Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-23 / 17. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD VÁLSÁGRÓL VÁLSÁGRA AUSZTRIAI HELYZETKÉP Néhány hónappal ezelőtt Ausztria belpolitikai életében figyelemre méltó folyamat indult meg, amelynek következményeit tulajdonképpen még nem lehet felismerni. Az ÖVP, az Osztrák Néppárt lemondásra kény szeritette Gorbach kancellárt és Josef Klaus, addigi pénzügyminisztert jelölte uj kancellárnak. Az akkor megkezdődött kormányválságnak azóta sincs még vége. A kormányválság szereplői és körülményei azt bizonyítják, hogy nem az ÖVP-n belüli egyszerű személyi villongás van az ügy hátterében, hanem olyan politikai mozgásról van szó, amely kihathat az osztrák belpolitikán kívül Ausztria nemzetközi helyzetére, kacsolataira és egész jövőjére. Néhány esztendővel ezelőtt, 1960-ban az Osztrák Néppártban a mind több területet nyerő jobbközép irányzat félretolta a párt elnöki székéből, majd a kancellári bársonyszékből is Julius Raab- ot, a mérsékelt és semlegességi politikát folytató politikust és helyére Gorbachot ültette. Most hasonló folyamat tanúi lehettünk. A múlt ősszel lezajlott klagenfurti ÖVP-kong- resszuson a párt jobbszárnya — amely Gorbach politikáját is túl mérsékeltnek találta — Josef Klaus pénzügyminisztert juttatta a párt elnöki székébe, és hat héttel ezelőtt kierőszakolta kancellárrá jelölését is. Az ÖVP vezetésében, majd a kancellári székben ezt követő változások tehát egyértelműen az osztrák politikai élet jobbratoló- dását mutatják. EZ AZONBAN csupán a kérdés eg^ik oldala. Lényegében fontosabb ennél az a tény, hogy Josef Klaus, és kormányának uj néppárti tagjai — mint Prader. hadügyminiszter-jelölt, vagy Bob- Jeter külügyi államtitkár-j elölt — az ÖVP úgynevezett “kemény irányzatának” képviselői Wit- halm-mal, a párt főtitkárával egyetemben nagy- német politikai törekvéseket vallanak és sürgetőnek tartják Ausztria csatlakozását az Európai Közös Piachoz. Mindkét törekvésük szembenáü Ausztria vállalt semlegességével mind politikai mind pedig az ettől nehezen különválasztható gazdasági értelemben is. Nemcsak arról van szó, hogy Klaus kancellárjelölt a Wehrmacht egykori tisztje, aki annak idején a Bécsben működő német diákszövetség egyik vezetője, s a szövetségben a német nemzeti hagyományok ápolásának felelőse volt, vagy akár arról, hogy Prader hadügyminiszter-jelölt a Wehrmacht fiatal tisztjeként részt vett és súlyosan megsebesült Hitler keleti rablóháborujában •— hanem sokkal inkább arról, hogy ezek a vezetők ma sem mondtak le nagynémet álmaikról, s törekvéseik nem irányulnak másra, mint 1. külpolitikában Ausztria semlegességének feladására, az elsősorban nyugatnémet nagytőke által uralt s á NATO gazdasági alapját képező Közös Piacba való beolvadásra, 2.) belpolitikai vonatkozásban pedig a háború óta elért szocialista vívmányok fokozatos felszámolására és — nyugatnémet mintára — a dolgozók adóiból, úgynevezett ‘'állampénzen”, helyreállított és korszerűsített államosított ipar magánkézbe való visszajuttatására. Josef Klaus és társai most még természetesen nem hozzák nyilvánosságra terveiket, hanem ellenkezőleg: arról beszélnek, hogy tovább folytatják Gorbach kormányának politikáját, sőt — a március 22-i burgenlandi tartományi választásokon elszenvedett ÖVP-vereség óta — tárgyalási készséget mutatnak az SPÖ-vel, az Osztrák Szocialista Párttal folytatott koalíciós egyezkedésben is. A “kemény irányzat” híveinek fő törekvése egyelőre nem több, mint hatalomra kerülni, hiszen tényleges politikai terveik megvalósításának ez az első feltétele. Ausztria exportjának 60 százaléka a Közös Piac országaiba megy, importjának 50 százaléka innen.