Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-16 / 16. szám

Thursday, April 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 19 AZ EGYLETEK A Munkás Betegsegélyző és Önképző Szervezet (Folytatás) Az Egyesítési mozgalom A M.B.Ö.Sz. és minden egyéb amerikai magyar vagy másnyelvü betegsegélyző szervezet, vagy klub megérezte a bevándorlás lecsökkenését, ami a megszigorító törvények folytán beállott. Uj tagokat nehéz volt beszervezni, a meglevő tagság fokozatosan öregedett s ez a helyzet sok szervezetet válságba hozott. A helyzet rosszabbo­dásához hozzájárult a világkrizis, a munkanélküli­ség, aminek következtében éppen a fiatalabb ta­gokat vesztették el a szervezetek, mert az időseb­bek minden áldozat árán meg akarták, tartani tag­ságukat, ami némi védelmet nyújtott. Ez a helyzet kényszeritette a szervezeteket, hogy egyesülési akciókat kezdjenek. Az M.B.Ö.Sz. több magyar egylettel tárgyalt és mindent elkövetett, hogy a magyar szervezetekkel való egyesülési mozgalom sikeres legyen. De az egyesülésnek sok akadálya volt. Minden egyletnek volt elnöke, titkára, stb., aki­ket az egyesülés megfosztott volna hivataluktól, mert hiszen a több egyletből egyesült uj szerve­zetnek csak egy elnöke és egy titkára lehetett. Egy másik akadály volt továbbá, hogy minden egylet tagsága politizált, az egyletek különböző újságokat támogattak. A depresszió tovább mélyült és megtizedelte minden egylet tagságát. A LEHIGH-VÖLGYI Bethlehemből írják: “az 1928— 31. években a nagy munkanélküliség ide­jén létszámunk leapadt, mert tagjaink széjjelszé- ledtek.” Egy trentoni (N. J.) tudósitó írja: “az 1930-as években beállt munkanélküliség a trentoni osz­tályt nagyon megviselte, a tagság nagyrésze szét­szóródott.” És igy ment végig az egész országban. Az egyleti tagság nagy százalékának elvesztése nemcsak az M.B.ö.Sz.-t sújtotta, hanem minden magyar és más nemzetiségi egyletet is. A többi magygr egyletben is megindult az egye­sítési mozgalom, ahol a tagság egyrésze felismerte a helyzetet. De az igazgatóságok és elnökségek ellenezték az egyesítést, különösen pedig az M.B.Ö.Sz.-el és min­dent elkövettek, hogy az létre ne jöhessen. S hogy milyen eszközökkel dolgoztak az egyesí­tés ellen, hadd álljon itt egy detroiti (Mich.) mun­kástárs pár sora: . .1910-ben jöttem az Egyesült Államokba és Cincinnatiban telepedtem le. 1915-ben a Machin­ist Union sztrájkba vitte az ottani gépgyárat, a sztrájk elbukott és igy kerültem Detroitba. Tagja lettem a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek, részt vettem két szövetségi konvención, mivel azonban az egyesülés érdekében az ellenzéket ve­zettem a vezetőség ellen, több tagtársammal együtt 1929- ben kizártak...” Hasonló esetek történtek az ország minden ré­szében. Az M.B.Ö.Sz. egyesítési mozgalma nem vitt eredményre. International Workers Order Az 1930-as évek elején indult egy mozgalom, amely a különféle nemzetiségű szervezetek egye­sülését tűzte ki céljául. Az M.B.Ö.Sz. tárgyalásokat folytatott az Interna­tional Workers Order vezetőségével és az egyesí­tési kérdést a tagság elé terjesztette. Minden osztály tárgyalta a kérdést. Az M.B.Ö.Sz. Intéző Bizottsága mérlegelte a többi hasonló ala­pon álló más nemzetiségű szervezetekkel való egyesülést, két éven keresztül tárgyalásokat foly­tatott és ezek eredményeként 1932 április 11-én az M.B.Ö.Sz. része lett az International Workex-s Order-nek. Spitzer Adolf volt az M.B.