Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-12 / 11. szám
X AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, March 12, 1964 A Szabadságharc a magyar nép lelkében Ez a visszaemlékezés a Szabadságharc centenáriuma alkalmával Íródott. "Kossuth apánk ideje negyvennyolc, avót a mi hősi üdőnk, akkor lettünk szabadlélekzetü emberek" — mondotta Győri Sámuel 79 éves volt uradalmi cseléd az egyik tiszaháti faluban. Jól emlékszem szálas alakjára s arra a füstös-konyhás, szabadkéményes kis házra, amelyben hetedmagával lakott s amint még e szavakat hozzátette: "De aztán nem lett semmi a szabadságból. Mostanáig várni kellett, száz évet, mint Csipkerózsikának a mesében." Ezekre a szavakra kell gondolnom most, amikor a 100-ik márc. 15-én néhány kiragadott példával képet szeretnék adni arról, hogyan él 1848/49 nagy ideje a mai parasztság lelkében. Úgy érzem, ez a március 15-e több kell hogy legyen, mint az eddigi, unalomig ismert sablonos ünnepségek sorozata. A parasztság száz esztendeje folyó néma szabadságharcának nemrégiben elnyert eredménye után el kell következnie az igazi megismerésnek és megértésnek. Most, amikor végre szabadsághoz jutott népünk, amikor újra kell kezdenie életét, meg kell tanulnia a felelős, független életet, a városi társadalomnak melléje kell állni s ezt csak a teljes megismerés jegyében teheti úgy, hogy az valóban hasznos legyen. 1848 EMLÉKÉT megünnepeltük ezelőtt is. Országos ünnepélyeket rendeztünk, beszéltünk sok szépet, fogadkoztunk, zászlót lengettünk, közhelyeket emlegettünk. A szabadságharc történetét megírták már történészeink tudós pontossággal éppúgy, mint romantikus lelkesedéssel az irók. Tábori naplókból, hadászati feljegyzésekből, hivatalos hadijelentésekből ismerjük pontos lefolyását. Ismerjük alakjainak igazi szerepét s nincsenek kételyeink afelől, hogy minden részletet sikerült kideríteni. A parasztság szerepéről sokat lehetne még Írni. A nép névtelen, egyéni dicsőségre sosem áhítozó tömegei pedig ott harcoltak függetlenségükért. Tudjuk jól, hogy a 48-as események nem jöttek előkészületlenül. A háttérben voltak az európai forradalmi mozgalmak. Nálunk a függetlenségi gondolatot megelőzte a “nagy idők , a légi dicső magyarság elfajulásának felismerése. Az idegen- tengerben “romlásnak indult a hajdan erős magyar” eszményképét, a hagyományok megőrzőjét a jobbágyságban látták, amely kezdetleges életformájában őrzi a nemzeti erényeket, melyekhez hűtlen lett a nemzet. E felismerést a megsegítés gondolata követte. A jobbágyság felszabadítása többször hangoztatott óhaj volt Tessedik óta, mind kifejezettebben feszegették lehetőségeit, folyóiratok vitatkoztak felőle. Hogy csak egyet idézzek, érdemes megemlíteni Meszlényi Ignác cikkét a Tudományos Gyűjtemény 1817-es számában: ".. .bátorkodom én javaslani: Először; hogy a Nemes birtokok osztassanak fel a' földes Urak és Jobbágyok között ezeknek erejéhez s' számához képest; A' Jobbágyoknak földjök metszettessék ki lakhelyeikhez olly közel, a' mint csak lehet, és a' földes Urasági beneficiumok' fenn tartásával, enPETŐFI KOSSUTH gedtessenek nékik különkülön, vagy a' helységnek egyetemben, örökös árendába, vagy szabados Con- tarctusba. Ez által az ő serénységek élesztetik, mun kásságok megkettőztetik, 's ennél fogva termeszt- ményeik megbővülnek, elégedésök helyreáll: a' gyűlöletes Urbariális perek, a' drága Ur' Székek megszűnnek. Evvel a' földes Uraság is nyer, gazda- gabbodik, és megörvendeztetik; birtokai különb karba helyhesztetnek: a' mint látni való az olly falukban, és helységekben, mellyek a' földek az alattvalóiknak tulajdonaik. . ." De mit tud ma minderről a nép? A volt jobbágyok kivétel nélkül emlékeznek terheikre, a robotra, dézsmára, kényszerű, 12 éves katonáskodásra. De bármilyen reménytelen volt is a helyzet, sokan fellázadtak, betyárnak álltak s az egyéni lázadás néma forradalma hősökké kovácsolt sokakat. Még ma is sokszor mesélgetik ezt a történetet: "...bál vót vasárnap, itt meg ki vót hirdetve, a hajdú jött: holnap szántani az uraságnak. . . . No- hát itten a bálos legények kicsit szurkoltak, mert ... aki meg nem jelent arra az órára, 25 bot rá. Hát, mán a többi elment, jön egy legény. — Hát veled mi lesz fiam? A hajdú mán elment a többivel. —. . .Fogja be gazduram az ökröt az ekébe, én elmegyek szekérrel. — Köszörülte a baltát. Megyen danolva az ökörrel. -Hát ott sétál a nyalka hajdú. A korbács nála vót. — Hun vótál legény? — Bálba bácsi. — Bálba? Gyere csak elő — ott vót egy hosszú deszka — feküdj le rá. Hányat rá kasznár ur? — Ahányat jólesik. — Akkor egyet érkezett rávágni, vót annál jó mogyorófavessző. — Akkor fölugrott a legény elkapta a nyakát a hajdúnak, odahuzta a fagerendelyhez, kivette a baltát, levágta a fejét. — Még egyet, fiuk? — Még egyet odavágott. — Na, fiuk. Isten áldjon benneteket, engem többet nem láttok." Halász János 82 éves, de nagy politikus. így nyilatkozik 48-ról: Dózsa megjósolta azt. ami bejött. Azt mondta mán mikor a fél szeme kifolyt: — Én meghalok, de az én elvem fogja a ti elveteket megtörni. ÉRDEMES IDÉZNI ki hogyan látta a szabadság- harc értelmét: Molnár Ferenc kovácsmester szerint Kossuth azért indította a szabadságharcot, mert látta a községekben az elmaradottságot, meg .1 zselléren a hatalmaskodást. Egy gróf, egy báró atyaisten vót, a cselédet összeverhette, de felesége is az övé vót első éjjel, még fizetni is kellett érte. Meg Ausztriába vitték a magyar katonákat, mikor háború vót. A magyart nyomták oda, a saját népét meg kímélte. Porosz háborúba vót Nagy Sámuel is, oszt hun van innét Poroszország? — Sajgó Gábor büszke kisnemes. így beszél: A szabadságharc a magyar érdekekért és az elnyomott népréteg szabadságáért tört ki. így tudjuk. Gróf Széchenyi le is intette Kossuthot, hogy még korai lesz, de nem hallgattak rá. Kévés Mihály uradalmi cseléd volt, most 10 holdja van. — Úgy tudom, azért indult meg a sza- szadságharc, mert Magyarország nem volt független ország. Csak saját minisztere se vót. Petőfi, Görgey, Kossuth függetlenné tették az országot. Addig Magyarország fölött, de Magyarország nélkül hoztak Ítéletet. Poros István összehasonlítást tesz. öntudatos, politikus paraszt. — II. Rákóczi Ferenc mikor a szabadságharcot vívta, a maga javára cselekedte, nem a népére, mert neki vót sok rabszolgája, várakat építtetett a jobbágyi néppel. Olyan szabadsághősök, mint Petőfi, Kossuth, nem vót egy se, ők nem magánérdekekért, magánbirtokokért, hanem