Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

4____________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD____________________Thursday, February 27, 1964

Két basáskodó munkásvezető

Az adminisztráció a Miamiban gyülésező AFL- CIO központi bizottsághoz fordult azzal a kéréssel, hogy szüntesse meg bizonyos tengerészeti szakszervezetek bojkottját, amit a Szovjetunió által vásárolt búza rakodása ellen indítottak. James J. Rey- noldsot, a Labor Dept. helyettes titkárát bzita meg az ügy elintézésével Wirtz 'munkaügyi államtitkár.

Paul Hall, a Seafarers International Union és Thomas Gleason, az International Longshoremen’s elnöke, jobboldali álláspontjukról ismert munkásvezetők, szövetkeztek a szovjet búza elszállítása ellen. A novemberben tartott Maritime Department konvención pedig mindketten támogatták a gabonaeladást, ha nem is nagyon melegen. Most azt kifogásolják mindketten, hogy. nem tartják be azt a feltételt, hogy a gabona felét amerikai hajókon szállítsák. A két unió vezető nem veszi tudomásul azt a tényt, hogy nincs elegendő számú amerikai hajó ennek a feltételnek a kivitelezéséhez.

Luther Hodges kereskedelemügyi miniszter már múlt héten figyelmeztette a két unió vezetőt, hogy “veszélyesen közel járnak” a fenyegetésükkel ahhoz, hogy ők határozzák meg az ország külpolitikáját, s hogy ezzel megdönthetik az egész gabonavásárlási egyezményt. Máris vannak jelek, hogy a Szovjetunió más gabonapiacon keresi szükségletének kielégítését.

Paul Hall, az AFL-CIO központi vezetőségének tagja és Miamiban hozta nyilvánosságra álláspontját. Egy másik tengerparti unió vezetője, Joseph Curran, aki szintén központi vezetőségi tag, még nem nyilatkozott az ügyben. A kormány Kubával szembeni politikája megzavarja a helyzetet. Dean Rusk államtitkár pl. miután nem tudta Angliát és Franciaországot lebeszélni arról, hogy a Castro- kormánnval kereskedjenek, kijelentette, hogy “az amerikai közönség” esetleg bojkottálni fogja azoknak az országoknak árucikkeit, amelyek Kubával kereskednek. A kormány azóta azt is elrendelte, hogy Angliától és Franciaországtól, ellenszegülésük megtorlásaként, meg kell vonni a katonai segélykiutalásokat. Ezekkel a kijelentésekkel és elhamarkodott intézkedésekkel, kormányvezetők maguk adnak lehetőséget jobboldali elemeknek a kilengésekre.

George Meany és az AFL-CIO központi bizottsága elfogadta a Kennedy-adminisztráció tervét, hogy a Szovjetuniónak gabonát eladjon. A Hall- Gleason-féle eljárás bizonyára ellentéteket fog szülni a Központi Bizottság gyűlésén.

Később W. Willard Wirtz munkaügyi miniszter szükségesnek tartotta elmenni a Központi Bizottság gyűlésére, hogy személyesen rendezze a kérdést. A rakodó munkások vezetői azonban ellenvetésüket kiterjesztették a többi szocialista országoknak eladott búza elszállítására is és követelték, hogy a Continental Grain Co.-nak adott engedélyt a gabona 62 százalékának külföldi hajókon való szállítására, vonják vissza.

A Hoffa-per tanúi

az igazságügyminiszfériumot vádolják

CHATTANOOGA, Tenn. — A James Hoffa és társai elleni bírósági tárgyaláson az egyik vádlott, Thomas Parks, a tanuszékben azt vallotta, hogy őt egy alkalommal megközelítette Robert Kennedy igazságügyminiszter egyik tanácsnoka, Walter Sheridan, hogy tanúskodjon James Hoffa ellen. Ezen szolgálat ellenében teljes kormányprotekciót ajánlott fel neki akáhova költözik az országban, azonkívül biztosította arról, hogy visszavonják az ellene indított adóvisszaélési pert. Mr. Sheridan azt mondta Parksnak, hogy a Justice Department “érdeklődéssel viseltetik Hoffával szemben.”

Hoffa és társai most annak a vádnak alapján vannak a bíróság előtt, hogy 1962-ben, egy másik Hoffa-ellenes tárgyalás alkalmával, Nashville, Tenn.-ben meg akarták vesztegetni a jury egyik tagját. Thomas Parks-ot vádolják azzal, hogy 10,000 dollárt ajánlott fel az illető jury-tag fiának, ha az apja Hoffa felmentése mellett szavaz. Parks a vádat tagadja. A többi vádlottak is tagadják, hogy ilyen kísérletet tettek volna. A védelem az egyik Hoffa-ellenes tanú vallomásának érvénytelenítésére kérte a bírót, mert mint hesugó. csak telefon- beszélgetésre és nem tényekre alapon vallomását.

