Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-03-12 / 11. szám
£ AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Vita-est az enyhülésről (Folytatás az első oldalról) Később “a Vezetőség” a vitaest alaphangját kívánta megadni, amikor a meghívásban többek között ezt mondta — célzatosan: “Haladásnak tekinthető-e a Kádár-kormány mai politikája az önrendelkezés felé, vagy éppen fordítva a magyar függetlenség teljes eltemetését célozza? Egyszóval: jószándék áll mögötte, vagy az egész csak jól kiszámított taktikai fogás, uj kommunista trükk?” “Tisztázásra van szükség.” A meghívás jelezte, hogy “az ánkét bevezető előadását Petrovai Szabolcs tartja, a vitát pedig Do- linszky János vezeti.” A vitaesten 42 érdeklődő jelent meg, köztük a los-angelesi Magyar Munkás Otthon hat tagja (e sorok Írója is), akik a szeretetteljes meghívást magukra is vonatkoztatták. A bevezető beszédet nem az említettek, hanem egy harmadik személy tartotta, akit (miután nevét nem tudjuk) “Vitavezetőnek” nevezünk, mert való-- jában ezt a szerepet elvette a mellette ülő Dolinsz- kytől. Petrovay Szabolcs nem tartott előadást. Ehelyett felolvasta és minden jelenlevő kezébe juttatta az általa elkészített “Vitatható gondolatok” sokszorosított példányát. Utána felolvasott egy hosszú gépírásos üzenetet bizonyos Kovács Zoltántól, aki Münchenben a “Free Europe Radio” vagy a “Nemzetőr” alkalmazottjaként működik. A “Vitatható gondolatok” hat pontja azzal a megállapítással kezdődik, hogy “a kommunista rendszer ellenkezik az emberi természettel” és azután a következő kivonatos feljegyzésre érdemes kitételeket tartalmazza: 1. “Nem szabad magunkat esetleg idejét múlt elképzelések mögött elsáncolnunk, nem szabad magunkat elszigetelnünk, alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez. 2. “Egy dacos nem-mel ma már nem lehet mást elérni, mint zaklatott emigráns lelkiismeretünket megnyugtatni. Ha odahaza egy ellenzék nem lehetséges, úgy az emigrációnak kell ezt a szerepet átvenni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha tárgyalásba bocsátkozunk. . . fia eredményt akarunk elérni, nem elég, ha elvont igazságokat hangoztatunk, s a segítséget másoktól várjuk. 3. Népünkön segíteni kell és az otthoni pozitív fejlődést a demokrácia irányában meg kell gyorsítanunk! Legpraktikusabb teendőnk: segítsük elő az otthon és a nyugat között kiépítendő gazdasági és kulturális kapcsolatokat. 4. Áruló-e az az emigráns, aki egy konzuli útlevéllel vagy más ország útlevelével hazatér látogatóba? Vajon az. lenne-e a legjobb megoldás a kapcsolatok felvételére, ha minden magyar, aki csak teheti, hazautazna látogatóba? 5. Eljött az idő, hogy végre keressük az emigráció igazi feladatát: a haza szolgálatára vezető utat. Ne a régmúlt hibáit kutassuk és erre pocsékoljuk erőinket. 6. Magyarországon pozitív fejlődés tapasztalható a Horthy-rendszerhez és Rákosi-rémuralmához viszonyítva. Igaza van-e azoknak, akik azt állítják, hogy M. o. ma már sem gyakorlati, sem filozófiai értelemben nem egy totális állam?” A hat pont, amelyekből a fentieket kivonatosan idéztük, a következő (megrövidített) szakaszokkal folytatódik és végződik: “Tanulság (Javaslat)” “A hazai helyzet elemzésénél a mai magyar valóságból induljunk ki. Arra a megállapításra jutunk, hogy sok változás, több esetben javulás tapasztalható. Az emigráció feladatának tekinti ennek a folyamatnak az elősegítését...” “Részt kívánunk venni Magyarország jövőjének alakításában, mert népünkhöz tartozunk. A további fejlődés érdekében feladatunk vitákon keresztül megfogalmazni a konstruktív alternatívákat.” “Diákszövetség határozata:” “Az odatartozás érzésével figyeljük és érzékeljük a jelen magyar valóságát. Az otthon problémáinak vizsgálatában mélyen átérezzük és megszívleljük Németh László üzenetét: “Ködvárak helyett építsétek az odatartozást kinn, egymásközt, de erre, a nemzettel is. Duz- zogás vagy jólét hajszolása helyett, iparkodjatok hajszálereivé válni a vérkeringésnek...” “Az ország helyzetének felismerésénél az odatartozás és a népünk sorsa iránti aggódás érzése