Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-02 / 1. szám
4 /r/a: Rev. Gross A. László B. D., Th. M.___________ Karácsonyi ajándék Lafin-Amerikának Mult év október 17-i rovatomban rámutattam, hogy valahányszor a mi külügyi hivatalunk elismer egy olyan diktatúrát, amely katonai erőszak alkalmazásával és egy — akár csak névlegesen — liberális kormány megdöntésével jutott hatalomra, voltaképpen a kommunista eszméket népszerűsíti az ilymódon elnyomott népek körében. Ennek az állításomnak a logikája kézenfekvő: amikor a nyomorgó, leigázott délamerikai nép azt látja, hogy a “szabad világ vezetője” — az Egyesült Államok kormánya — hajlandó a jóváhagyás pecsétjét ráütni egy olyan katonatiszti klikknek (juntának) az uralmára, amely erőszakkal eltávolítja az alkotmányosan megválasztott kormányt és meghonosítja a legreakciósabb katonai diktatúrát, amely nemcsak állandósítja, hanem még súlyosbítja is a nép szörnyűséges nyomorát — ennek a népnek nincs más választása, “mint a nem is olyan távoli Kuba felé irányítani a szemeit és azon töprengeni, miként tudná ő is — a kubai nép példáját követve — lerázni az elviselhetetlenül terhes igát a saját nyakáról.” Fidel Castronak vagy a moszkvai propaganda-apparátusnak tehát még egy szalmaszálat sem kell keresztbe tennie AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD annak érdekében, hogy Latin-Amerikában forradalmi hangulatot szítson — elvégzi helyettük ezt a munkát a mi nagytehetségü külügyi hivatalunk mint a pinty! Ugyanakkor a két legutóbbi katonai államcsiny- nyel foglalkozva, a következő jóslatot kockáztattam meg: “A közelmúltban két ilyen friss junta — katonai diktatúra — lépett a szintérre Közép-Ameriká- ban, a törvényes kormányok eltávolítása után: az egyik a Dominikai Köztársaságban, a másik Hon- durasban. Washington e sorok Írásakor még féltéglával veri a mellét, hogy ezeket az uj “kormányokat” nem hajlandó elismerni, de a múlt (sőt a közelmúlt) szomorú példái alapján minden okunk megvan arra a gyanúra, hogy kormányunk — némi tessék-lássék habozás és huzavona után — ezeket a diktatúrákat is keblére fogja ölelni. Enné! nagyobb szolgálatot a kommunizmus népszerűsítése érdekében Washington nem is tehet! Minden újabb katonai diktatúra, amely Washington nyílt vagy titkolt támogatását élvezi, egy-egy hatalmas mérföldkő azon az országúton, amely Latin-Ame- rikának a forradalmasítása felé vezet. Ahol a State Department ilyen hathatós és sikeres propagandát végez a kommunista eszmék terjesztése érdekében, ott bizony vajmi kevés szükség van a Szovjet propaganda-gépezetének a működésére...” Amióta a “háromkirályok” (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) illő hódolattal letették bőkezű ajándékaikat a kisded Jézus jászol-bölcsője előtt, szokásba ment, hogy rokonok, jóbarátok (sőt néha ellenségek is!) ajándékokkal kedveskednek egymásnak Jézus születésnapja alkalmából. Úgy látszik, a mi State Departmentünk is ihletet merített ebből a régi szokásból és mivel Latin-Amerika barátságát — mint azt minden iskolásgyerek tudja — rendkívül magasra taksáljuk, szokatlanul bőkezű ajándékkal lepte meg a déli félkontinens népét 1963 karácsonyára: egyszerre két véreskezü juntát ismert el törvényes kormányként. .. Máskor ilyesmit csak egyenként szoktunk tenni, de most: az “Alliance for Progress”, valamint a Jézuska születésnapjának a szellemében — dupla adaggal boldogítjuk latinamerikai barátainkat... Az elmúlt hetek folyamán kiderült, hogy ezek a katonatisztek voltaképpen egész rendes úriemberek, hiszen országaik legvagyonosabb és legműveltebb kasztjából valók, a kést sohasem teszik a szájukba és az orrukat sem piszkálják nyilvános helyen — ezekkel lehet tárgyalni: az USA üzleti érdekeket nem kell tőlük félteni és — ami mindennél fontosabb! — szivük mélyéből utálják Fidel Castrot és a többi kommunista fajzatot. . . EZEK NEKÜNK VALÓ EMBEREK! Hogy minden törvény sárbataposásával és fegyveres erőszakkal kergették el az alkotmányos kormányokat — ezt a kis szépséghibát egész bátran elnézhetjük nekik, hiszen sikerült kicsikarnunk tőlük valami igé- retfélét, hogy majd a távoli, ködős jövőben — amikor ők azt jónak látják — választást is fognak tartani. . . Hát ilyenformán kész a kocsi: San Domingo és Honduras “demokratikus” jövője biztosítva van — katonai diktatúra alatt... Kérdem szeretettel: csodálkozhatunk-e azon, hogy ilyen körülmények között Latin-Amerika népe egyáltalán nem bízik a “nagy északi szomszédban?” Az volna csoda, ha megbízna benne — ennyi csalódás és kiábrándulás után! £%ho ey&n én iCatom,.. írja.: EHET Világlapok első oldalán Hiába kérem, el kell ismerni, hogy mi — cali- forniaiak — ügyesek vagyunk, amikor arról van szó, hogy belekerüljünk a világsajtóba, még pedig az első oldalaknak kellős közepébe. Ha nincs valami hollywoodi zaftos válóper kéznél, vagy egyéb kiadós botrány, akkor pótolja a szenzációt a rekord-váltságdij, amit emberrablók zsebelnek be emberrablásért. Ha az emberrablókat túl gyorsan tartóztatják le és a váltságdíj nagy részét túl gyorsan visszaszerzi a törvényes hatalom, — mielőtt a nagy napilapok kellően kihasználhatták volna a helyzetet, — akkor az ölünkbe pottyan egy gátszakadás és néhány száz millió gallon viz államunk legnépesebb városának egy részét házastul, üzletestül, autóstul úgy elsöpri, mintha ott se lett volna. tf Valljuk be őszintén: az ifjú Sinatra elrablói túl gyorsan kerültek kézre. A rádió és a TV —- legalább is a mi környékünkön — napokon keresztül és 24 órán át, a legnagyobb műsorok félbeszakításával jelentette az emberrablás legapróbb rész létéit. A nagy napilapok külön kiadásainak araszos fejeiméi tartották izgalomban a mélyen tisztelt olvasó közönséget. Az idősb Sinatrát interjuolták. Elvált feleségét interjuolták. A testvérét interjuolták. Szó, ami szó: a rádió- és a TV-állomások, a napilapok kitűnő üzletet csináltak és ha az FBI embereiben lett volna egy kis belátás, tiz napra, de legalább egy hétre kihúzhatták volna a nyomozást és hagyták volna tovább érvényesülni az újságokat, a rádió- és TV-állomásokat. De nem hagyták és a gyors nyomozásnak gyors letartóztatás lett a következménye. Amikor a letartóztatás első hírét hallottuk, bevallom: csöndesen bocsánatot kértem az FBI intézménytől. íme, — leckéztettem önmagamat, — nem is olyan ügyetlenek az FBI legények, mint amilyennek az ember elképzelte. Igaz, hogy a déli lincselések elkövetői következetesen elkerülték az FBI hálóját. Igaz, hogy a sorozatos bombázások és gyilkosságok bűnöseit sem tudják soha kézre keríteni, de ez alkalommal az FBI megmutatta, hogy HA AKAR, tud eredményt felmutatni. Az ifjú Sinatra elrablóit olyan gyorsan fogták el, hogy a 240 ezer dollár váltságdíjból csak nehezen tudtak hatezret elkölteni. Amire önmagam leckéztetését ilymódon befejeztem, jött a kiábrándulás: az FBI azért volt ilyen “ügyes” ebben az esetben, mert a san-diegoi irodáját felhívta az egyik emberrabló fivére és szépen kérte az irodafőnök urat, hogy legyen szives, küldjön ki valakit az adott címre, ahol az emberrablásban részes fivére hajlandó békésen megadni magát. Sőt: hajlandó átadni 48 ezer dollárt a váltságdíjból és kész diszkréten elárulni a másik két emberrabló nevét és címét, ha netalán az FBI intézményét érdekli a dolog. Önmagam leckéztetését gyorsan abbahagytam és azt mondtam — ezt már hangosan —, hogy igy nem kunszt gyorsan letartóztatni rablókat. Ezt én is meg tudtam volna csinálni, ha hozzám telefonál az első számú rabló és bemószerolja a második és harmadik számú rablót. Az FBI ott mutassa meg, hogy milyen ügyes és milyen gyors, ahol a lincse- lők, a gyilkosok és a bombázók nem jelentkeznek önként, hanem eltűnnek és nagy ivások közepette a markukba röhögnek. Persze a gátszakadás más eset... Az okokat, amelyek a katasztrófát felidézték, még pontosan nem tudjuk és nem is fogjuk tudni, amig a különböző vizsgálatok be nem fejeződnek. A város vizsgál, a kormányzó és a kormány vizsgáltat és majd a végén kiderül. Hogy mi derül ki, azt a jelen sorok másakor meg nem mondhatom. Amig a vizsgálatok folynak, nem lehet az emberek szájára lakatot tenni, még ha az illetők geológusok is. Grant geológus például azt mondja, hogy a los-angelesi gyors építkezés folyamán megfeledkeztek a szükséges és normális óvintézkedésekről, aminek következményei voltak a múltban ismétlődő földcsuszamlások és a csuszamlások következtében összedőlt házak. Ez lehet egyik okozója a gátszakadásnak is. Meg aztán — mondja tovább a geológus — az olajtársaságok, egyéb ferde lépéseik mellett, még ferde fúrásokat is végeztetnek, amelyek talajsüllyedéseket okoznak és még fognak is okozni a jövőben, ha minden jól megy. Grant szerint, az ötvenes évek közepe táján a long- beachi rakodópartok süllyedését is ilyen ferde- fúrások okozták. Egy másik geológus, aki Waisberger névre hallgat, amikor nem beszél, nagyjában megegyezik Grant nevű kollégája véleményével, de ráadásul hozzáfűzte, hogy “azt hiszem, komoly bajok várnak még ránk, mert évek óta tudjuk, hogy a város Baldwin Hills része emelkedik, ugyanakkor tudtuk azt is, hogy a víztartályok süllyednek. Előre látható volt, hogy valahol szakadni fog a gát...” Kenneth Hahn megyei felügyelő is letette a garast, mondván: “A megyei okmányok bizonyítják, hogy a víztartály közelében már több, mint öt éve repedeznek a járdák, ami földcsuszamlásokra mutat.” Azt nem mondta, hogy mint a város szóban forgó részének felügyelője, mit csinált a repedések dolgában és felügyelt-e a környék lakosságának biztonságára. Erről nem beszélt, mert a szomorú események megadták rá a választ: semmit nem csinált és mint felügyelő, nem ügyelt fel. Az emberrablás és a gátszakadás kettős szenzációja elvonta az emberek figyelmét más, fontos vagy nem-fontos eseményekről. Igen kevesen vették észre — és ha észrevették elhessegették maguktól, mint kellemetlen ünneprontót —, hogy a munkanélküliség megint emelkedett, hogy a négerek között kétszer annyi a munkanélküli, mint a fehérek között és a nagy nemzeti prosperitás kellős közepén Amerika lakosságának 20 százaléka — több mint 30 millió ember —, a szövetségi kormány szerint “a szegénység életnívóján él.” Hogy ez nem tréfadolog, hogy itt nem dél-amerikai, afrikai vagy ázsiai visszamaradt népességről van szó, bizonyítja az a körülmény is, hogy a helyi napilapok első oldalán, nagy fejeim alatt jelentették: “JOHNSON HARCOT INDÍT AZ AMERIKAI SZEGÉNYSÉG MEGSZÜNTETÉSÉRE.” Az elnök, az Egyesült Nemzetek előtti beszédében hangsúlyozta, hogy "éhség, betegség és tudatlanság az Egyesült Nemzetek ellenségei. De ugyan akkor ellenségei az Egyesült Államok népessége egy ötödének is." Fontos problémák ezek, de a megoldás 49 állam lakosságára vár, mert az ötvenedik — a legnépesebb — lakosságának túlnyomó része mindig mással van elfoglalva. A közelmúltban emberrablással és gátszakadással. A karácsony-újévi ünnepek alatt, melyik államban lesz a legtöbb automobilszerencsétlenségnek legtöbb halálos áldozata? E sorok írásakor — december 23-án — tizet adok az egyhez, hogy a MI államunkban, Califor- niában. És azzal megint belekerülünk a világsajtóba, még pedig az első oldalak kellős közepébe. Hiába: Californián nem lehet tultenni! WWAAWWVWMVIMMVVMMWMMVVWVWWfflMí NAGY SIKERREL MŰKÖDIK Miskolcon az iskolai filmtár, amely a közelmúltban alakult; több mint 2,000 tekercsen 280-féle film áll itt Borsod megye általános és középiskoláinak a rendelkezésére. 4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 4 130 East 16th Street g 4 New York 3, N. Y. 4 Elolvastam mutatványszámként küldött $ 4 lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- 3 8 példányokat küldjenek címemre, minden kö- g 5 telezettség nélkül. g 3 Város:.....................................Állam:.......... 5j g Megrendelem lapjukat □ egy évre 5 □ félévre m (A lap kedvezmenyes előfizetési ára uj ol- s f, vasóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) g ____ Thursday, January 2, 1964
