Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
Thursday, March 19, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 5 Victor Perlő: GARST A SZOVJET ÉS AZ U S. MEZŐGAZDASÁGRÓL Roswell Garst, amerikai nagyfarmer hosszú cikke jelent meg az Izvesztia egyik multhavi számában, amelyben összehasonlitja a szovjet és az amerikai mezőgazdaságot. A cikk éppúgy számithat az amerikai, mint a szovjet olvasók érdeklődésére. A nagysikerű iowa-i farmer, aki a legelőrehaladot- tabb technikával dolgoztat, aki barátságot tanusit a szovjet farmerek iránt, rámutatott a szovjet és az amerikai mezőgazdaság közötti eltolódásra és sürgős lépéseket ajánlott a lemaradás helyreállítására. Éredemes elolvasni azt a magyarázatot, amit az amerikai farmer nyújt az itteni mezőgazdaság előrehaladásáról és arról, hogy a nagy eltérést milyen arányban csökkentették eddig. A régi Oroszországot zsarnokok uralták, akik csak a kisszámú arisztokráciának nyújtottak alkalmat a művelődésre, a tömegeket sötét tudatlanság ban tartották. A szovjet rendszernek csupán 47 esztendő állott rendelkezésére, hogy a népet megismertesse a műveltséggel és a technikával. Ennek az időnek felét tanítók kiképzésére, fegyveres támadások visszaverésére és a háború pusztításainak helyrehozására volt kénytelen felhasználni. Kelet-Európa többi országainak még ennél is kevesebb idő állott rendelkezésére, amióta a feudális viszonyoknak véget vetettek. Az Egyesült Államokban viszont már 200 éve demokratikus kormányforma létezik és néhány nemzedékre visszamenően jó iskolákkal és magas színvonalú műveltséggel rendelkezik. A polgárháború után, egy évszázad óta, területét nem érintette háború. Az amerikai mezőgazdaságban 50 éven keresztül, 1890 és 1940 között, kevés előrehaladás történt. A gyors fejlődés akkor következett be, amikor 15 éven keresztül a világ hadseregeinek élelmiszerellátása és azután a háboru-sujtotta országok megsegítésének szüksége, követelményeket hozott létre. A fejlődést a háborualatti munkáshiány is sarkallta. Ezen idő alatt Kelet-Európábán és különösen a Szovjetunióban a háború súlyosan megrongálta a mezőgazdaságot. A háború után a legsürgősebb feladat a közlekedés és az ipar helyreállítása volt, amit a háborús öldökléseket követő munkáshiány is megnehezített. “így 1955-ben, mi, amerikai farmerek jelentősen magasabb termelékenységi színvonallal rendelkeztünk, mint a kelet-európai farmerek, de ki akarom hangsúlyozni, nem azért, mert mi bölcsek vagyunk és maguk lusták, hanem azért, mert a fejlődési lehetőségeink különbözőek voltak.” Amikor Garst először látogatott meg kollektiv farmokat és kutató intézményeket 1955-ben, hozzáértő szakemberekkel és munkásokkal találkozott, akik szerették munkájukat és minden igyekezetükkel törekedtek a haladás maximumát elérni. Mégis, a mezőgazdaság ott tartott, ahol az Egyesült Államokban 1925-ben volt, vagyis 30 évvel visszamaradt. Amikor Mr. Garst 1963-ban újra látogatóban járt, a mezőgazdaság színvonalát már csak 8 évvel találta az amerikai színvonal mögött, önök nem értek bennünket utói, mondotta, mert mi is haladtunk előre, de megkétszerezték termésüket és jelentősen csökkentették költségeiket. Nyilvánvalóan úgy értékelte a kelet-európai mezőgazdaságot, hogy technikai vonalon elérte az amerikai mezőgaz daság 1955-ös szinvonalát. Az utóbbi gyorsíramu mezőgazdasági fejlődés négy kulcstényezőjéről a következőképpen nyilatkozott: A keresztezett fajú kukorica vetőmagról: Az Egyesült Államokban 100 százalékban keresztezett fajtát használnak, Kelet-Európa megközelíti ezt az arányt. Mechanizálás: Az Egyesült Államok rendelkezik a legjobban gépesített mezőgazdasággal. A keleteurópai országok közelednek ehhez a színvonalhoz. Trágyázás: Az Egyesült Államok már az ’50-es években felépítette azt a képességet, amit Kelet- Európában a ’60-as években kiépítenek. Országutak: E téren az Egyesült Államok messze elől jár, a kelet-európai országoknak sürgősen pótolni kell a hiányt. Ajánlatokat tett, hogyan kell ezt gyorsan és nem nagyon költségesen megoldani. Azt a véleményét fejtette ki, hogy a szovjet mezőgazdaság