Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-23 / 17. szám
Thursday, April 23, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Rácz László: HOGYAN CSINÁLÓDIK A POLGÁRI KÖZVÉLEMÉNY? Jámbor kispolgárok úgy tudják, hogy a “szabad világ“ országaiban a közvélemény az alkotmányosan választott törvényhozó testületek határozatai és főként a “szabad sajtó’ közleményei alapján alakul ki. Hogy mennyire téves és együgyü ez a hiedelem, arra meggyőző bizonyitékul szolgál a “The Nation liberális folyóirat márciusi számában közölt tanulmány, melynek szerzője e lap élesszemü munkatársa: Fred J. Cook. A cikk a William Ful- bright szenátor elnöklete alatt álló külföldi kapcsolatokat vizsgáló bizottság tárgyalásai alapján világit rá azokra az üzelmekre, melyek az Egyesült Államok külpolitikáját és egyidejűleg a polgári közvéleményt is befolyásolják. Ez a hivatalos szenátusi bizottság, tanuk kihallgatásával és meglévő bizonyitékok birtokában, megdönthetetlenül megállapította azt a tényt, hogy- milyen végzetes szerepet játszanak lobbyisták — kijárók —, számos külföldi kormány jól fizetett ügynökei, az Egyesült Államok külpolitikai elhatározásaiban, valamint a “független” polgári sajtó megdolgozásában. A lobbyisták — kijárók — legnagyobb részben jól megalapozott kereskedelmi u.n. “public relations” cégek. Hosszú az ut, ami a régi hirdetési ügynököktől ezekhez a nyilvános kapcsolatokat gyakorló nagy vállalatokig vezetett. Ezek ma már nemcsak egyes ipari termékek, gyógyszerek, szé- pitőszerek dicséretét zengik a sajtó, rádió és televízió utján, hanem összekapcsolták ezt a kiadós üzletet a nagy politikával is. Jó pénzért vállalkoznak a “szabad világ” egyes bajba jutott országai, korrupt, vagy népgyilkos kormányai politikájának védelmére. Külföldi kiviteli- vagy behozatali üzletek nyélbeütésére. Jó pénzért befolyásolják a washingtoni törvényhozó testület tagjait. Ellátják előre elkészített cikkekkel, hirekkel a polgári napi sajtót és igy végső eredményben kialakítják a közkeletű polgári közvéleményt. A Fulbright bizottság dicséretes objektivitással vizsgálta ki néhány public-relations cég tevékenységét az utóbbi években. Messze vezetne, ha Cook cikke alapján még csak ismertetni is akarnánk lapunk hasábjain mindezeket. Elégséges megemlítenem, hogy a gyarmati kizsákmányoló portugál kormány, majd a filippi- nói háborús károk megtérítésének korrupciójában részvevő kijárókat bélyegezte meg elsőnek ez a bizottság. De még megdöbbentőbb adatokat tárt föl a tárgyalás a dominikai tömeggyilkos diktátor: Rafael Trujillo kijáróinak esetében. (Trujillót pár évvel ezelőtt gyilkolták meg és az ország — átmenetileg — felszabadult. A múlt évben újra katonai diktatúra áldozata lett, melyet a washingtoni kormány törvényesnek ismert el.) A rövid életű dominikai demokrácia idejéből egész sereg bizonyíték került elő, melyek bizonyítják, hogyan sikerült Trujillónak az Egyesült Államok ü'ányt adó köreit “megdolgoznia”. Mint volt politikai rendőrségének főnöke mondotta, “öt év alatt több mint 5 millió dollárt osztott szét Trujillo washingtoni törvényhozó testületek tagjai között. Majd ugyanannyi összeg jutott a sajtó befolyásolására is.” Csak igy volt lehetséges, hogy nyilvánvaló politikai gyilkosságok milliós korrupciói ellenére is, Trujillo az amerikai kormány és közvélemény elismerését élvezhette, mint “hazája jótevője.” A szenátusi bizottság előtt kiderült, hogy hasonló szerepet játszott a közvélemény félrevezetésében az a Hamilton-Wright kijáró cég is, mely a “szabad Kina” érdekeit képviseli. Csekély háromszázezer dollár évi bérért csinálta számukra a sajtóban, filmekkel — mint az ázsiai földrész szabadság bajnokainak — a propagandát. Részletesebben kívánok foglalkozni a “The Nation” cikkének ama részével, melyben Nyugat- Németország kormányának kijáróját, a volt generálist és izraelita vallásu Julius Kleint mutatja be. Ez esetben ugyanis éppen a kijáró személyisége az, amely jellemzi a kapitalista világ közvélemény- csinálásának feneketlen aljasságát. Klein — mint mondotta — az Eisenhower-éra alatt kapcsolódott be ebbe az üzletbe. Abban az időpontban, amikor barátságos közeledés lehetősége mutatkozott a külpolitikában