Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1964 Vigasztalja G. Sch. olvasónkat BRONX, N. Y. — Nem állhatom meg, hogy a íeb. 27-i számban megjelent levélre ne válaszoljak. Az iró úgy kezdi levelét: nem tudom, van-e értelme, hogy érzelmeimet vagy nézeteimet nyilvánítsam. — El sem tudja képzelni, hogy mennyire volt értelme. Én nem rovom meg azért, hogy csalódott, mert hiszen mindenki azt kapja és látja, ahová elmegy és amit megnéz. A levélben foglaltak várva vár hirt jelentettek részemre, mert a Magyar Szóban olvasva a hirt, azon tanakodtam, hogy elmen- jék-e a Hunter College-ba? Végül is úgy döntöttem, hogy nem nézem meg a filmet és igy levele kielégíti a kíváncsiságomat. De hogy megvigasztaljam szomorúsággal telt szivét, megjegyzem, hogy 1959-ben voltam Magyarországon és 1965-ben ismét készülök menni, hogy velük ünnepeljem a 20. évfordulójukat, az ezer éves gyötrelemmel és nyomorúsággal telt nép 20 éves boldog felszabadulását. Magyarország talán kicsi, de nem elmaradott és napról napra halad a szebb, a boldogabb jövő felé. Budapesten talán “kopottak, élettelenek, üresek” az öreg lakások, melyek sok esetben hidegek, komorak voltak, de az uj modern házak, amelyek lassan átveszik az öregek helyét, vetélkedhetnek a newyorki balkonos uj házakkal. A Balatont csak meséből ismertem, de 1959-ben ott voltam a gyönyörű tihanyi motelben, amely akkor nyílt meg, uj betonuttal; üzletek, eszpesszók, vendéglők, cukrászdák mindenütt; a fürdés csodás, mindenhol virág, televizió, rádió és rendes autóbuszközlekedés. Az idegenforgalom olyan nagy, hogy unokanő- rem 5 éves kisleánya — amikor a sok idegen beszédet hallotta — azt kérdezte: Anyu, ez még mindig Magyarország? Sajnos a Hortobágyot nem ismerem, de van Pesten egy Hortobágy nevű vendéglő. Jó lenne, ha az iró, szomorú szive megnyugtatására, ellátogatna szülőföldjére és felkeresné ezt, valamint a Busuló Juhászt is a Gellért hegyen. A levélírót nem ismerem, de azt látom, hogy bedőlt a mesének. Nekem is mondták, hogy mit várhatok és el sem képzelheti senki, hogy mennyire meglepődtem, mert csak kellemes légkört találtam és boldog, udvarias emberekkel találkoztam. Minden szórakozóhely tele van, cigányzene mindenütt. De minek is mondjam tovább, szívből ajánlom G. Sch.-nek, hogy menjen és személyesen győződjön meg, de ne keresse a hibákat, hiszen Magyarország ezer éves múltja ellenére is csak 20 éves. Ha majd visszatér, írja meg lapunknak érzelmeit, tapasztalatait. Kívánok szerencsés utat, a viszonthallásig. Mary Abjanich Egy másik válasz G. Sch. levelére NEW YORK, N. Y. — Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik jobban ki tudják fejezni érzelmeiket G. Sch. levelével kapcsolatban, mint én, azért mégsem hagyhatom azt szó nélkül. Öt évvel ezelőtt jártam Magyarországon és életemben a legboldogabb két hónapot töltöttem el ott. Voltam Hévíztől egészen Nagyhalászig (Szabolcs megye) sok helyen és mindenhol jól öltözött, jól táplált embereket láttam. Valamikor, a (boldogabb) Hor- thy-időkben úgy nevezték Magyarországot, hogy a három millió koldus országa, de én egyetlen koldust jem láttam. Meg is kérdeztem az illetékeseket, hogy hol vannak a koldusok, mert a gazdag Amerikában, amikor dolgozni megyünk, egyiket a másik után érjük a 42. utcában, a 8-ik, a 7-ik Ave.- nál, a Broadwaynál, egészen a 34-ik utcáig. Én arra járok dolgozni és minden sarok tele van koldusokkal. Azt felelték, hogy Magyarországon már nincs koldus,, mindenkiről az állam gondoskodik. Ha igazán boldog embereket és fejlődést akar látni a levélíró, azt nem a Hunter College-ban bemutatott filmen kell keresnie, hanem el kell mennie Magyarországra. Ne_m tudom, hogy vannak-e a levélírónak rokonai odaát, de még ha senkije sincs, akkor is elmehet és személyesen meggyőződhet, hogy a film rosszakaratú beállítású és célja, amit nála el is értek. hogy ne menjen el látogatóba, hogy csak a visszamaradottságot lássa. Pedig a legjobb, ha megteheti, hogy elmegy és saját szemével győződik meg az igazságról, hogy a kiebrudalt urak semmitől sem riadnak visza, még hazug, idejétmulta