Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-19 / 12. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 19, 1964 KÁLLAY BEADVÁNYA A NÉMET KÁRTÉRÍTÉS ÜGYÉBEN Alant közöljük kivonatosan Kállay Miklós 1956 március 6-án kelt beadványának szövegét. A közérdeket kívánjuk ezzel szolgálni Alulírott Kállay Miklós, newyorki lakos, 1942 márc. 10-től 1944 márc. 19-ig Magyarország miniszterelnöke voltam. Azelőtt évtizedeken át kü lönböző magasrangu tisztségeket töltöttem be és majdnem 20 évig tagja voltam a magyar törvény- hozásnak. Ezen hivatalos tisztségeim következtében különösen tudomásom van a Magyarországon 1938 után bevezetett zsidóellenes intézkedések politikai hátteréről. Azok, akik a nácizmus áldozatainak kártérítését előmozdító törvényben érdekeltek, felkértek, hogy néhány errevonatkozó tényre tanúvallomást tegyek. Ezt márcsak azért is szívesen teljesítem, mert a magyarországi zsidóüldözés felelősségének tisztázását történelmi szempontból is fontosnak tartom. (Hangsúly a miénk. Szerk.) Személyes felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy 1938 után a Magyarországon bevezetett zsidóellenes intézkedéseket az akkori Németország uralkodójának nyomása alapján léptették életbe és ennek következtében a morális, politikai és jogi felelősség nem az akkori és saját határozóképességüktől megfosztott magyar kormányközegeket illeti, hanem kizárólag a német nácizmust. (Hangsúly a miénk. Szerk.) Részben személyes tapasztalatból, részben hivatali elődeim, mint Bethlen István, Gömbös Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, Teleki Pál és Bár- dossy László közlései alapján, részben pedig hivatali munkatársaim jelentései révén jutottak ezek tudomásomra. Előre kijelentem, a zsidóellenes törvényhozó intézkedések a magyar nemzet ezeréves történelmében páratlanul álltak eddig az időpontig, mivel Magyarország, Ausztriának 1938 márc.ban Hitler által való legyőzése után, következetesen a német nácizmus befolyása alá került. 1933-tól 1938-ig, vagyis Hitler hatalomra jutásától Ausztria megszállásáig, Magyarországon sem a törvényhozás, sem a kormány részéről zsidóellenes intézkedések nem történtek. Még Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt sem, habár ő . . . a Führer úgynevezett fajvédő politikájának egyik magyarországi politikai exponense volt. Kétségtelen azonban, hogy az előkészítő munka a nácik részéről már az 1933—38-as időszakban megkezdődött. 1933-ban a Rosenberg-féle nem zeti szocializmus külpolitikai hivatalának képviselői megjelentek Magyarországon, a horogkeresztes invázió mind erősebb lett, a náci diákok ellepték az országot, náci újságírók, kormányügynökök, közgazdászok jöttek. A német nemzeti kisebbség megszervezése teljes erővel megindult, nácik töltötték be a német érdekeltségekkel működő gazdasági vállalkozások vezető tisztségeit. Az antiszemita sajtópropaganda a német nácik hivatalos támogatásával megkezdődött. Hitler személyesen fogadta a szélsőséges jobboldali politikai megmozdulások vezetőit, antiszemita politikai szervezeteket pénzzel és más módon támogattak. Ugyanakkor a ‘zsidókérdés szabályozására’ növekedett a náci nyomás. 1938 márc. 11- től kezdve, amikor Ausztria megszállásával a náci hatalom a magyar határhoz ért, efz mind erősebb lett. Darányi Kálmán miniszterelnökké való kinevezése után, egy németországi útját követően benyújtotta javaslatát a zsidótörvényre. Az 1938. XV. törvény a zsidóknak a gazdasági életben való részvételét 20 százalékra korlátozta. A magyar kormány ennek a törvénynek a keresztülvitelével a kérdést lezártnak tekintette. Imrédy Béla kaposvári beszédében a zsidókérdést ezzel jogilag szabályozottnak és befejezettnek nevezte. Röviddel ezután Berlinbe idézték, s onnan visszatérve, 1938 decemberben törvényjavaslatot nyújtott be egy másik zsidótörvényre (az 1939. IV. törvény), amely faji alapra támaszkodott és az előbbi intézkedéseket lényegesen megszigorította. Imrédy az indokolásban a német intézkedésekre hivatkozott. A harmadik zsidótörvény (1941. XV. törvény) és a náci követelések között ugyancsak világos az összefüggés. Ennek szövegét Bárdossy miniszterelnök Hitlerrel és Ribbentroppal való tárgyalásai után nyújtotta be. A parlamenti tárgyalás idején Bárdossy