Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-02 / 1. szám

Thursday, January 2, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD December 19-iki lapszámunkban megjelent cikk folytatása és befejezése Mint az előző cikk jelezte, az Egyesült Nemze­tek statisztikája az ipari termelés növekedésének átlagos évi arányát az 1953—62-es évtizedre a következőkben állapitotta meg: Az iparilag fejlett kapitalista országoké 4.3% Fejlődő (volt gyarmati) országoké 8.2% Európai szocialista országoké 10.7% A feltüntetett különbözet a kamatos kamat tör­vényszerűségével halmozódik és hatására a világ arculata a lökhajtásos korszak sebességével vál­tozik. Raymond Goldsmith gazdasági szakértő meg állapítja/hogy 120 év folyamán Amerika egy sze­mélyre eső termelése csupán egy százalék felével volt több mint Angliáé. “Ez a látszólag csekély különbség elegendő volt ahhoz, hogy egy évszáza­don belül megteremtse azt a lényeges különböze­iét, ami a két ország átlagos egy személyre eső termelésének szintjén fennáll... egy másik bizo- nyitéka annak az erőnek, ami aránylag a csekély különbségek kamatos-kamat-szerü összetételéből egy hosszabb időszak folyamán kialakul.” Ha egy fél százalék képes volt az Egyesült Álla­mokat egy évszázadon belül úgy átalakítani, hogy az angol tőkétől való függőségéből annak “rang­első partnere” lett, magától értetődik, hogy ezen időszak csak egy töredékére van szükség ahhoz, hogy a fennálló 4 és 6 százalékos különbözetek a világ erőviszonyainak egyensúlyát átalakítsák. Tételezzük fel, hogy az elmúlt évtized növeke­dési aránya még 20 évig változatlanul megmarad. Akkor a termelés növekedése az iparosított kapi­talista országokban két és egvharmadszor lesz na­gyobb, a fejlődő országokban ötszörösen és a szo­cialista országokban hét és kétharmadszorosan fog emelkedni. Az egész világ termelése több mint négyszer lesz nagyobb és 1953-hoz hasonlítva, an­nak hétszerese lesz. De ennél nagyobb fontosság­gal bir az, hogy a megnövekedett termelés ará­nya miként oszlik meg a három országcsoportnál. Ezt a következő táblázat tünteti fel: A világ ipari termelése százalékban kifejezve, évtizedenként: Első számcsoport kapitalista-, második fejlődő-, és a harmadik a szocialista országok 1953 73 6 21 1962 62 8 30 1972 48 9 43 1982 35 9 56 Mig 1953-ban a világ ipari termelésének majd­nem háromnegyedét adták, a kapitalista országok 1972-ben alig a felét és 1982-ben kb. egyharmadát fogják adni. Egy évtizeden belül véget ér a kapi­talizmus vezető szerepe az ipari termelés terén és két évtized múlva határozottan másodfokú szere­pe lesz. Az európai szocialista országok, amelyek 1953- ban az össztermelés egyötödét szolgáltatták, 1972- ig több mint kétötödére és 1982-ig a világtermelés­nek több mint felére fogják emelni ipari termelési eredményüket. Húsz év múlva gazdasági téren a szocializmus lesz a vezető rendszer. Tehát, a ka­matos-kamat törvényszerűsége, amely annyi hatal­mas kapitalista vagyon felhalmozódásának az esz­köze volt, ezentúl a kapitalizmus globális veresé­gét fogja elősegíteni. A fejlődő országok is gyarapodni fognak az elő­rehaladott kapitalista országokkal szemben. Ter­melésük. amely 1953-ban az össztermelés egy-ti- zenketted részét alkotta, 1982-ben az egyenegyed részére fog emelkedni. De a világtermeléshez vi­szonyított százalékarányuk nem fog gyorsan előre­haladni, ha a fejlődési arányuk a szocialista orszá­gok fejlődési arányszámán alul marad. Számban kevés kapitalista országnál a fegyve­res erőszakkal megalapozott gyarmatositás s impe­rializmus képezte gazdasági erejük túlsúlyát. Ez az alap, mint a világesemények mutatják, húsz éven belül teljesen eltűnik. Ennek a legelőnyö­sebb hordereje van az afrikai, ázsiai és latin-ameri­kai országok független fejlődésére és teljesítmé­nyei széles vonalú előrehaladásának lehetőségére. Számítani lehet arra is, hogy a fejlődési arány- számok nem maradnak változatlanok. A fejlődő országoknál