Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 7 MÁSODIK CIKK EGY SZÍNPADI DRÁMÁRÓL Fenyő, a pápai prókátor "Ez az ember a végzet embere s ha megcsinálja, amit meg akar csinálni, hajh, sok száz esztendőkig fog attól a világ könnye folyni. . . . ilyenkor a leggyengébb hangnak is kiáltani kell .. Ady Endre (1902) Vannak az életben fejlemények és helyzetek, amelyekben mindenkinek, “még a leggyengébb hangnak is” választani és kiáltani, tiltakozni kell. Tekintet nélkül a kiáltás, a tiltakozás célszerűségére, időszerűségére, vagy esetleges veszedelmes következményeire. Aki ezt nem teszi meg, az bizonyos fokig — amely fokot az illető egyéni körülményei, társadalmi helyzete határozza meg — felelőssé válik a szó- banforgó igazságtalanságért, annak folyamatban lévő bűneiért és elkerülhetetlen vészes következményeiért. Ez, nézetünk szerint, Rolf Hochhuth világszerte vitatott színmüvének, a Helytartó-nak központi üzenete, drámai magva. Félreértelmezik, nem egy esetben tudatosan, a darab lényegét és a szerző szándékát azok, akik afölött vitáznak nagy hévvel és azon az alapon támadják a 33 éves antifasiszta drámaírót, hogy XII. Piusz pápa tiltakozása eredménytelen, sőt veszélyes lett volna úgy a zsidók, mint a pápa számára. “Az egész civilizált világ felelős egy bizonyos értelemben e tettért,” (a zsidók kürtásáért) mondta a borongós drámairó a New York Times tudósitójának Bázelben adott interjújában. “A német népet a 20-ik század, talán az egész nyugati történelem legnagyobb bűnös felelőssége és szégyene terheli. “Ám ezzel nem állitom azt, hogy a német nép valamilyen Káin-bélyeget hord a homlokán, amely egyedülállóan képessé tette a nácizmus szörnyűségeire. Hitler olyan körülmények sorozatának volt a terméke, amely előfordulhat már országban is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy feloldom a német népet bűnös felelőssége alól. Ellenkezőleg. De vannak fokozatok a bűnösségben. A legbünö- sebbek azok, akik kiadták a rendeletet és végrehajtották a kiirtást. Ezeket követi az egész német nép bűnössége. Mert vitathatatlan tény, hogy Hitler törvényesen (demokratikus választás utján) jutott hatalomra és az egész nép tettekben vagy hallgatólag támogatta mindvégig. “De nem állunk egyedül felelősségünkben. 1943- ban egy zsidó közéleti személy elmenekült Lengyelországból és igyekezett elmondani Angliában és Amerikában, hogy mi megy végbe. De a legmagasabb körökben süket fülekre talált vészkiáltása. "A pápa is tudta, mi megy végbe. Mint Krisztus földi helytartója, ő tekintette magát az emberiség legmagasabb erkölcsi fórumának. A pápaság kettős intézmény. Politikai és erkölcsi. A pápa a politikai megközelitést alkalmazta. Ez jogában állt. De nem volt jogában elvetni az erkölcsi álláspontot." Ez a darab lényege. Csodáljuk, nagyon csodáljuk, hogy miként tud egy ilyen irót, ilyen embert és ilyen témájú drámát Fenyő Miksa ur, a Népszava rovatirója, olyan hévvel a sárga földig lehordani! Azt még csak meg tudjuk érteni, hogy az amerikai náci párt rohamosztagosai piketelték a darab newyorki bemutatóját. Meg tudjuk érteni, hogy a katolikus ifjúsági szervezetek botrányt rendeztek a darab párizsi bemutatóján tavaly decemberben. Meg tudjuk érteni, hogy a Vatikán vért izzadt, hogy valamilyen formában igazolja vagy mentegesse a néhai pápa nagy hallgatását millió és millió anya, gyermek, agg és ifjú tömeges lemészárlása idején. De hogy kerül a csizma az asztalra? Hogy kerül Fenyő Miksa és közvetve. Gombos Zoltán XII. Pius pápa igazolói közé? Még ha csak a pápa igazolására szorítkoznának, az megjárná! Magától értetődőleg ehhez joguk van, bár kételkedünk abban, hogy szivbéli meggyőződésüket vetették papírra. Sokkal valószínűbb, hogy ők is amolyan gyakorlati politikát követtek, mint annakidején maga a pápa, mert hát a lapnak jó viszonyban kell maradni az amerikai katolikus klérussal. De azért mégsem kellett volna pápább lenni a pápánál. Az amerikai katolikus közvélemény egyik vezető személyisége, George N. Shuster, a Katolikus Notre Dame egyetem helyettes igazgatója, sokkal becsületesebben és őszintébben reagált