Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-12 / 11. szám
Thursday, March 12, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Az ebben a rovatban kifejtett nezetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával. AZTÁN, HA MINDENT ALAPOSAN MEGNÉZETT... CLEVELAND, O. — A lap feb. 27-i számában G. Sch. olvasó azt irta, hogy feb. 16-án a Hunter College-ban megnézett egy filmet Magyarországról, de csalódására nem látott mást, mint egy elmaradott országot és annak kopott élettelen, üres, primitiv fővárosát. Szegény haldokló Budapest, időtől fakult házai omladoznak, műemlékei elpusztulnak, utcái néptelenek, gondozatlan utjain néha egy kivénült villamos döcög végig, parkjaiban tavasztól őszig burjánzik a gaz, szinházai és mozijai konganak az ürességtől, szórakozóhelyei kihaltak. Elhagyott tereinek korhadó fapadjain egy-egy megfáradt öreg üldögél és visszagondol a régi jó időkre, amikor még a fővárosban lüktetett az élet és szépségét az egész világ elismerte. És Magyarország? Dunaújváros sivár település, a Balaton eliszaposodott vizén néhány ladik, partjain kis földbe süppedt nádtetős halászkunyhók, a falvak utcáin még egy élelem után szagláló, horpadt oldalú kutyát sem látni. A Hortobágyon néhány kóbor cigány legelteti csont-bőr sovány ke- hes gebéjét. A mezőkön rozsdamarta szerszámokkal és faekékkel túrják, marják a földet. így is lehet, meg a Hunter College-ban levetített film szerint is. De vajon a Cinemascop kamerái is olyannak látták Magyarországot, mint a fentemli- tett film készítője? Mert 1963-ban ez a hatalmas filmvállalat egy amerikai-magyar közös filmet készített abban az elmaradt országban. A külső felvételeket a Dunán, Győrött, Esztergomban és Budapesten fényképezték. Vagy talán e célra külön városrészeket építettek fel deszkából és papírból, hogy leplezzék a szomorú valóságot? S a Cinema- scop magyar származású vezető operatőrje miért volt úgy elragadtatva a fővárostól és miért találta szebbnek, mint amilyen a 30-as évek elején volt, amikor ő elhagyta? Vagy a nagyszabású film egyik neves amerikai szereplője miért mondta a magyar színházi lap reprezentánsának, hogy “nyugodtan megírhatja, Budapestet jobban megszerettem, mint a. kaliforniai tengerpartot.” Talán, mert attól félt, hogy letartóztatják, ha nem nyilatkozik kedvezően erről a “primitív” városról? Nem hihető, hogy Matött, igazságtalanság vót ütet üldözni. Görgey sem akarta a magyar vért pazarolni. Mentek a nagyvilágba, betörtek Franciaországba, elfoglalták Szerbiát, hát minek? Miénk vót a? NAGYON NÉPSZERŰ szabadsághős Rózsa Sándor, aki százhúsz emberrel harcolt a csatába, mert Kossuth megígérte, hogy nem büntetik a betyár- aágért, mert gyilkos ü sose vót. Az ostorával rántotta le a nimet tábornokokat a lovak hátárul. De ütet elfogták később és Szegeden a Csillagbörtönbe tették, nem más, mint Ferenc Jóska. Majd egyszer a király meglátogatta: — Hát hogy vagy Sándor, te betyár? — Hát, elég jól vagyok. — Akarsz- e még szabad madár lenni? — Hát, megköszönte és nem fogadta meg: Ha megettétek a húsomat, egyétek meg a csontjaimat is. — Szép ember vót. Ahun ment a kis csapat, az osztrák hullt. Érdemes idézni egy hős debreceni pap Rózsa Sándoréhoz hasonló viselkedését: — Ferenc József elhivatta Tót Mihályt, mert az mindig ellene prédi kált a templomba. Hogy jaj de huncut a német, hogy a fene enné meg. Tót bácsi nem őtözött semmit, úgy ment a király elébe. — Tót bácsi, meddig lesz huncut a német? — Majd kitudódik, felség. — Az megharagudott rá, 15 évet vert rá. Mert kiprédikálta, hogy nem kell nékünk törvénytelen gyermek, aki nem is magyar. Aztán küldött Ferenc József cédulát, le köll venni rula a vasat, menjen elébe. Azt kérdi az őrtül: — Mit akarsz? •— Muszáj a király elé menni, vassal nem mehetsz. — Azt felelte: — Királyt illeti a korona, rabot a vas. Máskép nem megyek. Talán még egyet érdemes idéznünk. Elkerülhetetlen, hogy a nép fia párhuzamot ne vonjon a 48-as és az utána következő analóg esetek között. Kercku András bácsinak a közelmúlt szégyenletes háborújában eszébe jutott ez a régi nóta: Világoson szépen szólott a banda, Világoson gyászba borult a hangja, gyarországon ilyen barbárság uralkodna. Azt ajánlom G. Sch.