érkezik, de Ausztria ma a Nagy Britannia által vezetett szabad piaci társulás tagja, másrészt pedig élénk a külkereskedelme a Szovjetunióval és a kelet-európai országokkal. Tekintettel arra, hogy a Közös Piac .vámszabályai lehetetlenné tennék, vagy mindenesetre döntően korlátoznák Ausztria e két irányú kapcsolatainak fenntartását — ez olyan gazdasági visszahatásokkal járna, amelyeket Ausztria mai helyzetében nem engedhet meg magának. A fogyasztói árak 1963 januárjához viszonyítva 6.2 százalékkal, a nagykereskedelmi árak 5 százalékkal emelkedtek ez év januárjáig, az árak és bérek közötti arány szilárdsága meglágyult, a munkanélküliség nem csökkent, hiszen az elmúlt évben az ipari üzemek 12 ezer munkást tettek utcára, s a munkanélküliek száma ma is 131,000. A Habsburg-kérdésben is legfeljebb fegyver- szünetről lehet szó, de helyesebb lenne lappangó válságról beszélni. Mint ismeretes, Klaus és csoportja egy évvel ezelőtt síkra szállt Habsburg Ottó Ausztriába való visszatérése mellett, ugyanezen az időben a szocialista belügyminiszter rendel kezést adott ki arról, hogy Habsburg Ottó beutazását minden eszközzel meg kell akadályozni. Minthogy Habsburg Ottó mindmáig nem volt hajlandó olyan nyilatkozatot tenni, amelyben kötelezné magát, hogy nem tér vissza Ausztriába s lemond korábbi ausztriai vagyonáról — gyakorlatilag ez további területe az ausztriai politikai válság lehetőségének. Kubában elítélték az amerikai kémet Frank C. Emmick, ohioi kereskedőt Havannában a bíróság 30 évi fegyházra ítélte, a Central Intelligence Agency-nek végzett kémszolgálatokért. Emmick még a népi forradalom előtt Kubában tartózkodott és üzlettársa volt William Morgan ottani amerikainak egy békatenyésztő vállalatban. Morgant a forradalom után egy Castro-ellenes összeesküvésért kivégezték. Emmickkel együtt három kubai szintén 30 évi és további három elitéit 6-tól 12 évig terjedő börtönbüntetést kapott. Husszein washingtoni látogatása Jordán királya Husszein, a középkeleti országok problémáiról Johnson elnökkel megbeszéléseket folytatott Washingtonban. A tárgyalások folyamán ígéretet kapott további amerikai gazdasági segély folyósítására. Igyekezett Washingtontól katonai segélyt is kapni és Ígéretet szerezni az Izraellel szemben fennálló politika módosítására, az arab államok részére kedvezőbb irányban. A sajtókonferencián Husszein kijelentette, hogy Jordán nem ellensége a zsidó népnek. Testvérnépnek tekintik magukat, mert ők is a szemita népcsaládhoz tartoznak, csupán Izrael kormányának arab ellenes politikáját kifogásolják; azt* a politikát, amely nem ismeri el a palesztinai arab menekültek jogát ahhoz, hogy szülőföldjükre visszatérhessenek és őseik földjét tovább művelhessék. Erősödnek a népi erők Dél-Vielnambarc A dél-vietnami Mekong Delta U Minh erdőségében a népi hadsereg kitartó harcot folytatott a támadó kormányseregek ellen. Szívós kitartással, napokig újabb és újabb támadásokba mentek, nagy veszteségeket okozva a kormánycsapatoknak. Az eddig alkalmazott hirtelen rajtaütés és gyors visz- szavonulás taktikája helyett, a néphadsereg egy harmadik zászlóaljat is segítségére küldött a harcban álló két hadtestének és a napokig tartó küzdelemben a három hadtest teljes együttműködéssel dolgozott. A kormánycsapatok amerikai személyzetében is voltak veszteségek. Egy helikopter amerikai tüzére odaveszett és az U.S. “tanácsadók” közül ketten megsebesültek a közelharcokban. A dél-vietnami népi hadsereg uj harci taktikáját nemcsak az ottani katonai parancsnokság, de az amerikai szakértők is vészt jóslónak tekintik. Határozott szervezettséget és jólkigondolt taktikai felépítést mutat, amire eddig nem tartották képesnek a népi erőket. Franciaország nem támogatja Saigont A Délkelet-Ázsiai Szerződés (SEATO) szervezete országainak Manilában megtartott értekezletén, Franciaország nem támogatta a dél-vietnami kormány megsegítésére hozott határozatot, amely a kormány katonai és politikai programja mellett foglal állást. Habár Couve de Murville francia külügyminiszter támogatott egyéb határozatokat a “dél-vietnami kommunista agresszió s lázitás” ellen, de a megsegítésről szóló határozatot azért nem irta alá, mert a francia kormány nem ért egyet a Dél-Vietnam- ban