Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-09 / 2. szám

Thursday, January 9, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 VÉLEMÉNYKÜLÖNBSÉG A TEAMSTERS UNIÓBAN Kennedy elnök meggyilkolását követően, a Teamsters Union két országos alelnöke lemon­dott ezen központi állásáról és elhatározta, hogy visszamegy saját körzetébe, ahol ki-ki a teherautó sofőrök kerületi szakszervezeti tanácsának veze­tője. Ezen hírnek kapcsán az a híresztelés kelt lábra, hogy a Teamsterek vezetőségénél mély sza­kadás állott be és hogy fennállanak a lehetőségek James Hoffa központi elnök kizárására. Bár ez a nézet túlzottnak látszik, nézeteltérések fennálla­nak a szervezetben. A két központi tisztviselő, Harold Gibbons és Lawrence Steinberg lemondása valóban Kennedy halálának volt a közvetlen következménye. De en­nek a lépésnek előzményei is vannak, még pedig a James Hoffa mély személyes ellenszenve a Ken- nedy-adminisztrációval szemben, amit politikai vo­nalon is igyekszik érvényesíteni, de amiben a Teamsters Union tagságának és vezetőségének nagyrésze nem egyezik meg Hoffával. Közismert tény, hogy a kormány részéről állandó kísérlet folyik Hoffa bebörtönöztetésére különböző korrup­ciós vádak alapján. A McClellan szenátusi bizott­ság propaganda célzattal televízión közvetítette azt a kihallgatást, amit Hoffa üzleti ügyleteivel kap­csolatban nyíltan lefolytatott. A szakszervezeti tag­ság és a vezetőség többsége ezen üldözésekkel szemben mindig Hoffa védelmére kelt és helytele­nítette Robert Kennedy és az elnök erőlködését, hogy “elkapja” Hoffát. De Hoffa kevés követőre talált, amikor nyíltan a republikánus táborhoz sze­gődött és Rockefeller támogatásáról nyilatkozott. Bár a munkások megértették, hogy Hoffa üldö­zésével valójában a szakszervezeti mozgalomnak okoznak kárt, mégsem fogadhatták el azt az állás­pontot, hogy a Kennedy-adminisztrációt tekintsék elsőszámú ellenségnek. Tisztában vannak azzal, hogy a munkásság követeléseinek teljesítését, mint a rövidebb munkahetet, az egyenlő jogok, a béke előrehaladását kevésbé várhatják a Rockefeller, Nixon követőitől, vagy az általuk vezetett kong­resszustól, mint a Kennedy-adminisztrációtól. Az 1964-es választások közeledtével aggodalom fejlő­dött ki, hogy Hoffa makacs politikája az 1,700,000 tagú szervezetet megfoszthatja döntő erejétől, amellyel a választást befolyásolhatja. Hoffa helyte­len álláspontjának következményei abban is kife­jezésre jutottak, hogy az NLRB választások több helyen hátrányos eredménnyel jártak a Teamster szakszervezet szempontjából. Érthető, hogy ez job­ban aggasztja a tagságot, mint a munkáltatók rá- galmazási kampánya a szakszervezet és Hoffa el­len. Hoffa és a két alelnök közötti kenyértörésre valóban Kennedy halála után került sor. Az történt ugyanis, hogy Gibbons, mint minden más szervezet csinálta, az orvgyolkosságot mélyen elitélő nyilatko zatot adott ki és részvétét fejezte ki Mrs. Kenne- dynek. Azonkívül az országos gyász jeléül, a te­metés napján bezárta a washingtoni irodát. Állí­tólag ez nem találkozott Hoffa beleegyezésével, aki ellenfeléről, Robert Kennedyről olyan kijelentése­ket tett, amelyek az adott időben sem a jóizlés, sem a politika szempontjából nem voltak helyén- valóak. Ez vitte dűlőre Gibbons és Steinberg elha­tározását, hogy ilyen megközelítéssel nem képe­sek Hoffával együttműködni. Kiváltak a központi vezetőségből. Kívánatos volna, hogy az igy kiélezett feszültség megszüntetése szempontjából a Teamsters Union vezetőségében egyetértés jönne létre a politikai álláspontra vonatkozóan. Nem az egyedüli szak- szervezet, amelynek összecsapása volt a Kennedy adminisztrációval és az igazságügyiminiszterrel. De ezek az uniók, mint a United Electrical, Radio and Machine Workers, vagy az International Long­shoremen’s and Warehousemen’s Union, mégis reálisan Ítélték meg azt, ami Dallasban történt. És mint a szakszervezeti mozgalom általában, ők is megelégedéssel vették Johnson elnök fogadal­mát, hogy igyekezni fog Kennedy nyomdokain haladni. Mit nyertek a NY-i közlekedési munkások Mik a kilátások South Benden? Szovjet rendeléssel bő munkaalkalmat teremthetnek Miután a Studebaker gyár bejelentette, hogy megszünteti a South Bend, Ind.-i gyárának műkö­dését, a város dolgozó lakossága nagy krízisnek néz elébe. A súlyos helyzet orvoslására Johnson elnök intézkedéseket tett. Hodges kereskedelmi és Wirtz munkaügyi miniszterek vezetésével mi­nisztériumok közötti koordinációs bizottságot ne­vezett ki, hogy a városi és helyi vezetőkkel való tanácskozásra helyszíni megbízottat állítson. Ilyen módon összeegyeztethetik a szövetségi és a helyi hatóságok intézkedéseit. Az elnök azonkívül nyilvánosságra hozott egy 5 pontból álló programot, amelyben 1) utasítja a munkaügyi minisztert, hogy a lehető legnagyobb számban állítson fel átképző tanfolyamokat; 2) utasítsa Hodges kereskedelmi minisztert, hogy a kinevezett elnöki bizottság és a south-bendi ható­ságok közreműködésével, uj gyárüzemek felállítá­sára kedvező feltételeket teremtsenek; 3) a föld­művelésügyi miniszternek kiadott redeletben uta­sítást ad arra, hogy a fölösleges élelmiszereket a raktárakból az állástvesztett munkásoknak kiosz- szák; 4) McNamara honvédelmi minisztert utasít­ja, hogy a lehetőség szerint tegyen intézkedéseket arra, hogy a Studebaker 78 millió dolláros szövet­ségi katonai teherkocsi rendelését a south-bendi gyár fejezze be. Johnson elnök intézkedései azt mutatják, hogy a kormány is tisztában var a helyzet súlyosságával azonban az eddig megindított intézkedések nem elegendők ahhoz, hogy a mélyen gyökerező prob­léma megoldására orvoslást találjanak. A munkások átképzése abban a periódusban, amikor az automáció egyre több munkakört szün­tet meg, nem sok sikerrel kecsegtet és hasonló okból az uj üzemek odavonzása sem. Az egyéb intézkedések is csak azt szolgálják, hogy ideig- óráig megmentsék a munkanélkülieket az éhen- halástól. Igazi, gyökeres megoldás kínálkozik South Ben­den, ha a Studebaker gyártelep 6 ezer munkását képviselő Auto Workers szakszervezet azonnal ak­cióba lép, hogy a gyár szovjet rendeléseket kap­hasson, amelyekkel az állástvesztetteket munkában tarthatnák. A szovjet vegyipar nagyméretű kiter­jedésével sürgős felszerelésekre van szükség, me­lyek hosszú évekig elláthatják az amerikai gyára­kat. Mit tehetnek a szakszervezetek Az igazi kérdés nem is abból áll, hogy lesznek-e szovjet rendelések, hanem abból, hogy tesznek-e megfelelő lépéseket innen arra, hogy legyenek. Az amerikai szakszervezetektől függ, hogy meg­felelő kampányt indítsanak a Szovjetunióval való kereskedelem kifejlesztésére. A külföldi országok kapva kapnak a szovjet rendeléseken és egymáson túltesznek a versengésben, hogy ki kapja a leg­többet belőlük. Csak pár nappal azután, hogy Kruscsev miniszterelnök bejelentette a vegyipar 46 milliárd dolláros kifejlesztését, az angliai Im­perial Chemicals Ltd. a szovjet rendelések remé­nyében külön üzemosztályt létesített teljes vegyi gyárak eladásának lebonyolítására. Egy olasz hajógyárban egy évvel ezelőtt értesí­tették a munkásokat, hogy megrendelés hiányában a vezetőség kénytelen bezárni a gyárat. A munká­sok ebbe nem akartak belenyugodni és tudtára adták a szocialista országoknak is, hogy a gyár készen áll rendeléseket elvállalni. Lengyelország volt az első érdeklődő és az eredmény az lett, hogy a szakszervezet, a gyár vezetősége és a len­gyel kormány megbeszéléseket folytattak, ame­lyekből kifolyólag Lengyelország olyan nagy meg­rendeléseket tett, amelyek évekig fogják munká­val ellátni a gyárat. Mindez azt mutatja, hogy a rendelések maguk­tól nem jönnek. A Szovjetunió kész a rendelések­re, de nem azok számára, akik várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Persze vannak nehéz­ségek is, amiket főleg azok a hidegháborús érde­keltségek támasztanak, melyek semmi szín alatt nem akarnak kereskedelmi kapcsolatokat a Szov­jetunióval. Másrészt vannak, akik úgy akarják ki­használni