Ö.Sz. elnöke az egye­sülés napjaiban. Három év múlva, 1935-ben a kö­vetkezőképpen írja le élményeit: , “A döntő nap 1932 április 11-én érkezett el. Ekkor kellett aláírni hivatalosan az IWO-val az egyesítést. Amikor megjelentünk az aláírásra, szin­te magam is zavarba jöttem egy pillanatra, mert alá kellett írnom egy szervezetnek a megszűnését, hogy azután átadjuk magunkat a további gyors fejlődésnek s részeseivé váljunk a további mun­kásosztály nagy betegsegélyzőjének építésében. Azután alá kellett Írni az egyesülési dokumentu­mot, ellátni a két szervezet pecsétjével és kész volt az egyesítés első és nagy, döntő lépése. Az egyesítésben nem csalatkoztunk, mert ma már mindenki előtt világos, hogy mi történt rö­vid pár esztendő alatt. A szekciónk megduplázta taglétszámát és az egyetemes IWO megnégysze­rezte. Ugyanakkor határtalan fejlődési lehetőség áll előttünk minden téren. Attól függ, miképpen dolgozunk a jövőben.” Az egyesülés után, mint része az IWO-nak, a magyar TESTVÉRISÉG nagy fellendülést mutat. 1935-ben már 8,500 tagja van. akik 170 osztály­ban működnek; az egyesült IWO-nak 83,000 tag­ja, 1,200 osztállyal. A társadalmi munka Amerika 1,200 kisebb-nagyobb városában in­dult meg a társadalmi munka egy jobb és szebb Amerikáért. Az első fontos szerepe a szervezetnek az volt, hogy a LUNDEEN BILL-t, a H.R. 2827 sz. törvény- javaslatot, amely “Social Security” néven ismere­tes, segítse törvényerőre emelni. Úgyszintén, hogy a MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁST is országosan rendezzék. Továbbá, hogy a Social Security-n levő egyének orvosi és kórházi ellátását ingyenesen biztosítsák. Ezt napjainkban “Medicare” néven is­merik. de még ma sincsen törvényerőre emelve. A Testvériség 170 osztálya teljes odaadással dolgozott a szociáüs törvények létrehozásán. New Yorkban megalakult az Egyletközi Nagybi­zottság, amelyben a Testvériség brooklyni, green- pointi, down-towni, yorkvillei, bronxi és long- islandi osztályai mellett a Verhovay, Rákóczi és mintegy 16 más szervezet volt képviselve néhai Völgyi Gyula elnöklete alatt. E. S. (Folytatjuk) A szellemi sötétség amerikai ösvadonjában Az Egyesült Államokban a vallás félrevezetett- jei között még ma is vannak, akik gyermekeiktől — Istenbe vetett bizalmukban — megtagadják az orvosi segítséget és a közoktatást. Arkansasban a múlt héten a hatóságok erélye­sen felléptek Archie Cude farmerrel szemben, hogy három gyermekét iskolába küldje. A gyer­mekek közül a 12 éves Wayne két osztályt vég­zett, a 11 éves Delia és a 8 éves Linda még egyál­talán nem járt iskolába. A család öt másik gyer­meke közül egyesek már túlhaladták az iskolakö­telezettség korát, a többiek még túl fiatalok. Scoggins sheriff az állami főbiróság döntésével kereste fel a családot és kötelezte a farmert, hogy az állami törvény értelmében gyermekeit iskolá­ba küldje. Cude azzal adta át a gyerekeket a she- riffnek, hogyha a himlő elleni kötelező oltásban részesíti őket, akkor ő többet nem akar róluk tud­ni. Vallása ugyanis tiltja az orvosi beavatkozást és eszerint az oltás következtében a gyerekek tisztá­talanokká válnak. A bíróság úgy határozott, hogy a gyerekeket a Welfare Department gondozásába helyezik, ha az ügyet nem képesek másképpen megoldani. Ipari érdekeltségek aláaknázzák a közbiztonságot A newyorki állami törvépvhozásban elbukott egy törvényjavaslat, amely kötelezővé tette volna az autók kumikerekei épségének ellenőrzését. Ed­ward J. Speno szenátor, a javaslat benyújtója, az autóipar és a vele kapcsolatos iparok vezetőit okol­ja ennek a fontos javaslatnak az elgáncsolásáért. A közbiztonsági intézmények már ezelőtt is meg­vádolták az autókészitőket, hogy szervezetten gán­csolnak el minden igyekezetét az autóközlekedés biztonságosabbá tételére és csak akkor csatlakoz­nak az ilyen kampányokhoz, amikor a közvélemény támogatásával a célkitűzés eredményesnek mutat­kozik. Akkor is csupán udvarias helyeslést nyilvá- nitanak, de nem tesznek semmit a kivitelezés ér­dekében. Még ebben az esetben is, amikor a kere­kek szigorú ellenőrzése az uj kerék bevásárlását emelné, aktiv ellenállást fejtenek ki a hatóságok intézkedései ellen. így önérdeküket fölébe helyezik a közérdekek­nek. Nem akarják a köztudattal elhitetni, hogy gyártmányuk a valóságban roppant veszélyes szer­szám. Nem akarják, hogy