembe szülőjét, hogy kiáll-e a meggyőződéséért —hát fiam irántam érzett megbecsülése kötelezett e lépésre.” A jobboldali bigottak felsorakoznak a 147 javaslat és módosítás mögé a House Judiciary Committee nyílt kihalgatásán, hogy az Első Függeléket megdöntsék. Most van itt az ideje annak, hogy ebben a kérdésben mindenki kövesse meggyőződését, saját, fia és leánya tiszteletének megnyerése érdekében.