folytatott politikával. Zanzibár tiltakozik US-hadihajók ellen Zanzibár uj ENSZ-követe, Hasnu Makame követelte hogy a Biztonsági Tanács külön gyűlésen foglalkozzon az Indiai-óceánon állomásozó amerikai hadihajók kérdésével. Azt is sürgette, hogy a délnyugat-afrikai kérdés megtárgyalására hívják össze a 34 nemzetből álló afrikai nemzetek csoportjának gyűlését. Ismertetés a brazíliai helyzetről NEW YORK, N. Y. — Régen figyelem a brazíliai eseményeket és szeretnék egy kis betekintést adni a lap olvasóinak az ottani helyzetbe. Amióta a Brazíliai Egyesült Államok megalakult, azóta az ország állandóan elnökválsággal küzd. 1932-től 1945-ig Getulio Vargas volt az elnök, az ő munkaügyi minisztere Joao Goulart, az utolsó demokratikusan megválasztott köztársasági elnök volt. 1960 őszén elnökhelyettesnek választották meg Goulart-ot, ugyanakkor Janio Quadros lett az elnök, aki ezt a tisztséget 1961 jan. végén Jus- celino Kubitchek de Oliveira elnöktől átvette. Ezen utóbbinak elnökhelyettese szintén Goulart volt. Quadros még 1961 augusztusában lemondott és Goulart került az elnöki székbe. Itt meg kell jegyezni, hogy Brazília ma már nemcsak amerikai, de világviszonylatban is számottevő ország. Az utolsó 20 évben több mint kétszeresére nőtt a lakossága az óriási bevándorlás következtében. Itt figyelembe kell venni, hogy kik is ezek a bevándoroltak? Miután zömük a második világháború után jött, bizonyos, hogy nem is kis mértékben, reakciósokból állnak. A haladó gondolkodású tömegek mindig a megértés és a béke keresői, ezt azonban a reakciósokról nem lehet elmondani. Az uj bevándorlók hamarosan gazdasági előnyökhöz jutottak és sok esetben politikai téren is befolyásra tettek szert. Goulartról senki sem állíthatja, hogy kommunista, ő Brazília egyik leggazdagabb polgára, aki népszerűségét annak köszönheti, hogy mint Vargas elnök munkaügyi minisztere, ő alkotta meg a munkástörvényeket, amelyek megvédik a brazil munkásokat. Amikor Quadros elnök lemondott, Goulart nem volt otthon, hanem a távol-keleten tett látogatást. A lemondás hírére azonnal visszaindult Braziliába, de a katonai klikk ellenezte, hogy az elnöki széket elfoglalja. Sógora, Brizzola, aki a Rio Grande de Sül állam kormányzója volt, ahol a brazil 4. hadsereg parancsnoksága van, befolyásával kényszeri- tette az akkori puccsistákat, hogy Goulart elnökségét elfogadják, de a vérontás elkerülésére bele-' egyeztek, hogy csak korlátolt hatalommal rendelkezzen. S Brazíliában állandó jelenség az infláció. Bármilyen választás van valahol, az azonnal áremelkedést hoz magával. Minden évben október .végén bérmegállapítások vannak, ami 60—80 százalékos emelést jelent. A legalacsonyabb munkabér értéke kb. 40 dollár havonta, a jó szakmunkás kb. havi 80—100 dollárnak megfelelő cruzeirót keres. Az év lejártával, ez az érték erősen csökken, az uj bérek ismét csak ezt a dollárnivót érik el, vagyis munkabéremelésről . beszélni nem lehet, csakis csökkenésről. A brazil politikusok nem képviselik a nép érdekeit és az emberek úgy gondolkoznak, hogy minden képviselő, vagy' bárki, aki politikai téren működik, az tolvaj. Előfordult, hogy egy kis városkában az egyik gazdálkodó bakkecskéjét választották meg polgármesternek, mivel az nem tud rosszat tenni. Csak erős rendőri készültséggel tudták a legtöbb szavazatot elnyert polgárt beiktatni polgármesternek. Sao Paolóban történt egy másik érdekes eset. Itt egy orrszarvút választottak meg a képviselőtestület tagjává (akkoriban 4 millió volt a város lakossága). Az orrszarvú 120,000 szavazatot kapqtt, vagyis Sao Paolo akkori választóinak 35 százaléka szavazott rá. Goulart senkit sem üldözött politikai nézetei miatt; amint azt Carlos Lacérda és a többi reák- ciós politikus teszi. Az előző elnök, Kubitchek ugyanezen az állásponton van. A brazil tömegek erősen ellenzik a puccs eredményét és miután a nép szabadságszerető, a mostani eseményeknek komoly következményei lehetnek. N. M. Thursday, April 23, 1964
