Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

Thursday, February 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD U Amikor a szomszéd tüsszent A mi tengerparti városunkban, Santa Monican, időközönkint megrázkódnak az épületek, zörögnek az ablakok és esetről-esetre tudjuk, hogy a ráz­kódást milyen erők okozzák. Az egyik: a földlöké­sek, de ezeknek oda-se-neki, mert földrengés-zóná­ban élünk és megszoktuk az ártalmatlan mozgoló­dásokat. A másik: repülőink ezen a környéken uj repülőgépeket próbálnak ki és amikor a hang se­bességének határát áttörik, robbanásszerű zajt okoznak. Ez a zaj légrázkódással jár és ilyenkor megreszketnek az épületek és zörögnek az abla­kok. Ahol lakunk és a szomszédos utcákban meg­szoktuk azt a rázkódást, amelyet naponta egyszer- kétszer egy harmadik erő okoz: egyik szomszédunk tüsszentése. Helyesebben: A TÜSSZENTÉS, mert . olyan, hogy csak nagybetűkkel szabad leírni. Ne csóváld a fejedet, kedves olvasó és higyj ab­ban. amit szemed jól látott. Nem tévedés, amit ol­vastál, hogy a földrengés s a jet-repülőgépek mel­lett a harmadik erő, amely megrázza a környékbe­li épületeket: A TÜSSZENTÉS. Első látásra-olvasásra ez persze hihetetlennek hangzik, de figyelembe kell vennünk, hogy nem minden tüsszentés egyforma. Távolról sem. Sőt: ahány tüsszentés, annyi féle. Vannak halk, szerény, mondhatnám ibolyaszerü tüsszentések. Ezeket apáca-tüsszentéseknek is ne­vezhetjük, mert apácák mindent halkan, szerényen csinálnak. Vannak elfojtott tüsszentések. Előkelő hölgyek kis batiszt zsebkendőjükbe tüsszentenek, hangta­lanul, mert hangos, pórias tüsszentés nem lenne összhangban hölgyi mivoltukkal. Akadnak férfiak is, akiket a környezetük, vagy bizonyos körülmé­nyek a kikivánkozó tüsszentés elfojtására kény­szerítenek. Ilyenkor az eltorzult arc belevörösödik az erőltetésbe, a nyakon kiduzzadnak az erek, de a pasas magába fojtja, ha megpukkad se engedi ki a kikivánkozó tüsszentést. Vannak aztán becsületes, őszinte, egyenes tüsz- szentések, amelyek minden takargatás, minden leplezés és minden szégyenkezés nélkül törnek ki az emberből. Ezek a tüsszentések rendszerint “hapci” kiáltással adják a világ tudtára, hogy nem röstelik a dolgot, nekik tüsszenteni kell és ha egy­szer kell, hát engednek az ingernek és tüsszente­nek úgy, hogy mindenki meghallja és vegye tudo­másul, hogy HAPCI! A TÜSSZENTÉS, amely a mi szomszédságunk­ban naponta egyszer-kétszer eldörren, egyik leirt fajtához sem tartozik. Ez a tüsszentés egyedülálló. Ilyen még nem volt és nem is lesz, ha egyszer az alkotója itthagyja az árnyékvilágot. Ez a tüsszentés, amely naponta egyszer-kétszer (és néha esténként is) megrezegteti az ablakokat és elállitja a szomszédok lélegzetét, nem emberi, ezt toll leírni, száj elmondani képtelen. Nincs mi­hez hasonlítani, mert mihez lehet hasonlítani va­lamit, ami még nem volt? Gyenge hasonlatként megemlítjük, hogy olyasféle ez a tüsszentés, mint az oroszlán orditás egy röpke szakasza, de annál sokkal, SOKKAL erősebb. Más, közönséges tüsszentéseket elpuffantanak vagy elnyomnak. Ezek a tüsszentések mások. Ezek a tüsszentések még az ablakrezgések elmúlta után is egy darabig ott lógnak a levegőben, mint ahogyan a földrengést is követi valami baljóslatú csönd, amely arra készteti az embert, hogy magá­ba szálljon, örökkévalóságra és elmúlásra gondol­jon. Ezek a tüsszentések olyanok, mint a földren­gés, a mennydörgés és az elemi csapások, ame­lyek ellen nincs védekezés... Nem vagyok mai gyerek, az olvasó sem az. Nem ezek az első tüsszentések, amelyeket hallottunk, amelyekről olvastunk. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt valahol szeretett hazánkban rendeztek egy tüsszentési versenyt és a díjnyertesek a tüsszen­tés óriásai voltak. Aki az első dijat nyerte, egy szép napon lovaskocsiban utazott és minden előze­tes figyelmeztetés nélkül olyat tüsszentett, hogy az előtte ülő kocsis kirepült az ülésből, a lovak megbokrosodtak és száguldás közben összetörték a kocsit, utas és kocsis kórházba került. A második dij nyertese újságolvasás közben tüsszentett, a szemüvege a szoba túlsó falához csapódott, onnan visszapattant és a tüsszentőt olyan erővel vágta halántékon, hogy eszméletlenül esett ki a székből. Elismerem, hogy ezek a díjnyertesek maradan­dót produkáltak a tüsszentés terén. De hogy jön­nek ezek a mi tüsszentő szomszédunkhoz?! Statisz­tikát kéne vezetni arról, hogy a szomszédos utcák­ban mennyivel magasabb a szívrohamok arányszá­ma, mint azokban az utcákban, ahová nem hallat­szik el a tüsszentés döreje. Szél-mérőt kéne felál­lítani, hogy szélmentes napokon hány fa dőlt ki gyökerestül a mi szomszédságunkban csak azért, mert a szomszéd egy-egy tüsszentése hatalmas légáramlatokat idéz elő. Eleinte, amikor a tüsszentések kezdődtek, az emberek nem is tudták, hogy tulajdonképpen mi az, ami az ablakokat rázza, a faágakat mozgásba hozza. A kutyák több mérföldes körzetben hangos ugatásba kezdtek, a macskák szivet-tépően nyávog­tak, — de az régen volt. Most kutya, macska, ma­dár az ismeretlen veszedelemtől való félelmében csöndben félrevonul, az emberek levegő után kapkodnak és hálát adnak, hogy megint élve meg­úsztak egy tüsszentést. Ajánlani fogom, hogy egyszer egy esztendőben legyen Tüsszentések Napja. Elvégre van (az Anyák Napja mellett) Savanyított Uborka Nap, Szalma­kalap Nap, Csöves Kukorica Nap, nem látom be, William W. Scranton, Pennsylvania állam kor­mányzója, a Republikánus Párt vezetői szerint, egyik legtöbbetigérő politikus az elnökjelöltségre. De ez is csak azoknak a véleménye, akik nincsen- nek a Rockefeller, Goldwater, Nixon és más re­publikánus aspiránsok táborában. Scranton a munkásmozgalom szempontjából egyáltalán nem elfogadható, jelentette ki George Meany, az AFL-CIO elnöke, a központi bizottságnak Bal Harbour, Fla.-ban lefolyt közgyűlésén. Az AFL-CIO vezetősége, amely nem szervez füg­getlen politikai pártot, hanem a fennálló kapita­lista pártok jelöltjei közül szemel ki olyanokat, akik véleménye szerint megérdemlik a munkások támogatását, kidomborította Scranton munkásel­lenes álláspontját, amit nemrégen a munkanélkü­liekkel szemben nyilvánított. Scranton a munka- nélküli biztosítási törvények és juttatások gyöke­res megváltoztatását ajánlotta Pennsylvaniában, amelyek előnyt jelentenek a nagy korporációknak, de súlyosan érintik a munkások és a munkanélkü­liek helyzetét. “Scarnton kormányzó azt javasolja, hogy vonják meg a munkanélküli biztosítás kiutalását több mint 90,000 munkanélkülitől Pennsylvania állam­ban”, mondotta Meany a jelentésében. “Azt állít­ja, hogy úgy lehet több munkaalkalmat teremteni, ha a munkanélkülieket megfosztják a munkanél­küli segélytől. Ezek közül is azokat válogatja ki, akik idényszerü és alacsony bérezésü iparokban dolgoznak. Ahelyett, hogy magát a munkanélküli­séget ostorozná, a kormányzó a munkanélkülieket támadja meg. Más államok törvényhozó testületé részéről is megnyilvánult a társadalmi biztosítási törvények meggyengítésére irányuló szándék, az­ért az AFL-CIO vezetősége az egész országra érvé­nyes szövetségi társadalmi biztosítási törvények elfogadását ajánlja.” Több a munkanélküli Scrantonban A Scranton család, Scranton, Pa.-ban alapozta meg többmilliós vagyonát. A város gazdasága a 2. világháború alatt volt a legvirágzóbb, amikor a keményszén szükséglet a legmagasabb arányú volt. Azóta az ipar erősen hanyatlott és ma észak­nyugat Pennsylvania antracit vidékén csak kb. 11 ezer szénbányász dolgozik. Scrantonban a munkanélküliség aránya jóval meghaladja az országos arányt. A Business Week jan. 25-iki számában közölt kimutatás szerint a scrantoni munkanélküliség 10.1%-os majdnem dup Iája az általános munkanélküliségnek (5.7%). Sokan vannak rászorulva közsegélyre, mivel a volt bányászok már régen kimerítették munkanél­küli biztosítási járandóságukat. Sok családban a feleség az egyetlen kereső. A szervezett területek­ről Pennsylvaniába költözött és alacsony béreket fizető textilgyárakban dolgoznak ezek az asszonyok. Scranton kormányzó a munkanélküli segélyösz- szeg redukálása mellett még szigorúbb feltételeket akar felállítani azokkal szemben, akik munkanél­küli biztosításért folyamodnak. Az állami törvény­hozó testület programjába vette ezeknek a javasla­toknak megtárgyalását. A szakszervezetek ellenzik A philadelphiai Chamber of Commerce nagyban szervezi az üzletembereket, hogy nyomást gyako­roljanak a törvényhozókra, a javaslatok elfogadá­sára. hogy miért ne lenne Tüsszentések Napja? Sőt, to­vább megyek: ajánlani fogom, hogy a legközexebbi Olimpiászon nevezzék be a tüsszentési versenyt. A santa-monicai óriás-tüsszentővel ez lenne az a tér, amelyen Amerika verné minden nemzet ver­senyzőit. A csillagsávos lobogó büszkén felrepülne és hirdetné a világnak, hogy a tüsszentés terén verhetetlenek vagyunk. Milyen nagyszerű reklám lenne ez Santa Monicanak és Californiának! Nem is beszélve szerénységemről, aki ezt a tehetséget nemcsak értékelni tudta, hanem a nagyvilág előtti méltánylására is talált módot. California eddig is nevezetes állam volt. A tu­risták milliói gyönyörködtek szépségeiben. Aki a jövőben felkeresi államunkat, el ne mulassza Santa Monica meglátogatását, de figyelmeztetem: csak egészséges, erős szivü emberek jöjjenek, mert amit hallani fognak, végzetes lehet olyanok­ra, akiknek szívműködése körül bajok vannak. Okvetlenül hozzanak hangfelvevő gépet, hogy megörökítsék a mindenkori tüsszentések legna­gyobb TÜSSZENTÉSÉT és bemutathassák otthon azok előtt, akik csak a fülüknek hisznek és joggal kételkednének abban, hogy ilyen tüsszentés van a világon. A philadelphiai AFL-CIO városi tanács vezetője, Joseph Kelly arról beszél, hbgy a szakszervezetek a kormányzóhoz fordulnak, hogy az újabb ülésszak ban ne nyújtsa be ezeket az ajánlatokat, amelyek­nek az elfogadását a szakszervezetek közös tilta­kozása megakadályozta az elmúlt ülésszakon. Meany is Ígéretet tett, hogy az AFL-CIO központi bizottsága mindenben segítségére lesz a pennsyl­vaniai munkástanácsnak a javaslatok elleni har­cában. A demokrata párti törvényhozók egy né­hány republikánus kollégájuk segítségével meg­akadályozhatják Scranton kormányzó terveit. A szakszervezeti vezetők erre akarják erejüket össz­pontosítani, bár az is szóba került, hogy “people’s lobby” alakuljon, amely a törvényhozó testület minden tagjával lépjen érintkezésbe Harrisburg- ban, az állam székhelyén. A nagyüzlet és a politikai kiszolgálói nagy pro­pagandát folytatnak azzal, hogy a munkanélküli biztosítási alap a csőd, a fizetésképtelenség szélén áll. Ha ez a veszély valóban fennáll, akkor ezt maguk a korporációk idézték elő. A General Elec­tric, a Westinghouse, az Aluminum Co. of Ameri­ca és mások még 1951-ben rávették az akkori re­publikánus John S. Fine kormányzót és a törvény­hozó testületet olyan változtatások megtételére, amelyek 100 miilió dollár csökkenést hoztak létre ebben a pénzalapban, amely 1948-ban 639 millió dollárt ért el. A korporációk ügyvezetői és a bankárok a hely­zetet a maguk javára próbálták fordítani. Úgy okoskodtak, hogy miután ez “veszélyesnek mu­tatkozó szint,” ami nyilvánvalóan “túlságosan nagy,” szállítsák tehát le “józan arányokra” azzal, hogy adóengedményeket adnak visszamenőleg. Ez az eljárás a kis vállalatoknál nem sokat számított, de a nagyok számára száz és százezer dollár meg­takarítást jelentett. A Harrisburg Evening News­ban, Jack Lynch AP újságíró cikksorozata számol be ezekről az eseményekről és az egyikben azt ál­lítja, hogy egy meg nem nevezett vállalat — meg­bízható források szerint ez a Mellon-érdekeltségek tulajdonában levő Westinghouse cég — ilyenmó­don 39 hónapra kapott felmentést a társadalmi biztosítási járulék kifizetése alól. Ugyanezeknek az érdekeltségeknek a Scranton- j avaslatok a felére vágnák le a társadalmi bizto­sítási alaphoz való hozzájárulásokat és az újon­nan Pennsylvaniába költözött iparok 4%-os ará­nyát 2.7 százalékra csökkentenék. Ezek a kizsákmányoló érdekeltségek azt állít­ják, hogy a hozzájárulási arány leszállítása “báto­rítással szolgál a munkaalkalmakat és vásárlóerőt nyújtó iparoknak az államba való költözésére.” A déli államok már régen alkalmazzák ezt az “odacsalogató” politikát és ezt most más államok is átvették. Az ide-oda költözködés az általános munkanélküliségi helyzeten azonban nem változ­tat. Scranton ajánlatai viszont nagyon sokat ront­hatnak a munkanélküliek helyzetén. _________ HAT DOHÁNYFELDOLGOZÓ vállalat 10 millió dollárt juttatott az American Medical Association- nak arra a célra* hogy széleskörű tanulmányt foly­tasson a dohányzás és betegségek közötti viszony­ról. Az AMA nem foglalt álláspontot a nemrégen megjelent kormányjelentéssel kapcsolatban, amely a cigarettázásnak az egészségre veszélyes követ­kezményeit hozta nyilvánosságra. SCRANTON NEM ELFOSADHATÓ ELNÖKJELÖLT

Next

/
Thumbnails
Contents