Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-09 / 2. szám
Thursday, January 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG A TEAMSTERS UNIÓBAN Kennedy elnök meggyilkolását követően, a Teamsters Union két országos alelnöke lemondott ezen központi állásáról és elhatározta, hogy visszamegy saját körzetébe, ahol ki-ki a teherautó sofőrök kerületi szakszervezeti tanácsának vezetője. Ezen hírnek kapcsán az a híresztelés kelt lábra, hogy a Teamsterek vezetőségénél mély szakadás állott be és hogy fennállanak a lehetőségek James Hoffa központi elnök kizárására. Bár ez a nézet túlzottnak látszik, nézeteltérések fennállanak a szervezetben. A két központi tisztviselő, Harold Gibbons és Lawrence Steinberg lemondása valóban Kennedy halálának volt a közvetlen következménye. De ennek a lépésnek előzményei is vannak, még pedig a James Hoffa mély személyes ellenszenve a Ken- nedy-adminisztrációval szemben, amit politikai vonalon is igyekszik érvényesíteni, de amiben a Teamsters Union tagságának és vezetőségének nagyrésze nem egyezik meg Hoffával. Közismert tény, hogy a kormány részéről állandó kísérlet folyik Hoffa bebörtönöztetésére különböző korrupciós vádak alapján. A McClellan szenátusi bizottság propaganda célzattal televízión közvetítette azt a kihallgatást, amit Hoffa üzleti ügyleteivel kapcsolatban nyíltan lefolytatott. A szakszervezeti tagság és a vezetőség többsége ezen üldözésekkel szemben mindig Hoffa védelmére kelt és helytelenítette Robert Kennedy és az elnök erőlködését, hogy “elkapja” Hoffát. De Hoffa kevés követőre talált, amikor nyíltan a republikánus táborhoz szegődött és Rockefeller támogatásáról nyilatkozott. Bár a munkások megértették, hogy Hoffa üldözésével valójában a szakszervezeti mozgalomnak okoznak kárt, mégsem fogadhatták el azt az álláspontot, hogy a Kennedy-adminisztrációt tekintsék elsőszámú ellenségnek. Tisztában vannak azzal, hogy a munkásság követeléseinek teljesítését, mint a rövidebb munkahetet, az egyenlő jogok, a béke előrehaladását kevésbé várhatják a Rockefeller, Nixon követőitől, vagy az általuk vezetett kongresszustól, mint a Kennedy-adminisztrációtól. Az 1964-es választások közeledtével aggodalom fejlődött ki, hogy Hoffa makacs politikája az 1,700,000 tagú szervezetet megfoszthatja döntő erejétől, amellyel a választást befolyásolhatja. Hoffa helytelen álláspontjának következményei abban is kifejezésre jutottak, hogy az NLRB választások több helyen hátrányos eredménnyel jártak a Teamster szakszervezet szempontjából. Érthető, hogy ez jobban aggasztja a tagságot, mint a munkáltatók rá- galmazási kampánya a szakszervezet és Hoffa ellen. Hoffa és a két alelnök közötti kenyértörésre valóban Kennedy halála után került sor. Az történt ugyanis, hogy Gibbons, mint minden más szervezet csinálta, az orvgyolkosságot mélyen elitélő nyilatko zatot adott ki és részvétét fejezte ki Mrs. Kenne- dynek. Azonkívül az országos gyász jeléül, a temetés napján bezárta a washingtoni irodát. Állítólag ez nem találkozott Hoffa beleegyezésével, aki ellenfeléről, Robert Kennedyről olyan kijelentéseket tett, amelyek az adott időben sem a jóizlés, sem a politika szempontjából nem voltak helyén- valóak. Ez vitte dűlőre Gibbons és Steinberg elhatározását, hogy ilyen megközelítéssel nem képesek Hoffával együttműködni. Kiváltak a központi vezetőségből. Kívánatos volna, hogy az igy kiélezett feszültség megszüntetése szempontjából a Teamsters Union vezetőségében egyetértés jönne létre a politikai álláspontra vonatkozóan. Nem az egyedüli szak- szervezet, amelynek összecsapása volt a Kennedy adminisztrációval és az igazságügyiminiszterrel. De ezek az uniók, mint a United Electrical, Radio and Machine Workers, vagy az International Longshoremen’s and Warehousemen’s Union, mégis reálisan Ítélték meg azt, ami Dallasban történt. És mint a szakszervezeti mozgalom általában, ők is megelégedéssel vették Johnson elnök fogadalmát, hogy igyekezni fog Kennedy nyomdokain haladni. Mit nyertek a NY-i közlekedési munkások Mik a kilátások South Benden? Szovjet rendeléssel bő munkaalkalmat teremthetnek Miután a Studebaker gyár bejelentette, hogy megszünteti a South Bend, Ind.