Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-09 / 2. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 9, 1964 Victor Perlő: A reakció elkeseredett ellenállása Johnson elnök elszánt harcot folytatott a reak­ció ellen és sikerült legyőznie a ne-adjunk-hitelt- szocialista-országoknak módosítást a kongresszus­ban. Részéről ez komoly válasz volt az üzleti kö­rök és a közvélemény növekvő nyomására, hogy Amerika nemzeti érdekében adjunk nagyobb le­hetőségeket a kelet-nyugati kereskedelemnek. Ez reményt nyújt arra, hogy a hidegháborús akadá­lyokat, amiket az ilyen kapcsolatok gáncsolására felhalmoztak, sikerülni fog végképp eltávolítani. Az ultrajobb republikánusok dühödt és ismé­telt kísérletei, hogy a külföldi segély törvényja­vaslathoz csatolt módosító függelékkel megváltoz­tassák a fejlődő irányzatot, valamint az őket tá­mogató törvényhozók jelentős száma, nyomatéko­san figyelmeztet a hidegháborús ellenzék erejére és gyűlölködésére. 1963 ban számos esetben meg­nyilvánult bosszúálló módszerük, amivel sok kárt okoztak úgy a nyugatnak, mint a keletnek. Kanadából a Szovjetunióba küldött első gabona- szállitmányok 10 százalékában törött üvegdarabo­kat találtak, röviddel azután, hogy a U.S. Sea­farers Union gengszter uralom alatti ottani rész­lege szabálytalan sztrájkkal késleltette a szállí­tást. A nyugat-németországi Salzgitter hajóépítő vál­lalat 26 millió márka veszteséget szenvedett, ami­kor a Kiel-i telepén épülő Vladivosztok halfeldol­gozó halászhajó “ismeretlen okokból a rakparti kikötőben elsüllyedt.” Ezek rosszakaratú, bűnös kísérletek az orosz nép kiéheztetésére, anélkül, hogy bárkinek is javára szolgálnának. 1963 legnagyobb kudarca azonban az olajcsövek­kel kapcsolatos ügy volt, amelynek indító oka úgy a haszonérdekben, mint a gonoszságban található. A “World Petroleum” közlöny, amely a nemzet­közi olajkartell érdekkörét szolgálja, májusi szá­mában közölte a Tass beszámolóját azokról a pró­bálkozásokról, amelyek “a NATO és USA diplo­máciai hálózaton keresztül igyekeztek leszűkíteni a nyugati országok és a Szovjetunió közötti olaj­kereskedelmet 1960 óta.” A kezdeményezés az ESSO és a GULF olajvállalat elnöke részéről tör­tént, a kampányt Monroney oklahomai demokrata szenátor, de főképpen Keating newyorki rep. sze­nátor folytatta, “akinek kapcsolata az olajérdekelt­ségekkel jól ismert.” A Tass nyilatkozata a “World Petroleum” és az “Oil and Gas Journal” szaklapo­kat is megnevezte. Egy Esso által vezetett bizottság kétkötetes ki­adványban támadta a szovjet olajkivitelt és azokat a nyugati érdekeltségeket, amelyek tankhajókat és csöveket adtak el a Szovjetuniónak. A szakla­pok szerint a kiadvány a washingtoni vezetők ré­szére készült. Az abban lefektetett irányvonal ér­telmében az adminisztrációnak sikerült 1962 októ­berében kieszközölni a NATO döntését az egymé- ter átmérőjű olajcsövek Szovjetuniónak történő eladása betiltására. “Megelégedéssel vesszük tudomásul”, vezércik­kezett a “World Petroleum”, hogy “elismerték sze­repünket a megkülönböztető intézkedések kiveté­sénél. Nagyon hízelgő ránk nézve, hogy figyelembe veszik a helyes irányba vezető befolyásunkat.” De a közlöny — bár beismeri a Tass beszámoló egye­temes valódiságát — egy “helyreigazítást” tett: “Mialatt tagadhatatlan, hogy Keating szenátor­nak vannak barátai és választói, akik olajüzletben vannak, úgy hisszük, hogy az a célzás, miszerint pénzügyileg van érdekelve az olajüzletben, tisztára az igazság megsértése.” Urak, a célzást önök tették! Most még csak azt kellene közölniök, hogy a Rockefeller érdekeltsé­gek mennyi pénzt fektettek Keating megválasztá­sába. Miután a Standard Oil becslése szerint a Barát­ság Olajvezeték egy hordó olaj szállítási diját az Ural vidékről Közép-Európába $1.05-ről 29 centre vágná le, érthető, hogy fő célpontja volt a hideg­háború lovagjainak. Remélték, hogy eredetileg 1964 tavaszára tervezett befejezését egy-két évvel elhalaszthatják. Azonban csupán Nyugat-Németország tett hatá­rozott lépéseket a NATO korlátozás betartására, bár kitartó hírek szállingóztak, hogy onnan is ke­rülő utón történtek szállítmányok. Közben a Szov­jetunióban meggyorsították a méteres