felkért, hogy mint felsőházi tag, támogassam a javaslatot. Én vonakodtam, mire éles hangon ezt mondta: “Ön felelőtlen módon játszik az ország létével. Ismerem a helyzetet és érzem a nyomást. Nem látja, hogy ez az egyedüli ország a németérdekkörben, ahol nincsenek német katonák? Az ön ellenállása a németek nyers beavatkozását fogja kihívni.” A javaslatot mégis elfogadták, amelynek értelmében a magyar zsidóság ellen további megszigorításokat hoztak. A nácik ilyenfajta nyomása a második világháború alatt állandóan erősödött. Hitler 1941- jan. beszédében az egész világ előtt a zsidók teljes elpusztítását követelte. Teleki Pál miniszterelnök 1941 ápr. 2-án öngyilkos lett, miután képtelen volt ellenállni azon német követeléseknek, hogy a német katonaság átvonuljon Magyarországon. Halálával a magyar kormány ellenállása a német követelésekkel szemben megtört és egyidejűleg kezdetét vette a magyar zsidóság fizikai elpusztítása a német nácizmus vezetésével. 1941 szeptemberben német SS-csapatok 11,000 Magyarországból deportált, nem magyar zsidót, Kamenetz-Podolskban elpusztítottak. 1942 januárban vérfürdő volt Újvidéken. A 3,300 áldozat között 700-nál több magyar zsidó volt és a felelősök közvetlen összeköttetésben voltak a náci vezetőséggel. Az általam megindított törvényes eljárással ezek közül négyet halálra Ítéltek. A németek az elitélteket kicsempészték az országból és magas katonai ranggal tüntették ki. A náci főparancsnokság Gross-Wansee-ben, 1942 jan. 20-án az összes európai zsidók deportálását határozta el. Ilyen körülmények között lettem magyar miniszterelnök. Amikor 1942 ápr. 15-én hivatalos látogatást tettem Hitlernél, világos lett előttem, hogy a nácizmus a zsidó kérdés sürgős és végleges elintézését követeli. Ezt Hitler 1942 ápr. 26-án tartott beszédében a legnagyobb nyomatékkai kihangsúlyozta. A zsidóellenes követelésekkel szemben ellenállást fejtettem ki. Az adott körülmények mellett a nagyobb bajok elhárítására csak olyan pontokban engedtem, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Benyújtottam egy törvényjavaslatot, mely szerint a zsidó földbirtok kisajátításáért kártérítés járt volna. Azt a követelést, hogy a zsidók sárga csillagot viseljenek és amely deportálásukat volt hivatva előkészíteni, visszautasítottam. A nyílt szakadás veszélyének teljes tudatában, a háború végén teljesítendő zsidó deportálás mellett nyilatkoztam, hogy ezzel elodázzam a kérdést. Ennek ellenére a náci vezetők az azonnali deportálást követelték, miután világossá vált előttük, hogy a halasztás a zsidók végleges megmentését eredményezné. Bizonyítékul arra, hogy a nácik a zsidókérdés azonnali és radikális megoldására állandó nyomást gyakoroltak kormányomra, a következőkre utalok: 1942 aug. 15-én Sztójay Döme, berlini magyar követ arról értesített, hogy a nácik... az európai zsidóság kérdésének sürgős megoldását követelik, majd arról, hogy az európai zsidók keletre való deportálásának keretében a közel egymillió magyar zsidó deportálását is eszközölni kell. Az 1942 okt. 8-i feljegyzésekből kitűnik, a német kormány azon kívánsága, hogy kezdjük meg a magyar zsl dók deportálását. A keletre deportálandó zsidókat német hatóságok fogják átvenni. 1942 nov. 17-én a német követ jegyzéket adott át Budapesten, követelve a zsidók teljes kikapcsolását a kulturális és gazdasági életből, valamint ismertető jellel való ellátásukat. 1942 dec. 5-én a magyar kormány utasította berlini követét, közölje a német kormánnyal, hogy a követeléseket nem teljesiti. A német helyettes külügyminiszter 1942 dec. 14-én személyesen tárgyalt a magyar követtel, majd 1943 jan. 15-én közölte, hogy Hitler határozottan követeli az európai zsidókérdésnek a háború folyamán való elintézését. Ápr. 17-én Hitler a nála látogatóban lévő Horthyt határozottan figyelmeztette, hogy a magyar zsidókérdés még elintézésre vár, ezért engem személyesen tart felelősnek, mint aki szabotálja a németek követeléseit. Hitler a zsidókat parazitáknak nevezte, akik semmilyen kegyelmet nem érdemelnek és mint tu- berkulózis-bacilusokkal kell elbánni velük. (A Nürnberger Presse szerint.) Egyidejűleg az én politikámat úgy jellemezte, mint amely a német célokat és különösen a magyar zsidók kiirtását meg akarja hiúsítani. Az immár teljesen nyílt német fenyegetések annál jelentősebbek voltak, mivel ugyanakkor már folytak a kipusztitó eljárások a német, lengyel, szlovák és jugoszláv területeken, s közel voltak a befejezésükhöz. Tudatában voltam annak, hogy a német követelések egyenes megtagadásával a két ország között nyílt szakadás állhat be, ami az azonnali német hadi megszállást vonná maga után. Hogy ezt elkerüljem, vagy — amint ezt a későbbi fejlemények mutatták — elhalásszam, kormányom kénytelen volt bizonyos zsidóellenes intézkedéseket foganatosítani. Kétségen kívüli tényekre alapított meggyőződésem, hogy ha a magyar kormány a zsidóellenes rendelkezéseiben nem ment volna el a végső határig, . . . akkor az a német megszállás után perceken belül megtörtént volna. .. Az úgynevezett zsidó munkaszolgálatosok kérdését különösen ki akarom emelni. Ez az intézmény az 1939—41-es időkben az 1939. II. törvényen alapult ... az 1942-ben bevezetett uj törvény különösen a zsidókat érintette. Az 1939-es törvény, mely hasonló volt más országok honvédelmi törvényeihez, elrendelte, hogy azok a hadkötelesek, kik valamilyen okból fegyveres szolgálatra alkalmatlanok, munkaszolgálatra behívhatok. Személyesen vettem részt a törvény vitájában és biztosan tudom, hogy a kodifikáció idején ennek a határozatnak semmi köze nem volt a zsidókérdéshez. A háború kitörése után, amint a magyar katonai egységek együttműködtek a németekkel, a német katonai hatóságok tiltakoztak a zsidók rendes katonai szolgálata ellen. így történt, hogy . . . zsidó munkaszolgálatos zászlóaljakat és táborokat alapítottak. Ezt az a német követelés előzte meg, amely szerint a magyar kormánynak 300,000 magyar zsidót kellett a német munkatáborok rendelkezésére bocsátania. Vonakodtam ennek a követelésnek eleget tenni, kénytelen voltam azonban a zsidó munkatáborok létesítését elrendelni. A német nácizmus minden lehengerelő kényszere nélkül a zsidóüldözés ezen formájára sohasem került volna sor. Visszavonulásom körülményei is bizonyítják' hogy a zsidókérdésben milyen politikai beállítottsággal rendelkeztem. Az utolsó Hitler-Horthy találkozás alkalmával, 1944 márc. 18-án, Hitler a kormányom azonnali elbocsátását és a magyar zsidókérdés azonnali felszámolását követelte. A kormányzó elutasító magatartását 1944 márc. 19-én a német hadi megszállás követte és kormányzatom véget ért. Ezt követte a németek által követelt Sztójay-kormány; ezután a magyar zsidóság likvidálása kezdetét vette. 1944 márc. 20-án az SS Különparancsnokság vette kezébe a zsidókérdés intézését. Márc. 22-én SS Obergruppenführer Ernst Kaltenbrunner elrendelte a zsidókérdés elintézését azzal a meghagyással, hogy a ténykedéseket nem kell a kormányzó elé terjeszteni. A zsidókérdéssel kapcsolatban a magyar állami fennhatóság 1944 márc. 19-én formailag is megszűnt és Magyarország megszállásával az “Operation Margaret” és a magyar zsidóság fizikai felszámolása megindult, amit azután gyors tempóban véghez is vittek. Erről az évek óta készenlétben álló tervről, amely nem csupán a megszállásra, hanem az egy millió magyar zsidó kipusztitására szólt, Sztójay, az akkori berlini követ tudatott hivatalosan, mivel én a zsidókérdéssel kapcsolatos követelések teljesítését először megtagadtam. A tények bizonyítják, hogy a német fenyegetések. . . halálosan komolyak voltak. A fentiek alapján, s felelősségéül teljes tudatában kijelentem, hogy mindaz, ami 1938 márciustól 45. januárig Magyarországon a zsidóüldözéssel kapcsolatban, úgy törvényhozásilag, mint kormány rendeletek által lejátszódott, a német nácizmus mindent lenyűgöző nyomásának következtében történt. E nyomás nélkül mindez sohasem történhetett volna meg. Ennélfogva, ugv az erkölcsi, mint a jogi felelősség a magyar zsidók üldözésében, teljesen a német nácizmust illeti. AZ ETIÓP külügyminiszter jegyzéket juttatott el Szomália Addisz Abeba-i ügyvivőjéhez és az Afrikai Egységszervezet titkárságához, s közli, kész közvetlen tárgyalásokat kezdeni Szomáliával a határvitáról. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. Second Avenue Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha • Minden vasárnap előadások. • Cigányzene, tánc! • Nyitva kedd, csütörtök, szombat és vasárnap Telefon: PL 1-9453