a jobbágyságnak szabadságáért harcoltak. AMIKOR KÜLFÖLDÖN katonáskodó jobbágylegények meghallják, hogy háború yan, nincs több maradásuk. — Szalad az egyik, gyün a másik, harmadik, negyedik a külországban szolgáló katonák, olvasik a levelet, baj van, otthon háború van. Meghallja az őrmester ur is: — Mi baj van, fiuk? — kérdi. — Jaj őrmester ur, baj van, háború van, mink meg itt vagyunk haszontalanul. Gyüjjön őrmester ur, éjszaka megszökjünk. — Fiaim, én kevés vagyok, szójjunk a főhadnagy urnák. ... így aztán fölkerekednek mind és éjjel szép csöndben megszöknek. De utánuk nyargal Lenkei százados ur is: — Elment az eszetek? Hová mentek? Gyertek vissza, mig nem késő. — Jöjjön kapitány ur; veszélybe a haza. — Fiaim, nem lehet, fogva tart az eskünk. — Addig beszélnek neki, mig ő is a szökevényekkel tart. — No fiuk, most mán engem kössetek meg, ne mondják, hogy önként megyek, ha jönnének utánunk. — Meg is kötötték, úgy vitték a határig. — Na, fiaim, itthun vagyunk. — Leszálltak a huszárok, mind csókolta Magyarország határkövét. Mind beálltak Görgey táborába. Azután állt a dicsőséges harc. Lássuk, mit mondanak a szabadságharc hőseiről, Kossuthról, Gör- geyről, Petőfiről. Tóth Sámuel igy beszél Kossuthról: — Kossuth vívta ki a 48-as szabadságot, hogy azt a zsellérsé- get eltöröljék. Mert ü látta, hogy hiába volt jómódja, nem iskoláztathatta a gyermekét a paraszt. Ü meg egyenlőséget akart. Felsőbb iskolákat járt. Akkor is ilyen villongós világ vót Hamar kitűnt ü, még a tanárokat is megLckéztette, mond ták is: na, még háborító lesz. Olyan ember vót, aki átlátta a helyzetet. A NÉP GÖRGEYRÖL kétfélekép vélekedik. Van, aki árulásnak minősiti, hogy nem folytatta a harcot, van aki előrelátásnak, emberkimélésnek. Arról sokan beszélnek, hogy ellentét volt Kossuth és Görgey között. Görgey akarata nem egyezett Kossuthéval. Mert Görgey kevésnek látta a csapatot. Nem győzte, mert az osztrák behívott kétszázezer oroszt. Oszt azok nem tudták, hogy ez a magyarok szabadság- harca, mondták is, hogy akkor nem jöttek volna ide. Van aki úgy véli, hogy: — Petőfi volt az első, nem is Kossuth. Petőfi toborozta a katonákat. Szegeden ü hívta a népet verseiben harcra. — Petőfiről igy vélekedik Poros bácsi: — Petőfi Sándor? Ann.jk az igazsága is megmutatkozott. Ismerte a világon mindenki, olasz, amerikai, francia, mert az egész világ polgárságáért felemelte a szavát. Járt Oroszországba is, azt hallottam, ott pusztult el. De a magyar történet azt mondja, Segesvárnál esett el, a kukoricásban találták meg. — Mások is hisznek abban, hogy Petőfi nem esett el Segesvárnál. — Azt beszélték, hogy fogságba került Szibériába és ott egy magyar emberrel tanálkozott. Azt mondta neki: — Öcsém, maga magyar. — Hát maga hunnen tud magyarul? — Hő, én 48-bul maradtam itt. — Elmondta, hogy szénbányába dolgozik és az a falu magyarok tanyája az egész. Kévés Mihály nem Ítéli el Görgeyt, amiért letette a fegyvert. — Nem haladt a rangjával, mert árulónak minősítették. Én nem tudom annak, mert ü csak jót tett. Károlyi Mihályra is mindig azt mondták, hogy hazaáruló, én magamba mindig gondoltam, nem igaz, mert ü a függetlenségi pártnak vót alkotója. Háboruellenes politikát folytaTÁNCSICS
