Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-27 / 9. szám

Thursday, February 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Újabb bizonyíték kétségbe vonja Oswald szerepét , 1,500 főnyi hallgatóság előtt beszélt a Town Hallban Mrs. Marguerite Oswald, a Kennedy el­nök meggyilkolásával vádolt Lee H. Oswald édes­anyja. Oswaldot a dallasi rendőrségen, két nappal a gyilkosság után, különös körülmények között Jack L. Ruby lelőtte. Az eseményeket követően a dallasi rendőrfőnök kijelentette, hogy nincs szük­ség további nyomozásra és lezártnak tekinti az ügyet. Az elnök meggyilkolása és ennek rendkivül gya­nús körülményei az egész világon megdöbbenést és felháborodást keltettek. Különösen gyanúsnak látszottak a különböző szemtanuk ellentmondó ál­lításai, amelyek azt mutatják, lehetséges, hogy több mint egy személy követte el a gyilkosságot. Oswald zavaros politikai háttere arra enged követ­keztetni egyéb bizonyitékokkal együtt, hogy vesze­delmes reakciós körök állnak a gyilkosság hátteré­ben, amelyek a szörnyű bűntényből vörös-hajszát igyekeztek kovácsolni. Mark Lane, volt New York állami képviselő az üggyel kapcsolatban olyan adatoknak jutott a bir­tokába, amelyek eddig még nem láttak napvilágot, vagy amelyekre eddig nem fordítottak figyelmet. Díjtalanul elvállalta Marguerite Oswaldtól a gyil­kossággal vádolt fiának védelmét és felajánlotta, hogy az adatokat a Johnson elnök által kinevezett kivizsgáló bizottság rendelkezésére bocsátja. A bi­zottság nem hallgatta meg Lane-t, azon az alapon, hogy nem Oswald bűnösségét hivatottak kivizsgál­ni, hanem a gyilkossággal kapcsolatban felmerült kérdéseket. A National Guardian hetilap rendezésében tör­tént nagygyűlésen Mr. Lane magnetofon-szalagot játszott le, amelyet előző nap egy dallasi tanítónő­vel folytatott beszélgetésről készített. Ez a nő szemtanúja volt az elnök meggyilkolásának és ki­jelentette, hogy legalább négy, de lehet, hogy hat lövést hallott, melyek mind az elnök autója előtti átjáró irányából jöttek. Azt is látta, hogy valaki el­szaladt onnan. Ez a vallomás teljesen ellentmond azoknak az előbbi állításoknak, melyek szerint há­rom lövés jött, még hozzá hátulról, abból az épület­ből, ahol Oswald dolgozott. Mrs. Oswald kijelentette, hogy fiát mindaddig ártatlannak* kell tekinteni, amig bűnösnek nem bi­zonyult és hogy semmiféle ellene inditott eljárás nem érvényes, amelyet védőügyvéd nélkül vezet­nek, aki ellenbizonyitékokat szolgáltathat és ke­resztkérdéseket intézhet a vádlókhoz. A gyűlés megtartása előtt a Town Hall ügyve­zetője megkövetelte, hogy a National Guardian 25 ezer dollár óvadékot tegyen le az “épület bizton­ságának garantálására.’’ James Aronson, a hetilap szerkesztője tiltakozását fejezte ki a szólásjognak ilyen szembeötlő megsértése ellen. Az American Civil, Liberties Union is falajánlotta segítségét. Végül is négy egyén által felajánlott kötvényeket helyeztek letétbe óvadékul, hogy a gyűlést meg­tarthassák. Az iskolaszék fekete-listája New Yorkban közbotránkozást keltett a Board of Education felszólítása, amit minden iskola igaz­gatójához intézett, hogy készítsenek névsort azok­ról a tanítókról, akik a február 3-iki iskolabojkott­ban résztvettek. A United Federation of Teachers, a tanitók szak- szervezete azt mondja, hogy ez az eljárás “a tani­tók polgárjogainak megsértése.” Február 27-ére tiltakozó felvonulást szervez a Board épülete elé és felszólította a város összes polgárjogi szerveze­teit, hogy csatlakozzanak a felvonuláshoz. Az NAACP kijelentette, hogy bírósági eljárást indít, ha az iskolaszék nem vonja vissza “az elíté­lendő és lelketlen feketelistázási rendeletet.” Úgy a tanitók szakszervezete, mint az NAACP tiltakozó táviratot küldött dr. Calvin Gross tanfel­ügyelőnek, Wagner polgármesternek és Stanley Lowell, az Emberi Jogok Bizottsága elnökének. Az iskolák integrálásáért folytatott városközi bojkott napján 3,537 tanító nem jelentkezett mun­kára. Sokan betegség miatt maradtak el. “Akik résztvettek a bojkottban, vagy nem lépték át a pi- ketvonalakat, azok lelkiismeretükre hallgattak és most ezért üldözésben akarják őket részesíteni. A