gyorsabb arányban fog fejlődni, mint az elmúlt kilenc évben, tekintettel a szovjet szakértők és a nép magasabb színvonalú megértésére. A kelet-európai országok 1963-as rossz termését az Egyesült Államok hivatalos propagandája a szocializmus alapvető hibájaként állította be. Garst nem a társadalmi rendszerre alapozza érveléseit, de az olvasó le tudja vonni a következtetést. Rámutat arra, hogy a kapitalista mezőgazdaság jobb a feudális rendszernél, de nem mutat rá a kapitalista mezőgazdaság technikai fejlettségével együttjáró rossz társadalmi következményekre. A szovjet fejlődésnek a gátló körülmények melletti gyors haladása Garst becslése szerint is arra mutat rá világosan, hogy a szocializmus technikai fejlődése a mezőgazdaságban gyorsabb, mint a kapitalizmusé és — hozzátehetjük — ugyanakkor eltünteti a KIFIZET TÖBB ADÓT? Gyakran mutattunk rá arra a nagy aránytalanságra, ami fennáll a gazdag emberek és a szegény kétkézi, vagy szellemi munkások adófizetése közt. Maga a Wall Street Journal, a korporációk védelmezője, nyújt erre újabb bizonyítékot. Washingtoni levelezője a következő ismertetést nyújtja. “Gazdag emberek sok adót fizetnek, de korántsem annyit, mint azt sokan hiszik. “Az 1960-as adóbejelentésekről szóló kormánytanulmány azt mutatja, hogy az a maroknyi adófizető, akiknek jövedelme egymillió dollár, vagy azon felül van, átlagosan keresetük 32.3%-át fizetik adóban. Az 500,000 és 1 millió dollár közti keresetűek átlag adója 31.1 százalék. “Az ezekhez a csoportokhoz tartozók a valóságban keresetük kisebb arányát fizették adóban, mint a viszonylag szerényebb keresetű, 150,000— 200,000 dolláros csoporthoz tartozók.” A WSJ érdeklődése az ennél alacsonyabb kere- setüekre nem terjed ki, igy hát nem von párhuzamot a heti 75—100 dolláros keresetüekkel, akik minden héten leadtak 20%-ot keresetükből. Pedig érdekes volna összehasonlítani azt is, hogy az adófizetés után mi marad a megélhetésre az egyes családoknak — aránylagosan. Azt még megemlíti, hogy ezeknek az óriás-jövedelmeknek az eredeti adórátája tulajdonképpen 91%, de ennyit senki sem fizetett. Mert ezer és egy törvényes és törvénytelen adómentesítés és adókibuvó létezik, amelyeknek mindegyikét kihasználják és igy sikerül egyharmadára leszorítani az adókötelezettségüket. A szegény ember, természeténél fogva is, de a törvény kényszerére is, csak az egyenes utón járhat. Az ő számára nincsenek kibúvók. Milliomosok, akik semmi adót nem fizetnek Paul Douglas szenátor (D., 111.) a szenátusban novemberben tartott beszédében a pénzügyminisztérium adatai alapján rámutatott arra, hogy 20 olyan éVi félmillió dolláron felüli kiegyenlített összjövedelemmel rendelkező milliomos van, akik semmi jövedelmi adót nem fizettek 1959-ben. 15 volt olyan, akik egymillió dolláron felül kerestek és ezek között ötnek a jövedelme ötmillió dolláron felüli volt egyenként, akik nem fizettek jövedelmi adót. A megadóztatható “kiegyenlített összjövedelem” nem foglalja magában az állami és városi részvényeket, az olaj- és gázvállalatok fúrásra és fejlesztésre leszámított összegeit, se a vállalkozásokból eredő haszon felét. Mivel ezek a hatalmas összegek ruárban Johnson elnöknek tett jelentést és ebben párhuzamot von a külföldi segély és a belföldi jóléti programok között, és kimutatja az utóbbma vonatkozó ferde helyzetet. A bizottság jelentése szerint: Kongresszusi határozat szabja meg, hogy a külföldi segélyt az egyes országok gazdasági alapjainak felépítésére használják; evvel szemben a belföldi népjóléti segélyt a szokás szerint az Appalachi területen 1 millió tétlenségben tartott család könyöradomá- nyaira költik. . . Az elnöki bizottság tanulmánya és az ajánlott program, ha megvalósul, nagy segítséget nyújt az Appalachi-hegyvidék nyomorgó népe sorsának enyhítésére, de nem igér alapvető megoldást a krónikus pangás egyszer s mindenkorra való felszámolására. Az utóbbi időkben azonban a sajtó egyre jobban feltárta a közvélemény előtt a lerombolt bányavidéken fennálló siralmas állapotokat, úgyhogy előbb, vagy utóbb, az illetékeseknek mégis szembe „kell nézniük