filmeket is mutogatnak, hogy céljukat elérjék. De ha már nem akar hinni a Magyar Szónak, miért nem hisz a New York Times-nak? Még az ENSZ titkára is szép riportot adott Magyarországról. Egyébként az a tervem, hogy jövő évben ismét elmegyek látogatóba, hogy megnézzem, mennyit fejlődött Magyarország mióta ott jártam utoljára. Helen Bend] Inkább a lapnak, mint az orvosnak ROBBINSVILLE, N. J. — A naptár árát sajnos néni tudtam eddig beküldeni, mert ebben a hideg időjárásban úgy meghűltem, hogy nem tudok se- hogysem kilábalni. Pedig szívesebben küldeném a pénzt újságunknak, mint adnám az orvosnak, meg orvosságra^ mert az újságot jobban szeretem. Valószínűleg nemcsak én vagyok ezzel igy, hanem mások is, mert az ilyen öregektől nem sok adományt tudnak már kapni, a fiataljaink pedig meg vannak elégedve a televizió híreivel és nem akarnak magyar újságot olvasni, amit pedig igen sajnálhatunk. Ha sorsom jobbra fordul, többet is küldök a lapomnak. Mrs. J. R., öreg olvasójuk Milyen az élet Magyarországon? ELSINORE, Cal. — Az alábbi levelet néhai Ge- réb munkástársam egy rokona irta egy Elsinore-i közös barátnőnknek. Ha jónak látják, kérem közöljék a lapban. Schubert József Kedves Mrs. V.. . Megkaptuk kedves levelét és igyekszünk arra a legőszintébben válaszolni, mivel tudjuk, hogy a honvágy mennyire emészti az embert és ez Önnél talán még fokozottabb, mivel mint Írja, 35 év alatt nem tudott teljesen meggyökerezni. Ha jól értjük sorait, Ön sok hazai újságot olvas és többektől kért információt az itthoni körülményekről és ezekből az az érzése, hogyha haza jönne, rosszabbul élne, egyről-másról le kellene mondania. Megemlíti a jó étkezést, fütött lakást, kényelmes fürdőszobát, modern konyhát, melyekről az a véleménye, hogy ott van és idehaza nincs. Az ilyeneken mi csak nevetünk, mert azt mindenki tudja, hogy Budapest kétmillió lakójával olyan nagyváros, amelyben több a fürdőszobás lakás és a központi fütéses, mint a nem modern. Az utolsó 15 évben fürdőszoba nélkül itt Budapesten nem építettek lakást. A régi lakásokat is felújították jó olaj, cserép, gáz vagy villanyfütésüek és a konyhák is gáz vagy villanytüzhelyesek. Ami pedig a jó étkezést illeti, nagyon is jól élünk, sokat és jókat eszünk. Minden külföldi, aki itt megfordul, áradozik a jó és bőséges étkezésekről és azok olcsóságáról. Meg kell említenünk, hogy Mr. Schubert Elsinoreból azt irta, hogy az idehazai étkezés neki túl zsíros, húsos és bőséges volt, mert ők otthon szerényebben és soványabban élnek; azt irta, hogy mi kevesebb főzelékfélét és salátát eszünk és lényegesen több húsfélét, tésztát, süteményt. Rátérünk kérdésére, hogy itthon mennyiből lehet megélni szerényen. Egy egyedül élő személynek, lakással, mosással és étkezéssel együtt havonta 2,000 forintba kerül a megélhetés. Úgy számítjuk, hogy ez kb. 70 dollárt tesz ki. Igen sok tisztviselő elég jól megél ilyen összegekből, szórakozásra is telik belőle. Mi ketten kb. 4,000 forintot költünk és ennyiből szórakozni és ruházkodni is tudunk. Mi pedig nem takarékoskodunk, mert mosodában mosatunk, hetenként moziba, kéthetenként színházba járunk és évenként két hetet a Balaton partján vakációzunk. Meg kell említenünk még azt is, hogy'ebből még ruházkodásra is telik, mégpedig ruháink nagyobb részét méretre csináltatjuk, vagyis nem áruházit veszünk. Ezeket az árakat Budapestre értjük, vidéken, például Felső- gödön valamivel olcsóbb a megélhetés, mivel ott olcsóbb a lakás. Összefoglalva itt Budapesten vagy más városban szebben, jobban és nem drágábban lehet élni, mint Perrisben vagy Elsinore-ban. Ehhez az kell, hogy ugyanazokat a befektetéseket kell megtenni, mint amilyent Ön akkor tett, amikor Pittsburgh- ból Californiába költözött. Egy szép kis lakást kell venni, mi úgy gondoljuk, hogy egy egyedülálló hölgynek egy garszon-lakás nagyon megfelel. Ez egy szép szoba, tea-konyha (kis konyha), fürdő, előszoba és WC. Ezek központi fűtéssel készülnek és úgy mint egy ház, saját tulajdont képeznek, ha megvásárolják. Az ilyenek ára 70,000 és 90,000 forint körül van, vagyis