Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-04-09 / 15. szám

Thursday, April 9, 1964

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Irta: BÓDOG ANDRÁS

Az amerikai magyarok hátramozditó napilapjával csak alkalomadtán találkozom, ha valaki éppen kezembe nyomja, hogy ezt vagy azt az írást olvassam el. így jártam most Fenyő Miksa hosszú cikkével, amellyel szükségesnek tartotta megvédeni XII. Pius pápát, akivel olyan “csúnyán” elbánt Hochhuth színdarabja: ‘A helytartó”, amelyet

most New Yorkban is játszanak. Fenyő Miksa cikke szemére veti a színműírónak, hogy a pápát pénzéhes embernek állítja be, akinek nagyobb gondja volt az egyházi jövedelmekre és gazdasági vállalatainak profitjára, mint arra, hogy milyen szörnyű embertelenségekkel öl és gyilkol a náci őrület zsidót és nem zsidót.

Azon, hogy a cikkíró ezek után a színdarabot még rossznak is találja, egy pillanatig sem csodálkoztam. Persze, hogy rossz, ha már ilyen csúnyákat mond őszentségéről! Amin azonban elcsodálkoztam, az a cikk utolsó mondata; inkább azt mondhatnám, hogy elámultam rajta, alig hittem szemeimnek. Mert ezt mondja: “A pápa gonosztevő — állítja Hochhuth drámája — a darab Írója nem gonosztevő, de olyan nagy pénzeket keres, mintha gonosztevő volna.”

Nahát! Mire jutott a világ! Fenyő Miksát a nagy pénzeket kereső ember a gonosztevőre emlékezteti. Ez még egymagában nem olyan képtelen gondolattársítás, végre is hallottunk már olyan csúf szocialista nézetekről, amelyek elitélik például a mások munkáján harácsolt nagy kereseteket. De ezek ,se mennek odáig, hogy egy irót, egy művészt egyéni alkotásával keresett pénzekért megrójanak, hiszen müve saját és nem mások munkája révén hoz jövedelmet. De azért nem is szólnék egyet sem, ha nem éppen Fenyő Miksáról volna szó, hogy egy mondatban föltételezteti az olvasóval, hogy a gonoszságnak valami kapcsolata lehet a nagy keresetekkel. Azok okulására ugyanis, akiket a jó sors megkímélt attól, hogy a Horthy-világ közvetlen tanúi legyenek, el kell mondani, hogy ugyanez a Fenyő Miksa Magyarországon vagy húsz éven keresztül az úgynevezett GyOSZ-nak, azaz a Gyáriparosok Országos Szövetségének volt a főtitkára, vagy igazgatója, vagyis mint ilyen, a gyárosok érdekeinek legfőbb képviselője és szószólója. A szövetkezet tagsága persze véletlenül olyan emberekből állott, akik “nagy pénzeket kerestek”, sőt nem is annyira saját alkotásaik révén, mert valahogyan 50—100—1,000 munkás és alkalmazott munkaKÖRBE-KÖRBE

írja: PAÁL MÁTHÉ

Nemcsak Amerikában, de a világ minden táján, és nemcsak a sportban, hanem minden téren úgy van, hogy ha két egyén, vagy két csoport küzdelemre kel egymással, a vesztes fél jó képet vág, gratulál a győztesnek. Ezt nevezik “good sport”- nak. Ez történik a bajnoki mérkőzéseken, a választásoknál. Természetesen a vesztes nem mindig nyugszik bele könnyű szívvel a veszteségbe, de a kulturáltság, a jó Ízlés megkívánja, hogy ne siránkozzon, ne káromkodjon, ne hazudozzon, hanem — ha lát még reá kilátást — készüljön fel a következő találkozásra és lehet, hogy akkor ő lesz a győztes.

Itt van pl. Richard Nixon, aki nem viselkedett sportszerűen, amikor két Ízben'is kiütötték a politikai nyeregből; sirt, panaszkodott, káromkodott és szentül megfogadta, hogy soha többé nem lép a politikai arénába, amelyben két ízben is “ellopták” tőle az őt megillető győzelmet. De nem sportszerű most sem, amikor kijelenti, hogy nem pályázik az elnökjelöltségre a republikánus párt részéről, de mégis aktivan készíti elő az utat arra, hogy ha a két fő aspiráns körül nem tudnak majd megegyezni a delegátusok, akkor ő reá, mint “dark horse”-ra (magyarul azt jelenti: ha ló nincs, a szamár is jó) essen a választás.

Az amerikai magyar emigráció pedig, annak ellenére, hogy a legreménytelenebbül megbukott, úgyhogy soha többé nem lesz alkalma beleszólni Magyarország belügyeibe, ott handa-bandázik a mind szükebbre szoruló fórumon; hazudnak, rágalmaznak, nem azért, mintha ez bármit is jelentene

ereje is belesegitett ebbe a dologba. Igaz, a magyár gyárosok munkásainak becsületét mindig meg óvta az, hogy nemhogy nagy pénzeket, de kis pénzeket is alig kerestek — ellentétben munkaadóikkal; de azért nem gondolnám, hogy Fenyő Miksa valaha is együtt emlegette volna a nagy keresetű gyárosokat a gonosztevőkkel. Csodák-csodája, hogy ilyesmi csak éppen akkor jut eszébe, amikor a nagy kereset történetesen nem kizsákmányolás eredménye.

___________

De mindez még hagyján. Emlékezzünk csak a Horthy-éra, a 3 millió koldus országának hármas átkára: a nagy földbirtokok, a nagyipar és a kereskedelem lélektelenül kizsákmányoló uralmára. Az uralkodó osztályok ősrégi szokása szerint azonban a bajok forrása mindig valami másban keresendő; a tatár, a török, Trianon, a zsidó, de sohasem az ötvenkrajcáros napszám és a huszkrajcáros órabér, akárki is fizeti, meg akármennyi is a levonás belőle. Ezúttal főként a "zsidó" volt a soron, amely sokkal jobb szó, mint a "tőke" és nem veszélyes, mert erről senkinek sem jut eszébe legkevésbé a földbirtok, és csak mérsékelten a bank, meg a gyár. így aztán a "nagy pénzeket kereső" zsidó és keresztény vagyonok biztonságban együttműködhettek például a gyáriparban, az uralom fenntartásában, mialatt a proletárkeresetü zsidó kisemberek fejét verték be, vagy dobálták ki őket az egyetemről és állásaikból. Minthogy ugyanezen kiszsi- dók politikai vezérei a "nagy pénzeket kereső" zsidók voltak, ezektől megadásra és türelemre biztató prédikációkat kaptak, de nem segítséget; sőt arról is lebeszélték őket, hogy elszaladjanak, amikor még lehetett szaladni. A cionizmus mozgalma akkor még életmentő lehetett volna és az is volt külföldön, csak Magyarországon nem, ahol a gazdagokból álló zsidó vezetőség minden erejével harcolt ellene, amig túl késő volt.

Mindennek annyi köze volt a nagyipar és kereskedelemhez, hogy a nagy zsidó vagyonok leginkább itt voltak elhelyezve és a Fenyő Miksa főtitkársága alatt működő GyOSZ tagságának egy része ugyanezen ’’nagy pénzeket kereső” zsidó emberekből került ki. Amikor pedig már ezeknek is szorult kicsit a kapcája, nagy tömegekben egyszerűen faképnél hagyták a kis zsidókból tevődő nyájat és megkeresztelkedtek, abban a reményben, hogy segít, mintahogy ideig-óráig segített is azoknak, akik elég magas egyházi adókat tudtak fizetni. Amikor pedig már ez sem lett elég, egyszerűen kimenekültek az országból. A kis zsidók pedig menetelhettek

a gázkamrákba. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a fasizmus elterjedésének egyik tényezője gyanánt a kispolgárság szemében a zsidó szó használatával félrecsusztatott tőke-ellenesség is szerepelt, akkor láthatjuk tisztán, hogy a zsidó kisemberek üldözésekkel, gettókkal, kínzásokkal, sőt életükkel kellett, hogy fizessenek elmenekült gazdag hitsor- sosaikért.

Magyarán szólva, itt kapcsolódik össze némileg a Fenyő Miksa által annyira megvédett XII. Pius pápának és az egykori magyarországi zsidó kapitalistáknak a szereplése. Az utóbbiakat az üzlet érdekelte és amikor szakadt a kötél, a zsidó proletárok tarthatták helyettük a zsákot. XII. Pius pedig. ..

Ne is emlegessük a többit, csak egyet. A magyarországi fasizmus és zsidóellenes uszítás végre is 20 éven át szakadatlanul folyt és növekedett. Ebben nem kevés egyházi embernek is része volt. Még lényegesen a háború előtt, pápai követ korában és amikor 1936-ban Pesten járt — vagy később az utolsó pillanatokig — mikor hangzott el egyetlen szó Magyarországra vonatkozólag a pápa ajkáról, amely emberiességre intett volna? Még a deportációk idején is csak egyetlen tétova kísérlet történt egy követe részéről és az is inkább arra intett, hogy a megkeresztelt zsidókkal jobban bánjanak. Ha igaz volna az, hogy Hitlert magát felbőszítette egy felszólalás és még tovább ment volna embertelenségében (ámbár nem tudom, mi többet tehetett volna még), senki sem mondhatja, hogy Magyarországon is csak rossz lett volna a hatás a paposnál paposabb vezetőségben. Ugyanaz a pápa, aki habozás nélkül kiközösitette az embereket csak azért, mert a baloldalra mertek szavazni, egyszerűen hallgatott a gázkamrákról, mert a szép péter- fillérecskékre gondolt, amelyek be fognak futni egy megvert Oroszország megtérítendő lakosságától.

Amikor pedig Fenyő Miksa felhozza, hogy a Vatikán a római zsidók életét megmentette, elfelejtette azt a római kőbányát, ahol a kivégzés folyt. Aztán még egy-két évet is téved. Még a GyOSZ tagjai sem kaptak vatikáni útlevelet a menekülésre, ellenben valamivel később, a náci bűnösök annál inkább. Avagy Eichmann például csak egy menekülő kis zsidócska volt? És a hozzá hasonlók“?