-nek, hogy május, junius táján látogasson el az óhazába és járja végig azt a kopott, élettelen Budapestet is, hogy megláthassa a modern stílusban épült uj lakónegyedeket és a folyton szépítés alatt lévő régieket. A fénycsövekkel felszerelt körutakat, ahol a járókelők tízezreivel találkozhat és ahol a jármüvek szédítő forgalmában a villamosok mellett ott rohannak a kényelmes trolibuszok és a magyar ipar büszkeségei: az Ikarusz autóbuszok. De ha nem sajnálja a fáradságot, nézze meg az újjáépülő Erzsébet-hidat, amelyet bizonyára nem azért húznak a Duna fölé, hogy az élettelen város közepén használatlanul álljon. Nézze meg a Népstadiont, a sportkedvelők paradicsomát, a Városliget rendezett sétányait, a Margitsziget száz színben feltáruló panorámáját, a vizet és napot imádó emberekkel zsúfolásig megtelt strandokat. Látogasson el színházakba, mozikba, könyvtárakba, múzeumokba, beszéljen öreg emberekkel és az igazság érdekében kérdezze meg őket, hogy volt-e valaha pezsgőbb élet Budapesten, mint ma. Álljon meg egy percre a műegyetem kapui előtt és nézze meg, hány csinos, fiatal férfi és nő hallgató özönlik ki onnan. Ezek mind a jelen élni akaró, igényes emberei és közülük akármelyik szívesen vállal a fővárosban állást, ha az mégoly “primitiv” is. Azután ha mindent alaposan megnézett, utazzon le Dunaújvárosba, hogy a kohók tüzének fényében folyton továbbfejlődő uj magyar kolóniát is a saját szemével lássa. Ismerkedjen meg a Balaton tiszta vizével, amelyet vidám sétahajók és hófehér vitorlások szelnek keresztül-kasul és a partok szebbnél szebb üdülőivel, szállodáival, ahol évente sok ezer ember tölti szabadságát, egyszerű munkások is. Járjon be falvakat az ország bármely részén és a néhány malac mellett hízókat, meg jól tejelő teheneket fog látni, de csak a legelőkön, az ólakban, istállókban, mert Magyarországon nem főutakon és utcákon nevelnek állatokat. Utazzon át a Hortobágyon, ahol ménesek, gulyák és juhnyájak népesítik be a délibábos rónát Világoson raktuk le fegyvereinket, Mert Görgey ott adott el bennünket. Pedig nem vót igy, mert neki muszáj vót letenni. Osztán mikor ebbe a háborúba vótunk, oszt mentünk valahun a jóisten tudja merre, egyszer gyütt öt vagy hat francia katona, de fegyver nélkül. Oszt kértek, rakjuk le a puskákat. Hát örültünk, oszt hántuk le a puskákat, hogyne hántuk vóna. Hát egyszer gyün a százados ur. Ü elül vót, oszt nem látta mi van, csak azt, hogy hántuk el a sok bajnétot, fegyvert. Hát elkezdett kiabálni: Erre meg arra maguk nem katonák, hanem gyáva patkányok. No osztán elmentek a franciák, otthagytak bennünket. Osztán jöttek az angolok meg az amerikaiak. No de a százados ur! A se élt se hótt. Úgy lökte el a puskáját, mintha ott se lett vóna. Akkor szaladtunk mi fel: — Százados ur, minek tetszett odaadni a puskát? — De nem mert szólni mán akkor. Akkor jutott eszembe a nóta, oszt danultuk, hogy Vallantinba szépen szólott a banda, Vallantinba gyászba borult a hangja, Vallantinba raktuk le fegyverünket, Mert Szálasi ott adott el bennünket. Azt hiszem ehhez nem kell hozzáfűznöm semmit. Minden szó fölösleges, mert e vallomások mindent megmondanak, híven tükrözik népünk történeti tudatát, a józan ítélőképességét és gondolkozásmódját. Jóleső meglepetéssel vehetjük tudomásul, hogy az elmúlt rendszerek elnyomása ellenére sincs parasztságunk szellemisége oly alacsony fokon, mint ahogy