az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Hogy ezt minden áron megakadályozza, a reakciós és revancsista nyugatnémet kormány — melynek feje ez időben Adenauer kancellár volt — minden követ megmozgatott, hogy az amerikai közvéleményt az oroszok ellen irányítsa. A régi római világbirodalomban a korupció olyan mérvű volt, hogy nyugodtan állíthatták, miszerint “Rómában minden eladó”. Adenauerék is úgy gondolkoztak. hogy jó pénzért az Egyesült Államokban is mindent megvásárolhatnak. Elsősorban is az amerikai zsidó veteránok volt parancsnokát: Julius Kleint, aki nagyszerű összeköttetésekkel rendelkezett úgy a Pentagon-nál, mint izraelita vallásu képviselőknél. Kleinnek már előzőleg voltak német nagytőkés ügyfelei. Ezt 1960-ban kibővítette politikai kijárásokkal, amelyekért a német kormányköröktől a nem megvetendő összeget, száz- ötvenezer dollárt kapott évenként. De meg is szolgált érte! Beszédeket készített elő kongresszusi képviselők, köztük az ugyancsak izraelita vallásu Celler számára, zengve a dicséretét annak, hogy milyen nagyszerű demokrácia uralkodik Nyugat- Németországban. Ahol, mint tudjuk, csak most — majdnem húsz év elmúltával — került sor — külső nyomásra — az auschwitzi tömeggyilkosságok náci résztvevőinek tárgyalására. Ahol mostanság hozott törvényt a bonni kormány oly értelemben, hogy a jövő év után már elévülés címén nem szabad vád alá vonni az elrejtőzött náci tömeggyilkosokat. Ahol a Klein részéről felmagasztalt “anti- náci” Adenauer, minden bizonyíték ellenére is, belső*munkatársaként védelmezte azt a Globke nevű náci vezért, aki bizonyítottan az egész zsidó- ellenes náci törvényhozást irányította. Klein generális — mint beigazolódott -— más irányokban is teljesítette, jó nyugatnémet pénzért, a kötelességét. A rendelkezésére álló sajtóorgánumok utján befolyásolta a közvéleményt Nyugat-Németorszá- got illetőleg. Még a Fulbright-bizottság leleplezése után is tagja a jól elterjedt cionista német heti lap “Aufbau” (Reconstruction) tanácsadó bizottságának, amely lap New Yorkban jelenik meg. íme, ez esetben is találkozunk a “német csodával.” A neo-nácizmus hazájának, Nyugat-Németor- szágnak — ahol bírák, ügyészek, rendőrök a Hit- ler-éra idejéből nyugodtan folytathatják ma is tevékenységüket — sikerült az Egyesült Államokban olyan izraelita vallásu és nagybefolyásu kijá- jót szerezni, aki állhatatosan hirdeti jó hírüket. Madarat tolláról — külföldi kormányt kijárójáról •— ismerni meg. AZ UTAZÁS ALKOTMÁNYOS JOGÁNAK VÉDELMÉBEN A Legfelsőbb Bíróság hétfőn, április 20-án hallgatta meg az első érveléseket a McCarran-törvény alapján betiltott útlevelek kiadásának ügyében. Ez az ügy a Miss Elizabeth Gurley Flynn és dr. Herbert Apthekernek a State Department ellen beadott keresetéből ered. 1962 januárjában a State Department mindkettőt megfosztotta útlevelétől, miután külföldi utazásukról visszatértek. Számos más amerikait is hasonlóan megfosztottak utazási joguktól ugyanakkor és ez az ügy a többiek számára is “próbaper” lesz. Miss Flynn és dr. Aptheker ügyében John J. Abt newyorki és Joseph Forer washingtoni ügyvéd a bírósági előadó. A McCarran-törvény utazási tilalma alapján San Franciscóban egy varrónőt, Mrs. Zena Druckmant letartóztattak, amikor utlevélkérvényét beadta. Ugyanott letartóztatták dr. Hyman Seigelt, amikor külföldről hazatért, mert útlevelét hazautazás céljára felhasználta. Egy harmadik eset, amely szintén a Flynn-Ap- theker-ügy elintézését várja, az Eugene F. Robel- ügy. Mr. Robel Seattleben a Todd Shipyard alkalmazottja volt, amikor egy évvel ezelőtt letartóztatták a McCarran-törvény rendelkezése alapján, amiért háborús üzemben dolgozott, holott állítólag kommunista. Lindberg biró szabadlábra helyezte Robelt és ügyének tárgyalását elhalasztotta az utlevél-ügy kimeneteléig, amelynek szerinte “fontos, ha nem döntő befolyása lesz” a Robel-ügyre. Az utazási tilalom törvénytelen és oktalan A State Department eljárása útlevelek gyakori elkobzása és amerikai polgárok külföldre való utazásának betiltása terén, felkeltette a közfigyelmet, annál is inkább, mert az utazás joga egyike azoknak, amelyek az alkotmányban “elidegenithetet- len”-nek vannak