a helyzetet, hogy a világáraknál maga­sabb árakat szabnak a szovjet vevőknek, akik jó üzletemberek lévén, oda fordulnak, ahol kedve­zőbb feltételeket kapnak. Ideje, hogy felébredjünk A mai világhelyzetben, amikor Európa egyre- másra elkaparintja előlünk az óriási megrendelé­seket, nemcsak ostobaság, de az ország gazdaságá­ra egyenesen vétek akadályokat gördíteni a Szov­jettel való kereskedelem elé. Különösen akkor, amikor általánosan elfogadott tény, hogy a Szov­jetunió mindenkor pontosan megfelelt üzleti kö­telezettségeinek és a fizetéseket hiánytalanul és a rendes időszakban eszközölte. Nemcsak South Benden, de az egész országban rendkívüli probléma előtt állnak a nagyüzemek és az általuk alkalmazott dolgozók. Egyrészt az auto­máció, másrészt a leszerelés egyre jobban előtér­be nyomuló kérdése megkívánja, hogy teljesen uj és mélyenszántó tervekkel és alapvető változások­kal igyekezzenek kitölteni azt az űrt, amelyet az átalakulásokkal járó munkanélküliség előidéz. A Szovjetunió és más szocialista államok készek megrendeléseket tenni, amelyeknek megvalósítá­sa rendkívüli alkalmat nyújt a szakszervezeteknek. Az eddigi, szűklátókörű álláspontjuk helyett, kell hogy maguk mellé sorakoztassák a közvéleményt és a politikai élet józan képviselőit, hogy megfe­lelő nyomással hathatósan kieszközöljék a normá­lis kereskedelmi kapcsolatok kifejlődését a U.S. és a Szovjetunió között, amelyre nemcsak a Szov­jetuniónak, de még inkább Amerikának égető szüksége van. NEW YORK, N. Y. — A Transport Workers Union és a város Közlekedési Hivatala között a 12-ik órában létrejött megegyezés meggátolta a közlekedési munkások újév reggelére tervezett sztrájkját. A sztrájk kitűzött időpontja néhány órára el lett halasztva, miután az egyezkedési tár­gyalások egész éjjel folytak. A megállapodás d. e. 10 órára megtörtént. Az egyezkedést megkönnyí­tette Michael Quill elhatározása, hogy a rövidebb munkahétre vonatkozó követelését ez alkalommal elejti. A földalatti vasút és az autóbuszjáratok munká­sai két éves szerződést és erre az időre három rész letben emelkedő, összesen 35 centet kitevő órabér emelést kaptak. A város 35,000 munkása tovább is 40 órás munkahetet fog dolgozni. A Közlekedési Hivatal azt állítja, hogy a béremelés a két évre 33,608,000 dollárt tesz ki. A közlekedési viteldij egyelőre 15 cent marad. Amikor lezár a gyár Detroitban 1,500 munkás veszti el munkáját, amikor a Burroughs Corporation végleg lezárja a városban levő gyártelepét, ahol most 3,400 alkal­mazott van. Állítólag a többi 1,900 munkást a vál­lalat más üzemeibe helyezik el. A vállalat ebben az üzemében összeadó gépeket gyártott. Már előzőleg egy másik számológépet gyártó üzemét elköltöztette Skóciába. Nyilatkozat­ban jelentette be a vállalat, hogy “a magas gyár­tási költségek Detroitban megnehezítik a hasznot- hozó versengést az Egyesült Államokban. De ha külföldön termeljük a gépeket, akkor a vállalat képes lesz versenyezni a külföldi gyárakkal és más amerikai cégek külföldi gyártmányaival.’’ A cégnek Franciaországban és Brazíliában is vannak üzemei. Detroitban és környékén kb. 10,000 mun­kást, az Egyesült Államok más vidékein 25,000 és a világ más részeiben 36,000 munkást alkalmaz. Philadelphiából is elköltöztet egy 400 munkást al­kalmazó elektronikus gyárüzemet és hozzácsatolja a Plainfield, N. J.-i üzeméhez. Nagyon jellemző, hogy a United Auto Workers Union nem régen szervezte meg a Detroit környé­kén levő Burroughs üzemeket. A vállalat szószó­lója, amikor ezt szóvá tették előtte, azt felelte, hogy az unió győzelme nem volt befolyással az üzemrész bezárásának elhatározására. c/lw: \ RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA < y 1437 Third Avenue, New York, N. Y. 4 (A 81-ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484 < j > Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar- < * Mitzvah-torták. — Postán száUitunk az ország , . ► minden részébe. — Este 7.30-lg nyitva ,

Next

/
Thumbnails
Contents