Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-16 / 16. szám

Thursday, April 16, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 1 MORSE SZENÁTOR ELLERZIA DÉL-VIETNAMI HÁBORÚT Figyelmeztet a háború folytatásának Wayne Morse demokrata szenátor Oregon állam bői, egyik hangadója lett az amerikai nép milliói­nak, akik ellenzik az Egyesült Államok szerepét a dél-vietnami háborúban. Felszólalt a szenátusban és élesen kikelt az adminisztráció vietnami politi­kája ellen, McNamara védelmi miniszter és a Pen­tagon további tervei ellen. “A történelmi vita a vietnami háború kérdésé­ben növekvő ütemben fog folyni az előttünk levő hetekben és hónapokban, mert nem hagyjuk ma­gunkat elhallgattatni”, mondotta Morse szenátor. “A Johnson-adminisztráció álláspontját ebben az egyoldalú háborúban, amit az Egyesült Államok folytat Dél-Vietnamban, vissza kell utasitani és az egyetlen erő, amely ezt megteheti, az az amerikai közvélemény.” A szenátor kidomborította a nagy veszélyt, amit az amerikaiak vietnami eljárásában lát, mert “olyan fellángoláshoz vezethet, amely az egész világot beborítja.” Morse szóvátette azt a figyelmeztetést “egy veze­tő ujságriporter részéről”, hogy “jó lesz szemmel tartani a Pentagon ravasz igyekezetét a vietnami helyzetbe való befurakodásra valamilyen kifogás­sal, valószínűleg amerikai gerillák bevetésével... Figyelmeztetem a Pentagont, nem ajánlom, hogy titkos manőverezésekbe bocsátkozzon, amelyek amerikai gerilláknak Dél-Vietnamba való juttatá­sát eredményeznék.” A szenátor megtámadta Robert McNamara vé­delmi miniszternek a TV interjún tett ajánlatát “egy Koreához hasonló háborús kísérletre ... azzal a lehetőséggel, hogy a harcot kiterjesszék Észak- Vietnamra és esetleg Kínára is.” “Most van az ideje felszólalni és tisztázni a John- son-adminisztrációval, hogy ha támogatást nyújt egy McNamara-nak ebben a kérdésben, ha a viet­nami háborút amerikai háborúvá alakítja át és ha ezzel megkockáztatja azt, hogy emiatt az Egyesült Államokat agressziós országnak bélyegezzék meg, akkor a Johnson-adminisztrációt meg kell tagad­ni; mint demokrata beszélek, de elsősorban mint hazafias amerikai. Megfontoltan beszélek, felis­merve szavaimnak komoly jelentőségét.” “Semmilyen adminisztráció, legyen az demokra­Az egész országot meglepetésszerűen érte az, ami Wisconsin állam múlt héten lefolyt előválasz­tásán történt. Több mint 250,000 szavazó polgár, a leadott szavazatok kb. egyötöde, olyan embert támogatott, aki megtestesitője mindennek, ami gonosz és elitélendő a társadalmunkban. George C. Wallace, Alabama közismerten fa­siszta érzelmű kormányzója, benevezett Wiscon­sin elnök jelölő előválasztásába, demokrata párt­vonalon. Nem csinált titkot abból, hogy semmi szándéka elnökjelöltként résztvenni az országos választásban, s hogy az előválasztásban való sze­replése csupán próbatétel, hogy a polgárjogi ja­vaslat ellenzőinek alkalmat adjon ezen érzelmük megnyilvánitására. Úgy Wallace, mint a demok­ratikus egyenjogúság többi ellensége, győzelem­ként könyvelte el a próbaszavazás eredményét, s azt hangoztatja, hogy a Johnson adminisztráció programját a demokrata párttagság jó része nem támogatja. Megállapítást nyert azonban, hogy a Wallace- szavazatok nagy részét republikánuspárti szava­zók adták, amit Wisconsin állami törvényei meg­engednek. Az ultrajobb politikai reakció örömrivalgásai- nak remélhetőleg nagyon kijózanító eredményei lesznek. Már az eddig megnyilvánult jelek sze­rint is, sokan rádöbbentek arra a veszélyre, amit a polgárjogokkal való visszaélés, a fajüldözés gyakorlása, az ultrajobb politikai irányzat propa­ganda szeveinek tevékenysége jelent a demokrá­cia megerősítésére. Figyelmeztetések hangzottak el több oldalról, hogy ezt nem szabad tétlenül nézni. A N.Y. Times komoly vezércikkben foglalkozik azzal, ami W'isconsinban, a fasiszta McCarthy vá- lasztóteriilétén történt, ahol négy millió lakó kö­zött csupán 100,000 néger van és majdnem mind egy helyen, Milwaukeeban tömörülnek. Levonta azt a következtetést, hogy