Hochhuth színmüve vádjára: "Bizony sokan lélegzenénk könnyebben, ha a pápa felszólalt volna!" így bizony, Fenyő Miksa és Gombos Zoltán! Ha a pápa felszólalt volna! A katolikus George N. Shuster nem próbálja cáfolni a tényt, hogy XII. Piusz pápa bizony hallgatott, amikor Auschwitzban nap nap után gyermekek és asz- szonyok ezreit égették. És a Notre Dame egyetem igazgatóhelyettese nem nevezi “gonosztevődnek Hochhuthot azért, mert darabjával pénzt keres, hanem a következő elismeréssel adózik neki: “Ha Hochhuth darabja segíthet bennünket abban, hogy mostantól kezdve tisztábban látjuk kötelességünket a hajszoltak, az elnyomottak iránt, akkor bizonyos mértékben hálásak lehetünk érte.” És itt Mr. Shuster a “Helytartó” LEGIDŐSZERŰBB ÉS LEGFONTOSABB jelentőségére mutat rá. Mert, ha nem tévedünk, Hochhuth célja nem annyira a német nép aktiv felelősségének vagy a pápa passzív hozzájárulásának boncolgatása volt, hanem az, hogy ráeszméltesse az emberiséget arra, hogy MA UJ FELELŐSSÉGGEL, uj tiltakozási kötelességgel állunk szemben! Igaz, ma nincsenek égető kemencék sehol a világon. De itt Amerikában bombáznak és gyermekeket ölnek templomokban. Tiltakoztunk-e valamennyien? És tiltakozott-e Fenyő Miksa vagy Gombos Zoltán? Avagy éppen akkor ők is az aznapi beérkezett- csekkeket számolták a kiadóhivatalban” Vietnamban gyermekeket égetnek az amerikai “tanácsadók” utján eljuttatott napalm-bombákkal. (Lásd a N. Y. Herald Tribune március 12-i száma első oldalán közölt fényképet.) Csatlakozott-e Fenyő Miksa és Gombos Zoltán Morse szenátor tiltakozásához? Avagy aznap is éppen a csekkeket számolgatták? Avagy talán ép akkor adta ki Gombos ur az utasítást Fenyőnek, hogy “hordd le a sárga földig a Hochhuth darabot!?” Vannak idők, Fenyő ur, Gombos ur, amikor “a leggyengébb hangnak is kiáltani kell,” miként azt Ady Endre megírta 1902-ben. De nem “Feszítsd meg”-et azok felé, akik igenis eleget tesznek legszentebb emberi kötelességük nek. . . mint, többek között, Rolf Hochhuth. Figyelő munkanélküliségben, az alacsony kereseti lehetőségben keresendő. De ha elnökünk meg is látta a bajok okozóját, sajnálatosan a gyógyításhoz, úgy próbál hozzányúlni, hogy a gennyes sebeket betapasztja mely hoz ugyan enyhülést, de gyógyulást nem, sőt még katasztrófálisabbá teszi a beteg, vagyis ez esetben a társadalom helyzetét. Nem egészen egy milliárd dollárt szánt arra, hogy a “szegénység elleni háborút megnyerje”. Ez az összeg csak egy csepp a tengerben, hadikiadásaink hatvanszor ennyit tesznek ki, más országok felfegy vérzésére is több mint kétszer annyit költünk. Ha a szegénység elleni harcra szánt összeget megtol- danánk ezekkel az összegekkel, akkor talán nagy eredményeket érhetnénk el, de ez igy csak “nesze semmi, fogd meg jól.” Harmincöt millió amerikai él jóval az amerikai életnívó alatt, “teljes reménytelenségben, hogy abból kiszabaduljon.” A sorozásra kerülő ifjak több mint 50 százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra, alacsony fizikai, szellemi, vagy erkölcsi okokból. A fiatal gyermekek tekintélyes része nem végzi el a középiskolát, s igy sem elegendő tudása, sem szakmai képesítése nincs ahhoz, hogy a mai magas technológiával .rendelkező termelésben elhelyezkedhessen. Ezek mint szakmanélküli munkások próbálnak elhelyezkedni, amme nagyon kis lehetőségük van, mert ezt a kategóriát majdnem teljesen kidobta a termelésből az automatizálás. A dolgozók 6 százaléka állandóan munka nélkül van, a 45 éven felüliek, ha a munkából kiestek, képtelenek ismét elhelyezkedni, mert “túl öregek”. Minden kilencedik ember valamilyen elme- betegségben szenved, ami gyógyitásra szorul, de nincs elegendő kórház és orvos, s jórészük képtelen is arra, hogy a gyógykezelést megfizesse. A bűnözés megdöbbentően emelkedik, a súlyos bűnesetek, mint gyilkosság, rablás, betörés, uton- állás, nemi erőszakoskodás átlagban 10 százalékos emelkedés mutatott az elmúlt évben; ami a leg- szomorubb, a fiatalkorúaknál az emelkedés 14 százalékos. Az iskolák építése elsőrangú fontosságú, s ugyan ilyen nagy hiány mutatkozik tanitókban is. Az iskolák túlzsúfoltsága