Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-16 / 16. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, April 16, 1964 viéág fn. TOVÁBBI HOZZÁSZÓLÁS AZ UKRAJNAI ANTISZEMITA KÖNYVHÖZ Irta: PAUL NOVICK a Morning Freiheit szerkesztője Mult lapszámunkban irtunk az Ukrajnai Tudo­mányos Akadémia kiadásában megjelent könyvről, amely a vallásellenes propaganda nevében tény­legesen antiszemita propagandának felel meg, úgy szövegében, mint Ízléstelen karikatúráiban. Az ilyen megbocsáthatatlan hiba elkerülhetetlen kö­vetkezménye, hogy azoknak a szovjetgyülölőknek a malmára hajtja a vizet, akik eddig is megragad­tak mindenféle alkalmat a Szovjetunió befeke- titésére. Ezek az elemek egy percre sem állnak meg azt kérdezni: Hogyan lehetséges ilyen könyv­nek a megjelenése a Szovjetunióban? örülnek az ilyesminek, mert hazug propagandáikat most “kéz­zelfogható példá”-val vélik alátámasztani. Azok azonban, akik a haladás és a szocializmus ügyét szivükön viselik — és mi is ezek közé so­rozzuk magunkat — joggal megállapíthatják: A Szovjetunió, amely annyi véráldozattal és hősies­séggel küzdött Hitler ellen és megmentette sok­millió lengyel zsidó s mindazon zsidók életét, akik most Ukrajnában, a Balti államokban és a Szovjet­unió többi részein laknak, mindig következetesen megvédte a kisebbségek jogait. Megkülönböztetés nélkül jutottak előtérbe, a többi kisebbségekkel együtt a zsidók is, a tudományokban, a művésze­tekben, az iparban és a politikai életben. A náci háborús bűnösök kikutatásában és meg­büntetésében a Szovjetunió elől járt már akkor, amikor még Nyugat-Németországban nem erőltet­ték meg magukat ezen a téren. A Sztalin-időszak alatt, a tagadhatatlan nagy, történelmi eredmények mellett, égbekiáltó bünö- ket'is elkövettek a Szovjetunióban, amelyeket ké­sőbb, a 20. pártkongresszus napvilágra hozott. A személyi kultuszból eredő politikai elfajulások tra­gikus áldozatai azonban nemcsak zsidók voltak, hanem a párt és az állam fontos állást betöltő vezető személyiségei, a művészi és irodalmi világ kiválóságai. 1956-ban, a Sztalin-korszak elkövetett bűneinek felderítése nyomán, uj szellem alakult ki. A haladó szellemű emberek között sokan megállapították, hogy a Szovjetunióval való barátság nem kell és nem szabad, hogy megakadályozza az objektiv, de jóindulatú kritikát és hogy nagyobb szolgálatot tesznek a Szovjetunió és a szocializmus előrehala­dásának, ha rámutatnak a hibákra. Sokan azonban később meghátráltak ettől az állásponttól. Hogy mennyire helytelen volt ezen lépésük, arra legjobb például szolgál a most Kievben megjelent, emlí­tett könyv. A Moszkvában megjelenő Komsomolskaya Prav­da kifejtette, hogy a vallásellenes propagandát olyan módon kell alkalmazni, hogy az ne sértse meg a vallásos emberek érzelmeit és csak tudomá­nyos alapon kell foglalkozni a kérdéssel. Ugylát- szik, hogy vannak, akik nem képesek megfelelően alkalmazni ezeket az utasításokat és az is lehet, hogy még mindig vannak meghúzódó antiszemiták, akik felhasználva a vallásellenes propagandával nyújtott lehetőségeket, ilyen módon hozták nyil­vánosságra rejtett érzelmeiket. A vallásellenes propaganda kifejtésénél nem szabad, hogy az illetékesek megfeledkezzenek ar­ról, hogy volt egy Hitler és egy Streicher, akiknek véruralma 6 millió zsidó áldozatot követelt. Igaz, a szovjet lakosság ennél sokkal több emberáldozat­tal adózott a háborúban, de mi csak azt emeljük ki, hogy a világ zsidó lakosságának egyharmada csupán azért pusztult el, mert zsidó volt. Ennek kitörölhetetlen nyoma maradt a zsidók lelkületé- ben. Evvel az üggyel kapcsolatban egyéb kérdések is felmerülnek. Nemrégen a lengyel Novosty hír- szolgálat arról számolt be, hogy egy lembergi zsidó templomot becsuktak, mert az egyházi veze­tők között üzérkedőket fedeztek fel. Ha szükség van a templomra, mert vannak, akik odajárnak, akkor miért zárják azt be? Vegyünk például egy szállodát. Ha az igazgatóját üzérkedésen érik, be kell ezért csukni a szállodát? Természetes, hogy a bűnösök ellen eljárást kell indítani, de az egész intézményt mégsem lehet érte kárhoztatni. Miért kell imakönyveket és egyéb vallási szere­ket külföldről beszerezni, miért nem lehet azokat ott előállítani, ha szükség van rájuk? Ugyanez áll a maceszra és a zsidó naptárra is. A Trud hírlap panaszképpen jelentette, hogy az Izraeli Misszió egyik alkalmazottja szovjetellenes propagandával teli zsidó naptárt osztott szét (amelyben meg sem említették május elsejét). Az efajta naptár terjesz­tése természetesen megengedhetetlen a Szovjet­unióban. Miért nem tudnak a templomok maguk zsidó naptár előállítani és híveiknek kiosztani? Ha mindezeknek előállítására kellő módot adnának a Szovjetunióban, avval kihúzzák a talajt a szovjet­falók antiszemitizmust kiáltó vádaskodásai alól. A kievi könyv megjelenésének mozgásba kellene hozni ezeknek a kérdéseknek az alapos átértéke­lését a Szovjetunió részéről. A legfontosabb meg­oldásra váró kérdés, a lappangó antiszemitizmus könyörtelen kiirtása és azoknak a megbüntetése, akiket ebben bűnösnek találnak. Ezek az elemek ugyanakkor szovjetellenesek is, mert mérgező te­vékenységükkel aláássák és megfertőzik a szocia­lista társadalom építő munkáját. A nap erejét nem lehet letagadni azért, mert napfoltok is vannak. A szocializmus és a haladás erői az egész világon mindenütt megőrzik a Szov­jetunióhoz való ragaszkodásukat. Ez az érzésük nem fog kárt szenvedni azáltal, ha észreveszik a hibákat és felhívják rájuk a figyelmet. Az őszinte és jóindulatú kritika csak megerősíti azokat a kötelékeket, amelyek a szocializmusért küzdő em­bereket a Szovjetunióhoz fűzik. Az osztrák kancellár nyilatkozata Klaus kancellár és a két héttel ezelőtt hivatal­ba lépett uj osztrák kormány többi néppárti tagja április 6-án mutatkozott be a külföldi és az oszt­rák sajtónak. A káncellár igyekezett jelentékte­lennek feltüntetni a Habsburg-kérdést, majd han­Már hetekkel ezelőtt Írtak egyes nyugat-kanadai lapok arról, hogy az itteni szélső jobboldali moz­galom jól olajozott torkú szónokai mind nyíltab­ban gyüléseznek és vad, anti-kommunista agitációt fejtenek ki. Ezek az első hírlapi jelentések is nyug­talanították a közhangulatot, de most már olyan méreteket ölt a zabolátlan, gyűlöletet szító propa­ganda városunkban, hogy nem hallgathatok tovább felőle. Calgary, Albertéban a “The Albertan” nevű li­berális napilap riportere, Bili Almolky ad részle­tes tájékoztatást a Christian Action Movement ne­vű szervezet keretein belül teljesen náci mintára rendezett felolvasásokról és előadásokról. Almolky aki márc. 2-án megjelent első cikkét már élesen figyelmet keltő — Peddles Hate in Calgary — cí­men hozta nyilvánosságra, azóta is állandóan tájé­koztatja olvasóit a fajgyűlöletet szitok lélekrom­boló tevékenységéről. Öt dollárért vásárolt jogosítvánnyal tudott be­jutni a gyűlésre, amelyen a legnagyobb meglepe­tésére, többnyire közép- és főiskolai hallgatók vet­tek részt. A felolvasó és előadó urakat már cikke bevezetésében gyülöletszitóknak és boszorkányva­dászoknak nevezi. Majd igy mutatja be őket: Eric Butler melbourne-i (ausztráliai) illetőségű dzsun­gel harcászati kiképző tiszt volt, mig Pat Walsh, francia-kanadai, előző foglalkozása “self-styled RCMP undercover agent”, aki elkeseredetten küzd a kommunizmus ellen. Ezen urak az egész orszá­got végigturázzák és előadásaikon a University of North Carolina professzorának, dr. W. C. George- nak egy nyomtatványára hivatkozva igyekeznek hallgatóik előtt a négereket a fehér faj alárendelt­jeiként bemutatni. “A professzor ur tudományos megállapitása az, hogy a négerek már 300 éve itt élnek Amerikában, a civilizált fehér nép között, de egy néger tudóst sem találunk. Legfeljebb egy- egy énekes, ha kikerül közülük. De zeneeszközt már fehér ember készít számukra!” Tehát—mond­ják a náci szónokok — a professzor ur bebizonyí­totta, hogy a néger faj biológiailag alárendeltje a fehér fajnak és ezt olyan módon igyekeznek hall­gatóiknak beadni, mintha erről másként gondol­kodni, teljesen keresztényellenes dolog lenne. Persze a tudós professzornak, mielőtt ezt a tu­dományos megállapítást tette, illett volna betérni valamelyik könyvtárba és fellapozni a “March of the Cross” c. könyvet, amely eléje tárta volna a kereszténység történelmét; hogy miként indult el goztatta: az Osztrák Néppárt nem enged abból az álláspontból, hogy “a Habsburg-kérdés jogi jelle­gű ,amit idővel csakis a jogállam alapján lehet megoldani.” (Bár Klaus cáfolta, hogy tárgyalások folytak a Habsburg-vagyon visszaszolgáltatásáról, a nagypolgári Presse éppen most hozta nyilvá­nosságra: Alsó-Ausztriában több mint 1,200 hek­tár kiterjedésű Habsburg-birtokok felparcellázá­sát tervezik. A befolyó összegeket a néppárti ve­zetés alatt álló földművelésügyi minisztérium kapná meg, hogy azokat Habsburg Ottó anyagi kártalanítására használják majd fel.) Klaus kancellár azt is kijelentette, hogy kívánat tosnak tartja a kulturális kapcsolatok elmélyíté­sét a szomszédos kelet-európai államokkal. Szovjet tiltakozás a szardíniái i nyugatnémet rakétakisérletek ellen A római szovjet nagykövet felkereste az olasz külügyminisztériumot, s ott kijelentette: az olasz: külügyminisztériumnak az ez év január 20-án kelt szovjet kérdésre adott válasza lényegében mege­rősíti, hogy a nyugatnémet fegyveres erők enge­délyt kaptak az olasz hatóságoktól, hogy rakéta­fegyverrel kísérleteket végezzenek Szardínia szi­getén. ^ A nyilatkozat rámutat az olasz külügyminisz­térium próbálkozásainak törvénytelen voltára, amelyekkel meg akarja indokolni a békeszerződés 68. cikkelyének olasz részről történt megsértését. Ez a cikkely kötelezi Olaszországot arra, hogy' nem segíti elő a német fegyverkezést. Az olasz külügyminisztériumnak azon állí­tásait, amelyek szerint a kísérleteket magáncégek végzik rakétahajtómüvekkel kapcsolatos tudomá­nyos kutatások céljából, nem lehet elfogadni, mi­vel ismeretes, hogy a szardíniái Salto di Cuirrá- ban katonai rendeltetésű kísérleteket végeznek a nyugatnémet fegyveres erők képviselői is. Olasz­ország tehát akkor, amikor rakétafegyverek ki­próbálására olasz löteret bocsát a Bundeswehr rendelkezésére, közreműködik a nyugatnémet re- vansisták rakétafegyverkezésében. ezelőtt 2000 évvel Jeruzsálemből és milyen utat tett meg azóta. Ebben a könyvben sok minden más között annak a bizonyos 300 évnek a történel­mét is megtalálta volna, amit a professzor ur nem a hiteles adatokon alapuló történelemből idéz, ha­nem amiket fajgyűlölő érzései diktáltak. A fentnevezett vallástörténelmi könyv 180. ol­dalán, amely pontosan az amerikai történelmet tárgyalja, az alábbi újsághirdetés látható: Slave’s Auction. May 18, 1829. Slaves for sale. S ezután az eladásra szánt rabszolgák hosszú név­sora következik. S ez mindössze 135 évvel, s nem 300 évvel ezelőtt történt. De Lincoln Ábrahám is, még 1851-ben egyik philadelphiai beszédében arra helyezte a hansgulyt, hogy ő nem hisz abban, hogy egyik ember előjogokkal, mások alárendelten szü­letnek. Ezekután kérdezhetjük George professzor urat, mennyit változott a négerek alsó és felsőfokú ok­tatása 1829, illetve 1851 óta? S milyen lehetősé­gük volt főiskolai és tudományos téren szellemi versenyre kelni fehérbőrű embertársaikkal? Talán ezt kellene elsősorban mérlegelni, mielőtt az ame­rikai néger népet tunyasággal és alacsony erkölcs­csel vádolnánk! Mr. Butler azután egy rikító svasztikával díszí­tett nyomtatványra hivatkozva szidta a zsidókat, hogy azok, mint nemzeti kisebbség, csak aláren­delt jogokkal élhetnének közöttünk, már csak az­ért is, mert aki zsidó, az komunista is és aki kom­munista, az egyben zsidó is. S mindezek után a szó­nok urak igyekeztek hallgatóikat arról biztosítani, hogy ők — mármint Butler és Walsh — Isten szent népei közül jönnek, akiknek az a küldetése, hogy megmentsék a keresztény fajt a sátán meg­szállottjaitól, a kommunista zsidók és négerek ve­szedelmes hatalmi törekvéseitől. Befejezésül egy listát vettek elő és felső iskolai tanárokat, rádió- és televízió-kommentátorokat, sőt a Calgary Central Library egy értékes női al­kalmazottját is kommunistasággal vádolták, kije­lentve, hogy ezeket, mint nem-kivánatos elemeket Moszkvába kellene küldeni. Ezen események hatása alatt nem kis aggoda­lommal kérdezik a békés, nyugodt életre vágyó emberek egymástól, hogy nem fenyegeti-e ször­nyű veszély ezt a kis meglévő demokráciánkat az, ami napjainkban történik? A. V. tfWVWWVVWWtAWVWUWVWWWVWUWMUVWVUWWWMMUWVui «/WWWWM/UVVWIWWWWVV»WVVWMM/WWWVV«A< A FAJGYŰLÖLŐK ELŐRETÖRÉSE KANADÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents