Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-27 / 9. szám
Thursday, February 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD U Amikor a szomszéd tüsszent A mi tengerparti városunkban, Santa Monican, időközönkint megrázkódnak az épületek, zörögnek az ablakok és esetről-esetre tudjuk, hogy a rázkódást milyen erők okozzák. Az egyik: a földlökések, de ezeknek oda-se-neki, mert földrengés-zónában élünk és megszoktuk az ártalmatlan mozgolódásokat. A másik: repülőink ezen a környéken uj repülőgépeket próbálnak ki és amikor a hang sebességének határát áttörik, robbanásszerű zajt okoznak. Ez a zaj légrázkódással jár és ilyenkor megreszketnek az épületek és zörögnek az ablakok. Ahol lakunk és a szomszédos utcákban megszoktuk azt a rázkódást, amelyet naponta egyszer- kétszer egy harmadik erő okoz: egyik szomszédunk tüsszentése. Helyesebben: A TÜSSZENTÉS, mert . olyan, hogy csak nagybetűkkel szabad leírni. Ne csóváld a fejedet, kedves olvasó és higyj abban. amit szemed jól látott. Nem tévedés, amit olvastál, hogy a földrengés s a jet-repülőgépek mellett a harmadik erő, amely megrázza a környékbeli épületeket: A TÜSSZENTÉS. Első látásra-olvasásra ez persze hihetetlennek hangzik, de figyelembe kell vennünk, hogy nem minden tüsszentés egyforma. Távolról sem. Sőt: ahány tüsszentés, annyi féle. Vannak halk, szerény, mondhatnám ibolyaszerü tüsszentések. Ezeket apáca-tüsszentéseknek is nevezhetjük, mert apácák mindent halkan, szerényen csinálnak. Vannak elfojtott tüsszentések. Előkelő hölgyek kis batiszt zsebkendőjükbe tüsszentenek, hangtalanul, mert hangos, pórias tüsszentés nem lenne összhangban hölgyi mivoltukkal. Akadnak férfiak is, akiket a környezetük, vagy bizonyos körülmények a kikivánkozó tüsszentés elfojtására kényszerítenek. Ilyenkor az eltorzult arc belevörösödik az erőltetésbe, a nyakon kiduzzadnak az erek, de a pasas magába fojtja, ha megpukkad se engedi ki a kikivánkozó tüsszentést. Vannak aztán becsületes, őszinte, egyenes tüsz- szentések, amelyek minden takargatás, minden leplezés és minden szégyenkezés nélkül törnek ki az emberből. Ezek a tüsszentések rendszerint “hapci” kiáltással adják a világ tudtára, hogy nem röstelik a dolgot, nekik tüsszenteni kell és ha egyszer kell, hát engednek az ingernek és tüsszentenek úgy, hogy mindenki meghallja és vegye tudomásul, hogy HAPCI! A TÜSSZENTÉS, amely a mi szomszédságunkban naponta egyszer-kétszer eldörren, egyik leirt fajtához sem tartozik. Ez a tüsszentés egyedülálló. Ilyen még nem volt és nem is lesz, ha egyszer az alkotója itthagyja az árnyékvilágot. Ez a tüsszentés, amely naponta egyszer-kétszer (és néha esténként is) megrezegteti az ablakokat és elállitja a szomszédok lélegzetét, nem emberi, ezt toll leírni, száj elmondani képtelen. Nincs mihez hasonlítani, mert mihez lehet hasonlítani valamit, ami még nem volt? Gyenge hasonlatként megemlítjük, hogy olyasféle ez a tüsszentés, mint az oroszlán orditás egy röpke szakasza, de annál sokkal, SOKKAL erősebb. Más, közönséges tüsszentéseket elpuffantanak vagy elnyomnak. Ezek a tüsszentések mások. Ezek a tüsszentések még az ablakrezgések elmúlta után is egy darabig ott lógnak a levegőben, mint ahogyan a földrengést is követi valami baljóslatú csönd, amely arra készteti az embert, hogy magába szálljon, örökkévalóságra és elmúlásra gondoljon. Ezek a tüsszentések olyanok, mint a földrengés, a mennydörgés és az elemi csapások, amelyek ellen nincs védekezés... Nem vagyok mai gyerek, az olvasó sem az. Nem ezek az első tüsszentések, amelyeket hallottunk, amelyekről olvastunk. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt valahol szeretett hazánkban rendeztek egy tüsszentési versenyt és a díjnyertesek a tüsszentés óriásai voltak. Aki az első dijat nyerte, egy szép napon lovaskocsiban utazott és minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyat tüsszentett, hogy az előtte ülő kocsis kirepült az ülésből, a lovak megbokrosodtak és száguldás közben összetörték a kocsit, utas és kocsis kórházba került. A második dij nyertese újságolvasás közben tüsszentett, a szemüvege a szoba túlsó falához csapódott, onnan visszapattant és a tüsszentőt olyan erővel vágta halántékon, hogy eszméletlenül esett ki a székből. Elismerem, hogy ezek a díjnyertesek maradandót produkáltak a tüsszentés terén. De hogy jönnek ezek a mi tüsszentő szomszédunkhoz?! Statisztikát kéne vezetni arról, hogy a szomszédos utcákban mennyivel magasabb a szívrohamok arányszáma, mint azokban az utcákban, ahová nem hallatszik el a tüsszentés döreje. Szél-mérőt kéne felállítani, hogy szélmentes napokon hány fa dőlt ki gyökerestül a mi szomszédságunkban csak azért, mert a szomszéd egy-egy tüsszentése hatalmas légáramlatokat idéz elő. Eleinte, amikor a tüsszentések kezdődtek, az emberek nem is tudták, hogy tulajdonképpen mi az, ami az ablakokat rázza, a faágakat mozgásba hozza. A kutyák több mérföldes körzetben hangos ugatásba kezdtek, a macskák szivet-tépően nyávogtak, — de az régen volt. Most kutya, macska, madár az ismeretlen veszedelemtől való félelmében csöndben félrevonul, az emberek levegő után kapkodnak és hálát adnak, hogy megint élve megúsztak egy tüsszentést. Ajánlani fogom, hogy egyszer egy esztendőben legyen Tüsszentések Napja. Elvégre van (az Anyák Napja mellett) Savanyított Uborka Nap, Szalmakalap Nap, Csöves Kukorica Nap, nem látom be, William W. Scranton, Pennsylvania állam kormányzója, a Republikánus Párt vezetői szerint, egyik legtöbbetigérő politikus az elnökjelöltségre. De ez is csak azoknak a véleménye, akik nincsen- nek a Rockefeller, Goldwater, Nixon és más republikánus aspiránsok táborában. Scranton a munkásmozgalom szempontjából egyáltalán nem elfogadható, jelentette ki George Meany, az AFL-CIO elnöke, a központi bizottságnak Bal Harbour, Fla.-ban lefolyt közgyűlésén. Az AFL-CIO vezetősége, amely nem szervez független politikai pártot, hanem a fennálló kapitalista pártok jelöltjei közül szemel ki olyanokat, akik véleménye szerint megérdemlik a munkások támogatását, kidomborította Scranton munkásellenes álláspontját, amit nemrégen a munkanélküliekkel szemben nyilvánított. Scranton a munka- nélküli biztosítási törvények és juttatások gyökeres megváltoztatását ajánlotta Pennsylvaniában, amelyek előnyt jelentenek a nagy korporációknak, de súlyosan érintik a munkások és a munkanélküliek helyzetét. “Scarnton kormányzó azt javasolja, hogy vonják meg a munkanélküli biztosítás kiutalását több mint 90,000 munkanélkülitől Pennsylvania államban”, mondotta Meany a jelentésében. “Azt állítja, hogy úgy lehet több munkaalkalmat teremteni, ha a munkanélkülieket megfosztják a munkanélküli segélytől. Ezek közül is azokat válogatja ki, akik idényszerü és alacsony bérezésü iparokban dolgoznak. Ahelyett, hogy magát a munkanélküliséget ostorozná, a kormányzó a munkanélkülieket támadja meg. Más államok törvényhozó testületé részéről is megnyilvánult a társadalmi biztosítási törvények meggyengítésére irányuló szándék, azért az AFL-CIO vezetősége az egész országra érvényes szövetségi társadalmi biztosítási törvények elfogadását ajánlja.” Több a munkanélküli Scrantonban A Scranton család, Scranton, Pa.-ban alapozta meg többmilliós vagyonát. A város gazdasága a 2. világháború alatt volt a legvirágzóbb, amikor a keményszén szükséglet a legmagasabb arányú volt. Azóta az ipar erősen hanyatlott és ma északnyugat Pennsylvania antracit vidékén csak kb. 11 ezer szénbányász dolgozik. Scrantonban a munkanélküliség aránya jóval meghaladja az országos arányt. A Business Week jan. 25-iki számában közölt kimutatás szerint a scrantoni munkanélküliség 10.1%-os majdnem dup Iája az általános munkanélküliségnek (5.7%). Sokan vannak rászorulva közsegélyre, mivel a volt bányászok már régen kimerítették munkanélküli biztosítási járandóságukat. Sok családban a feleség az egyetlen kereső. A szervezett területekről Pennsylvaniába költözött és alacsony béreket fizető textilgyárakban dolgoznak ezek az asszonyok. Scranton kormányzó a munkanélküli segélyösz- szeg redukálása mellett még szigorúbb feltételeket akar felállítani azokkal szemben, akik munkanélküli biztosításért folyamodnak. Az állami törvényhozó testület programjába vette ezeknek a javaslatoknak megtárgyalását. A szakszervezetek ellenzik A philadelphiai Chamber of Commerce nagyban szervezi az üzletembereket, hogy nyomást gyakoroljanak a törvényhozókra, a javaslatok elfogadására. hogy miért ne lenne Tüsszentések Napja? Sőt, tovább megyek: ajánlani fogom, hogy a