vezet. Meggyőződésünk, hogy népünk helyzetén semmiféle kétséges kaland nem javíthat. Magyar- ország belső problémáinak megoldása a magyar nép feladata. A mi kötelességünk ezt minden eszközzel támogatni. A megoldás keresésének az ország mindenkori helyzetéből kell kiindulni. A jelen fejlődés jeleinek a figyelembevételével működésűnkkel a kibontakozást kívánjuk elősegíteni és annak irányát meggyorsítani.” A “Vitatható gondolatok” és a Kovács Zoltán- féle üzenet elhangzása után a Vitavezető hozzászólásokat kért, hangsúlyozva azt, hogy mindenki szabadon, őszintén nyilvánítsa véleményét, hogy ezáltal a megjelentek váljanak az est előadóivá. Jelez te, hogy nagyon eltérő véleményekre van kilátás, mert hiszen a megjelentek között vannak “kommunisták, szocialisták, fasiszták és nyilasok is.” Összesen vagy 23 felszólalás történt, amelyek; bői kiragadunk olyan kitételeket, amelyeket lejegyzésre érdemesnek találtunk. Néhány kivétellel a felszólalókat nem ismerjük, az elhangzott keresztneveket le sem jegyeztük. Lássunk hát néhány elhangzott véleményt, úgy csoportosítva, ahogyan elhangzottak: “A magyar nép helyzete sokkal jobb 1956 óta. . . A magyar nép nem gondol forradalomra, erőszakos változásra... A nemzetnek túl kell élni a jelen korszakot... Nemzeti érdek a gazdasági alap erősítése, a szellemi erő emelése.” (Az első felszólalás, amely sok józanságot árult el, érthető ellenkezést váltott ki. Az első ellenkezők között volt Orbán Ferenc, a Californiai Magyarság munkatársa, Orbánné és Dolinszky János, a Szabadságharcos Szövetség Kaliforniai Szervezetének elnöke.) Orbán: “Kádár a magyar nép jellegét és jellemét akarja megváltoztatni. . . A parasztság helyzete rossz, kénytelen városba menekülni. . . Az enyhüléssel való foglalkozás már magában is engedmény és a Kádár-rendszer támogatása.” Orbánné: “Igaza van férjemnek, hogy az ellenkezést folytatni kell... Első feladatunk, hogy az otthoni rendszerrel ne érezzünk egyet. . . Magánéletünkben utálhatjuk egymást, de legyünk magyarok ...” Dolinszky: “Nincs odahaza erkölcsi változás... Kádár bűne, hogy orosz segítséget kért... A magyarság nem önálló, Kruscsev megfujja a trombitát és Prága, Budapest, Bukarest sorba áll. . . A parasztság szabotál. . . Megtörténhetik, hogy a fiaink egy következő háborúban a US—Szovjet szövetség oldalán harcolnak...” A következő felszólalók hozzászólásaiból jegyeztük le az alanti idézeteket: “Nem történt változás... de elősegitsük-e a mostani folyamatot?... A parasztság színvonala alacsony.” “A mai magyar válságba kell betekintenünk...” “A magyarországi levelek szerint van enyhülési folyamat, de az nem a mai rendszer, hanem ’56 érdeme. . . Harcolni kell, de gyors eredményre nincs kilátás... Az enyhülést nem szabad kinyújtott kézzel elfogadni, mert az csak taktikai. . . Nem engedünk az ’56-os követelésekből.” “Magyarország elvesztette függetlenségét, amikor megszűnt az alkotmányos kormány.” “Diktatúra volt és van...” “Valakinek kell vezetni, csinálni a dolgot. Most Kádár vezeti, aki Nagy Imre kabinetjében várt, de miután a U.S. és a nyugat nem jött, az oroszokhoz fordult.” “Beszéljünk magyarokról, ne különböző árnyalatokról, ’56-osokról, ’44-esekről, ’19-esekről... A Szabadságharcos Szövetség ne próbálja kisajátítani a magyar jövőt... Hallgassuk meg az időseket is.” “Eljöttünk, mert gyávák voltunk, féltettük az életünket... Ne csak papíron legyünk magyarok . . . Miért bántjuk egymást?... A kérdés, elismerjük-e a ‘bábkormány’ eredményeit?” “Mindenki legyen meggyőződve a saját igazáról.” “Tényeket nem lehet letagadni.” Körülbelül ennél a pontnál e sorok Írója szót kért s azt azonnal meg is kapta. Felszólalásában rámutatott arra, ami nyilvánvaló volt: hatan a jelenlevők közül nem ’56-osok, nem is ’44-esek, sőt nem is ’19-esek, hanem még régebbi bevándorlók. Eljöttünk, hogy meghallgassuk a fiatalok véleményét, megismerjük álláspontjukat. Sok érdemes és érdekes hozzászólás hangzott el az otthoni fejlődésről, enyhülésről, odatartozásról. A tényeket valóban nem lehet letagadni és személyesen tapasztalt tények, hogy az angyalföldi