Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-09 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, January 9, 1964 Victor Perlő: A reakció elkeseredett ellenállása Johnson elnök elszánt harcot folytatott a reakció ellen és sikerült legyőznie a ne-adjunk-hitelt- szocialista-országoknak módosítást a kongresszusban. Részéről ez komoly válasz volt az üzleti körök és a közvélemény növekvő nyomására, hogy Amerika nemzeti érdekében adjunk nagyobb lehetőségeket a kelet-nyugati kereskedelemnek. Ez reményt nyújt arra, hogy a hidegháborús akadályokat, amiket az ilyen kapcsolatok gáncsolására felhalmoztak, sikerülni fog végképp eltávolítani. Az ultrajobb republikánusok dühödt és ismételt kísérletei, hogy a külföldi segély törvényjavaslathoz csatolt módosító függelékkel megváltoztassák a fejlődő irányzatot, valamint az őket támogató törvényhozók jelentős száma, nyomatékosan figyelmeztet a hidegháborús ellenzék erejére és gyűlölködésére. 1963 ban számos esetben megnyilvánult bosszúálló módszerük, amivel sok kárt okoztak úgy a nyugatnak, mint a keletnek. Kanadából a Szovjetunióba küldött első gabona- szállitmányok 10 százalékában törött üvegdarabokat találtak, röviddel azután, hogy a U.S. Seafarers Union gengszter uralom alatti ottani részlege szabálytalan sztrájkkal késleltette a szállítást. A nyugat-németországi Salzgitter hajóépítő vállalat 26 millió márka veszteséget szenvedett, amikor a Kiel-i telepén épülő Vladivosztok halfeldolgozó halászhajó “ismeretlen okokból a rakparti kikötőben elsüllyedt.” Ezek rosszakaratú, bűnös kísérletek az orosz nép kiéheztetésére, anélkül, hogy bárkinek is javára szolgálnának. 1963 legnagyobb kudarca azonban az olajcsövekkel kapcsolatos ügy volt, amelynek indító oka úgy a haszonérdekben, mint a gonoszságban található. A “World Petroleum” közlöny, amely a nemzetközi olajkartell érdekkörét szolgálja, májusi számában közölte a Tass beszámolóját azokról a próbálkozásokról, amelyek “a NATO és USA diplomáciai hálózaton keresztül igyekeztek leszűkíteni a nyugati országok és a Szovjetunió közötti olajkereskedelmet 1960 óta.” A kezdeményezés az ESSO és a GULF olajvállalat elnöke részéről történt, a kampányt Monroney oklahomai demokrata szenátor, de főképpen Keating newyorki rep. szenátor folytatta, “akinek kapcsolata az olajérdekeltségekkel jól ismert.” A Tass nyilatkozata a “World Petroleum” és az “Oil and Gas Journal” szaklapokat is megnevezte. Egy Esso által vezetett bizottság kétkötetes kiadványban támadta a szovjet olajkivitelt és azokat a nyugati érdekeltségeket, amelyek tankhajókat és csöveket adtak el a Szovjetuniónak. A szaklapok szerint a kiadvány a washingtoni vezetők részére készült. Az abban lefektetett irányvonal értelmében az adminisztrációnak sikerült 1962 októberében kieszközölni a NATO döntését az egymé- ter átmérőjű olajcsövek Szovjetuniónak történő eladása betiltására. “Megelégedéssel vesszük tudomásul”, vezércikkezett a “World Petroleum”, hogy “elismerték szerepünket a megkülönböztető intézkedések kivetésénél. Nagyon hízelgő ránk nézve, hogy figyelembe veszik a helyes irányba vezető befolyásunkat.” De a közlöny — bár beismeri a Tass beszámoló egyetemes valódiságát — egy “helyreigazítást” tett: “Mialatt tagadhatatlan, hogy Keating szenátornak vannak barátai és választói, akik olajüzletben vannak, úgy hisszük, hogy az a célzás, miszerint pénzügyileg van érdekelve az olajüzletben, tisztára az igazság megsértése.” Urak, a célzást önök tették! Most még csak azt kellene közölniök, hogy a Rockefeller érdekeltségek mennyi pénzt fektettek Keating megválasztásába. Miután a Standard Oil becslése szerint a Barátság Olajvezeték egy hordó olaj szállítási diját az Ural vidékről Közép-Európába $1.05-ről 29 centre vágná le, érthető, hogy fő célpontja volt a hidegháború lovagjainak. Remélték, hogy eredetileg 1964 tavaszára tervezett befejezését egy-két évvel elhalaszthatják. Azonban csupán Nyugat-Németország tett határozott lépéseket a NATO korlátozás betartására, bár kitartó hírek szállingóztak, hogy onnan is kerülő utón történtek szállítmányok. Közben a Szovjetunióban meggyorsították