-i gyárának működését, a város dolgozó lakossága nagy krízisnek néz elébe. A súlyos helyzet orvoslására Johnson elnök intézkedéseket tett. Hodges kereskedelmi és Wirtz munkaügyi miniszterek vezetésével minisztériumok közötti koordinációs bizottságot nevezett ki, hogy a városi és helyi vezetőkkel való tanácskozásra helyszíni megbízottat állítson. Ilyen módon összeegyeztethetik a szövetségi és a helyi hatóságok intézkedéseit. Az elnök azonkívül nyilvánosságra hozott egy 5 pontból álló programot, amelyben 1) utasítja a munkaügyi minisztert, hogy a lehető legnagyobb számban állítson fel átképző tanfolyamokat; 2) utasítsa Hodges kereskedelmi minisztert, hogy a kinevezett elnöki bizottság és a south-bendi hatóságok közreműködésével, uj gyárüzemek felállítására kedvező feltételeket teremtsenek; 3) a földművelésügyi miniszternek kiadott redeletben utasítást ad arra, hogy a fölösleges élelmiszereket a raktárakból az állástvesztett munkásoknak kiosz- szák; 4) McNamara honvédelmi minisztert utasítja, hogy a lehetőség szerint tegyen intézkedéseket arra, hogy a Studebaker 78 millió dolláros szövetségi katonai teherkocsi rendelését a south-bendi gyár fejezze be. Johnson elnök intézkedései azt mutatják, hogy a kormány is tisztában var a helyzet súlyosságával azonban az eddig megindított intézkedések nem elegendők ahhoz, hogy a mélyen gyökerező probléma megoldására orvoslást találjanak. A munkások átképzése abban a periódusban, amikor az automáció egyre több munkakört szüntet meg, nem sok sikerrel kecsegtet és hasonló okból az uj üzemek odavonzása sem. Az egyéb intézkedések is csak azt szolgálják, hogy ideig- óráig megmentsék a munkanélkülieket az éhen- halástól. Igazi, gyökeres megoldás kínálkozik South Benden, ha a Studebaker gyártelep 6 ezer munkását képviselő Auto Workers szakszervezet azonnal akcióba lép, hogy a gyár szovjet rendeléseket kaphasson, amelyekkel az állástvesztetteket munkában tarthatnák. A szovjet vegyipar nagyméretű kiterjedésével sürgős felszerelésekre van szükség, melyek hosszú évekig elláthatják az amerikai gyárakat. Mit tehetnek a szakszervezetek Az igazi kérdés nem is abból áll, hogy lesznek-e szovjet rendelések, hanem abból, hogy tesznek-e megfelelő lépéseket innen arra, hogy legyenek. Az amerikai szakszervezetektől függ, hogy megfelelő kampányt indítsanak a Szovjetunióval való kereskedelem kifejlesztésére. A külföldi országok kapva kapnak a szovjet rendeléseken és egymáson túltesznek a versengésben, hogy ki kapja a legtöbbet belőlük. Csak pár nappal azután, hogy Kruscsev miniszterelnök bejelentette a vegyipar 46 milliárd dolláros kifejlesztését, az angliai Imperial Chemicals Ltd. a szovjet rendelések reményében külön üzemosztályt létesített teljes vegyi gyárak eladásának lebonyolítására. Egy olasz hajógyárban egy évvel ezelőtt értesítették a munkásokat, hogy megrendelés hiányában a vezetőség kénytelen bezárni a gyárat. A munkások ebbe nem akartak belenyugodni és tudtára adták a szocialista országoknak is, hogy a gyár készen áll rendeléseket elvállalni. Lengyelország volt az első érdeklődő és az eredmény az lett, hogy a szakszervezet, a gyár vezetősége és a lengyel kormány megbeszéléseket folytattak, amelyekből kifolyólag Lengyelország olyan nagy megrendeléseket tett, amelyek évekig fogják munkával ellátni a gyárat. Mindez azt mutatja, hogy a rendelések maguktól nem jönnek. A Szovjetunió kész a rendelésekre, de nem azok számára, akik várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Persze vannak nehézségek is, amiket főleg azok a hidegháborús érdekeltségek támasztanak, melyek semmi szín alatt nem akarnak kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval. Másrészt vannak, akik úgy akarják kihasználni a helyzetet, hogy a világáraknál magasabb árakat szabnak a szovjet vevőknek, akik jó üzletemberek lévén, oda fordulnak, ahol kedvezőbb feltételeket kapnak. Ideje, hogy felébredjünk A mai világhelyzetben, amikor Európa egyre- másra elkaparintja előlünk az óriási megrendeléseket, nemcsak ostobaság, de az ország gazdaságára egyenesen vétek akadályokat gördíteni a Szovjettel való kereskedelem elé. Különösen akkor, amikor általánosan elfogadott tény, hogy a Szovjetunió mindenkor pontosan megfelelt üzleti kötelezettségeinek és a fizetéseket hiánytalanul és a rendes időszakban eszközölte. Nemcsak South Benden, de az egész országban rendkívüli probléma előtt állnak a nagyüzemek és az általuk alkalmazott dolgozók. Egyrészt az automáció, másrészt a leszerelés egyre jobban előtérbe nyomuló kérdése megkívánja, hogy teljesen uj és mélyenszántó tervekkel és alapvető változásokkal igyekezzenek kitölteni azt az űrt, amelyet az átalakulásokkal járó munkanélküliség előidéz. A Szovjetunió és más szocialista államok készek megrendeléseket tenni, amelyeknek megvalósítása rendkívüli alkalmat nyújt a szakszervezeteknek. Az eddigi, szűklátókörű álláspontjuk helyett, kell hogy maguk mellé sorakoztassák a közvéleményt és a politikai élet józan képviselőit, hogy megfelelő nyomással hathatósan kieszközöljék a normális kereskedelmi kapcsolatok kifejlődését a U.S. és a Szovjetunió között, amelyre nemcsak a Szovjetuniónak, de még inkább Amerikának égető szüksége van. NEW YORK, N. Y. — A Transport Workers Union és a város Közlekedési Hivatala között a 12-ik órában létrejött megegyezés meggátolta a közlekedési munkások újév reggelére tervezett sztrájkját. A sztrájk kitűzött időpontja néhány órára el lett halasztva, miután az egyezkedési tárgyalások egész éjjel folytak. A megállapodás d. e. 10 órára megtörtént. Az egyezkedést megkönnyítette Michael Quill elhatározása, hogy a rövidebb munkahétre vonatkozó követelését ez alkalommal elejti. A földalatti vasút és az autóbuszjáratok munkásai két éves szerződést és erre az időre három rész letben emelkedő, összesen 35 centet kitevő órabér emelést kaptak. A város 35,000 munkása tovább is 40 órás munkahetet fog dolgozni. A Közlekedési Hivatal azt állítja, hogy a béremelés a két évre 33,608,000 dollárt tesz ki. A közlekedési viteldij egyelőre 15 cent marad. Amikor lezár a gyár Detroitban 1,500 munkás veszti el munkáját, amikor a Burroughs Corporation végleg lezárja a városban levő gyártelepét, ahol most 3,400 alkalmazott van. Állítólag a többi 1,900 munkást a vállalat más üzemeibe helyezik el. A vállalat ebben az üzemében összeadó gépeket gyártott. Már előzőleg egy másik számológépet gyártó üzemét elköltöztette Skóciába. Nyilatkozatban jelentette be a vállalat, hogy “a magas gyártási költségek Detroitban megnehezítik a hasznot- hozó versengést az Egyesült Államokban. De ha külföldön termeljük a gépeket, akkor a vállalat képes lesz versenyezni a külföldi gyárakkal és más amerikai cégek külföldi gyártmányaival.’’ A cégnek Franciaországban és Brazíliában is vannak üzemei. Detroitban és környékén kb. 10,000 munkást, az Egyesült Államok más vidékein 25,000 és a világ más részeiben 36,000 munkást alkalmaz. Philadelphiából is elköltöztet egy 400 munkást alkalmazó elektronikus gyárüzemet és hozzácsatolja a Plainfield, N. J.-i üzeméhez. Nagyon jellemző, hogy a United Auto Workers Union nem régen szervezte meg a Detroit környékén levő Burroughs üzemeket. A vállalat szószólója, amikor ezt szóvá tették előtte, azt felelte, hogy az unió győzelme nem volt befolyással az üzemrész bezárásának elhatározására. c/lw: \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 4 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < j > Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < * Mitzvah-torták. — Postán száUitunk az ország , . ► minden részébe. — Este 7.30-lg nyitva ,