átmérőjű csövek termelését. Az olajvezeték befejezésének idejét lerövidítették 1963 végére és a tervet októ­berben teljesítették, amikor a vezeték végső rész­legében, az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársa­ság Brody nevű városában beszivattyuzták az első olajszállítmányt a lengyelországi Plock és a Né­met Demokratikus Köztársaságbeli Schwedt óriási olajfinomítói részére. Két hónappal később az olaj befejezte hosszú útját Schwedt-be és megérkezését nyilvános ün­nepséggel fogadták. A Standard Oil hároméves kampánya a terv teljesítésének végső kibontako­zását egy nappal se hátráltatta. Kelet-Európa min­den országában emelni fogja az életszínvonalat, siettetni fogja a kelet-nyugati kereskedelem kifej­lődését. Az amerikai magatartás vereséget szenvedett. Az egyetemes neheztelés jelei sokasodnak az ame­rikai korporációk elvtelen gazdasági hadműveletei és a kormányügynökségekben levő kiszolgálóik el­len. A legtöbb országban már legyűrték a fenyege­téseikkel szembeni félelmet, erősebb intézkedése­ket léptetnek életbe az amerikai korporációs kilen­gések ellen és áthágják a kereskedelem korlátozá­sát célzó tilalmi rendelkezéseiket. Még a spanyol Franco is fügét mutat a State Departmentnek és ragaszkodik a Kubával való kereskedelme kiszéle­sítéséhez. A könyörtelen tények megerősítik a józan üzlet­emberek és hivatalnokok meggyőződését, annak az álláspontnak a helyességéről, hogy “ha nem harcolhatunk ellenük, akkor csatlakozzunk” (ií you can’t stop them, join them). Ez mindenki elő­nyét szolgálni fogja, kivéve az olajmonopóliumo­két, melyek kénytelenek lesznek az önkényesen fel­srófolt árakat leszállítani. Számítani kell azonban azzal a különleges befolyással, amivel a trösztök és ultrajobb szövetségeseik rendelkeznek. A köz­vélemény és különösen a munkásság részéről, akik (öbb munkaalkalmat várnak a kereskedelem növe­kedésétől, nagyobb nyomásnak kell jönnie, hogy gyorsítsa az Egyesült Államok és a szocialista álla­mok közötti kereskedelem fejlődését. 10.5 millió munkanélküli 1970-ben A United Electrical, Radio and Machine Work­ers of America főszervezője, Robert Kirkwood, figyelmeztette a Ház munkaügyi albizottságát, hogy ha a kormány nem talál megoldást az auto- máció által okozott munkanélküliség megoldásá­ra, akkor 1970-ben több mint 10 és fél millió lesz a munkanélküliek száma, vagyis a munkásság 13 százaléka. Elmer D. Holland, D., Pa.-i képviselő nyújtott be törvényjavaslatot a 40 órás munkahét lerövidíté­sére. Holland az elnöke az albizottságnak, amely nyílt kihallgatást tart ebben a kérdésben. Kirk­wood, az UE megbízottja a javaslat támogatásáról nyilatkozott, mert — mint mondta — “kollektiv tárgyalás a vállalatokkal nem elegendő ahhoz, hogy megfelelő eredményt hozzon, a törvényhozás elkerülhetetlenül szükséges ehhez.” Kijelentette, hogy a technológia nemcsak a gyá­ri termelésben, hanem az irodai és szolgálati ipa­rokban is tért hódit. Ehhez járul a “speed-up”, amit a munkáltatók a munkásokra erőszakolnak, akik most többet termelnek személyenként, mint bármikor, s ez csökkenti a termelés költségeit. Adatokkal bizonyította, ho^v a lerövidített mun­kahét a fizetés levágása nélkül; - nem fogja csök­kenteni a korporációk profitját és nem lesz hát­rányos hatással az ország versenyképességére a nemzetközi piacon. “Szem előtt kell tartani — mondatta Mr. Kirk­wood —. hogy az automáció elsöprő «voVsnsággal terjed és rövid időn belül még a 35 órás munka­hét sem lesz elegendő a felmerülő munkanélküli­ségi problémák megoldására.” Segített a rövidebb munkaidő New Yorkban ezerrel több munkaalkalom jött lét re, amikor az építőipari villanyszerelők 5 órával rövidebb munkaidőt harcoltak ki maguknak, mon­dotta Joseph D. Keenan, a Brotherhood of Elec, trical Workers központi pénzügyi titkára. Keenan a képviselőház egy albizottsága előtt ta­núskodott a rövidebb munkahét érdekében. Ki­emelte, hogy nem elég az, ha egyes szakszerveze­tek kollektiv tárgyalás utján csökkentik a munka­hetet az iparok egyes ágaiban. A törvényhozás ál­tal létrehozott rövidebb munkaidő általános érvé­nyű lesz az egész országban, minden iparban és minden államban, szervezett és szervezetlen ipa­rokban és munkahelyeken. Munkalehetőségeket fog teremteni a szakképzett és szakképzetlen mun­kások számára, öregeknek és fiataloknak, gyárak­ban, irodákban és más foglalkozásokban. Keenan szigorú ellenőrzést ajánlt arra, hogy a rövidebb munkahetet betartsák, és ne tulóráztassák a mun­kásokat. Ä nagybirtokok fokozzák a kizsákmányolást A National Advisory Committee on Farm Labor 48 oldalas jelentésben foglalja össze a mezőgazda­ság terén uralkodó viszonyokról folytatott tanul­mányának eredményeit. Érdekes adatokat közöl a jelentés a nagybirtokok koncentrálásáról, a csa­ládos farmerek s különösen a mezőgazdasági mun­kások állandóan hanyatló helyzetéről. Az összes farmok 9%-a nagybirtok, s ez a mű­velés alatt levő földterület 40%-át teszi ki. Ez a számban kis csoport fizeti a mezőgazdasági bérek 48%-át, s innen kerül ki az eladásra kerülő ter­mény 50%-a. 1950 óta folyamatosan nő a farmte­rület kevesebb kézbe való koncentrálása. A far­mok száma 5,400,000-ről 3,700,000-re csökkent az évtized folyamán, több mint egy harmadával. A mezőgazdasági termelés aránya 85%-kal emel­kedett az utóbbi 10 évben, de az egy személyre eső termelés magasabb arányban növekedett. Mig 1910-ben egy farmmunkás hét személy szükségle­tét termelte ki, 1980-ban 24 személy megnöveke­dett igényeit volt képes kielégíteni. A farmmunkás bére és életszinvonála azonban nem javult. Kétféle farmmunkás van alkalmazva, az amerikai bennszülött és az importált (főleg Mexikóból) napszámos és a keresetük is különbö­zik, a kizsákmányolásuk fokozata szerint. Az évi átlagkeresete a jelentés szerint 1960-ban $1,125 és 1962-ben $1,123 volt azoknak a farmmunkásoknak, akik a szezon farmmunka mellett ideiglenesen más munkán is dolgoztak. Akik csak farmmunkát vé­geztek, azok évi átlagkeresete 874 dollár volt. A jelentés arra is rámutat, hogy a farmmunká­sok még ma sem rendelkeznek törvényes joggal, hogy szervezkedhessenek és kollektiv munkaszer­ződést köthessenek. A munkaidőt és minimális bérezést szabályozó szövetségi törvények nem vo­natkoznak rájuk, sem a munkanélküli biztosítási törvények és a munkásokat érintő más társadalmi biztosítási törvények sem. A nagyfarmerek és a mezőgazdasági nagybirto­kosok éles ellenállást fejtenek ki az ellen a javas­lat ellen, amely a 75 centes órabért és ennek négy év alatt $1.25-re való emelését hozná létre, bár ez az összes farmok egy százalékának három-ötöd ré­szét érintené csupán. A szövetségi kormány védnöksége alatt beho­zott olcsó mexikói idénymunkások hasznát is a nagyfarmerek élvezik, extra profit formájában. A jelentés példaképpen megemlíti azt az esetet, ami Arkansas állam egyik megyéjében történt. Ez a terület E. C. Gathings, republikánus képviselő vá­lasztókerülete, aki a Ház Mezőgazdasági Bizottsá­gának a tagja. Gathings erős támogatója a mexi­kói munkások folytatólagos behozatalának, és el­lenzi azt a mozgalmat, amely a nagy munkanélkü­liségre való tekintettel be akarja szüntetni ezt az eljárást. Sikerült is még egy évre elhalasztani. Gathings választókerületében az történt, hogy 17 ezer szükséget szenvedő ember részére beszüntet­ték a kormány élelmiszer feleslegéből juttatott segélyosztást és ezzel arra kényszeritették őket, hogy 30 centes órabérért kimenjenek a földekre dolgozni. ^ A HAJDÚSZOBOSZLÓI GYÓGYFÜRDŐT, ahol 1962-ben több mint egymillió vendéget fogad­tak. 1964-re 3 millió forintos beruházással kor­szerűsítik. Háromszázötven uj kabint építenek, s modernizálják a vízszolgáltató és világítóberende­zéseket. r evvvvvv*vvvvvvvvvvvvvvvvvv\vvvv*vvx'\vy AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street .jjj New York 3, N. Y. > Elolvastam mutatványszámként küldött £ lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- í példányokat küldjenek címemre, minden kö- £ f telezettség nélkül. 4 i Név: .................................................................. 4 Í S Cim : ................... g $ Város: ........................................Állam:........... £ 4 Megrendelem laoiukat [~] egy évié $ □ féiévrt $ (A lap kedvezmenyes előfizetési ára uj ol- ú á vasóknak egy évre $6.00. félévre $3.00.) { : ksxvnxxxwxvwvwxxwvwxwwvvxwvxvw;

Next

/
Thumbnails
Contents