a biztonság kidombori- tásával félelmet keltsenek a vásárlóközönségben, inkább kihasználják a hiszékenységét arra, hogy elfogadtassák a kocsik túlzottan magas lóerejének, a felesleges cifraságoknak és díszítéseknek fontos­ságát a kocsik egyszerűbb és biztonságosabb meg­építése helyett. Az iparok vezetői az országutakon történő nagy­számú balesetet, amelyek az elmúlt évben 43,400 ember halálát okozták, (a legmagasabb az ország történetében), az országutak helytelen építésének és a kocsivezetők hanyagságának és gondatlansá­gának tulajdonítják. Olyan beállításban bírálják az autóközlekedés kérdését, hogy ők a legjobb szakértői annak, hogy milyen műszerek nyújtanak legmegfelelőbb biztonságot az utazóközönségnek. Még ha igy tekintjük is a kérdést, az autóipar­nak kell viselnie a felelősség nagyobbik részét a sok halálos balesetért. A közérdek megkívánja, hogy a hatóságok erélyesebb intézkedésekkel el­lensúlyozzák az iparbárók lobby-jainak káros ak­namunkáját. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! : APRÓSÁGOK ► i ! k Kovács Erzsi rovata * ■ ^ ^ -*• Üdvözlet Gyetvai Jánosnak Kedves Jánosunk! Most, hogy igy világgá kürtölték, hogy 75 éves vagy, mi is az üdvözlők sorába akarunk lépni és őszinte szivvel kivánunk még sok-sok hasznos mun kában eltöltött esztendőt. Száz és száz kedves kis dolog jut eszembe azok­ból a “régi jó időkből”, amit körünkben töltöttél. Emlékszel még, amikor “birtokot” vettünk, Car- melban, ami összesen 60 láb széles és 100 láb hosszú volt és a “fiuk” építették a házat? A fiuk a férjem, a sógorom és a fivérem voltak. Most ezek a fiuk már őszülő és kopaszodó nagypapák. Te meg anyám — akit te is, mint mindenki más anyukának hívtál — mindig tüzeltetek. Égettétek a bokrokat, apró fákat. Szép nyári esték voltak azok. A tűz körül ültünk foghagymás piritóst et­tünk és szavaltunk, énekeltünk. Anyuka diósgyőri nótákat énekelt, te pedig kedves kis lőrinckátai da­lokat. Az egyik nótára még most is emlékszem: Jegenye fa tetejébe-tejébe. Ül egy holló feketébe-ketébe Gyászruhája engem illet, Mer a babám nem szeret. Az én édes kisangyalom, Ga-ga-ga-ga Galambom. Hát a görényre emlékszel? A Carmel-i még csalt nagy hodály volt, krétával rajzoltuk ki mindenki­nek a szobáját és aki a krétavonalat átlépte, annak köszönni kellett, mert a másik lakásába került. Csak neked kerítettünk el egy kis parkot függöny­nyel. Azt mondtad úgy érzed magad, mint az őr­mester a kaszárnyában. Persze nem volt türelmed a szép holdvilágos éjszakákon bent maradni és kisurrantál sétálni. Aztán — ahogy te elmesélted — egy szép macská­val találkoztál és megdobtad egy kis kővel, hogy menjen el a ház mellől, és a macska — (ami nem volt egyéb, mint egy görény, vagyis skunk) — megfordult, felemelte a szép, nagy bozontos far­kát és végiglocsolt — nem kölni-vizzel! Beszaladtál a házba és egyszerre ugrott fel az egész család mély álmából. Torkunkat, szemünket csípte a rettentő erős bűz. Kikergettünk a házból és le kellett venned a pizsamádat, megmosakodni, tiszta pizsamát felvenni. Ez se sokat használt, nem sokat tudtunk aludni azon éjszakán. A pizsamát a szomszéd asszony tanácsára három napra mélyen a földbe ástuk és minden héten kimostuk s igy karácsonyra kiment a szaga. Valaki tanácsolta, hogy veled is ezt a processzust kellett volna csi­nálni. Nehéz idők voltak azok, súlyos harcok évei, de igy, az idő távlatából, csak a kedves epizódok ma­radnak meg. Sokat gondolunk rád, nagyon sokat beszélgetünk rólad. Még mai napig is nagyon hiányzol nekünk. Vigyázz magadra, hogy még sokáig írhass, tanit- hass. Forró szeretettel küldi ülvözletét az egész család V A ZÁRSZÁMADÁSI VÁSÁROKON 36 millió forint értékű tartós fogyasztási cikk — motorke­rékpár, televízió, rádió — kelt el a Szabolcs-Szat- már megyei földmüvesszövetkezetekben. MAGYAROK AMERIKÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents