Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

Thursday, February 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD s Amerikai matrózok Odesszában Áz SS Exilona teherhajó megérkezett Odesszá­ba, a Fekete-tengeri szovjet kikötőbe az Egyesült Államokban vásárolt gabona első szállitámányával. Henry Tanner, a NY Times levelezője helyszíni riportot küldött a hajó amerikai legénységének benyomásáról, s az első az volt, hogy a legjobban megszervezett kikötőnek találták azok közül, ahol eddig megfordultak. Ugyanis gondoskodás tör­tént, hogy a legénység szabad idejét kellemesen töltse a városban. Első este a kikötőhatóság azzal adta át a vá­rosba szóló engedélyt, hogy éjfélre vissza kell térniök a hajóra. Egyesek a Pillangókisasszony előadására mentek az operába, mások a Matrózok Nemzetközi Clubjában töltötték az estét. Más­nap a Hattyúk Tava matinéjára mentek el sokan. Állítólag egyiket sem érdekelte a közeli kollektiv farm meglátogatása. A matrózklubban sört, konyakot és vodkát szolgáltak fel, de csak este 10 óráig. A falon a na­pi újság volt kiakasztva, rajzok és felvételek a Szovjetunió kapcsolatairól már országokkal, po­litikai vezetők fényképei és az olvasószobában an- golnyelvü irodalom, a szovjet társadalmi biztosí­tásról, Kruscsev beszédeiről és a szovjet kommu­nista párt programjáról. Másnap este helyi műkedvelők koncert előadást tartottak a klubban. Az egyik teremben táncol­tak. Húsz fiatal nő volt a vendégfogadója az ame­rikai és a közben megérkezett svéd matrózoknak. A lányok az Odessza Egyetemen idegen nyelveket tanulnak, illetve tanítanak és azt mondták, hogy a vendégek szórakoztatása mellett nyelvtudásu­kat is gyakorolni kívánják. A hajósok később be­vallották. hogy a szovjet lányok sokban különböz­tek azoktól, akikkel más kikötőkben találkoztak. Sok szó esett köztük kultúráról s politikáról. Szóba került Kuba, Panama, Lee Oswald és az egyik .nati'óz szégyenszemre bevallotta, hogy sohasem hallott Theodore Dreiser-ről. A hajóstisztek elő­re figyelmeztették a legénységet, hogy “sex nem lesz-’ és nem is volt. Záróra ll:30-kor volt a klubban. A fiatal nők elbúcsúztak és eltávoztak, egyesekre férjük várt odakint. Ugyancsak autóbusz várt készenlétben, hogy a matrózokat a kikötőbe vigye. “Nahát, ilyesmi még sohasem történt velem”, mondotta meglepetten az egyik. Nem lehet tudni, hogy a lányok hirtelen eltűnésére vagy a busz szolgálatra értette ezt. “Azt azonban meg kell ad­ni, hogy brilliáns társaság volt”, idézte Ralph Bergman, Brooklynból származó steward-ot a Times riportere, aki azt is megjegyezte, hogy ezt az észrevételt Bergman annyira komolyan gon­dolta, hogy találkát rendezett másnap estére is a. klubban vele társalgó fiatal nővel. “Az oroszok ugyancsak vörös szőnyeget terítet­tek elénk” modotta a 36 éves Roger Romor, a te­herhajó harmadik altisztje, New Yorkból, de ez az ő optikai csalódása volt, mert később meggyő­ződhetett, hogy más matrózokról hasonlóan gon­doskodtak Odesszában. Lord Russell kérvénye Kruscsev miniszterelnökhöz Lord Bertrand Russell angol filozófus kérvényt intézett Kruscsevhez, amelyben kérelmezte a Szovjetunióban a zsidók ellen állítólagosán előfor­dult megkülönböztetések orvoslását. A levél for­májában megirt kérelmet 11 más kiváló személy, közöttük még öt más Nobel-dijas kitüntetett nagy­nevű egyén is aláírta. A levélben Lord Russell és a többi aláíró ag­godalmát fejezte ki a zsidó vallás gyakorlásának állítólagos megszigorításai és a valutaspekulánsok­kal foglalkozó egyes erőshangu újságcikkek ellen amelyeket antiszemita jellegűnek tartottak. Egyetértettek Mr Kruscsevval az ország gaz­dasága elleni bűnök elítélésében. Ilyen esetekben számos egvént, közöttük sok zsidót a Szovjetu­nióban halálra Ítéltek. A kérvény aláírói úgy nyi­latkoztak, hogy a halálbüntetések “ártottak a Szovjetuniónak és módot adtak