drámai meggyorsulásuk nagyon is el­képzelhető. De az eltérések az erőviszonyok eltoló­dásának idejét nem változtathatják meg néhány évnél többel. Az ilyen bizonytalanságokat mellőz­ve, a statisztikai számok nem tükrözik vissza a je­3 len helyzet teljes valóságait és különösen nem a szocialista országok lehetőségeit. A statisztika Kina s más ázsiai szocialista orszá­gok adatait nem tartalmazta és a szocialista orszá­gok termelésénél sem Kuba, sem Jugoszlávia ter­melését nem vette figyelembe. Szovjet gazdasági szakértők megállapítása, hogy az egész szocialista szektor termelése 1962-ben a világtermelés 37 százalékát tette ki, körülbelül megegyezik az ENSZ statisztika 30 százalékos arányszámával, amelyből egyes országok hiányoznak. Minden kétséget kizáróan, a “fejlődő” csoport­ban egyes országok a szocialista tervgazdaság ke­retében fogják épiteni ipari gazdaságukat húsz év múlva, esetleg még hamarabb. És — merem állítani — bizonyos fejlett kapitalista országokban a munkásság is irányt fog változtatni a kapitaliz­musból a szocializmusba. A világ gazdasági egyensúlyának ezen dinami­kus, folyamatos átalakulása képezi annak a biza­lomnak az alapját, hogy a világversengésben az előny a szocializmus, a nemzeti függetlenség és a béke erőinek oldalára tolódott. MVX/WVA/WWVWX/VVNAArSVVUWWVVXAA/Xn/VtrtAA^'X/tA/V/WVVXA/VWWWVWl/t/VtAíVtAA/Wft/VWWtA/« ÚJABB ABATOK A WARREN-BIZOTTSÁG ELŐTT Az Amerikai Kommunista Párt a Lee H. Os­wald által hozzá nt minden érdeklődő levelet és a válaszok másolatait átnyújtotta az elnök által kinevezett vizsgálóbizottságnak. Arnold Johnson, a párt egyik vezetője kijelentette, hogy a Ken­nedy elnök meggyilkolásával vádolt Oswald soha­sem volt kommunista. A párthoz intézett levelek­ben, éppúgy, mint sokezer érdeklődő, csupán in­formációt és nyomtatványokat kért. A vizsgálóbizottság előtt megoldatlan kérdések között kiemelkedik az az egyre jobban megerősödő feltételezés, hogy Oswald a Federal Bureau of In­vestigation szolgálatában állt. Az újságokban ko­rábban megjelent ilyenirányú cikkeket az FBI egyszer sem cáfolta meg. Az is nyilvánvaló, hogy szélsőjobboldali személyekkel és szervezetekkel is összeköttetésben állt, ami megerősíti ezeket a fel­tevéseket. George Morris, a Worker-ban irt cikkében rá­mutat arra, hogy “szükséges, hogy minden titkos besúgó magát ‘marxistának’, ‘szakszervezeti tag­nak’, vagy más hasonlónak nyilvánítsa, aszerint, hogy milyen beosztása van. Az a tény, hogy Os- dald olyan sokféle szervezetnél érdeklődött, szin­tén azt bizonyitja”, hogy besúgó volt. Mr. Morris megemlíti azt is. amit Pauline Bates dallasi hiva­talos gyorsirónő mondott, hogy 3 nappal azután, hogy Oswald visszajött a Szovjetunióból 1961-ben, eljött hozzá, hogy írógépbe diktálja az onnan ki­csempészett szovjet-ellenes jegyzeteit, amelyek na­gyobbrészt hulladékpapirra voltak felirva. A napi­lapokban közölt interjúból kitűnik, hogy Miss Bates szerint Oswald megjegyzéseiből sejteni lehe­tett, hogy az államrendőrség szolgálatában áll, amikor olyan kijelentést tett, hogy “mikor a kül­ügyminisztérium megadta az útlevelemet, kikötöt­te, hogy semmi módon nem vállalják értem a fe­lelősséget.” A Philadelphia Inquirer dec. 8-i számában je­lentette, hogy “két hónappal Kennedy meggyil­kolása előtt, az FBI megkísérelte Oswaldot titkos besúgónak beszervezni." Ez a hir beszámol arról, hogy Oswald anyja azt állította, hogy Joseph Hosty dallasi ügynök (FBI) szeptemberben meglá­togatta fiát és Hosty autójában hosszú beszélge­tést folytatott vele. Utána Oswald jelentette any­jának. hogy “Hosty besúgónak akarta beszer­vezni.” Feltételezhető, hogy Hosty rábeszélésének vala­milyen köze van ahhoz, hogy a múlt nyáron Os­wald egy Castro-ellenes kubai menekült csoport­ba akart belépni, vagy ahhoz, hogy később Mexi­AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre .............. pél­dányt az 1964-es Magyar Naptárból. (Ára pél­dányonként $1.50.) Küldjenek naptárt a következő címekre: Név: .................................................................. Cim: ................................................................. Név: .................................................................. Cim: .................................................................. ................................................I.......................... Mellékelek a naptárokért $.............. .