a méteres átmérőjű csövek termelését. Az olajvezeték befejezésének idejét lerövidítették 1963 végére és a tervet októberben teljesítették, amikor a vezeték végső részlegében, az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársaság Brody nevű városában beszivattyuzták az első olajszállítmányt a lengyelországi Plock és a Német Demokratikus Köztársaságbeli Schwedt óriási olajfinomítói részére. Két hónappal később az olaj befejezte hosszú útját Schwedt-be és megérkezését nyilvános ünnepséggel fogadták. A Standard Oil hároméves kampánya a terv teljesítésének végső kibontakozását egy nappal se hátráltatta. Kelet-Európa minden országában emelni fogja az életszínvonalat, siettetni fogja a kelet-nyugati kereskedelem kifejlődését. Az amerikai magatartás vereséget szenvedett. Az egyetemes neheztelés jelei sokasodnak az amerikai korporációk elvtelen gazdasági hadműveletei és a kormányügynökségekben levő kiszolgálóik ellen. A legtöbb országban már legyűrték a fenyegetéseikkel szembeni félelmet, erősebb intézkedéseket léptetnek életbe az amerikai korporációs kilengések ellen és áthágják a kereskedelem korlátozását célzó tilalmi rendelkezéseiket. Még a spanyol Franco is fügét mutat a State Departmentnek és ragaszkodik a Kubával való kereskedelme kiszélesítéséhez. A könyörtelen tények megerősítik a józan üzletemberek és hivatalnokok meggyőződését, annak az álláspontnak a helyességéről, hogy “ha nem harcolhatunk ellenük, akkor csatlakozzunk” (ií you can’t stop them, join them). Ez mindenki előnyét szolgálni fogja, kivéve az olajmonopóliumokét, melyek kénytelenek lesznek az önkényesen felsrófolt árakat leszállítani. Számítani kell azonban azzal a különleges befolyással, amivel a trösztök és ultrajobb szövetségeseik rendelkeznek. A közvélemény és különösen a munkásság részéről, akik (öbb munkaalkalmat várnak a kereskedelem növekedésétől, nagyobb nyomásnak kell jönnie, hogy gyorsítsa az Egyesült Államok és a szocialista államok közötti kereskedelem fejlődését. 10.5 millió munkanélküli 1970-ben A United Electrical, Radio and Machine Workers of America főszervezője, Robert Kirkwood, figyelmeztette a Ház munkaügyi albizottságát, hogy ha a kormány nem talál megoldást az auto- máció által okozott munkanélküliség megoldására, akkor 1970-ben több mint 10 és fél millió lesz a munkanélküliek száma, vagyis a munkásság 13 százaléka. Elmer D. Holland, D., Pa.-i képviselő nyújtott be törvényjavaslatot a 40 órás munkahét lerövidítésére. Holland az elnöke az albizottságnak, amely nyílt kihallgatást tart ebben a kérdésben. Kirkwood, az UE megbízottja a javaslat támogatásáról nyilatkozott, mert — mint mondta — “kollektiv tárgyalás a vállalatokkal nem elegendő ahhoz, hogy megfelelő eredményt hozzon, a törvényhozás elkerülhetetlenül szükséges ehhez.” Kijelentette, hogy a technológia nemcsak a gyári termelésben, hanem az irodai és szolgálati iparokban is tért hódit. Ehhez járul a “speed-up”, amit a munkáltatók a munkásokra erőszakolnak, akik most többet termelnek személyenként, mint bármikor, s ez csökkenti a termelés költségeit. Adatokkal bizonyította, ho^v a lerövidített munkahét a fizetés levágása nélkül; - nem fogja csökkenteni a korporációk profitját és nem lesz hátrányos hatással az ország versenyképességére a nemzetközi piacon. “Szem előtt kell tartani — mondatta Mr. Kirkwood —. hogy az automáció elsöprő «voVsnsággal terjed és rövid időn belül még a 35 órás munkahét sem lesz elegendő a felmerülő munkanélküliségi problémák megoldására.” Segített a rövidebb munkaidő New Yorkban ezerrel több munkaalkalom jött lét re, amikor az építőipari villanyszerelők 5 órával rövidebb munkaidőt harcoltak ki maguknak, mondotta Joseph D. Keenan, a Brotherhood of Elec, trical Workers központi pénzügyi titkára. Keenan a képviselőház egy albizottsága előtt tanúskodott a rövidebb munkahét érdekében. Kiemelte, hogy nem elég az, ha egyes szakszervezetek kollektiv tárgyalás utján csökkentik a munkahetet az iparok egyes ágaiban. A törvényhozás által létrehozott rövidebb munkaidő általános érvényű lesz az egész országban, minden iparban és minden államban, szervezett