Hogy a szent tárgyra való tekintettel latinul beszéljünk, summa summarum: Fenyő Miksának egy pontban igaza lehet. A nagy pénzek és a gazéin- berség között lehetséges néha valami összefüggés. Valahol megírta Fenyő, hogy sosem tudott megbarátkozni József Attila költészetével. Talán e hires verssora miatt:

Cinkosok között bűnös, aki néma.

Hát még ha nagy pénzek reményében teszi....

ELSŐ CIKK EGY SZÍNPADI DRÁMÁRÓL

A pápa, a zsidók és Fenyő Miksa

JS_

a világpolitikában, hanem azért, mert ez egy csomó vezérkedőnek munka nélküli megélhetését jelenti. De jaj, nagyon közeledik az idő, amikor már a bűzös dzsungel, amiben élnek, teljesen kiszárad és a hüllők elpusztulnak.

Az olimpiász

A világ sportolóinak élcsapatai nagyban készü-. lödnek az 1964. évi Tokióban megrendezendő olim- piászra és a “rossz sportok” máris hallatják hangúkat és arra hívnak fel, hogy az Egyesült Államok sportolói ne jelenjenek meg Tokióban, mert ott biztos vereség vár reájuk. Példának hozzák fel a közelmúltban lezajlott téli olimpiai játékokat, amelyen a szovjet sportolók nagy győzelmet arattak. Ezt olvastam egyszerre egy nagy amerikai és egy kis amerikai újságban is; mindkettő ugyanazt az indokot hozta fel: a szovjet sportolók ma már nem amatőrök, hanem professzionisták, akik állami fizetést kapnak.

Mint általában az ő “igazságaik”, ez is csak féligazság. A Szovjetunió és a többi szocialista országok sportolói tényleg “állami” alkalmazásban vannak, fizetésüket az “államtól” kapják, de nem mint sportolók, hanem mint valamilyen intézmény, gyár, iskola, hivatal, termelőszövetkezet alkalmazottai; igy van ez a szocialista országok dolgozóival, mert a termelőeszközök államosítva vannak és a dolgozókat a közösség, vagyis az állam fizeti. Az Olimpiai Bizottság elnökének is ez a megállapítása, aki jól ismert polgára az Egyesült Államoknak és aki a dajkamesét a “profi”-szovjet sportolókról kivizsgálta. De megmagyarázta azt is, hogy miért kerültek a szovjet sportolók az élre. A szocialista országokban nemcsak az iskolákban vannak sportcsoportok, hanem minden gyárnak, minden nagyobb hivatalnak, termelőszövetkezetnek kitűnő sportintézménye van, amely a sport minden ágára kiterjedő helyiséggel és felszereléssel rendelkezik. Ezekben sok millió ember nemcsak sportol, hanem a sportnak megfelelő egészséges

életmódra is nevelik őket.

Ezek az intézmények megadják a lehetőséget az edzésre, különösen nagy mérkőzések idején; ők fedezik a kiadásokat és az olimpiai játékok részvevőinek költségeit is. A sok millió sportolóból azután állandóan pótolhatják az él-sportolók létszámát és igy válik lehetővé, hogy pl. a Szovjetunió annyi kiváló él-sportolóval jelenik meg a világmérkőzéseken.

Az Egyesült Államokban is közadakozásból fedezik az ilyen mérkőzéseken megjelenők kiadásait, itt is a nagyvállalatok fedezik a költségek zömét, a különbség csak annyi, hogy itt egy kis réteg tulajdonát képezik a gyárak és vállalatok, mig a Szovjetben ezek a közösség tulajdonában vannak. Tulajdonképpen ez nem sport-kérdés, hanem társadalmi, amellyel kormányunk, a társadalmi intézmények és tudósok állandóan foglalkoznak, sajnos nagyon kevés eredménnyel.A sportban való visszaesés, az iskolai nevelés, valamint a bűnözés problémája egy- és ugyanarra az okra vezethető vissza és a megoldás nem a szocialista országok rágalmazásában, hanem olyan gyökeres társadalmi változásokban keresendő, amelyek megadják az ifjúságnak a lehetőséget, hogy arra a színvonalra emelkedjen, amelyen ma már a szocialista országok ifjúsága van.

Figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak a 200 milliós Szovjetunió előzött meg bennünket a téli olimpiászon, hanem más, kis országok, mint pl. Ausztria, Finnország, Svédország, Norvégia sportolói is. Nem gyűlölködéssel, hanem alapos társadalmi változásokkal kell a kérdés megoldásához hozzányúlni, mert fél- és látszatmegoldások itt már nem segítenek.

35 millió szegény

Johnson elnök meghirdette a harcot a bajok főokozója, a szegénység ellen. El kell ismerni, hogy tisztán látja a helyzetet, vagyis az elsatnyulás, a tudatlanság, a bűnözés oka a szegénységben, a