az évszázadok óta gya­korolt faj elmélet nemcsak a déli államok különle­gessége, hanem elterjedt az ország más vidékein is és a létért, a munkáért és megélhetésért való küzdelem még jobban kiélesitette. és továbbterjesztésének veszélyeire ta vagy republikánus, nem nyújthat elfogadható magyarázatot amerikai ifjaknak Dél-Vietnamban való oktalan öldöklésére.” A dél-vietnami háború ellenzésében Morse sze­nátor kijelentette, hogy “sok millió amerikai kö­veti a mi álláspontunkat, hogy a U.S. ezen egyol­dalú eljárását nem lehet szentesíteni csak azért, mert ezt a U.S. követi el.” Morse szenátor elitélte az amerikai katonai erők részvételét a nemrégiben egy kambodzsai határ­falu elleni napalm tüzbombával végzett brutális véres támadásban. “Hogy egyeztethető ez össze az­zal az amerikai hangoztatással, hogy a mi orszá­gunk humánus?”, kérdezte. “Azt sem állíthatjuk, hogy Dél-Vietnamban más idegen katonai erők vannak; kinaiak vagy oroszok, vagy észak-vietnamiak. Ott csak egyetlen külföldi katonai haderő van: az amerikai csapatok.” A dél­vietnami kormányt “katonai totalitáris kormány”- nak nevezte Morse, “amelynek katonai vezető a feje, Nguyen Khanh generális.” Nem tartja elfogadhatónak McNamara azon ér­velését sem, hogy a dél-vietnami háború elvesztése veszélyeztetné a többi délkelet-ázsiai országokat, főképp az ottani katonai szövetség tagjait. “Nem tudom felfogni a veszélyt, ami ezeket az országokat fenyegetné és hogy egyik sem mutat semmi nyugtalanságot emiatt. A SEATO egyez­mény egyetlen aláírója sincsen Dél-Vietnamban, csupán az Egyesült Államok. A mi kormányunk egyszer sem hivta össze a SEATO-országok külügy­minisztereinek rendkívüli gyűlését. Vajon miért?” Morse a vietnami helyzet helyes megoldását ab­ban látja, hogy az egész ügyet az Egyesült Nemze­tekhez kell áttenni nemzetközi elintézésre, esetleg Dél-Vietnamnak az ENSZ védnöksége alá helyezé­sére. A szenátornak a CIA (Central Intelligence Agency) gyanús szerepéhez is volt hozzászólása, mint ahogy már előző felszólalásaiban is megmond ta a véleményét róla. “Amikor nyilvánosságra jönnek a CIA tényke­dései, meg vagyok győződve, hogy az szégyentel­jes lapja lesz az amerikai történelemnek”, mon­dotta. Mit ajánl a N. Y. Times? “A válasz erre az érzelemre nem az, hogy visz- szakozzunk a nemzetünkre háruló világos felelős­ségtől, hogy törvényhozás által biztosítsuk az egyenlő elbánást, amit olyan sokáig megtagad­tunk a négereknek. Ellenkezőleg a válasz az le­gyen, hogy keményebben dolgozzunk minden kö- zületben, északon és délen, mutassunk rá milyen fontos a faji korlátok megszüntetése az emberi méltóságról és szabadságról alkotott felfogásunk megvalósítása szempontjából. Ehhez az szüksé­ges, hogy minden amerikai vegyen részt a közös küzdelemben a tömeges munkanélküliség, a nyo­mortanyák, a szegénység és társadalmunk más hiányosságai ellen, amelyek a négereket és fehé­reket vetélkedőkké teszik inkább, mint bajtársak­ká ebben a gazdag országban, amely bőséget nyújthatna mindenkinek. Olyan országban senki sem hallgatna a Wallace-félékre.” Erre csak azt mondhatjuk, hogy ezt mi sem fejezhettük volna ki jobban. A fentieket kibővíthetjük még azzal, hogy Wal­lace nemcsak négerellenes, hanem munkásellenes is, antiszemita és ellene van mindennek, ami a nép jólétének előmenetelét szolgálja. Ezért ő mind­nyájunknak az ellensége. Alapos oktató és felvilá­gosító munkára van szükség az egész országban, hogy a Wallace-féléket leleplezzük, hogy népelle­nes elméleteiket az amerikai nép visszautasítsa. Wallace “győzelme” nem volt olyan fényes, mint azt az ultrajobb reakció feltünteti. A jelen­tések beszámolnak arról, hogy Kenosha ipari vá­rosban tüntettek ellene és meg is lökdösték egy kicsit. Az ifjúság, az egyetemi hallgatók “fajvédő menj haza” és hasonló feliratokkal léptek fel el­lene. Nagy feladat vár a szakszervezetekre és más társadalmi szervekre, vezetőikre és tagságára — és ebben már majdnem mindenki benne foglalta­tik, — hogy a felvilágosító munkát elvégezze, hogy a polgárjogi