és szervezetlen iparokban és munkahelyeken. Munkalehetőségeket fog teremteni a szakképzett és szakképzetlen munkások számára, öregeknek és fiataloknak, gyárakban, irodákban és más foglalkozásokban. Keenan szigorú ellenőrzést ajánlt arra, hogy a rövidebb munkahetet betartsák, és ne tulóráztassák a munkásokat. Ä nagybirtokok fokozzák a kizsákmányolást A National Advisory Committee on Farm Labor 48 oldalas jelentésben foglalja össze a mezőgazdaság terén uralkodó viszonyokról folytatott tanulmányának eredményeit. Érdekes adatokat közöl a jelentés a nagybirtokok koncentrálásáról, a családos farmerek s különösen a mezőgazdasági munkások állandóan hanyatló helyzetéről. Az összes farmok 9%-a nagybirtok, s ez a művelés alatt levő földterület 40%-át teszi ki. Ez a számban kis csoport fizeti a mezőgazdasági bérek 48%-át, s innen kerül ki az eladásra kerülő termény 50%-a. 1950 óta folyamatosan nő a farmterület kevesebb kézbe való koncentrálása. A farmok száma 5,400,000-ről 3,700,000-re csökkent az évtized folyamán, több mint egy harmadával. A mezőgazdasági termelés aránya 85%-kal emelkedett az utóbbi 10 évben, de az egy személyre eső termelés magasabb arányban növekedett. Mig 1910-ben egy farmmunkás hét személy szükségletét termelte ki, 1980-ban 24 személy megnövekedett igényeit volt képes kielégíteni. A farmmunkás bére és életszinvonála azonban nem javult. Kétféle farmmunkás van alkalmazva, az amerikai bennszülött és az importált (főleg Mexikóból) napszámos és a keresetük is különbözik, a kizsákmányolásuk fokozata szerint. Az évi átlagkeresete a jelentés szerint 1960-ban $1,125 és 1962-ben $1,123 volt azoknak a farmmunkásoknak, akik a szezon farmmunka mellett ideiglenesen más munkán is dolgoztak. Akik csak farmmunkát végeztek, azok évi átlagkeresete 874 dollár volt. A jelentés arra is rámutat, hogy a farmmunkások még ma sem rendelkeznek törvényes joggal, hogy szervezkedhessenek és kollektiv munkaszerződést köthessenek. A munkaidőt és minimális bérezést szabályozó szövetségi törvények nem vonatkoznak rájuk, sem a munkanélküli biztosítási törvények és a munkásokat érintő más társadalmi biztosítási törvények sem. A nagyfarmerek és a mezőgazdasági nagybirtokosok éles ellenállást fejtenek ki az ellen a javaslat ellen, amely a 75 centes órabért és ennek négy év alatt $1.25-re való emelését hozná létre, bár ez az összes farmok egy százalékának három-ötöd részét érintené csupán. A szövetségi kormány védnöksége alatt behozott olcsó mexikói idénymunkások hasznát is a nagyfarmerek élvezik, extra profit formájában. A jelentés példaképpen megemlíti azt az esetet, ami Arkansas állam egyik megyéjében történt. Ez a terület E. C. Gathings, republikánus képviselő választókerülete, aki a Ház Mezőgazdasági Bizottságának a tagja. Gathings erős támogatója a mexikói munkások folytatólagos behozatalának, és ellenzi azt a mozgalmat, amely a nagy munkanélküliségre való tekintettel be akarja szüntetni ezt az eljárást. Sikerült is még egy évre elhalasztani. Gathings választókerületében az történt, hogy 17 ezer szükséget szenvedő ember részére beszüntették a kormány élelmiszer feleslegéből juttatott segélyosztást és ezzel arra kényszeritették őket, hogy 30 centes órabérért kimenjenek a földekre dolgozni. ^ A HAJDÚSZOBOSZLÓI GYÓGYFÜRDŐT, ahol 1962-ben több mint egymillió vendéget fogadtak. 1964-re 3 millió forintos beruházással korszerűsítik. Háromszázötven uj kabint építenek, s modernizálják a vízszolgáltató és világítóberendezéseket. r evvvvvv*vvvvvvvvvvvvvvvvvv\vvvv*vvx'\vy AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street .jjj New York 3, N. Y. > Elolvastam mutatványszámként küldött £ lapjukat és kérem, hogy további mutatvány- í példányokat küldjenek címemre, minden kö- £ f telezettség nélkül. 4 i Név: .................................................................. 4 Í S Cim : ................... g $ Város: ........................................Állam:........... £ 4 Megrendelem laoiukat [~] egy évié $ □ féiévrt $ (A lap kedvezmenyes előfizetési ára uj ol- ú á vasóknak egy évre $6.00. félévre $3.00.) { : ksxvnxxxwxvwvwxxwvwxwwvvxwvxvw;
