Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 15 BÉLTEKY LÁSZLÓ: A TANÁRSEGÉD Nyolcán vagy, tizen feküdtünk a nagy kórházi szouaoan. A betegség, a láz, a kórházi élet kegyetlen unalma már elcsigázta idegeinket. Türelmetlenek voltunk és olyan érzékenyek, mint a higany a hőmérőben. Czóbel, a szobaíestő például, aki ágyszomszédom volt, szabályszerű dührohamot kapott, ha nem jött be a nővér az első csöngetésre. Valahányszor szellőztetni akartunk és ablakot nyitottunk, Beczkó Pali bácsi — akinek még az ágyban sem lett volna szabad mozognia •— dohogva feltápaszkodott és öltözködni kezdett, hogy hazamegy. Az volt a rögeszméje, hogy huzatot kap és betegebb lesz, mint valaha. A dohányzás miatt is sokat veszekedtek. Szodoráy, az Író — egy aszkétaarcu, égőszemti férfi — és Lip- ták, a teniszbajnok valósággal terrorizálták a szó bát, senkit sem engedtek füstölni. Torjai, a sofőr, aki a sarokban feküdt és Krizsán Gábor, a felholtan is tréfálkozó jókedvű állatgondozó, csak éjszaka a paplan alatt mert rágyújtani, mini az intézeti diákok, akik titokban élvezik a bagózás örömeit. Én aztán — magam is szenvedélyes dohányos lévén—, amint bekerültem közéjük, tisztáztam az ügyet a tanársegéddel. S miután a tanársegédnek az volt a véleménye, hogy “mértékkel” szabad cigarettáznunk, attól kezdve — az iró és a teniszbajnok legnagyobb bosszúságára—, mértéktelenül fuj tűk a füstöt. De mindezek a kórházi élet nagyon is ismert epizódjai, s én nem ezekről, hanem a tanársegédről akarok beszélni. A tanársegédről, aki napja és holdja volt ennek a külön kis kórházi világnak s akit a bizalomnak és tiszteletnek olyan légköre vett körül, hogy alakja már-már emberfelettivé emelkedett szemünkben. Rendkívüli képességeket tulajdonítottunk neki, és ha azt mondta valakinek “ne féljen, meggyógyul”, az többet használt minden csodaszernél. A vizit, a tanársegéd látogatása volt, a nap legnagyobb eseménye. Kis udvartartásával mindig délelőtt lépett be a szobánkba. Pontosan kezdte> a vizitet, s minthogy elsőnek ez a terem esett útjába, sohasem késett. Jó megjelenésű, energikus fiatal férfi volt, optimizmus és életkedv sugárzott az egyéniségéből. S volt valami titka, valami delejes és szuggesztiv erő, mert nem túlzók, ha azt állitom, amig közelünkben tartózkodott, nem is éreztük, hogy betegek vagyunk. De legnagyobb bizalommal Kókai volt iránta, Kókai, a kertész. Félholtan került a kórházba s gyorsan, szinte szemlátomást javult az állapota. — Érzem, hogy ez az ember meg fog gyógyítani — mondogatta. — Nem tudom, hogy csinálja, de annyi bizonyos, nem az orvosságnak köszönhetem a javulást. A tanársegédnek rengeteg dolga volt, és a vizitek gyorsan zajlottak le. De mi, akik olyan szeretettel és bizalommal vártuk a látogatásait, minden alkalommal kitaláltunk valami mondvacsinált ürügyet, csakhogy néhány percig visszatartsuk a szobánkban. Az öreg hetvenéves Hirsch bácsi például, aki közvetlenül az ajtó mellett feküdt, azt mondta neki egy napon: — Tanársegéd ur, én szegény ember vagyok és sajnos nincs módomban külön honorálni a fáradozását. De nagyszerű anekdotákat tudok. Ezentúl mindennap elmondok önnek egy anekdotát, fogadja szívesen, ez lesz az én honoráriumom. . . — És választ sem várva belekezdett egy százesztendős, egvügyü történetbe. Ettől kezdve aztán akár tetszett a tanársegédnek akár nem, minden alkalommal végig kellett hallgatnia Hirsch bácsi anekdotáját, s jó képet kellett vágnia a rosszul fűszerezett történethez. De mi mindannyian hálásak voltunk az öregnek, mert ezzel a kedves ravaszkodásával néhány percig sikerült meghosszabbítani a látogatásokat. Egyik éjszaka rosszul lett valaki a szobában. Az inspekciós orvos nem mert, vagy nem akart önállóan intézkedni, és felhívta lakásán a tanársegédet. A