Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Hajók a tengeren Amióta emberek először hajóra ültek és nekimerészkedtek a tengerek bizonytalanságának, azóta mindig voltak süllyedések és az azokkal járó veszteségek emberéletben. Napjainkban már nem fából tákolják össze a hajókat, hanem mérnökök által tervezett acélhajók járják a többé-kevésbé ismert tengereket, de idöközönkint egy-egy még ezek közül is hullámsirban végzi pályafutását. Mint mindig, ezekkel a hajókkal is emberéletek pusztulnak el. Hajósüllyedések mindig eszembe juttatják utolsó tengeri utunkat, amikor Európából elindultunk amerikai kikötő felé. Az utat New Yorkból Southamptonig is hajóval, még pedig holland hajóval tettük meg. Visszafelé, amikor a két tagból álló család egy angol Ford autóval megszaporodva jött vissza, úgy határoztunk, hogy teherhajóval jövünk, mert ezzel né- hányszáz dollárt takarítottunk meg. A jegyeket “hármunk” számára levelezés utján holland utazási irodától vásároltuk. Csak, amikor hajónk már elindult a holland kikötőből, tudtuk meg, hogy nem holland, hanem német hajón ülünk, amelyet holland szén-társaság öt évre bérelt német tulajdonosoktól. Éveken át hallottuk, hogy a személyszállitó te- herhajók nagyon kényelmesek, az étkezés kitűnő és az utasok között családias érzés fejlődik ki, mert rendszerint 12—20 utasra rendezkednek be. Azt is hallottuk, hogy — ellentétben a skandináv, holland, amerikai, angol, francia és olasz hajókkal —, német hajókon csak németeknek Ízlik az ennivaló. A fejlemények többé-kevésbé igazolták, amit éveken át hallottunk. A kabinunk tágas, a fürdőszoba modern volt, az ágyakat kényelmeseknek találtuk. Az ennivaló sok kívánnivalót hagyott hátra. Voltak esték, amikor a “vacsoránk” egy-két szelet kenyérből állott, amit teával mostunk le, mert amit vacsora ürügye alatt elénk tettek, arra még nézni sem volt jó. A 12 utas közül nyolc német volt, akik — mint hü patrióták —, minden vackot nemcsak felfaltak, hanem még hozzá dicsérték is. A hajó kapitánya és személyzete is német volt. Egy-két nap alatt az utasok megismerkedtek és összemelekedtek a személyzettel. Illetőleg a személyzet egy részével, a tisztekkel és altisztekkel, akik az utasokkal egy étteremben fogyasztották el reggeli, ebéd és vacsorájukat. A rang nélküli matrózoknak külön éttermük volt. Őket csak a munkájuk végzése közben láttuk napközben. Utitársainktól hallottuk, hogy esténkint ivások- kal egybekapcsolt murikat rendez a tisztek és utasok társasága, de ezt nem volt alkalmunk személyesen kitapasztalni, mert vacsora után a fedélzeten sétáltunk és aránylag korán lefeküdtünk. Az ivással egybekapcsolt murik nem érdekeltek. Nem érdekeltek tiz napon át, amikor mégis elfogadtunk egy meghívást. Ennek a háttere ez volt: az altisztek egyike vacsora után udvariasan megrtMMVVVVMWWMMMMMVWMWHVVWWM««« logatásról pedig egy szó sem esett. Ez annyira ingerelt, hogy végül is, elvesztvén önuralmamat, magam dobtam az asztalra a hazacsalogatás témáját. Magamban már dörzsöltem is a kezemet, hogy na, most lesz itt mindjárt olyan parázs vita, hogy ... És vita helyett olyan meggyőző érveket hallottam, amelyekre csak bólogatni tudtam. Ezek után nem is nagyon törődtem az úgynevezett hazacsalogatás problémájával. Csak néztem az időközben átalakult, megnövekedett, megszépült szülővárosomat, és magamban kelletlenül mormogtam: a ménkű csapna az egész disszidenséletbe, ime itthon vagyok, és a kutya sem csalogat, hogy jöjjek vissza, pedig most már azt sem bánnám, ha valaki jól megrázna és a fülembe ordítaná: “Maradj itthon! Mit keresel te idegenben?” Végül eltelt, sajnos, nagyon gyorsan eltelt az a két hét és ismét a vonaton ültem, de az a vonat már nem hazafelé, hanem elfelé zakatolt velem. Látogatásom gazdag élménytárában kutatva már nem is fájt az a néhány csalódás, ami otthon ért. Vagy talán nem is volt csalódás? Csak azt tudnám, hogy mit mondanak erről majd megint a jól értesült bécsi jelentések! Tisztelettel: Tasnády T. Álmos, Belgium hívta az utasokai és a tiszteket egy barátságos összejövetelre. A tisztek — ismeretlen okból —, nem fogadták el a meghivást. Egy-két fiatal nő, akik rendszerint