Egy másik tanú, Fred Sho1'“ Detroitból, azt vallotta, hogy Walter Sheridan őt alkalmazta a

nashville-i tárgyalás idején azzal a megbízással, hogy közhangulatot keltsen Hoffa ellen a lakosság körében. Utasította, hogy a néger lakosok között beszéljen arról a segítségről, amit Kennedy igazságügyi miniszter nyújtott számukra a polgárjogi harcban és most “legyenek ők a segítségére Hoffa megkaparintásában.”

A biró eltávolította a teremből az esküdteket Shobe kikérdezése alatt és később kijelentette, hogy amit elmondott “nincs kapcsolatban a mostani tárgyalás vádanyagával.”

A vasúttársaságok halogatják a Riunkáseíbocsáfást

Az ország vasutvállalatai elhatározták, hogy nem léptetik életbe egyelőre az uj munkaszabályokat, amelyek az alkalmazásukban levő fűtők 90 százalékénak elbocsásátásával járnak és ezenkívül más, szerintük szükségtelen munkaerőt is elküldhetnek a szolgálatból. Ezzel a határozattal a fenyegető országos vasutas sztrájkot elkerülték, amit a vasutas szakszervezetek életbeléptettek volna.

1963 őszén hasonló kenyértörés előtt állt a helyzet a vasutvállalatok és a vasutas munkások közt. Akkor a kongresszus vette kezébe az ügyet, egyeztető bizottságot nevezett ki, amely a vasúttársaságok érdekében döntött. A vasutas szakszervezetek a döntést nem fogadták el. Fellebbeztek és most várják a szövetségi fellebbezési bíróság döntését.

A Washington Star szerint, a vasúttársaságok el akarják kerülni a várható krízist a választások előtt. A munkáltatók és a szakszervezetek között folyó egyezkedési tárgyalások a fennforgó nézet- eltérésekben, nem vezettek eddig eredményre.

Meany a munkásság bérköveteléseiről

George Meany, Miamiban sajtókonferencián nyilatkozott arról, hogy a szakszervezeti mozgalom a bérköveteléseket illetőleg nem köti le magát az adminisztráció álláspontjához. Az AFL-CIO Központi Bizottsága jelenleg Miamiban tartja közgyüA kiterjedt munkanélküliség és a privát állásközvetítők tulmagas dijainak következtében egyre nagyobb szükség van arra, hogy az állami állásközvetítő hivatal, az U.S. Employment Service (USES) kiterjessze működését. Az állami közvetítés úgy az alkalmazott, mint az alkalmazó számára teljesen díjmentes. Ez az állami hivatal, az 1933-ban megkezdett működése óta a törvény értelmében csak bizonyos szigorú határok között működhet és állásközvetítéssel csak azoknak szolgálhat, akik munka nélkül vannak.

Az ipar nagyarányú fejlődésével és az automá- ció térhódításával egyre nagyobb szükség van a tanult, képzett személyzetre és miután ezek között is sokan állást keresnek, az USES kiterjesztette állásközvetítését a hivatásbeliekre is.

A Labor Department az idei 165 millió dollár kiutalása mellett, működésének kiterjesztésére további 6 millió dollár kiutalását kéri. A USES működésére a tőkét az állami munkanélküli biztosítási alap szolgáltatja. A privát állásközvetítők azonban egyesült erővel támadást szerveztek meg a kiutalás megakadályozására és szervezeteiken keresztül nagy nyomást gyakorolnak a képviselőházra. Annál is inkább feljajdultak az állami állásközvetítés ki- terjesztése ellen, mivel az utóbbi időkben a hatóságok kezdtek beletekinteni a privát ügynökségeknek gyakran az üzleti etika legalacsonyabb fokán álló működésébe. A zsaroló dijak mellett, gyakran találtak olyan eseteket, amelyekben a privát ügynökségek állásszerzésnél diszkriminációt gyakoroltak. A privát cégek különösen kifogásolják, hogy a nagyfizetésü emberek alkalmazásának rájuknézve húsos prédáját alkaparintja előlük, méghozzá díjtalanul, az állami közvetítő hivatal. Teljes monopóliumot akarnak teremteni maguknak az alkalmazás terén, félrevezető prooa^andával akarnak hangulatot teremteni áz állami hivatalok ellen és valótlan adatokat használnak ~ +ámadá- sokra.

Az USES hivatalnokai felháborodottan visszautasítják ezeket a támadásokat. A hivatni egyik szószólója kijelentette, hogy “az egész országban az alkalmaztatásoknak csak mindössze 20%-át közvelését.