arra vezet, hogy a tanitók nem tudják a fiatalságot kontrollálni, s valósággal hadilábon állnak velük. A tanárok elleni támadások napirenden vannak és ez egyik oka annak, hogy a tanitók, hacsak tehetik, otthagyják pályájukat. Ma már mindenki látja az ifjúság züllésének problémáját, kétségbeesetten kapkodnak a félmegoldások után és mégis képtelenek meglátni a bajok kutforrását; igy a helyzet ahelyett, hogy javulna, nap-nap után rosszabb lesz. Kormányunknak 5—6-szor annyit kellene költenie a szegénység elleni hadviselésre, mint amennyit Johnson elnök előirányzott, s emellett le kellene szállítani a munkaidőt, közmunkákkal kellene megszüntetni a munkanélküliséget, emelni kellene a minimális órabért, fel kellene emelni a szociális díjazásokat, mint a munkanélküli biztosítást, az öregkori nyugdijat; be kellene vezetni nemcsak az öregekre, hanem az egész lakosságra kiterjedő egészségügyi biztosítást, fel kellene számolni a faji megkülönböztetést; csakis ezekkel a lépésekkel lehetne megmenteni az ifjúságot és felépíteni a szebb jövőt. Ez persze * sok pénzbe kerül, de adóemelésre sem volna szükség, csak meg kellene szüntetni a legnagyobb és leghaszontalanabb állami kiadást.: a hadi kiadásokat, vagy azokat alaposan le kellene vágni nemzetközi megállapodások következtében. Az igy felszabadult hatalmas összeg nemcsak elegendő volna a szegénység elleni küzdelemre, de megszabadítaná az emberiséget a háború veszélyétől is. Halvány sugarak már mutatkoznak, hogy ehhez a célhoz közelebb jutottunk, mert ma már akadnak szenátoraink között is olyanok, akik nemcsak tisztán látják a helyzetet, de rá is mutatnak hibás külpolitikánkra. Ilyen Fulbright, Aiken, Morse, Humphrey, Young, akik bátran kiálltak, ha még nem is egységesen, a háborús külpolitikánk ellen, különösen a kubai, a dél-vietnami, a kínai kérdésben, amelyek könnyen vezethetnek az emberiséget kipusztitó szörnyű háborúhoz. Egy előző cikkemben Írtam arról, hogy bátorság kell ahhoz, hogy a háborús politika ellen fellépjen valaki. Igazolják állításomat azok a támadások, amelyek a fenti szenátorokat felszólalásaikat követően érték politikusok, hírlapok, stb. részéről. Rámutat ez arra, hogy a halálból profitot húzóknak milyen messzemenő hatalmuk van a nép félrevezetését illetően. De a bátrak hangja eljut a nép nagy tömegeihez és itt is erősödik az a tábor, amely az egész föld kerekségén harcban áll a háború ellen, a világbékéért. Az őszi választások előtt nem igen van remény arra, hogy hivatalos helyekről meginduljon a kezdeményezés, de a választások után, amikor már Anglia népe is dönteni fog, hogy milyen kormánya lesz, a világszerte erősödő békemozgalom segítségünkre fog jönni, hogy az Egyesült Államok is az élre álljon a szegénység, a bűn és a háború elleni harcban. Ha ez sikerül, akkor nagy változások állnak majd be az amerikai ifjúságban és újra elfoglalhatja méltó helyét a világversenyben, nemcsak a fizikai, hanem a szellemi olimpiászokon. Elejtették a vádat a diákok ellen Az Indiana University lázitással vádolt három diákja ellen a bíróság elejtette a vádat azon az alapon, hogy az indianai kommunista-ellenes törvények alkotmányellenesek. A három diák, Tom Morgan, Ralph Levitt és Jim Bingham ellen azon az alapon indítottak eljárást, hogy meg akarják dönteni az Egyesült Államok és Indiana állam kormányát. Mind három tagja a Young Socialist Alliance-nek. A vádiratban megemlítették ezt a tagságot és hogy a diákok tagjai a Fair Play for Cuba, Committee, valamint az Ad Hoc Student Committee to Oppose U.S. Agression szervezeteknek is. A védelmet az Emergency Civil Liberties Committee nevében Leonard B. Boudin vezette le. Védelmi bizottság is alakult, amely az egész országban széles támogatásra talált. A diákok ügyének több mint 600 pártfogója között 60 egyetem tanárai is szerepeltek. Az Indiana University-n a Y.S.A. betiltására szóló igyekezetek meghiúsultak. A fakultás 142 tagja, valamint az American Assn, of University Professors I.U.-i fiókja a véleményszabadság védelmében nyilatkozatokat adott ki. KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE!