Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-27 / 9. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, February 27, 1964 A rágalmazás, deimnciálás és hazugság iskolapéldája Dr. Kiár próbálkozása a McCarthysta szellem feltámasztására Tisztelt Szerkesztőség! Kérem, szíveskedjenek helyt adni lapjukban alábbi soraimnak, amelyek — bár személyemre vonatkozó üggyel foglalkoznak — úgy érzem az amerikai magyar társadalom közérdeklődésére számíthatnak. $ Senki nem lepődhet már meg azon, ha “Az Ember” cimü lap szerkesztője a legközönségesebb ut- széli hangon szidja, rágalmazza és pocskondiázza azokat, akik tárgyilagos hangon mernek Írni szülőföldünkről és az ottani állapotokról. Ilyen szempontból tehát nem sok figyelmet érdemelne a január 25-i szám címoldalán megjelent Írása, ha nagy igyekezetében nem ment volna túl immár megszokottá és unalmassá vált szitkozódásain. De átlépte ezt a határt és ezért tartom szükségszerűnek az alábbiak elmondását. Dr. Kiár Zoltán azzal az ürüggyel intéz személyes támadást ellenem, mert beadtam . az állampolgárság iránti kérelmemet, holott a “hazacsalogató” újságnak, az “56-os Magyarnak” voltam a szerkesztője. Ez a lap szerinte, nyilván csak kommunista lehetett, hisz nem irt semmit a magyarországi “tömegkivégzésekről”, “szibériai depor látásokról”, stb., stb. “Az Ember” szerkesztője szerint pedig, úgy látszik, egyetlen demokratikus újság sem jelenhet meg ilyen szenzációs “leleplezéseket” szolgáló híranyag nélkül. Hisz az ilyen híranyagban van az üzlet, tehát üzletrontó az aki ezeket el meri hallgatni, sőt esetleg — isten bocsá’ — még cáfolásukra is merészkedik. Ezért irta azt öles betűkkel, hogy “Nem lehetett kétség az iránt, hogy a LAP MÖGÖTT a véreskezü KÁDÁR-KORMÁNY LAPPANG!” Ezután az immár “klasszikussá” vált klárzoltáni frázis után a cikk Írója “lappangás” nélküli nyílt denunciálásba megy át és azt állítja, hogy “a szerkesztő, az általunk jól ismert s figyelemmel kisért szerkesztő másfelé tette át székhelyét és onnét folytatta KOMMUNISTA újságírói buzgolkodását és a Kádárék érdekét szolgáló tevékenységét.” Nem tudom honnan ismer engem ‘olyan jól’ “Az Ember” szerkesztője, hiszen nem szoktunk mi találkozni. De ez a “csekélység” nem zavarja abban, hogy rólam, itteni életemre döntően káros és veszélyes kijelentéseket tegyen. A tények figyelembe vétele azonban dr. Kiár nem legerősebb oldalához tartozik. De önleleplező vádaskodásaira azzal teszi fel a koronát, amikor kijelenti: “... feltétlen HITELES forrásból, miként mindig is szoktuk — arról értesültünk, hogy D. . .1. . . Kádárféle ‘elvtárs’, a lap szerkesztője, — az illetékes USA hatóságoktól NEM a Kádár féle, általa Paradicsomnak feltüntetett kommunista birodalomba kért útlevelet, kite- lepedési engedélyt, hanem PONTOSAN ELLENTÉTBEN hazacsalogatási csábításokat szolgáló cikkével: az USA hatóságaihoz beadta — ÁLLAMPOLGÁRSÁGI KÉRVÉNYÉT. . .!” AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Kérem küldjenek részemre .............. példányt az 1964-es Magyar Naptárból. (Ára példányonként $1.50.) Küldjenek naptárt a következő cimekre: Név: ................................................................. Cim: ................................................................. Név: Cim: Mellékelek a naptárokért $................-t. A beküldő neve:........................................... Cime: ......................................................... Mi más ez, ha nem teljes és leplezetlen bevallása annak, hogy a szerkesztő ur rendszeres tevékeny ségei közé tartozik a rágalmazás és hazudozás. Hogyan juthatna másként a “feltétlen HITELES forrásnak” eszébe, hogy hozzáforduljon, akinek pedig semmi kapcsolata nem volt velem? Nyilván tud ják azt, hogy a főszerkesztő ur “tanúskodására” mindig feltétlen számíthatnak. A szóbanforgó ügy nemismerete nem képez különösebb akadályt... Dr. Kiár “leleplezései” ugyanis szemenszedett hazugságok. Az “56-os Magyar” az általa felhozott kérdésekben a következő programot hozta a nyilvánosság elé: ... "Erre azt felelhetjük csak, hogy szeretjük szülőföldünket és szivünkön viseljük népének jövőjét. Ezer szállal kapcsol bennünket a múlt és a kultúra a Duna és a Tisza vidékéhez és állandóan aggódunk szeretteinkért, akik ottmaradtak. Nem állunk oda azok mellé, akik tücsköt- bogarat kiáltanak rá idegen célok érdekében. Ezek a politikusok csak felvonulási területnek tekintik azt a drága földet, ahol felnevelkedtünk és ahol közeli rokonaink, hozzátartozóink élik életüket. Az ő érdekükben is azt tüztük ki magunk elé, hogy amennyiben tőlünk telik, minden igyekezettel azon leszünk, hogy megóvjuk gyermekkorunk földjét egy újabb vérontástól. Eleget szenvedett már ezeréves történelme folyamán, csak tönkretenné egy újabb vihar. Hálával és szeretettel tekintünk fogadott hazánkra, úgy az Egyesült Államokra, mint Kanadára. Minden törekvésünk arra irányul, hogy itt becsülettel megálljuk a helyünket, tiszteletben tartsuk törvényeit és hasznos polgárai legyünk társadalmának. Ezeknek a célkitűzéseknek minél tökéletesebb megvalósítása végett hivtuk életre szervezetünket, amelynek támogatására minden ujamerikás és ujkanadás magyart felkérünk." Az ismertetett rágalmakkal és vádaskodással szemben a következőket kell leszögeznem: Nem voltam és nem vagyok tagja a Kommunista Pártnak. De ez nem zárja ki azt, hogy ne kívánjam a világ békéjét és az emberiség biztonságos és nyugodt életét. A békének pedig egyik legfontosabb alapfeltétele a népek közötti megértésnek és barátságnak az elősegítése. Ezért örömmel veszem tudomásul, ha szülőföldem és fogadott hazám közötti baráti kapcsolat kiszélesedik. Ehhez a baráti kapcsolatnak a kiszélesítéséhez tartozik a nemzetközi légkört megfertőző hamis híreknek és rágalmaknak a leleplezése és megcáfolása. Aki ezt kom- munistaságnak bélyegzi, az gyűlöletet és egyenetlenséget hint el a népek között és igy próbálja elriasztani a békés tömegeket a tárgyilagos állásfoglalástól. Dr. Kiár is ezzel próbál engem lapjában denun- ciálni, amikor azt állítja, hogy kommunista újságírói tevékenységet folytattam. Ha, ezzel a Magyar Szónál betöltött fordítói állásomra céloz, akkor csak rosszindulatáról és felületességéről árul el félremagyarázhatatlan bizonyítékot. Az ő füleinek a Magyar Szó olyan, mint a bikának a vörös posztó. Ha meghallja a varázsszót, dühöt fújó tajtékzásában csak az öklelésre, emberek letiprására gondol. Rágalmat és hazugságot záporozó rohamában talán már az sem jut eszébe, hogy kit miért is támad. De minek is törődne olyan “csekélységekkel”, mint a tények megvizsgálásával és tekintetbe vételével, amikor a “kommunista”, “vörös” jelzők használata sokkal egyszerűbbnek és hatásosabbnak tűnik. Sajnálom, de kénytelen vagyok rádöbbenteni dr. Kiár Zoltán szerkesztő urat arra, hogy vádaskodásai már elavultak és kimentek a divatból. Lehet, hogy McCarthy szenátor fénykorában még növelhette volna befolyását hazafiaskodó frázisaival és rosszindulatú támadásaival. Ma azonban csak megvetést és lenézést keltenek ezek az újságolvasók széles tömegeiben, mint az álpatriotizmus leghitványabb megnyilvánulásai. A politikai vádaskodásánál és rágalmainál is sokkal megdöbbentőbb dr. Kiár cikkének erkölcsi vonatkozása. A leplezetlen szenzációhajhászás szelleme sugárzik minden sorából. Az embereken könyörtelenül átgázoló könyöklés és rohanás megnyilvánulása ez. Nem törődik azzal, hogy kárt okozhat és árthat embereknek, ha ezzel a maga fontosságának adhat nyomatékot. Mit számit az, hogy amit mond, minden alapot nélkülöz, ha úgy gondolja, hogy ezzel emelheti “tekintélyét” azok előtt, akiknek kegyét megnyerni igyekszik. Nem hiszem, hogy az amerikai magyar újságolvasók nagyon komolyan vennék ma már “Az Ember” Magyarországra és a népek közötti megértés híveire szórt rágalmait és “leleplezéseit”. A hatalmas betűkből szedett mondatok és felkiáltójelek sem takarhatják el a mondanivaló ürességét és hazugságait. De ha lapjának nem is sokat használ az ilyen és hasonló cikkekkel dr. Kiár Zoltán ur, ártatlan embereknek még mindig sok kárt okozhat, nem éppen az újságírás hatáskörébe eső, denunciáló tevékenységével. Főleg ezért tartottam fontosnak az előbbiek elmondását. D. I. (ahogy “Az Ember”-ben említették nevemet) Legyünk csütörtökön a Diplomat Hotelben Három évvel ezelőtt, 1961 ián. 31-én, a Hotel Diplomat zsúfolt nagytermében New Yorkban, egy jómegjelenésü, szimpatikus fiatalember állt fel beszélni az összejövetel céljáról. Ez pedig nem volt más, mint tiltakozás az ellen, hogy Hitler egyik legkedveltebb tábornokát, Adolf Ernest Heusin- gert, az uj német Bundeswehr főparancsnokát, kinevezzék a NATO Állandó Hadbizottságának elnökévé, Washingtonban és Párizsban felállítandó főirodával. A szónok Charles R. Allen, Jr. volt, aki felvillanyozta a hallgatóságot a kétséget nem tűrő adataival és a háborús bűnösök vezető állásokba való kinevezése elleni tiltakozásának szenvedélyes voltával. Mr. Allen azóta is élenjáró harcosa a háborús bűnösök elleni mozgalomnak. Alapos adatgyü tő munkára alapozta cikkeit, könyveit.. “Heusin- ger and The Fourth Reich” cimü könyvében részleteiben ismerteti annak a borzalmas fejleménynek a hátterét, amely a legvérengzőbb háborús bűnösöket tette ismét felelős pozíciókba Nyugat-Né- metország kormányhivatalaiba, bírósági állásaiba, katonai vezetésébe. Leleplezi benne azt az igyekezetei, amelyhez a State Department is hozzájárult bizonyos feltevésekkel, amely a bűnösök fehérre mosását célozta, s ez alapot nyújtott a politikai, társadalmi és katonai tevékenységük lehetőségének. Ugyanebben a Hotel Diplomáiban hallhatjuk újra Mr. Allen-t beszélni azokról a fejleményekről, amelyek során a háborús bűnösök tízezrei találtak védett menedéket az Egyesült Államokban a fele- lősségrevonás elől. Ide tették át székhelyüket és itt folytatják lélekmérgező munkájukat. Terjesztik itt is a fasiszta elveket és meleg szimpátiára találnak a Birch Society, a Ku-Klux-Klan és a White Citizen Council fajüldöző, ultrajobb elemeinél. A gyűlés, amely csütörtökön, február 27-én este 7 órakor kezdődik, ezen elemek ellen veszi fel a harcot az amerikai demokrácia és a békés fejlődés védelmében, a Committee Against Nazism and Anti- ' Semitism vezetésével. imvwvwvwmvwwmwwwmvvvms AZ EGÉSZSÉGÜGYI KAMPÁNY a dohányzás ellen fogott New York állam cigarettázóin, akik január hónapban 192 millió cigarettával kevesebbet fogyasztottak, mint tavaly januárban. Az állam 1,- 619,489 dollárt vesztett adóban emiatt egy hónap alatt. NAGYGYŰLÉS az Egyesült Államokban rejtőző háborús bűnösök ellen A Committee Against Nazism and Anti-Semitism rendezésében február 27-én, csütörtökön este 7 órakor a HOTEL DIPLOMAT-ban 108 West 43rd Street, New York City SZÓNOKOK: Rév. Milton A. Galamison, a new- yorki iskolai integráció szervezője. — Paul O’Dwyer, a városi tanács tagja. — Mrs. Ruth Gage Colby békemozgalmi vezető. — Rabbi S. Burr Yampol a náci-ellenes mozgalom országos vezetője és Charles R. Allen, iró. Gyűlés vezető: Sam Pevzner