Johnson elnök megismételte és támogatta az adminisztrációnak még Kennedy idején lefektetett irányvonalát”, amely szerint a munkások béremelése maradjon a termelés emelkedésének színvonalán, amit az utóbbi évekre 3.2 százalékban állapított meg. A szakszervezetek azonban a hatalmas arányban emelkedett korporációs profitra hivatkozva arra az álláspontra helyezkednek, hogy a munkások magasabb bérkövetelése jogos és nem inflációs célzatú.

Mr. Johnson azzal támasztja alá a bérkövetelések elleni álláspontját, hogy az adómódosító törvényjavaslat 11 milliárd dollárra tervezett adóengedménye növelni fogja a munkások keresetét. Meany ezt a beállítást visszautasította: “Nem látok semmi kapcsolatot az adómódosító törvény adólevágása és a bérkövetelések között,” mondotta. Ragaszkodott a szakszervezetek azon jogához, hogy a munkások szempontjából szükségszerű követeléseiket benyújthassák. Valamint azon nézetéhez, hogy a munkásság nagyobb keresetéből eredő magasabb vásárlóképesség segíti a nemzetgazdaság erősödését és hogy ez nem inflációs jellegű.

Ez évben kb. kétmillió munkás munkaszerződésének megújítására kerül sor. főleg az autó, a mezőgazdasági felszerelések, a konzervdoboz, a húsfeldolgozó, a tengerparti rakodás és az építkezési iparokban.

Kaliforniában nő a munkanélküliség

LOS ANGELES, Cal. — A Lockheed Missile and Space Co. bejelentette, hogy hat hónapon belül ' véglegesen lezárja a Van Nuys külkerületben levő üzemét. “Mint minden társulat, gazdasági okokból mi is üzleti forgalmunkhoz viszonyítjuk a munkaerő alkalmazását. Továbbá, súlyt fektetünk arra, hogy minden kiköltött dollárért nagyobb termelési eredményt kapjunk,” mondotta a vállalat ezen üzemrészlegének alelnöke.

A Van Nuys telep két évvel ezelőtt 4,500 munkást alkalmazott, egy év múlva számuk 3.700-ra esett és jelenleg 2,100-an dolgoznak ott. Az aielnök kilátásba helyezte, hogy egyharmad részét a jelenlegi alkalmazottaknak esetleg áthelyezik a vállalat Sunnyvale, Cal. üzemébe, a többinek sok szerencsét kívánt, miután munkájukból végleg elbocsátják őket.

titik privát vagy állami állásszerző hivatalok.” A többi állásokat az alkalmazók hirdetéseire, ajánlásra, vagy a munkahelyen kitűzött üresedési hirdetésre töltik be. Ezért nevetséges azt állítani, hogy az állami hivatal túllépi hatáskörét. Azt a vádat, hogy az állami közvetítő túlsókat foglalkozik a már munkában levők állásszerzésével, kereken meg cáfolják a múlt májusban beszerzett statisztikai adatok. Ezek kimutatják, hogy az állami állásszerzések 75%-át végző 22 hivatalban a nem mezőgazdasági alkalmaztatásoknak 97%-a a munkanélküliek sorából kerül ki. A hivatásbeli állásszerzésekből a privát ügynökségek kétszer annyit bonyolítanak le, mint az államiak.

Egyes kormányhivatalok és szakszervezetek szükségét látják annak, hogy szigorúbb rendszabályokkal korlátozzák a privát állásközvetítők működését. John Henning helyettes munkaügyi miniszter kijelentette, hogy “Ideje, hogy a szövetségi és az állami hatóságok kivizsgálják a privát ügynökségek gyakran előforduló kihágásait.” Megjegyezte, hogy 5 államban semmiféle rendszabály nem létezik az ügynökségek működésének ellenőrzésére. Ezek Vermont, Dél-Carolina, Mississippi, Alabama és New Mexico államok. Az AFL-CIO szakszervezet rámutatott arra, hogy még ott is, ahol vannak rendszabályok, ezek gyakran idejét múlták és a legtöbb esetben elégtelenek és végre- hajthatatlanok.

Sztrájk a Food Fair üzletekben

A Food Fair élelmiszer üzletláncolat kiszolgáló személyzete sztrájkba lépett a vállalat new-jerseyi és philadelphiai üzleteiben abból kifolyólag, hogy a vállalat nem hajlandó a munkások bérkövetelését kielégítően rendezni. A Food Fair alkalmazottai a Retail Clerks International Association 1357- es tokáljának a tagjai és a szakszervezet az iizleL láncolat Philadelphia környékén levő 43 fiókjában 1 600 munkást képvisel. Az üzemvezetőség kijelentette. hogy a sztrájk ellenére nyitva szándékszik tartani az üzleteket és a felügyelő és ellenőrző személyzetet fogja sztrájktörőkként használni.

AZ ÁLLAMI ÁLLÁSKÖZVETÍTŐ HIVATAL KITERJESZTI MŰKÖDÉSÉT