nyomortanyák helyén hat- és nyolcemeletes modern lakóházak emelkednek. Hogy Hévizén és másutt beutalt parasztok és munkások pihennek, találnak enyhülést fájdalmaikra. A juhász nem szamárháton, hanem motor- kerékpáron utazik és már gyűjt automobilra. A paraszt nem látástól vakulásig dolgozik, hanem modern gépek mellett betartja a 8-órás munkanapot. A gazdasági alap erősítése és a szellemi erő emelése valóban fontos s utóbbiakra való komoly törekvést bizonyítja, hogy a tízmilliós, kis Magyar- országon 1963-ban 70'millió kötet jeleni meg. Kritizálni való mindig van, de legyen a kritika pozitív és a hangoztatott szeretetet gyakorlatilag érvényesítsük a magyar nép javára, amit mi — öreg- amerikások — évtizedek óta teszünk. Tudjuk, hogy az ujamerikások között ellentétek vannak, amelyekre a haladó sajtó a közeljövőben dokumentált cikkekben fog rámutatni. A felszólalást a vitaest legerősebb tapsa követte, amelyet a Vitavezető gyorsan ellensúlyozni próbált azzal, hogy nemcsak az Angyalföldön és Magyar- országon, hanem másutt is van építkezés, Pesten TV-antennák is vannak, de Horthy idejében nem volt TV. . . Egyébként örömének adott kifejezést, hogy a Vitaesten megjelent-“A TÉNY kommunista újság vezetősége”, — bár nem tudja, hogy még mindig megjelenik-e az újság... Dolinszky rövid hozzászólásában szintén az “idegen” felszólalás hatását próbálta ellensúlyozni, állítva, hogy otthon nincs szólásszabadság. Az utóbbi kijelentésre Faragó Margit adta meg a választ azzal, hogy otthoni látogatásuk folyamán kabaréban és színházban hallgatták a hibák nyílt és korlátlan ostorozását. Egyben rámutatott a nagyszerű orvosi és kórházi ingyenes ellátásra, amelyben Magyarországon mindenki részesül és a gyermekellátó intézményekre, amelynek meglátogatása nagy öröm volt számukra. A Diákszövetség elnökének érdekes és fontos felszólalása következett, amelyből lejegyeztük a következő kitételeket: “A megváltozott helyzetben hogyan tudunk a nemzettel kapcsolatot létesíteni?. . . Hozzunk-e Amerikába magyar diákokat, iskoláztassuk-e őket itt, hogy elmondják tapasztalataikat, amikor hazatérnek? ... Fel kell venni a kapcsolatot a magyar intelligenciával, nem hivatalosan, hanem levelezéssel... Fél Illyés Gyulának levelet Írni, mert azért a saját körében megbélyegzik. . . A javulást észre kell vennünk, ha tárgyilagosak akarunk lenni.. . A városokba költözés nemcsak otthon, itt is folyamatban van... Felvette a kapcsolatot az óhazaiakkal.” Orbán: “A helyzet rossz, Magyarország a világ minden részéből kénytelen importálni.” A Vitavezető összefoglalása megállapította, hogy az Orbán-házaspár kivételével a felszólalók megegyeztek abban, hogy Magyarországon enyhülés, javulás állt be. Az összejövetel hasznos kezdet volt, amelyet több összejövetelnek kell követni, hogy a vélemények kikristályosodása révén az emigráció álláspontot foglalhasson el. A vitaest ezzel végétért. Az elmondotttakkal kapcsolatban a saját megállapításainkat szeretnők leszögezni. A vitaesten a hetilap és a rádió felszólítása ellenére, meglepően kevesen jelentek meg. Lehetséges, hogy a Szabadságharcos Szövetség tagjainak és a többi ’56-osnak túlnyomó többségét nem érdekli “otthonmaradt véreink élete, sőt a saját jövőjük sem?” A vitaest rendben, fegyelmezetten folyt le. A megjelentek kiérdemelték a Vitavezető elismerését, amiért az ellentétes véleményeket türelmesen végighallgatták. A hozzászólások legtöbbje, ha ittThursday, March 12, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre .............. példányt az 1964-es Magyar Naptárból. (Ára példányonként $1.50.) Küldjenek naptárt a következő címekre: Név: .................................................................. Cím: ............................L.................................. Név: .................................................................. Cím: . ............................................................... Mellékelek a naptárokért $............. .-t. A beküldő neve: ............................................... Címe: ................................................................