azt szerették volna. A szabadságharc eszméinek százéves, szájról- szájra való megőrzése arra figyelmezteti az ünneplő nemzetet, hogy most már valóban kötelessége a parasztság felemelése s a jövőben ne csak a véletlen szájhagyománynak kell tudását alakítania, hanem a népiből felemelkedő nemzeti művelődésnek. Dégh Linda és a hajdani betyárromantikát őrző nádboritotta ingoványok helyén ma ezerholdas rizstáblákon hajt hullámot a szél. Végül vessen egy pillantást a mezőkre is, ahol magyar mérnökök és munkások készítette korszerű gépekkel művelik a földet. De vigyen magával filmező gépet, hogy megörökíthessen minden jót és hiányosat, mert ha már az igazságról van szó, akkor legyünk pártatlanok. Azután, ha visszajött, látogasson el Cleveland belvárosába és fényképezze le a koromtól’megfeketedett épületeket, valamint az üzletzárás után elnéptelenedett főutcákat, amelyeken sepregeti a szemetet a szél. L. Takács A szellemi táplálék BERWICK, Pa. — Itt küldünk tiz dollárt a Lehigh Völgyi kvótára. Mivel már nem szabad a lépcsőn fel- és lejárnom, abba kellett hagynom a szénnel való tüzelést és olajjal vagy gázzal kell fü- tenem a házat, ami újabb kiadást jelent, s ezért nem tudok most többet küldeni. De hacsak lehet, fogok még valamennyit küldeni lapomnak, mert a Magyar Szó nekem a legjobb barátom. Igaz, van egy másik barátom is, ez a Kanadai Magyar Munkás, s úgyszólván ez a két lap tartja bennem az életet. Ha ezek nem jönnének hozzám, talán bus- komor lennék, vagy valami más bajom történne, s a mostani bajommal együtt bizony nem sokáig élnék. HolthyA. és neje Betöltötték a kvótát AKRON, 0. — Fontos dolog, hogy a kampányunk gyorsan és sikeresen befejeződjön. Ennek teljes tudatában mellékelek egy csekket $350-ról, melyet kérünk az Akron-Canton-i kvótára írni. Hegedűs Mary ★ EASTON, Pa. — Egy hétig a kórházban voltam és ráértem a naptárt az utolsó betűig elolvasni. Azt hiszem, hogy ez a legjobb, amit eddig kiadtunk. Küldök 5 címet, küldjenek mutatványszámot nekik, talán lesz eredmény. Később többet is küldök majd. Ferency L. ★ MIAMI, Fia. — A naptárt megkaptuk, itt küldünk érte S4-t. Mondhatjuk, hogy csoda jó az idei naptár, úgyhogy nem győzzük átolvasni, naponta újra és újra. Nándor és Esther Weiss Lapunkat kéri BUDAPEST. — Egy nagy kéréssel fordulok önökhöz. Lapjukat, az Amerikai Magyar Szót szeretném rendszeresen olvasni, ha tudnák azt részemre megküldeni. Nem tudom, hogyan lehet Magyarországon a lapra az előfizetést eszközölni. Egyben kérem a szerkesztőséget, hogy az 1964-es Magyar Naptárt is küldjék meg címemre, ha lehetséges. Előre is köszönöm és várom lapjukat, valamint a naptárt és válaszukat. A Kohó- és Gépipari Minisztérium dolgozója vagyok. Rajky István Budapest X. Üllői ut 126/130 16-os épület, II. em. 7. Hungary Szerk. megjegyzés: Természetesen megindítottuk a lapot a fenti honfitársnak, de tudomásunk szerint lapunkra nem lehet Magyarországon előfizetni. Biztosra vesszük azonban, hogy akad olvasóink között olyan jó barát, aki hajlandó lesz ezt az előfizetést magára vállalni. Uj olvasó megjegyzései CALGARY, Alta. — A hozzám küldött naptárt köszönettel vettem, s örülök, hogy olyan figyelmesek voltak velem szemben. Itt küldöm az árát, amit megszabtak, mert tartalmát illetve irodalmi értéke ennél sokkal több. De sajnos nem mindig tudjuk a részünkre értékes dolgot teljesen megfizetni. A naptárt már át is olvastam, nagyon szép, sőt lenyűgöző, tanulságos cikkek vannak benne, úgyhogy egyes szakaszokra szinte visszatértem. Szerintem messze fölötte áll minden más kiadásnak. Tehát a Magyar Szó írói és a szerkesztősége kitűnő jó munkát végeztek az 1984-es naptár kiadásával. Nagyon megéri a naptár elolvasása után — szükség esetén kellő előmagyarázattal — ismerőseink és barátaink figyelmébe ajánlani. A. Varjú