segítettek elűzni a tiszt urak unalmát, szintén elutasította a meghivást. Mi ketten éppen ezért köszönettel elfogadtuk a meghivást. Nem nagy örömmel tettük, de nem akartuk azt a látszatot kelteni, hogy “rangunkon alulinak” tartjuk mi is az altisztek társaságát. Vacsora utáni sétánk végeztével csatlakoztunk az egyik külön szobában egybegyűltekhez. Amint beléptünk, az altisztek szívélyesen üdvözöltek és felnyitották a kilencedik üveg pezsgőt. Megállapítottuk, hogy az első nyolc üveggel rekord idő alatt végeztek. A szórakoztatásról a rádió kezelője gondoskodott, aki banjo pengetéssel kisérte a saját éneklését; a többiek a kórust szolgáltatták. A következő félóra alatt még négy üveg pezsgőt nyitottak fel, — mi ketten még mindig az első pohárnál tartottunk. Egymás között arról kezdtünk tanakodni, hogyan lehetne feltűnés nélkül távozni a szűk szobából, ahol késsel lehetett a füstöt vágni és az éneklés, banjozás és hangos beszélgetés zaját is kellemetlennek találtuk. Nem odavaló társaság voltunk: nem ittunk, nem cigarettáztunk, a német dalokat sem fujtuk kellő lelkesedéssel, csak tetettük, hogy minden nagyon szép és jó és élvezzük a társaságot. Amikor aztán a szórakoztató altisztek a hazafias náci-dalokat kezdték fújni és egyikük “Heil Hitler” kiáltását a többiek az ismert jelzéssel fogadták — végleg elérkezett az ideje, hogy hátat fordítsunk a társaságnak. Feleségemet előre küldtem, percekkel később követtem őt. A fedélzeten teleszivtuk magunkat friss levegővel, ami nagyon jólesett a sürii füst, a nagy lárma és Hitler emlegetése után... Másnap megtudtuk, hogy a dinom-dánom, az ivás, a cigarettázás és az éneklés reggel hat óráig tartott és az X-számu pezsgős üvegeket Y-számu konyakos üvegek követték, — tehát a barátságos összejövetel minden tekintetben sikeres volt. Még a “Heil Hitler” is gyakran hangzott el. Az altisztek egy része a dinom-dánom-szobából egyenesen a hat órai őrségváltáson foglalta el a helyét. Ki a rádió-szobában, ki a kormányos mellett, ki meg másutt, ahol beosztása volt. Ezen az éjszakán és a következő napon a tenger csendes volt, a hajó szinte magától kúszott. De 24 órán belül erős vihar keletkezett, az esti sétánk elmaradt, mert a hullámok keresztül csaptak a fedélzeten, a kabinunkban a podgyászunkat a lerögzített asztallábhoz kellett kötöznöm, a székeket egymáshoz és az ágyakhoz kellett erősítenem, mert ami szabadon volt. (beleértve önmagunkat is) az a kabin egyik falától a másikhoz csapóJohnson elnök kifejezett formában jelét adta annak, hogy nagyfontosságu kérdésnek tekinti az esetleges leszereléssel járó gazdasági átszervezés problémáját. Magasszinvonalu kormánybizottságot nevezett ki, amelynek hivatása a hadi költségvetésben végzendő változások és a haditermelés csökkentésével járó problémák szakszerű kiértékelése. A kinevezést bejelentő nyilatkozatban az elnök határozottan utalt arra, hogy a közeljövőben elvárható költségbeli változások, kellő tervek nélkül, káros hatással lehetnek az ország gazdaságára és felkért 9 kormányhivatalt, hogy magasrangu hivatalnokokat nevezzen ki a bizottságba. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a gazdasági élet alkalmazkodni fog a szükséges változásokhoz, mint ahogy ez már a múltban is, a második világháború és a koreai háborúban megtörtént. A legfontosabbnak tekintette, hogy a haditermelésből élő vidékek lehetőleg a legnagyobb zökkenő nélkül térjenek át a békés termelésre. Walter Heilert, a Council of Economic Advisers elnökét bízta meg az uj bizottság vezetésével. A kilenc tagú bizottságban képviselve lesz a honvédelmi, a kereskedelmi és a munkaügyi minisztérium, az Atomic Energy Commission, a National Aeronautics and Space Administration, a U.S. Arms Control and Disarmament Agency, az Office of Emergency Planning és a költségvetési hivatal. Az elnök állandó jelentéseket vár a bizottság munkájának előrehaladásáról. Kormánykörökben úgy nyilatkoztak, hogy ha a megenyhült helyzet továbbra is fennáll, még hivatalos leszerelési megállapodás nélkül is nagyméretű hadifelszerelési csökkentések lehetségesek. Illusztrálja a gazdasági átszervezés kérdésének problémáját az a tiltakozás, amellyel