ellenségeinek ar­ra, hogy megvádolják,” továbbá, hogy “nagy ag­godalmat kelt bennünk az a tény, hogy a kivég­zetteknek 60 százaléka zsidó volt... és bánt ben­nünket az, hogy börtönbüntetéssel sújtottak olyan egyéneket akik kovásztalan kenyeret ké­szítettek.” Az aláírók között volt Prof. Linus Pauling tu­dós és békeharcos, Francois Mauriac francia iró, Lloyd Boyd Orr, az ENSZ élelmezési és mezőgaz­dasági szervezetének volt igazgatója, dr. Albert Schweitzer filozófus, aki afrikai kórházában pio- nérmunkát végez,, dr. Max Born fizikus, Nobel díjjal kitüntetett kiválóságok; továbbá Erzsébet belga anyakirálynő, dr. Otto Nathan aki Prof. Einstein hagyatékának kezelője és Norman Tho­mas, amerikai szocialista pártvezér. Viszonyunk Panamával romlik Joseph S. Farland, aki három és fél évig volt amerikai követ Panamában, televízión adott in­terjúban elégedetlenségét fejezte ki a panamai helyzet kezelése felett. Úgy látja, hogy a helyzet romlik, mert hozzá nem értők kezében van a probléma megoldása, akik nincsenek kellőképen informálva. Robert Chiari, Panama elnöke azt mondta, hogy újabb tüntetések várhatók, ha a Panama-csator­na kérdése nem rendeződik hamarosan. Várható, hogy a tüntetések és lázadások az Egyesült Álla­mok ellen fokozatosan erőteljesebbek lesznek Pa­namában, mondotta az elnök. A nyugat nem áll kötélnek Az Egyesült Államok egyre aggodalmasabb in­telmeire és politikai sakkhuzásaira a szocialista államokkal, és különösen a Kubával folytatott ke­reskedelem ellen, a NATO-tagországok úgy vála­szolnak, hogy még nagyobb üzleteket kötnek ezek­kel az országokkal. Február 14-én egy angol bankcsoport bejelen­tette, hogy egy dakron-polyester kelmegyár fel­állítására 200 ezer dolláros hosszúlejáratú kölcsönt folyósít a Szovjetuniónak. Kubával majdnem min­den NATO-állam és Japán is kiterjedt kereskedel­mi kapcsolatot akar létesíteni. A szocialista világ gazdasági elkülönítése helyett az Egyesült Álla­mok csak azt érte eL, hogy saját magát szigetelte el szövetségeseitől. Washingtonban még a szovjet vegyipari tervek bejelentése előtt kijelentették, hogy továbbra is megtagadják a kölcsönt a Szovjetuniótól és min­dent megtettek arra, hogy lebeszéljék a többi or­szágokat is, hogy gyárakat és felszereléseket adja­nak el a Szovjetnek. Azt a javaslatot, hogy a Szov­jetunió ne kaphasson 5 évnél hosszabb lejáratú kereskedelmi hitelt, a NATO gyűlésén Olaszország, Kanada, Norvégia és Dánia egyetértésével Anglia megvétózta. John A. McCone, a CIA vezetője januárban re- pülőutat tett Spanyolországba, hogy Francot lebe­szélje a Kubával való kereskedelemről, majd on­nan több európai fővárosba is ellátogatott, a CIA- nak a szovjet gazdasági fejlődésről kiadott, azóta már jólismert jelentésével. A CIA u.n. “szakértői” által kidolgozott ezen jelentés azt igyekszik bizo­nyítani, hogy a Szovjetunió évi termelése hanyatló­ban van, hbgy nemzeti jövedelmének növekedése úgy 1962-ben, mint 1963-ban csak 2.5% volt és aranyfedezete 2 milliárd dollárnál kevesebbre Az elmúlt hetekben megjelent kampánycikkek­re az ország legtöbb városából kedvező választ kaptunk. Voltak helyek, ahonnan azonnali segélyt küldtek, azzal a megjegyzéssel, hogy később ren­deznek valamilyen összejövetelt a lap javára. Más városokból a már előzőleg tervezett összejövetelek eredményét juttatták el a lap kiadóhivatalába. Kü­lönösen jó munkát végzett Miami, Detroit, New York és Youngstown, ahol az elmúlt hetekben vol­tak sikeres megmozdulások. A közeli napokban márciusi ünnepélyek lesznek több városban és biz­tosra vesszük, hogy ezeknek eredményeképpen szép haladás fog mutatkozni kvótájukban. Most már azokon a városokon és körzeteken var a sor, ahonnan eddig csak kisebb egyéni adomá­nyok érkeztek; az ilyen helyeken is rendezhetnek olvasóink házi összejöveteleket, születésnapi-, vagy névnapi ünnepélyeket, mely alkalmat