egy öröklakás 3,000 dollár körül aszerint, hogy a belvárosban vagy külsőbb városrészben fekszik. Az öröklakás olyan, mint a saját ház, eladható ha már nem kell, csak fenntartási költséget kell fizetni utána. Bérelt lakás is van, vagy bútorozva és bútor nélkül; az ilyenek havi bérleti dija 400 és 700 forint között váltakozik, aszerint, hogy milyen kényelmet nyújt. Számításunk szerint Európa legolcsóbb országa Magyarország. Néhány árat itt ismertetünk: Ebéd első osztályú helyen, mint a Waldorf-Astoria New Yorkban, 20—30 forint, ugyanez második osztályú helyen 10—20 forint. Egy mozijegy ára 5—8 forint. Mi mégis azt a tanácsot adjuk önnek, hogy néhány hónapra — mondjuk májustól julius végéig — tegyen látogatást Magyarországra és az itt szerzett tapasztalatai alapján határozzon arról, hogy itt vagy odaát telepedjen le végérvényesen. A magunk részéről Ígérhetjük Önnek, hogy igyekszünk a segítségére lenni, nehogy valaki is amerikai palira fogja, hanem okos pestinek tekintse. Jól tudjuk, hogy azok az amerikaiak, akik néhány napra jönnek látogatóba, egy nemzetközi hotelben szállnak meg — bár ez sem túl drága nálunk — de ez az egyszerű embereknek szokatlan. Az ilyen helyeken a napi teljes költség (szálloda, étkezések mindennel együtt) körülbelül napi 6—7 dollárt tesz ki és erre mondják, hogy megfizethetetlen, holott más országokban sokkal többe kerül. Most pedig azzal zárjuk levelünket, hogyha valamit nem jól ért meg, vagy további információt óhajt, szívesen állunk rendelkezésére. Egyben kívánunk Önnek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog ujesztendőt. Vera és Ernő VÁLASZ A VÁLASZRA FLORIDA. — Meglepetés volt a számomra, hogy a szerkesztőnk, a hozzá intézett magánlevelemre, a lapon keresztül válaszolt. A meglepetést szívesen vettem, mert mindig egészséges az, ha az olvasó a munkáslapot és az abban megjelent cikkeket megkritizálja és a szerkesztő válaszol; igy szorosabb kapcsolat alakul ki az olvasók és a szerkesztő között. De ha tudom, hogy levelem és a válasz belekerül lapunkba, akkor megindokoltam volna, hogy miért kifogásolom a két cikket. Előrebocsátom, hogy nem a magyar kormányt, vagy annak megbízottait féltem a kritikától; ezt még a személyi kultusz idején sem tettem. A háború idején és a felszabadulás óta sok száz írásom jelent meg, s ezek mind a nácizmus ellen, az uj Magyarország mellett szóltak, de éppen a személyi kultusz miatt nem láttam el sem Sztálint, sem Rákosit dicsérő jelzőkkel, pedig ők, amikor oly nagyon eltévelyedtek, akkor is a szocializmust építették. Csupán a rosszul megválasztott cikkeket kifogásolom, s a módot, ahogy azokat közölték. A kritika célja valójában az (ha jóindulatú és építő), hogy a hibákat kiküszöbölje és nagyobb figyelmet, odaadást váltson ki a vezetőkből. De ez nem a mi lapunk hivatása és nem is a mi olvasóink azok, akiknek módja és lehetősége van a hibák kiküszöbölésére. Ebben az ügyben a közelmúltban a Magyarok Világszövetsége elnökét. Bognár József professzort megkérdezte egy újságíró, hogy nem volna-e jó, ha a Világszövetség lapja, a Magyar Hírek is, akárcsak a többi hazai lapok, közölne kritikákat az elkövetett hibákról. Bognár erre azt válaszolta: “Azt gondoljuk, hogy a hazai olvasó érdeklődése más, mint a külföldi magyaré. A hazai olvasók számára a hibák feltárása — a közéleti demokratizmus jegyében — egyben mozgósítást is jelent azok kijavítására. A külföldi magyarok más kérdések iránt érdeklődnek. Milyen a nálunk előforduló hibák természete... biztosítva van-e a lehetőség, hogy az állam polgárai a hibákat szabadon megbírálhassák.” Nos, a szerkesztő munkástárs azzal kezdte, hogy lehoz egy cikket, amely két oldalon bírálja a kormányzatot, hogy egy megyét teljesen elhanyagol, sem az iparát, sem a mezőgazdaságát nem fejleszti. De vajon hozzá tudok-e én, vagy bármely olvasó szólni ehhez a kérdéshez, amikor évtizedekkel ezelőtt elszakadtam és sem a viszonyokat, sem a lehetőségeket nem ismerem? Lehet-e annak bármilyen javító, serkentő hatása a felvetett kérdés meg oldására? Nem is vagyok biztos benne, hogy a szer