legközexebbi Olimpiászon nevezzék be a tüsszentési versenyt. A santa-monicai óriás-tüsszentővel ez lenne az a tér, amelyen Amerika verné minden nemzet versenyzőit. A csillagsávos lobogó büszkén felrepülne és hirdetné a világnak, hogy a tüsszentés terén verhetetlenek vagyunk. Milyen nagyszerű reklám lenne ez Santa Monicanak és Californiának! Nem is beszélve szerénységemről, aki ezt a tehetséget nemcsak értékelni tudta, hanem a nagyvilág előtti méltánylására is talált módot. California eddig is nevezetes állam volt. A turisták milliói gyönyörködtek szépségeiben. Aki a jövőben felkeresi államunkat, el ne mulassza Santa Monica meglátogatását, de figyelmeztetem: csak egészséges, erős szivü emberek jöjjenek, mert amit hallani fognak, végzetes lehet olyanokra, akiknek szívműködése körül bajok vannak. Okvetlenül hozzanak hangfelvevő gépet, hogy megörökítsék a mindenkori tüsszentések legnagyobb TÜSSZENTÉSÉT és bemutathassák otthon azok előtt, akik csak a fülüknek hisznek és joggal kételkednének abban, hogy ilyen tüsszentés van a világon. A philadelphiai AFL-CIO városi tanács vezetője, Joseph Kelly arról beszél, hbgy a szakszervezetek a kormányzóhoz fordulnak, hogy az újabb ülésszak ban ne nyújtsa be ezeket az ajánlatokat, amelyeknek az elfogadását a szakszervezetek közös tiltakozása megakadályozta az elmúlt ülésszakon. Meany is Ígéretet tett, hogy az AFL-CIO központi bizottsága mindenben segítségére lesz a pennsylvaniai munkástanácsnak a javaslatok elleni harcában. A demokrata párti törvényhozók egy néhány republikánus kollégájuk segítségével megakadályozhatják Scranton kormányzó terveit. A szakszervezeti vezetők erre akarják erejüket összpontosítani, bár az is szóba került, hogy “people’s lobby” alakuljon, amely a törvényhozó testület minden tagjával lépjen érintkezésbe Harrisburg- ban, az állam székhelyén. A nagyüzlet és a politikai kiszolgálói nagy propagandát folytatnak azzal, hogy a munkanélküli biztosítási alap a csőd, a fizetésképtelenség szélén áll. Ha ez a veszély valóban fennáll, akkor ezt maguk a korporációk idézték elő. A General Electric, a Westinghouse, az Aluminum Co. of America és mások még 1951-ben rávették az akkori republikánus John S. Fine kormányzót és a törvényhozó testületet olyan változtatások megtételére, amelyek 100 miilió dollár csökkenést hoztak létre ebben a pénzalapban, amely 1948-ban 639 millió dollárt ért el. A korporációk ügyvezetői és a bankárok a helyzetet a maguk javára próbálták fordítani. Úgy okoskodtak, hogy miután ez “veszélyesnek mutatkozó szint,” ami nyilvánvalóan “túlságosan nagy,” szállítsák tehát le “józan arányokra” azzal, hogy adóengedményeket adnak visszamenőleg. Ez az eljárás a kis vállalatoknál nem sokat számított, de a nagyok számára száz és százezer dollár megtakarítást jelentett. A Harrisburg Evening Newsban, Jack Lynch AP újságíró cikksorozata számol be ezekről az eseményekről és az egyikben azt állítja, hogy egy meg nem nevezett vállalat — megbízható források szerint ez a Mellon-érdekeltségek tulajdonában levő Westinghouse cég — ilyenmódon 39 hónapra kapott felmentést a társadalmi biztosítási járulék kifizetése alól. Ugyanezeknek az érdekeltségeknek a Scranton- j avaslatok a felére vágnák le a társadalmi biztosítási alaphoz való hozzájárulásokat és az újonnan Pennsylvaniába költözött iparok 4%-os arányát 2.7 százalékra csökkentenék. Ezek a kizsákmányoló érdekeltségek azt állítják, hogy a hozzájárulási arány leszállítása “bátorítással szolgál a munkaalkalmakat és vásárlóerőt nyújtó iparoknak az államba való költözésére.” A déli államok már régen alkalmazzák ezt az “odacsalogató” politikát és ezt most más államok is átvették. Az ide-oda költözködés az általános munkanélküliségi helyzeten azonban nem változtat. Scranton ajánlatai viszont nagyon sokat ronthatnak a munkanélküliek helyzetén. _________ HAT DOHÁNYFELDOLGOZÓ vállalat 10 millió dollárt juttatott az American Medical Association- nak arra a célra* hogy széleskörű tanulmányt folytasson a dohányzás és betegségek közötti viszonyról. Az AMA nem foglalt álláspontot a nemrégen megjelent kormányjelentéssel kapcsolatban, amely a cigarettázásnak az egészségre veszélyes következményeit hozta nyilvánosságra. SCRANTON NEM ELFOSADHATÓ ELNÖKJELÖLT
