Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-09 / 2. szám
M AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 9, 1964 = KÖZVETLENÜL=------------ BÁLINT IMRE rovata János bácsi a Ferencz József szakáilal Édes, jó dolog a bürokrácia. A veleje az, hogy ami akta elintéződik, az soron kiviil történik. “Kéhlek bahátom, annak a Köhlernek az ügyiben, lánya az én lányomnak a. . . Köszönöm, ba- hátom.” Erre a Köhler akta felülre kerül, soron- kivülire, miáltal az alul lévő akták huszonnégy órával Ítéletnap előtt, vagy félórával Ítéletnap után kerülnek majd sorra. János bácsi, még az alzeredes ur is igy szólította, kéményseprő mester volt Szabadkán, de mert Székesfehérvárott született, a 69-esekhez osztották be. Kérvényezte, hogy helyezzék egy szabadkai ezredhez, honvédekhez, huszárokhoz vagy a tüzérekhez és azt se bánta volna, hogyha fináncnak öltöztetik, csak legalább a kiképzés alatt, vagy a szabadság idején otthon lehessen a családjával. De aktája soron belüli elintézésre került és biztos, hogy még ma is ott fekszik a bécsi hadügyminisztériumban egy csomó akta legalján. Pedig, hogy tüntessen hazafias érzelmével, még a háború elején kezdte, oldalszakállt növesztett, amely szakasz- tottan úgy nézett ki, mint hőn szeretett királyunké Ferencz Józsefé, csak kissé fiatalabb kiadásban persze. “Melde gehorzam, infanterist Johann Somló, tartalékos népfelkelő.” Így jelentkezett valamikor ezerkilencszáztizenhat elején a cugomban. Aki katona volt, vagy ért haditudományokhoz az észrevehette tüstént, hogy abban a jelentkezésben hiba volt. “Tartalékos népfelkelő” fából vaskarika volt. És mégis igaza lett János bácsinak, mert ő volt a hadseregünk legtartalékosabb népfelkelője. Az alezredes ur pucerjének a pucérja, csizma és lábszárvédő zsirozásának és kefélésének tartalékos népfelkelője lett. Evvel csak kezdte katonai karrierjét. Később segített a lovásznak is, aki az alezredes ur hátaslovát lovászolta meg, már amit a háború alatt egy használatlan lóval hátul miveitek; etették, itatták és vakarták. Aztán még egy lépcsőfokot ment előre a János bácsi amikor az alezredes ur kocsisa, lebetegedett. Az alezredes urnák volt egy sátoros trénkocsija is, amelyben egy alkalmas, szállításra vágyódó láda volt rekvirált holmikkal az alezredesné nagyságos asszony számára. Ha mozgott az ezred, abban a kocsiban tartózkodott az ezredes ur kardja is, a karabélya és jól megtömött, két, sokszor három hátizsákja. János bácsi lett az uj kocsis. Két ló járt a kocsihoz, a Tinó, meg a Tejfel. Nem hálaadásként mondom, de az én protekciómmal került János bácsi abba az áldott állapotba. Kihoztam a századom számára negyven embert. Kaptam nyolcat belőlük a cugom számára, köztük a János bácsit. Én szelíden mondtam neki, hogy jó lesz, ha minél előbb levágja a szakállait, mind a kettőt: “Az alezredes ur amikor inspicirungolta a jövevényeket, feltűnt neki a szakálla. Hiszen hallotta. Magának mondta. . . Parancsolta. Ugyan, amit ő parancsol az ezerötszáz emberre szól és egyre-egyre csak picurka jut. De amikor én parancsolok az magának nagy parancs. Az olv nagy parancs, hogy még döf is. Még senkit se döftem meg a cugomban, de csak azért, mert nem kellett. De ha kell, döfök. Tehát levágni! Ejnc, cvej, drej!” Könnybe lábadt a szeme, hogy ne bántsam, mert neki három gyereke van. mutatta, hogy térdétől a kicsiny, hasáig a középső és a válláig ér á nagy. Felesége, apósa, anyósa náluk lakik és hadisegélyre hagyta az egész családot Szabadkán és hogy ő mindent elvállal itt a fronton. Nincs-e szűk ségünk egy kéményseprőre? Mert ő okleveles... És csak nem vágatta le a szakállát. Az alezredes ur lovásza feleségem révén távoli rokon volt, harmadik, negyedik izigleni sógor és egypárszor, ha a muszkák jól viselték magukat, ki szokott jönni hozzám a léniába hazai híreket cserélni. Olyankor hozott magával csokoládét és egy félig, vagy negyedig kiszopott konyakos üveget, amelyet a zubbonya alá rejtett. Egy ilyen látogatásakor elpanaszolta, hogy most nemcsak az alezredes ur hátaslovát kell kezelnie, hanem rábíztak két másik lovat az alezredes ur sátoros trénkocsi- járól. Rábeszéltem, hogy vigye magával János bácsit ahhoz a kocsihoz. Az alezredes ur már ösmeri őt a szakálla miatt, nekem szívességet tesz, hogyha megszabadítja a cugomat