a 26 belföldi katonai támaszpont megszüntetését és a hadihajógyárak redukálásának hírét fogadták. dott, aszerint, hogy a hullámok milyen szögbe emelték a 15 ezer tonnás játékszert. A rákövetkező éjjel — ha lehet —, még rosz- szabb, még dühösebb volt a vihar. A vacsorához senkinek nem volt étvágya, de vacsora után megint elkezdődött az esténkinti dinom-dánom, az ivás, cigarettázás, éneklés és valószínűleg a “Heil Hitler” is. Mi ketten a kigurulás ellen a védő-deszkával ellátott ágyban találgattuk: megusszuk-e “szárazon” ezt a vihart? Igaza lesz-e feleségemnek, aki egyre meggyőzőbben hangoztatta, hogy “ez a hajó fel fog borulni”? Arra is gondoltunk: ha az ittasok cigarettája tüzet okoz, vagy ha kazánrobbanás történik, vagy ha valami okból léket kap a hajó, mennyi az esély arra, hogy a toronymagasságu hullámok tetején maradnak-e a mentőcsónakok, feltéve, hogy az ittas altisztek (és tisztek) vezénylete mellett sikerül a mentőcsónakokat vízre bocsátani, ami távolról sem volt biztos. Szerencsénk volt, a hajó nem borult fel, semmi baj nem történt és az ut további részén derült időjárást és csendes tengert élveztünk egészen az amerikai partokig. Ha történt volna valami komoly baj és emberéletben is kár esett volna, a német kapitány — aki vacsora után minden este a szobájába zárkózott, mint aki sem látni, sem hallani nem akar semmit —, vajon védte volna a személyzetet olyan vádak ellen, hogy “ivás volt”, hogy a legénység tagjai “ittasak voltak”, vagy hogy a személyzet az utasok félrelökdösésével, maga helyezkedett el elsőnek a mentőcsónakokban? Persze, hogy védte volna, mert ezzel a saját állását is védte volna, mert ő maga csak igy kerülhette volna el a vádat, hogy nem tudta mi ment végbe esténkint, éjszakánkint a parancsnoksága alatt levő hajón. A mi hajónk biztosan nem volt kivétel. Biztosan voltak és vannak más hajók is — németek és más nemzetiségűek —, amelyeken a kapitány a szobájába vonul, semmiről nem tud, (mert nem akar tudni) és ivásokkal egybekapcsolt dinom-dánom- ból egyenesen szolgálatra jelentkeznek a személyzet józannak nem mondható tagjai. Nem állíthatjuk, de feltételezhetjük, hogy ilyen körülmények között hiányzik az a lélekjelenlét, az a gyors elhatározás és tisztesség, ami veszedelem idején százak számára a különbséget jelenti élet és halál között. A szigorú tengerészeti szabályok pontos betartása mindig fontos. Veszedelem idején kétszeresen az. De gondoskodnak-e arról mindig, mindenütt, minden hajón? Olyan kérdés ez, amelyre időnkint szomorú feleletet ad egy-egy elsüllyedt hajó. A bizottságot nem az önálló kutatásokkal bízták meg, hanem a más hivatalok eddigi tanulmányainak átértékelésével és összhangba hozásával. Az átszervezés egyik lényeges tényezője a tengerészeti szükségletek tanulmányozása. A U.S. jelenleg 11 tengerészeti hajógyár telepet tart fenn. McNamara honvédelmi miniszter szerint ezeknek nagy részére már nincs szükség. Atomfegyver-csökkentés A honvédelmi minisztérium atomfegyverkezési előirányzatában lényeges csökkentést javasolt a következő tiz évre. A Fehér Házhoz benyújtott előirányzatot az Atomic Energy Commission tanulmányozza, melynek hatáskörében van az atomfegyverek előállítása feletti döntés. Nincs teljes egyetértés a két hivatalban aziránt, hogy milyen mértékben és hogyan csökkentsék az atomfegyverek gyártását, de avval tisztában vannak, hogy az atomlövegekkel egyre jobban megrakott fegyverraktárak megkövetelik, hogy korlátozzák ezeknek előállítását. A nukleáris fegyverek tervbevett redukálása az első ilyen kísérlet a második világháború óta, amikor egyre fokozták és kiterjesztették gyártásukat és megindult a nukleáris versengés a kelet és a nyugat között. MINDENKI IRHÁT JÓ ANGOL LEVELET Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — Gyakran használt angol szavak és nevek szótára A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA Megrendelhető $1.25-ért a Magyar Szó kiadóhivatalában 130 East 16th Street, New York 3, N. ,Y. S_______________________________________^ MVWVUWWAMWUVIAWWWWWVMWMlVVWIMMMUVVVWIMWIMUWMÍVMnA/VUVUWWUVVUWVWUWVUVVWVIAMVl BIZOTTSÁG A LESZERELÉS GAZDASÁGI TANULMÁNYOZÁSÁRA