a problémákkal. Remélhető, hogy akkor olyan tervvel jönnek elő, amely ném ideiglenes és felszínes, hanem alapvető megoldást igér a sokat szenvedett Appalachi-hegyvidéknek. társadalomra nézve káros következményeket. A kapitalizmus fokozottabb technikai fejlődését a mezőgazdaságban aZ uj körülményekben rejlő profitlehetőség ösztönözte. És hogy a profitot minél magasabb fokra emelje, a kapitalizmus korlátozza a technika teljes fokú alkalmazását, csökkenti a vetésterületet és elpusztítja a-terményfelesleget. A szocializmus a fejlődött technikát a legteljesebb mértékben tudatosan és tervszerűen az egész nép jobb életmódjának emelésére használja, nem pedig a profit és egy kiváltságos réteg szempontjából. Garst az általános leszerelést sürgető lelkes szavakkal zárja le cikkét és elitéli a fegyverkezési versenyre évente elköltött 100 milliárd dollár pazarlását. Reméli, hogy a mindkét ország katonai költségvetésében jelentkező csekély leszállítást jelentősebb lépések fogják követni. A világ három milliárd lakójának többsége nem eszik eleget és előreláthatólag 2,000-ben számuk hat milliárd lesz. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nyugat- Európa, mondja Garst, a leszerelés által megtakarított összeget használja fel részben saját országa életszínvonalának emelésére, részben a kevésbé szerencsés népek élelmiszer termelésének megjavítására. nincsenek beleszámítva, a milliomosok jövedelme kétségtelenül több mint amennyit bejelentenek. Douglas 1964 jan. 16-án ismét hozzászólt a szenátusban ehhez a kérdéshez és hozzátette, hogy a gazdagok számára, akik olajból, földgázból, osztalékokból, profitból és más nem-munkából eredő jövedelemmel rendelkeznek, “a határtalanul felszámítható jótékonysági összegek adómentesítése megkönnyíti az adófizetés alóli kibúvást.” Sok esetben az úgynevezett “jótékonysági” levonások csaláson alapulnak. A szenátor 14 példát sorolt fel és ezek közül 8 olyanra mutatott rá, amelyeknél a jótékonysági adományok az illető milliomos saját tulajdonát képező “alap”-nak lettek átutalva. Ezekből az “alapokéból az alapitó maga és családjának többi tagjai fizetést és más jutalmat húztak. Douglas az amerikai társadalom egyik legnagyobb visszaélésére is rámutatott mikor ezt mon- ta: “Mindnyájan tudjuk, hogy egyes összegeket, amiket állítólag vallásos vagy jótékonysági alapoknak nyújtanak, az erőszakpolitika propagandájára használnak fel olyan álláspontok ellen, amelyek az amerikai nép nagy többségének szempontjából az egész ország érdekét képviselik.” A jobboldali csoportok számára “tanulmányi” jogcímen nyújtott adományok nagyrésze adómentesítésben részesül. Philip M. Stern könyvet irt “The Great Treasury Raid” címen a gyakorlatban használt adókibuvá- sokról. Douglas szenátor elolvasta a könyv kéziratát és igy hivatkozhatott az abban említett szabálytalanságokra, mint az 5 milliomosra, akik óriási jövedelmük mellett sem fizettek adót 1959-ben. Az egyiknek ezek közül majdnem 20 millió dollár volt a jövedelme, egy másik, akinek az utóbbi évek mindegyikében közel 2 millió dolláros jövedelme volt, az utóbbi évtizedben egy nickel jövedelmi adót sem fizetett. Stern a New Republic február 1-i számában irt cikkében 17 milliomosról tesz említést, akik 1961- ben egymillió dollárt, vagy azon felül kerestek, de egy penny szövetségi adót sem fizettek; és további 35-ről, akik 500,000 dolláros jövedelmükből szintén nem adóztak. “Adó-kitérők”-nek nevezi őket. Stern kiszámította, hogy az adófizetés elől kitérő lehetőségek, a kibúvók, kiváltságok, előnyök, mentesítések és ietagadások, az állami kincstárnak évi 40 milliárd dollár veszteséget jelentenek. SEM KELL CSOMAGOLNI!..........’j NEM KELL VÁMOT FIZETNI! , A legrövidebb időn belül segithe- * ► ti rokonait IKKA-csomagokkal! < > i : , Felveszünk rendelést gyógyszerekre. A “Kultúra" i; i > meghízottja. — Magyar könyvek. — Saját kön*- i veit Magyíi'£:ő^?tiól kihozhatja álta’uiík , KÉRJEN ÁRJEGYZÉKET < j I; JOSEPH BROWNFIELD ;i 15 Park Row New York 38, N.Y. i j i ► Mindennemű biztosítás. Hajó- és repülőjegyek ■* i | ► Tusion: BA 7-1164-7 < j