törvényjavaslat elfogadását a szenátusban elősegítse. A reakció öröme korai; az amerikai nép még csak ezután fogja álláspontját nyilvánítani. FELHÍVÁS az idős polgárok SZERVEZETEINEK EGYSÉGITÉSÉRE Az idős polgárok országszerte egyre inkább szer­vezetekbe tömörülve tevékenykednek, hogy öreg­kori közszükségleteik felismerésével társadalmi megsegítésben részesüljenek. E szervezetek közül a legelismertebb a Congress of Senior Citizens, amelynek országos tanácsa Washingtonban mű­ködik. New York számos kerületeiben működnek Senior Citizens csoportok, amelyek már eddig is szép tevékenységet fejtettek ki egységesen. Múlt év nyarán 1,000 tagjuk vett részt a Washingtonban országos arányban megrendezett felvonuláson, az adminisztráció Medicare törvényjavaslata támoga­tására. Azóta a City Hall előtt is tüntettek ennek érdekében, küldöttségük megjelent a House and Ways Committee és Celebrezze egészségügyi és jóléti államtitkár előtt. A Congress of Senior Citizens of Greater New York felhívást bocsátott ki közös konvenció meg­tartására, hogy erejüket egységesítsék további fel­adataik elvégzésére. Felkérnek minden létező cso­portot és más, társadalmi kérdésekben érdekelt szervezetet, küldjenek megbízottat erre a konven­cióra, amely csütörtökön, április 16-án lesz meg­tartva a 13 Astor Place épület Green Room-jában. Az összejövetel d. e. 9 órakor kezdődik és d.u. 4.30-ig tart. Részvételi dij 2 dollár személyenként. Az épületben kedvezményes áru étkezdében lehet ebédelni. A Senior Citizens szervezet a Medicare-en kívül olyan közérdekű szükségletekért is harcol, mint alacsonybérü lakásellátás, az orvosságok árának leszállítása, több szórakozási lehetőség, útiköltsé­gek leszállítása, a szegénység megszüntetése és az idős polgárokat érdeklő más közszolgálatok. Közös gyűlés a Bronxban A Bronxban 23 társadalmi szervezet — idősek klubjai, női szervezetek, Young Men and Young Women Hebrew Association fiókjai, a Local 65 nyugdíjasai, stb. — megbizottaiból álló gyűlés, ha­tározati javaslatot fogadott el a King-Anderson Medicare Bill támogatására. Felhívta a Kongresz- szust, hogy a társadalmi biztosítás alapján egész­ségügyi ellátást nyújtó törvény javaslatot fogadja el sürgősen és minden módosítás nélkül. RÖVIDEN STRATFORD, Conn.-ban az Avco Corp. ellen sztráj kóló United Auto Workers piketvonalán letartóz­tattak 24 munkást és egy irodai alkalmazottat. A szakszervezet az uj szerződésben követeli a 32 órás hét bevezetését, több munkásjóléti javadalmazást, és a tulórázási alapdijak felemelését. ★ BEN BELLA algériai elnök bejelentette, hogy májusban látogatást tesz a Szovjetunióban, Cseh­szlovákiában és Bulgáriában. ★ ÁPRILIS 4-én egy ismeretlen tettes egyetlen lövés-' sei megölte Zsigme Dorzsi bhutani miniszterelnö­köt. A belső önkormányzattal rendelkező, külügyei ben Indiától függő himalájai királyság miniszter- elnöke lakosztályában tartózkodott, amikor az ab­lakon keresztül behatoló golyó halálra sebezte. ★ II. HASSZÁN marokkói király válaszolt Kruscsev március 5-én kelt levelére, amelyben a szovjet kormányfő a marokkói—algériai határkonfliktus békés rendezéséről született megállapodást üdvö­zölte. A marokkói király kijelenti, hogy osztja a szovjet kormány álláspontját, amely szerint az ál­lamok között felmerülő összes nézeteltéréseket bé­kés tárgyalások utján kell rendezni. ★ POMPIDOU francia miniszterelnök és Couve de Murville külügyminiszter egyhetes látogatásra To­kióba érkezett. ★ A 83 ÉVES svéd Emil Blixtnek most született a tizenkettedik gyermeke. Hatvanéves volt, amikor 1941-ben házasságot kötött egy 17 éves nővel. Az­óta 12 gyermekük született, öt leány és hét fiú. ★ SEXUÁLIS felvilágosító és nevelő órákat vezettek be Dániában a tv-iskolaprogram keretében 14—16 éves lányok és fiuk számára. A leckéket előzőleg a késő esti órákban a szülők számára bemutatják. A vallásos egyesületek hevesen tiltakoznak az uj tantárgy ellen; a lapok nagy része viszont helyesli a kezdeményezést. Ml TÖRTÉNT WISCONSINBAN?

Next

/
Thumbnails
Contents