Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Húsvéti békefelvonulás New Yorkban £• H. Neuwald: TFontos hir, mely kimaradt az elmúlt lapszámból) Váratlanul nagy számú közönség vett részt az idén a március 28-án New Yorkban megtartott 'békefelvonuláson. A több helyről megindult menet a Washington Square-en találkozott és annak egyik mellékutcájában, a rendőrség által kijelölt helyen állították fel a szónokok pódiumát. A kb. 6,000 főnyi közönség főleg fiatalokból állt és a feliratok főtémája a vietnami háború megszüntetése, a leszerelés és az éhség elleni háború kiterjesztése volt. Leon Davis, a kórházi munkások szakszervezetének elnöke, követelte az amerikai katonák visszahívását Vietnamból; Homer Jack, a National Committee for a Sane Nuclear Policy vezetője is a békés megoldásokat sürgette Vietnamban, de ellenezte a U.S. csapatok visszahívását, amiért a hallgatóság erősen lehurrogta. A felvonulásban résztvevő 9 szervezet nem foglalt állás a Vinetnamban lévő amerikai csapatokra vonatkozólag, de a közösen kiadott nyilatkozatban kihangsúlyozták a Dél-Vietnamban fennálló kritikus helyzetet, amely veszélyezteti a világ békéjét. Sürgették a háború befejezését és tárgyalásokat a semlegesített Vietnamról. Dicsérték Johnson elnöknek a nyomorúság elleni háborúját és sürgették ennek kiterjesztését az egész világra. Kérték a hadiköltekezés leszállítását és az ENSZ-en keresztül az ebből megtakarított összegeknek a világ nyomorgó népei részére való felhasználását. Ugyanerre hívták fel a Szovjetuniót is. A Student Peace Union képviseletében Steve Amdur beszélt és megállapította, hogy “sokkal több diák vett részt az idén, mint valaha.” Viveca Lindfors színésznő elszavalta Berthold Brecht “Honfitársaimhoz” cimü versét. Előzőleg a Madison Square Parkban Lotte Lenya művésznő “Ne legyen több háború” felirattal koszorút he-# lyezett az 1918-ban elesett katonák emlékoszlopára. Dave McReynolds, a War Resister League vezetője rávilágított arra, hogy ha a békecsoportok támogatják Johnson elnök programját, ezt nem azért teszik, hogy az elnök erre támaszkodhasson, hanem ezzel nyomást kívánnak reá gyakorolni. A CORE nevében Blyden Jackson a harlemi lakosság üdvözletét tolmácsolta és sürgette a nyomor, a szegregáció ellen és a béke érdekében küzdő csoportok együttműködését. Marxista tanfolyamok New Yorkban A New York School for Marxist Studies jelenti, hogy április 10-én, pénteken este 9 órai kezdettel hét hetes tánfolyamot kezd az amerikai politika változásairól, különös tekintettel New Yorkra. A tanfolyam foglalkozni fog az érlelődő munkás-néger-portorikói szövetséggel, a reform-mozgalommal, a Liberális Párttal, az 1964-es választásokkal és jelöltekkel. Egy másik tanfolyam ugyanezen a napon kezdődik este 7 órakor a 19. századvégi Afrika történelméről. Hétfő esténként, 6.30-kor április 13-i kezdettel az amerikai néger nép történelméről lesznek előadások, mig 8.30 kezdettel az Egyesült Államokban megnyilvánuló szegénységről. Akit érdekelnek az iskola tanfolyamai, további információt a 853 Broadway, Room 1922, New York City cimen kaphat. KERESTETÉS Magyarországi rokonaik keresik Hoffman Lajos gyermekeit. Hoffman Lajos 1882-ben született Budapesten, anyja neve Láng Szidónia, gyermekei neve Lajos, István, Ferenc, Erzsébet, Mária, Teréz. — Hoffman Lajos a 20-as években vándorolt ki az Egyesült Államokba, pék volt és ebben a szakmában dolgozott ebben az országban is. Utoljára 1928-ban irt hozzátartozóinak. Legidősebb fia, Lajos, még Magyarországon született. Aki tud róluk, lépjen összeköttetésbe a kiadóhivatallal. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. ^ 5 Elolvastam mutatványszámként küldött lap- £ jukat és kérem, hogy további mutatványpél- J dányokat küldjenek címemre minden köte- < ^ lezettség nélkül. í Név:..................................... t :1 Cim: ...................................................................\ Város:......................................Állam:............ $ * ' / Megrendelem lapjukat □ egy évre □ félévre 4 (A lap kedvezményes előfizetési ára uj olva- * sóknak egy évre $6.00, félévre $3.00.) »ssöSMsssjsssjsasssexsttsJssösxsíssscssjsxx***^^^ Tulajdonképpen nem értem a nagy igyekezetét, hogy az idős polgártársak előnyére és biztonságára megszavaztassuk a Medicare programot. Elvégre is miről van szó? A Medicare-törvénybe iktatása mindössze annyit jelentene, hogy — mint egész Európában — az Egyesült Államokban is kórházi és orvosi ellátásban részesülnének azok az idős polgárok, akik egy életen át való szorgalmas munkával és takarékossággal sem tudtak olyan tőkét összekovácsolni, amelynek kamataiból kényelmesen élhetnének, utazhatnának (ha kedvük tartja), és betegség esetén kifizethetnék az orvosi és kórházi költségeket anélkül, hogy azzal felbillentenék a háztartási mérleget. Ez igaz, de ugyanezt a biztonságot meg lehet szerezni Medicare-törvény nélkül is. Hiszen nem múlik el nap anélkül, hogy postán, telefonon, TV-n és rádión ne jönnének jobbnál-jobb ajánlatok oly kötvényekre, amelyek potom áron minden betegség esetén felmerülő költség fedezésére biztosítanak, sőt még keresni is lehet az üzleten. A Medicare igy feleslegessé válik. Hónapokkal ezelőtt postán jött egy ajánlat: küldjünk egy vékony dájmot és annak ellenében egy teljes hónapi érvénnyel kapunk olyan kötvényt, amely minden balesetből eredő kiadás ellen biztosit... Mindenkit érhet baleset! Egy vékony dájm nem a világ! Meghozattuk a kötvényt. Meg is jött rendben, de 30 nap múlva uj kötvényért kellett volna immár súlyos dollárokat fizetni, amit célzatosan elhanyagoltunk. Nosza, megeredt erre a levélbeli ajánlatok özöne! Tucatjával jöttek a levélbeli sürgetések, amelyek a papírkosárba kerültek, kivéve azokat, amelyeknek egyik oldalán nem volt szöveg és igy kiválóan alkalmasak voltak kézirat papír céljaira. Az áradat a mai napig sem ért véget, kézirat papírban nincs hiány. A rádión is jönnek kitűnő ajánlatok. Az egyik azt kérte, hogy küldjük be a nevünket és címünket, amire kapunk majd értesítést olyan biztosításról, amelyet soha ebben az életben meg nem vonnak tőlünk (amig fizetjük a dijakat) és tízezer dollárig terjedő összeghez jogosít betegség esetén. Persze könnyű lefolyású betegségért kisebb összeg jár. A tízezer dollárért meg kell embereim magunkat és kiadós betegséggel kell kórházba kerülni, másként az egész nem gilt. Ha pedig vigyázunk az egészségünkre és nem betegszünk meg, akkor visszakapjuk pénzünket. Erre nem lehet ráfizetni, gondoltuk, beküldtük a címünket és vártuk az Ígért értesítést, amely egy verőfényes napon meg is jelent egy elegánsan öltözött, jól fésült, mosolygós ur személyében. Ő az értesítés, mondta és már jött volna befelé, amiben határozott ellentállásom akadályozta. Az ilyen elegánsan öltözött, váratlan értesítések mindig olyankor érkeznek, amikor az ember vagy az asszony valami sürgős és fontos dologgal van elfoglalva. Például borotválkozással, cikkirással, levelezéssel, szükséges olvasással, vagy — asszony esetében — a vacsora elkészítésével, amely rendszerint főzéssel jár. Az elegáns ur abbahagyta a mosolygást és látható csalódással távozott. Küldjenek valami olvasnivaló értesítést, magyaráztam, azután határozunk, hogy hajlandók leszünk-e barátságos beszélgetéssel eltölteni egy estét. Azóta nem jött semmi. Sem olvasnivaló, sem elegánsan öltözött értesítés. így elestünk a tízezer dollártól. Igaz, a kiadós betegségtől is... Ez csak két példa a sok ajánlat közül, amelyek naponta érkeznek a Medicare helyettesítésére postán, TV-n, telefonon... Ez utóbbiak rendszerint különösen kellemetlenek. Az ember igyekszik udvarias és előzékeny lenni, tehát amikor megszólal a csengő, felemeli a kagylót, ámbár soha nem tudhatja, hogy a lágy férfi-, vagy a behízelgő női-hang mögött milyen csapda rejtőzik. Biztosítási kötvényeken kívül a dróton át egyéb ajánlatok, kérések is jönnek. Múltkoriban az említett lágy férfi-hang elkezd nekem az emberiség súlyos problémáiról beszélni és a feladatról, hogy minden amerikai polgár jól informált legyen. Ebben persze igaza volt, mi is azt mondjuk, de gyanakvó természetű lévén félbeszakítottam az előadást azzal a kérdéssel, hogy “what are vou trying to sell?” Ez a kérdés néhány pillanatra kivette a szelet vitorláiból és ugyanolyan lágy, de már csendesebb hangon a Los Angeles Times előfizetésére próbálta hozzájárulásomat megnyerni. Nem érdekel, mondtam, de ő lankadatlanul arról igyekezett meggyőzni, hogy a jövőm és boldogságom a Times olvasásától függ. Beláttam, hogy erélyes fellépésre van szükség és udvariasan, de nagy határozottsággal arról értesítettem, hogy a dumával az idejét pazarolja, ami engem különösen nem izgat, de az én időm pazarlásába nem megyek bele és különben is tisztában vagyok azzal, hogy a Times olvasásától soha nem leszek jól informált polgár. Ez hatott és feladta a kilátástalan küzdelmet. . . A véletlen úgy hozta, hogy még azon a napon egy hölgy szerette volna a véleményemet hallani bizonyos TV és Rádió programokról. Nem hitte el, hiába erősítettem, hogy éppen azokat soha nem nézem, nem hallgatom és tovább kíváncsiskodott, hogy mégis mondjam meg, mi a véleményem. Megint erélyes elhatározásra volt szükség és a legőszintébb hanghordozásom igénybevételével értesítettem a behízelgő hang tulajdonosát, hogy a szóban forgó programokról azért nincs véleményem, mert nincs TV a házban, rádió nemkülönben és máskor ne is próbáljon hívni, mert a telefont sem vezettettük be. A legnagyobb mértékben az a biztosítási ügynök húzott fel, aki telefonon nem is ránk volt kiváncsi, hanem egyik szomszédunk felől érdeklődött. Dolgozó nő az illető, aki pártában maradt és a szintén dolgozó özvegy anyjával lakik. Ennyit mondtam az érdeklődőnek, mert ennél többet nem tudok. A következő kérdés az volt, hogy a leányzó milyen autót vezet. Megmondtam, mert ezt is tudtam. Szokott-e partykat rendezni, későn jár-e haza, iszákos-e vagy van-e más rossz tulajdonsága? A dolog kezdett birizgálni és a csőrömet bántani, de egyelőre türtőztettem magamat és azt válaszoltam, hogy mi nem lessük a szomszédainkat, nem töltünk ébren éjszakákat, hogy megfigyeljük ki-mi- kor jár haza, nem tudunk mást, mint hogy velünk egy épületben laknak és punktum. Azt hittem, hogy ezzel véget ér a beszélgetés, de nem, az ügynöknek volt még egy kérdése, amelyről a történelem úgy emlékszik meg, hogy “ez az a szalmaszál, amely eltörte a teve hátát”, máskor pedig hogy “szinültig telt és kicsordult a pohár.” Azt kérdezte ez az égetni való pofa, hogy a kérdéses szomszéd leányzó szokott-e férfiakkal, vagy leányzókkal kijárni? Ez már igazán több a soknál, állapítottam meg magamban, amire olyan választ kell adni, hogy pontot tegyen minden további kérdezősködés elé. Felvettem hát a bizalmas hangomat és elárultam a következőket: “Egy időben a leányzó kijárt hol férfiakkal, hol meg leányzókkal, de ezt nyilvánvalólag megunta, mert úgy hat hónappal ezelőtt egy zsiráffal kezdett kijárogatni, a múlt héten pedig, vacsora után, egy kenguru kisérte őt moziba, még hozzá egy olyan, amelyiknek a zacskójából egy kölyök-ken- guru kukucskált ki. .. Szolgálhatok még valami információval?” Nem kell mondanom, hogy a póruljárt ügynök erre szó nélkül letette a kagylót és mi azóta találgatjuk, hogy a szomszéd leányzó vajon megkapta-e a biztosítást, vagy a kengurura való hivatkozással megtagadták-e a kötvényt? Ahogyan itt leírtam eseteinket a sok jóindulatú ügynökkel és az ajánlatokkal, amelyek révén bennünket -önzetlenül próbálnak támogatni, rájöttem arra, hogy mégis csak az lesz a legjobb, ha továbbra is hívei maradunk a Medicare-javaslatnak és mindent elkövetünk annak törvényerőre való emelése érdekében. Mert a józan ész azt diktálja, hogy az idős polgárok javát szolgálja, amit az AMA körmeszakad- táig ellenez. MÜNCHHAUSEN báró kalandjairól irt musicalt Erich Kästner és Gerhard Wimberger. MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! » Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt a; előfizetésem. Itt mellékelek $.... ............*1 Cim: .................................................................. Név: .................................................................. Város:..........................................Állam: . ... Medicare — vagy más?