tanársegéd vendégségben volt, nem tartózkodott odahaza, de izgalmas telefonálások után sikerült mégis megtalálni. Megtudtuk, hogy éppen hazakészül, utbaejti a kórházat és bejön a beteghez. A rendkívüli látogatás hire nagy izgalmat keltett közöttünk. Az éjszakai vizit nemcsak változatosságot jelentett a kórházi élet unt és megszokott rendjében, de arra számítottunk, hogy ebben a szokatlan órában talán hosszasabban elidőzik a szobánkban. Mindenkinek rengeteg kérdezni- és panaszolnivalója volt, s miközben izgatottan lestük az ajtót, Hirsch bácsinak is lelkére kötöttük, hogy most aztán tegyen ki magáért és valami jó és borsos anekdotával kedveskedjék a tanársegédnek. Aztán kinyílt az ajtó, s az éjszakai lámpa kékes derengésében egy ismeretlen férfi sziluettje jelent meg. Csak akkor ismertünk rá, hogy a tanársegéd, amikor a nővér, aki az inspekciós orvossal nyomon követte, felgyújtotta a mennyezetlámpát. A tanársegéd —akit még soha másként, mint fehér köpenyben nem láttunk, — civilöltözetben állt előttünk. Nagyon divatos, kobaltkék öltönyt, színes brokátmellényt viselt, s olyannak tűnt, mintha egy előkelő társasági magazinból tévedt volna a szobánkba. Rikítóan divatos volt, de nem volt elegáns. Leritt róla a szándékoltság, a keresettség, s ebben a világfias jelmezben, mely gondosan követte a divatlapok legújabb előírásait, teljesen elveszett az egyénisége. Lehet, sőt valószínű, hogy a kórház egyszerű, puritán környezetében s abban a rendkívüli idegállapotban a kelleténél érzékenyebben reagáltunk erre a frivol és szokatlan megjelenésre. De bármeddig magyaráznám, nem tudnám kellőképpen érzékeltetni a kontrasztot, melyet e divatbáb és a fehérköpenyes orvos között láttunk s azt a visszatetszést s megrökönyödést, amit megjelenése kiváltott. Minden bizonnyal igazságtalanok voltunk. De hirtelen nagyon gyarlónak, nagyon idegennek hittük és valami furcsa, visszás hangulat támadt a szobába. A szó szoros értelmében feszélyezve éreztük magunkat, mintha szégyenkeznünk kellene miatta, és sandán vigyorogtunk össze a háta mögött. Jóformán nem is hallottuk gyors és határozott utasításait, amiket a beteg megvizsgálása után az inspekciós orvosnak adott, és amikor a teremből kisietett, még Hirsch bácsi is elfelejtette elmondani az anekdotát. Sokáig fészkelődtiink és hánykolódtunk, nem tudtunk elaludni, de a tanársegédről egyelőre nem esett szó. Sokkal nagyobb volt a kiábrándulásunk, a csodálkozásunk, hogysem bárki meg tudta vagy meg merte volna fogalmazni. Másnap törődötten, fáradtan ébredtünk. Nem volt kétséges, hogy elvesztettük azt a szilárd, biztonságos érzést — azt az illúziót —, amit a tanársegéd személye és egyéni varázsa jelentett. Rossz hangulatban telt el a délelőtt, s tizenegy óra tájban senkit nem ejtett hatalmába a várakozás izgatott hangulata, mely látogatásait máskor megelőzte. Említettem, hogy pontosan tizenegy órakor lépett be a szobánkba. Most valami fontos elintéznivalója lehetett, mert késett. Öt, majd tiz perccel is elmúlt tizenegy óra s még mindig nem érkezett. Ekkor Torjai, a sofőr, felvette karóráját az éjjeliszekrényről, megnézte és nagyott sóhajtott: — Mi az, mi történt? Az a jampec már be se jön hozzánk!? Hangos nevetés támadt és megkönnyebbülve, hálásan néztünk Torjaira, aki végre őszintén és tömören ki merte mondani a véleményünket. Csak Kókai nem nevetett, Kókai, a kertész. Egész délelőtt hömérőzte magát és nyugtalanul hánykolódott az ágyában. — Csak nincs valami baj ? — kérdeztük tőle. Csüggedten legyintett: — Éjjel megint belázasodtam. Nem gyógyulok meg sohasem.. . ! Bartha István Csak mórt értesültünk, hogy Covina, Californiában 1963 novemberében elhunyt Bartha István munkástársunk, lapunk régi és hűséges olvasója. Bartha munkástárs régebben McKeesport, Pa.