feltüntetve. Henry Steel Commager, az Amherst Egyetem történelmi és amerikai tanulmányod professzora, hosszú cikket irt erről, amelyet a N.Y. Times Magazine mult évben egyik októberi számában közölt “A kormány útlevél-tilalma törvénytelen és oktalan” címmel. A cikk lényegében megtámadja a State Depart- mentet, hogy számos esetben önkényesen állapította meg, ki utazhat külföldre és ki nem, kinek az utazása “szolgálja az Egyesült Államok legjobb érdekeit” és kié nem és ilyen szempontból megtagadta az útlevelet olyan vezető egyéniségeknek, mint Clark Foreman, Paul Robeson, dr. Kamen, Arthur Miller, Leonard Boudin, Otto Nathan, Linus Pauling és másoknak. Hosszas birósági eljárások kényszeritették arra, hogy a végén mégis megadja az útleveleket. “Ártott ezeknek az embereknek az utazása országunk érdekeinek?”, kérdi. Ami ártott nemzeti hírnevünknek, fejtegeti Commager professzor, az a State Department alkotmányellenes eljárása, amellyel az utóbbi 15 évben több ilyen tilalmat léptetett életbe és azután kénytelen volt visszavonni. “A Legfelsőbb Bíróság ismételten kinyilatkoztatta, hogy az utazás is a Fifth Amendment által védett polgári jog és mint a többi jogokat, úgy ezt sem lehet megtagadni vagy törvények által megcsonkítani. Ez azt jelenti, hogy az utazás joga nem függhet az Útlevél Iroda valamelyik hivatalnokának szeszélyétől”, Írja Commager. “Egyezzünk meg abban, hogy az Egyesült Államok érdekét legjobban a szabadság szolgálja, minden formájában és megnyilatkozásában; népünk és más népek becsületességébe s értelmébe vetett bizalmunk; a korlátok eltüntetése, nem felépítése a különféle elválasztó falaknak, a felháborító jogi korlátoknak és önkényeskedő szabályoknak, a bomlasztó szellemi és erkölcsi korlátoknak, amelyek a félelmet és a bizalmatlanságot terjesztik az emberek között.” Az antiszemitizmus szabad lehetőségei Dr. Gerson Robison véres fejjel került kórházba, miután egy könyvkereskedésben tiltakozott az ellen, hogy egy nyíltan antiszemita közlönyt az üzlet kirakatában közszemlére helyezzenek. Az 55 éves matematika tanár az állami egyetemen tanít New Paltz, N. Y.-ban. A Main Streeten levő Palace Bookstore kirakatában meglátta a “Commonsense” cimü antiszemita közlönyt. Bement az üzletbe és a folyóiratot eltávolította a kirakatból. Összeszólalkozott a 25 éves James Warner elárusítóval és tiltakozott, hogy ezt az aljas nyomtatványt közszemlére teszik ki.. “Van nekünk ennél még rosszabb is”, felelt Warner. Hátra ment és visszatért a “Thunderbolt” nevű hasonlóan aljas kiadvánnyal és egy baseball ütővel. A folyóiratot, amely a fasiszta American Renaissance Party kiadványa, kitette a kirakatba. Amikor a professzor felindultan utána nyúlt, hogy kiszakítsa a kirakatból, Warner az ütővel többször fejbevágta. Az erősen vérző tanárt a járdáról az üzletbe rohanó diákok mentették meg a további bántalmazástól. A kórházban nyolc öltéssel varrták be fejsebeit. Warnert a rendőrség letartóztatta és másodfokú támadás vádja alá helyezték. Adócsalással vádolják az adófőnököt New York állam adóhivatalának rangban harmadik legmagasabb állású tisztviselőjét, egy privát kliens adócsalásának az elősegítésével kapcsolatban, vád alá helyezték. A vezető állású hivatalnok, Sámuel Emmett több mint 20 éve volt az adóhivatal szolgálatában és hatáskörébe tartozott a hátralékos adók bekollektálása. Kliensét, Murray M. Rothenberget adócsalás elmén helyezték vád alá. A szövetségi esküdtbiró- ság azon az alapon hozta a vádat, hogy Rothenberg több mint 60 ezer dollár .jövedelmet jelentett be és 1960-ig anyjának eltartását jelölte meg adólevonási alapul, holott az már 1946-ban elhalálozott. Ezen évek alatt Emmett készítette el számára az adókimutatást. KE» KELL CSOMAGOLNI! ’ ’ ■ ’ ” NEM KELL VÁMOT FIZETNI! A legrövidebb időn belül segítheti rokonait IKKA-csomagokkal! í PelVtrMflnk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra” megbízottja. — Magyar könyvek. — Saját Vön®- veit Magytrcrö^^öől kihozhatja álta’rmk KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET JOSEPH BROWNFIELD 15 Park Row New York 38, N.Y. ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek Teutíon: BA 7-11M-7 ». — 4ÁAÁ A A A A_ A A ___L