felhasznál­hatják sajtónk támogatására és építésére. Minden olvasónkhoz szólunk és kérjük, tegye­nek meg mindent annak érdekében, hogy városuk vagy körzetük be tudja tölteni kvótáját május 1- ével. Aki gyorsan ad, az kétszer ad — mondja a köz­mondás, s ez nagyon is fennáll akkor, amikor a Magyar Szó gyűjtési kampányáról van szó. A központ szívesen küld gyüjtőivet bármely ol­vasónak, aki úgy érzi, hogy ez megkönnyíti a mun­káját. Csak egyet kérünk: mindenki viselje szivén a kampányt és akkor a siker sem fog elmaradni. csökkent. Mindennek az volt a célja, hogy meggyőzze ~ nyugateurópai gyárosokat és bankárokat arrő hogy a Szovjetunió nem hitelképes és kockázatos vele üzletet kötni. Azt próbálták bizonyítani, hogy aki 15 vagy 20 évi hitelt ad a Szovjetuniónak, az esetleg sohasem kapja vissza a befektetését. A CIA “szakértői”.jelentése azonban pont az ellen­kező eredményt érte el. Ennek oka az volt, hogy először is a CIA jelen­tésének politikai háttere túlságosan átlátszó volt, másodszor pedig kétségbe vonták a kimutatott számadatokat és ezeknek eredetét. Egy konzerva­tív és nagy tekintélynek örvendő londoni lap, az “Economist”, az európai kereskedelmi világ véle­ményét tükrözte vissza, amikor azt irta, hogy “Oroszország kereskedelmi szempontból feltétle­nül megbízható és hitelképes.” A nagy cégek pe­dig megadták a Szovjetnek a hosszúlejáratú köl­csönt, csak hogy üzlethez jussanak. Az “Econom­ist” kimutatta azt is, hogy amit általában a nyu­gati országok a “fejletlen államok segélyezésé”- nek neveznek, az valóban a saját iparuk fellendí­tését szolgálja. Ami pedig a szovjet gazdasági fejlődést illeti, az “Economist” cikke olyan véleményt nyilvání­tott, hogy a CIA errevonatkozó adatai “úgy 1962- re, mint ’63-ra hihetetlenül alacsonyak... a mi számításunk szerint a szovjet gazdasági növekedés aránya közelebb jár az 5%-hoz az utóbbi két évben, ami kétszerese a CIA számításának.” Az aranykészletről szóló adatokat is megcáfol­ják máshonnan eredő U.S. számítások. A CIA ál­tal megadott 150 millió dolláros adattal szemben, a Library of Congress szovjet specialistája, Leon Herman, azon a véleményen van, hogy a Szovjet­unió aranykészlete 182 millió s 206.5 millió dollár között van. Az U.S. Bureau of Mines értékelése szerint a Szovjetunió aranytermelése 1962-ben 12.2 millió uncia volt, azaz majdnem háromszor annyi, mint amennyit a CIA megállapított. Kulturális egyezmény Az Egyesült Államok és a Szovjetunió megújí­totta és kibővítette a kulturális csereegyezményt a következő két évre. Az egyezmény kulturális műsorokra, filmekre, ismeretterjesztő tevékeny­ségre, diák- és tanító cserére, tudományos együtt­működésre, különleges szakértők és delegációk kicserélésére terjed ki. További értekezlet van tervezve a konzuláris szolgálatok kiterjesztésének megbeszélésére mindkét országban. tAAAAfUWVUVWUVWUVWVUVUVUVUWVWWWVWI KIOLVASTAD A MAGYAR SZÓT? ADD TOVÁBB! MÁS IS TANULHAT BELŐLE! A KVÓTA JELENLEGI ÁLLASA | Kvóta Eddig bejött % Vegyes államok 100 91 91 South Bend, Ind. 75 59 80 Youngstown és körny. 75 57 75 New Jersey vegyes 100 70 70 Philadelphia, Pa. 50 29 60 Lehigh Völgye 125 56 54 Miami, Fia. 750 400 52 Chicago, III. 750 377 50 New York City 2000 1019 50 Perth Amboy, N. J. 50 24 50 Cleveland, O. 800 354 45 Michigan vegyes 100 44 44 Detroit, Mich. ' ^800 338 42 New Brunswick, N. J. 75 30 40 Newark, N. J. 200 73 37 Trenton, N. J. 100 36 36 Florida vegyes 100 33 33 Milwaukee, Wis. 100 22 22 Ohio vegyes 175 32 19 Dél-California 2000 352 17 New York vegyes 100 16 16 Pittsburgh és környéke 150 16 10 Illinois vegyes 50 18 9 Gary-Hammond, Ind. 225 17 8 B'port-Fairfield, Conn. 375 31 8 Akron-Canton, O. 350 8 — Pennsylvania vegyes 50 8 — Buffalo, N. Y. 50 — — MAAAMAAIVWUVWnAfVVVVVSMAflAWVWAAAAAMMIVVUVVVMMWMMUVVVVWVMAAAMMAMMAAMVWVII Dolgozzunk lapunkért!

Next

/
Thumbnails
Contents