-t. A beküldő neve:............................................... Címe: : .. ..................................................... kóba utazott, ahol a kubai és a szovjet követség­hez folyamodott, amelyet mind a kettő elutasított. Mr. Morris azt is különösnek találja, hogy Os­wald egy napon belül megkapta az amerikai útle­velét annak ellenére, hogy mint ‘marxista’ volt nyilvántartva s igy a jelen törvények értelmében, útlevelének kiadása kérdésessé válhat. Azt is tud­ni kellene, hogy honnan szerezte a Kubába és a Szovjetunióba tervezett utazásához szükséges költ­ségeket. Oswald felesége, két éves itt tartózkodása alatt, állandóan orosz menekültek társaságában volt, akik hírhedt szovjet-gyűlölők. Hat ugandai angolt deportáltak Az Ugandában tartózkodó angolok némelyike szeretné elhitetni magával és talán másokkal is, hogy az angol fennhatóság által felszabadult álla­mokban még mindig fenntarthatják a gyarmatosi- tók fennhéjázó és népet lenéző álláspontját. Nem veszik komolyan, vagy nem tartják véglegesnek a független kormányformát és lekicsinylő, sértő, ízléstelen vicceket engednek meg maguknak. Ez történt akkor is, amikor egy házimulatság keretében, amelyen 150-en vettek részt, néhány angol férfi és nő olyan dalokat énekelt Kampa- lában, Uganda fővárosában, amelyekben kigunyol- ták az afrikaiakat és kétségbevonták önkormány­zati képességeiket. A múltban megengedhettek ma guknak ilyesmit, de ma már más világ van Afri­kában. A gúnyos dalok hire kiszivárgott és röviddel utána a mulatság egyik rendezője családjával si­etve elhagyta Ugandát, miután háza földig le­égett. A miniszterelnök a parlamentben elitélte az angolok sértő viselkedését és a megindított el­járások nyomán 6 angol állampolgárt deportáltak, mivel jelenlétüket “nem találták kívánatosnak” az országban. A kormány nagyszámú fehér állami al­kalmazottat is elbocsátott, akik résztvettek a mu­latságon és felszólította őket, hogy hagyják el az országot. Ezek mind a jómódú angol fiatal gene­ráció tagjaiból kerültek ki; egyiküknek, egy fia­tal leánynak az apja Kampala egykori polgár- mestere. Az események nagy közfelháborodást váltottak ki. A kormánypárt ifjúsági csoportjának néhány tagja elfogta az Uganda Argus cimü hírlap ügy­vezető igazgatóját és arra kényszeritette, hogy a kampalai vásártéren, fején hordozott banáncsomó­val parádézzon. A gyarmati elnyomatás szimbólu­mát ilyen módon kóstoltatták meg vele. Evvel kapcsolatban 9 ifjút letartóztattak. Az angol kormány aggodalmát fejezte ki az ese­mények felett. Elitélte a mulatságon résztvevők viselkedését és a kormány egyik szószólója avval mentegetőzött, hogy “a megtörténteket élcelődés­nek szánták, de nagyon rossz Ízlésre vallanak.” Kifejezte bizalmát az iránt, hogy Uganda kormá­nya mindent megtesz a közbiztonság megőrzésére. Elmarad a pulyka Az International Union of Aerospace and Agri­cultural Workers, UAW 1069. lokáljának vezető­sége az American Arbitration Associationhoz for­dult azzal a panasszal, hogy a Boeing Co. Morton, Pa.-i Vértől üzemének vezetősége ebben az évben nem hajlandó a szokásos pulykaajándékot nyújta­ni munkásainak, amit 1954 óta minden évben meg adott és a munkaszerződésben is bennfoglaltatik. A panasz talán csak husvétkor kerül elintézésre, közben a munkások pulyka nélkül maradtak kará­csonyra. WWWWWVMMUUUWUUWWUVWUUWWWUVMWUVtAM KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! 1 MÁS IS TANULHAT BELŐLE! } Victor Perlő: Háromirányu összehasonlítás

Next

/
Thumbnails
Contents