-ban élt és ott részt vett a magyar munkásmozgalomban. Majd Cleveland- ba költözött családjával és felesége elhunytét követően Californiába ment, ahol először Elsinoreban, majd Los Angelesben, végül Covinában telepedett le. Bartha István munkástársunk emlékét mindig megőrizzük. Schwartz Jenő 1963 december 31-én Miami, Fla.-i üdülése közben szívroham ölte meg lapunk régi jó olvasóját és támogatóját, az Ozone Park, L. I., N. Y.-i Schwartz Jenő munkástársunkat. Pakson, Tolna megyében született, kárpitos volt, 1907-ben jött az Egyesült Államokba, ahol szép családot nevelt fel. Elhunytakor 73 éves volt. Gyászolják szerető felesége, Eszter, akivel 49 évig élt boldog házaséletet, két leánya, Rose és Violet, fia Alvin, 5 unokája, vejei, menye, szerető testvérei, Engel Jenőné és Schwartz Sándor, sógora Engel Jenő, sógornője és unokaöccse, valamint sok jó barátja, munkástársai, akikkel évtizedekig volt jó barátságban, őszinte részvétünket küldjük a gyászoló családnak. Schwartz Jenő munkástársunk emlékét örökké megőrizzük. Soltész Alex Lapunk egy régi olvasóját és támogatóját vesztette el Soltész Alex munkástársban, aki 1963 novemberében McKeesport, Pa.-ban elhunyt. Hosszú ideig súlyos beteg volt és nem tudott aktívan résztvenni a lap érdekében tartott összejöveteleken, de lapunknak élete utolsó percéig előfizetője volt. Betegsége előtt minden megmozdulásból kivette részét és anyagilag is támogatta a sajtónkat. Emlékét mindig megőrizzük. IN MEMOBIAM Pilát István 1955 január 6, Chicago, 111. Barber Józsefné, 1957 jan. 6, Barberton, 0. Lőrinezi Gusztávné, 1959 jan. 6, Kanada. Katona András, 1956 jan. 7 ,Trenton, N. J. Bodányi Józsefné, 1959 jan. 7, Detroit, Mich Kiss Pál, 1959 jan. 8, Flint, Mich. Goldman Rezsin, 1958 január, Bronx, N. Y. Emry Erzsébet, 1957 január, Detroit, Mich. Kálmán Ferenc, 1961 jan. 6, Chicago, 111. Pagács Ferenc, 1962 jan. 8, Lorain, O. Hermán Károly, 1960 jan. 9, Detroit, Mich. Király Béla, I960 jan. 10, Chardon, O. Clevelandi üzleti kalaui Lapodat segíted, ha a hirdetőinket támogatod! QIiÍvIau I nimJ.ii BOROSS LÁSZLÓ, tulajdono» bhirley Laundry Telefon: wa 1-946«. — 12907 UNION AVENUE, CLEVELAND, OHIO Ruhák, öltönyök, stb. tisztítása különleges eljárással saját üzemünkben. AL VAS Shell Service Delco Batteries — Firestone Tires — Brake Service. — Tune ups. — Gaigany Confectionery Az Amerikai Magyar Szó és a Nők Világa Ls kapható, valamint magyar és amerikai könyvek, magazinok, újságok, cukorka és cigaretta. Cincar Home improvement and Service Company Home Improvement and Real Estate. Tel.: EV 2-6678 Házak modernizálása, átalakítása “a pincétől a tetőig" Jakab-Toth & Co. ten,etésrendez®k KéTm^i*w ' ** wu nes kápolna használata a gyászolók kényelmére. — 12014 és 11713 BUCKEYTt ROAD, CLEVELAND, O. Tel.: CE 1-0384 és WA I-442L Louis A Bodnar & Son S”“t.T°,cttwa 3929 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, O. — Telefoni MElrose 1-3075. — A west-sidei magyarság és munkásság elismert temetkezési intézete. — Jutányos árak Éjjel-nappal mentőszolgálat Buckeye Jewelers és a|i°' 11611 BUCKEYE ROAD — CLEVELAND, OHIO Guarantee Auto Service, Inc. 8701 Buckeye Rd., Cleveland, O. — Telefon: CE 1-1862. Body és fender javítások. — Festés és tolatás. — Auto-frame összeszerelés. — Tulajdonos Jerry Roman Lorain Heights Hardware ful^"t0hsanLmBI' 11410 LORAIN AVENUE, CLEVELAND, OHIO Festékek, villanyfelszerelési cikkek és építkezési tw» áruk raktára flrhan’c ClrtUiQre TERMELŐK ÉS ELADÓK^ (Jiydli S £ towers Telefon: WA 1-3383. 11529 BUCKEYE ROAD, CLEVELAND, OHIO — Virágok minden alkalomra — Fészky Sándor, 1955 jan. 10, Cleveland, O. Turner József, 1955 jan. 11, Youngstown, O. Barcza Gábor, 1955 jan. 10, Bridgeport, Conn. Hovantzi János, 1962 jan. 11, Chicago, I1L