tőle. ugyancsak a szakálla miatt. Utóvégre senkit sem lehet kikötni. vágj7 agyonlőni a szakálla miatt. Három gyereke van. Igv került János bácsi az alezredes ur stábjába, aki nemcsak, hogy megszokta maga körül a János bácsit, hanem még büszke is volt arra, hogy van neki egy kocsisa, aki kiköpött mása szeretett királyunknak és császárunknak. Ezután még az alezredes ur is csak János bácsinak titulálta. Egyszer akarta csak összeszidni, nagyon is nagyon és mi jött ki belőle? Ennyi: “János bácsi, maga itt öt krajcárt se ér. Családja hadisegélyen van és kapnak hatan egy vagyont. Cukrot, zsírt és lisztet. És maga is itt mindent kap; kosztot, kvártélyt és mundért és méghozzá lőnungot is, amit el se tud költeni, ha csak el nem kártyázza és amint hallom, maga mindig nyer. Maga drága mulatsága az állam nak. Ha legalább levágatná a szakállát, hogy ösz- szeszidhatnám. Úgy néz ki, mint Ferencz József és az ember nem meri...” Nem fejezte be a mon- dókáját, hanem mérgesen megfordult és valaki más, kézügybe akadtat vágott pofon. Dehát nincs oly jó sors, aminek a háborúban sokáig örülni lehet. János bácsi gyakran elhajtott avval a sátoros kocsival a divízióhoz az ezred tisztjei számára faszolni. Egyszer a zsir, hús és a Pischinger torta dobozokhoz, a Herz szalámi mellé felgörgetttek 3 hordó rumot is, hogy vigye azt is. Az ezred trén- nél átrakják azokat majd a századok kocsijaiba, amelyek azután kiviszik azokat a legénységnek, a svarmléniába. János bácsi azt követelte, hogy adjanak neki kölcsön egy csapot és egy kalapácsot, mert kötelessége meggyőződni, hogy mi van a hordókban. Neki hiába van ráírva, hogy rum. Hátha dinamit van bennük. Neki nem szabad dinami- tot vinni, mert az felrobbanhat az utón és fuccs az alezredes ur ládájának, a hátizsákjának, a kardjának és a szalámiknak, meg a tortáknak. Meg a Túrónak és a Tejfelnek. Magamagát nem sajnálja mondta; higyjék el neki. Az ottani őrmester jó magyar ember volt és tetszett neki mindig a János bácsi és tisztelettel vegyesen nézett fel a Ferencz József szakállára és ezért maga verte bele a csapot az egyik hordóba. János bácsi aláült és forgatott egyet, egy jó kortyot a szájába: “Igenis, ez nem dinamit. De gyenge.” És még- egyszer ivott. “Nem dinamit, mondom, mert gyenge.” Azután előrekocárkodott a bakra és megindította a lovakat. De alig hagyta el a divíziót, beledöfte az ostort a tartójába, rátekerte lazán a gyeplőt és azt mondta, hogy nyee Tejfel, nyee Túró! Haza! És hátra kotródott a sátorba a csapos hordó alá, feje alá tette az alezredes ur hátizsákját és ivott. És elaludt. Mellettünk akkor a bosnyák hármasok feküdtek és hogy-hogy, a Túró és a Tejfel befordult a bosnyákokhoz. Azok nekiestek a kocsinak és egykettőre kiürítették azt. Az alezredes ur hátizsákját is kihúzták János bácsi feje alól, aki oly mélyen aludt, hogy még arra se ébredt fel. Azonban muzulmánok lévén, a rumot nem bántották. Elvezették a két lovat a hatvankilenc felé vezető útra, mert János bácsi szürke parolinjáról látták, hogy odavaló és a lovak szépen haza poroszkáltak. Megérkezett a látványosság; kocsi, lovak, kocsis nélkül, mert János bácsi boldogan hortyogott a sátor alatt. Szája kézügyben, csak egy centiméterre volt a hordó csapjától. Könnyű volt kitalálni, hogy csak a bosnyákok lehettek a gonoszok, mert a mellettünk balra fekvő somogyiak nem kegyelmeztek volna meg a rumos hordóknak sem. Azaz, főleg a rumnak nem. János bácsinak azonban evvel befellegzett a jómódja. Kiküldték hozzám avval, hogy először magam vágjam le a század hajnviró gépével a szakállát és azután három hónapig, ha él addig, minden éjjel kimegy majd patrujba. így adta be nekem a parancsot a hadnagyom. “Hallotta János bácsi? — mondtam neki erélyesen — holnap megkeresem a hajvágót, azt gondolom a negyedik cugban van. Ha kell négy emberrel fogom lefogatni- Arcát a lábaim közé nyomom és ugv fogom lenyirni én, magam a szakállát, mint a birka szőrét.” Éjjel kiküldtem egy gefrájterrel patrujba. Ez nélküle jött vissza, jelentve, hogy elvesztette a János bácsit. Eltévedhetett. Lehet, hogy már a moszkvai gyorson ül. “Amilyen ravasz az öreg, még elhiteti majd az oroszokkal, hogy ő a Ferencz József”, mondtam. “Nem féltem. Okos ember.” Védelmébe veszi a rádió állomási Az American Civil Liberties Union védelmére kelt a nem profitalapon működő Pacifica Alapítványnak. amelynek rádió adóállomása van Los Angelesben. San Franciscóban; New Yorkban a WBAI-FM állomást kezeli. Az ACLU arra sürgette a Federal Communications Commissiont, amely a közvetítő szervek működési engedélyét ellenőrzi hogy vonja vissza a kiállításra küldött kérdőívben azt a kérdést, amely az Alapítványtól kommunista kapcsolataira követel feleletet. A Pacifica Foundation nem hajlandó erre a kérdésre felelni. “Az FCC lépése veszélyezteti a szólásszabadságot és a véleménykülönbség szabad ismertetését a közvetítő szerveken keresztül,” mondotta a Civil Liberties Union ügyvédje. A Pacifica adóállomásain haladó szellemű és néha kommunista vélemények is elhangzanak. Ami a kormányügynökség figyelmét különösképpen megragadta, az egy volt FBI ügynöknek az FBI-ról és annak vezetőjéről, J. Edgar Hoover-ről szóló igen kritikus és leleplező előadása volt, amit a newyorki állomáson tartott. Már ezt elegendő oknak látták arra, hogy az adóállomást üldözőbe fogják. Perelnek a vasutasok A vasúti munkások négy szakszervezete beadvánnyal fordult a szövetségi bírósághoz, amelyben kétségbevonják a kötelező döntőbíróság által a munkások ellen hozott határozatnak törvényességét. A döntőbíróságot a kongresszus létesítette a múlt nyáron azzal a céllal, hogy az akkor tervezett országos vasutas sztrájkot meggátolja. A hozott határozat lehetővé teszi, hogy a nagy vasut- vállalatok a Diesel mozdonyokon alkalmazott fü- tőmunkások 90%-át elbocsássák a munkából. A vasutas szakszervezetek már évek óta harcolnak a tömeges munkáselbocsátások ellen. Nelson Rockefeller, New York állam kormányzója e héten maga ellen fordította a vasutas munkások haragját. A kormányzó kijelentette, hogy sürgetni fogja annak az állami törvénynek a visszavonását, amely meghatározza a vonatokat működtető személyzet minimális számát. Ez megerősítené a vállalatokat abbeli törekvésükben, hogy a munkásokat elbocsássák. A vasutmonopóliumok érdekeinek ilyen kiszolgálása nem fogja emelni Rockefeller elnöki ambíciójának sikerét a szervezett munkások körében. A vasutas szakszervezetek kijelentették, hogy harcolni fognak ellene és számítanak más szakszervezetek segítségére, hogy meggátolják ennek az állami törvénynek visszavonását. “LADYBUG, LADYBUG..” (Folytatás a 4-ik oldalról) esedékes cáfolata ez annak a torz beállításnak, amelyet a bűntől és erőszaktól hemzsegő hollywoodi filmek tárnak elénk és a külföld elé. De a film legkiemelkedőbb értéke az, hogy megcsillogtatja előttünk a tanítók, a kisvárosi falusi emberek jellemén keresztül az amerikai nép alapvetően nemes, humánus tulajdonságait. Ez a film hónapokkal Kennedy elnök tragikus meggyilkolása előtt készült. X film alapvető üzenete, az erőszaktól való rettegés és az erőszakból fakadható tragikus következmények, szinte kísértetiesen profetikusán hatnak az Ame rikát ért nagy tragédia szemszögéből. Különösen nyugtalanítónak tartottam az ön konklúzióját, hogy a film alig éri meg a közönség idejét, amelyet a film megtekintése vesz igénybe. Ez a film, Crowther ur, 81 percet vesz igénybe. Vajon az a két-három óra, amelyet olyan filmek megtekintésével töltenek el Amerika milliói, mint “Ágybamenni, vagy nem ágybamen- ni”. (“To bed or not to bed”), vagy “Ki aludt az ágyamban”, avagy éppenséggel “Mary Sexy. Sexy”, jobban megéri a fáradságot? Ä televíziós programok többségének szennyáradatáról nem is teszek említést. Nem. Crowther ur, ezúttal nincs igaza. És nekem és minden gondolkozó embernek nincs jogom elhallgatni véleményemet. Mindnyájan egy hajón vagyunk. És végül még egy megjegyzést. Ezt egy olyan forrásból, amelynek hitelességét nem vonhatja kétségbe: "HA PEDIG AZ őrálló látja a fegyvert jőni és nem fújja meg a trombitát, és a nép nem kap intést, és eljő a fegyver s utolér közülük valamelyik lelket,, ez a maga vétke miatt éretett utói, de a vérét az őráI ló kezéből kérem elő." Ezt az intést egy Ezekiel nevű politikus foglalta szavakba az “őrállók kötelességéről”, — 2000 esztendővel ezelőtt. Az az érzésem, hogy alkalmazható napjaink őrállóinak — az írástudóknak és minden más felelős embernek — kötelességére is. Figyelő AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK lakossága december 31-én 190,695,000 volt — közölte az USA népszámlálási hivatala.