megtorlás ellen harcolni fogunk”, mondotta Fred­erick Jones, az NAACP oktatási megbízottja. És még 7 főni 6 penny. . Harold Macmillan volt angol miniszterelnök gazdag ember. Vezérigazgatója és 50 százalékos főrészvényese a Macmillan kiadóvállalatnak, mely­birtoka van a hozzá tartozó kastéllyal. Mint volt miniszterelnök, évi 2,000 font nyug­dijat kap, de úgy látszik, mindez a jövedelem nem elegendő: Macmillan beadványt juttatott el a nyug dij- és társadalombiztositásügyi minisztériumhoz, melyben közölte, hogy miután már betöltötte 70. életévét, igényt tart az öregségi nyugdíjra, heti 7 font 6 pennyre. .. nek értéke négymillió font, Sussex grófságban Vallásos egyesület segifette a náci szökését A 73 ezer szellemileg visszamaradott egyén el­pusztításával vádolt dr. Hans Hefelman, volt náci­vezér bűnügyi tárgyalásán Limburg, Németország­ban, azt vallotta, hogy osztrák egyházi vezetők se­gédkeztek neki a megszökésben. Hét évig Buenos Airesben lakott, ahol állítása szerint sok zsidó barátra tett szert. Avval indokol­ta megszökését, hogy nem bízott a német igazság­szolgáltatásban. “Meg akartam várni, amig a né­met igazságszolgáltatás ismét szilárd alapokon fek­szik”, mondotta. Hogy mit jelent a volt nácivezér­nek az igazságszolgáltatás szilárd alapja, azt nem nehéz eltalálni. Hefelman 1931-ben lépett be a náci pártba és 1948-ban Ausztriába menekült. Vallomása szerint a Caritas nevű katolikus jótékony egyesület segít­ségével szerezte meg az argentínai vízumot. Há­rom más nácivezér közül, akiknek ügye egyidőben került volna tárgyalásra, az egyik megszökött az országból, a másik levetette magát egy ablakból és meghalt, a harmadik felakasztotta magát a börtön­ben. Egységakcióra készülnek New Yorkban A fehér és szinesbőrü amerikai lakosság közötti egység a közösérdekii célkitűzések elérésére, uj megerősítést nyert David Livingston, newyorki szakszervezeti vezető kezdeményezése révén. Li­vingston, az üzleti elárusítók, District 65 elnöke, 70 fehér vezető egyént hivott meg irodájába és bensőséges megbeszélést tartott velük arról, hogy kiszélesítsék a fehér, néger és portorikói népréte­gek közös akcióját először az iskolák integrálását célzó mozgalomban, azután minden más megmoz­dulásban, amely minden amerikai egyén demok­ratikus és polgári jogainak megerősítését szol­gálja. A városi tanács és az állami törvényhozó testü­let számos tagja vett részt a gyűlésen, azonkívül a városi Human Rights Commission képviselői, zsi­dó, ■ katolikus és protestáns egyesületek és szak- szervezetek, összesen 60 intézmény vezetői. Elhatározták, hogy első közös és egységes lépés­ként az iskolaintegrálásra március 1-re a City Hall elé, a portorikói szervezetek által kezdeményezett felvonulás támogatására fogják mozgósítani a fe­hérek tömegeit. További lépésként közös megbe­széléseket terveztek a polgárjogi szervezetek veze­tőivel, az általános iskolai oktatás demokratiku- sabbá és minőségileg magasabbá tételére vonat­kozóan. A mozgalom egységesítésére vonatkozóan más oldalról is történtek megnyilvánulások. Ez az egy­ség kiterjedne az iskolaintegráláson kívül a ház- bérsztrájkokra, a minimális munkabér emelésére és a szakszervezetekben az egyenjogusitási irány­zat megerősítésére. Mind olyan célkitűzés, amely nemcsak egy népréteg, hanem az egész ame­rikai közösség érdekét szolgálja. A győzelmet csak az egységes fellépés biztositja. “Szegény” igazgatók Ez aztán az igazi “moonlighter”. George G. Al­len, Washington, D. C.-i üzletember 32 vállalat és intézmény igazgatóságának a tagja. Idejét azzal tölti, hogy egyik igazgatósági gyűlésről a másikra utazik. A Standard & Poor kiadásában megjelent 1964-es üzleti kimutató tartalmazza ezt és az eh­hez hasonló adatokat. A 13 font súlyú, 4,785 olda­las könyv 29,000 vállalatról és 72,153 tisztviselő­ről ad felvilágosítást, személyi adatokat, azt is, ki végzet egyetemet és ki nem. De vannak közöt­tük, akik még több igazgatósági tisztséggel ren­delkeznek, mert olyan társulatnak dolgoznak, amelynek több külön beiktatott leányvállalata van. Ugylátszik monopolistának lenni sem könnyű a mai világban. A Pentagonnak mindig igaza van Egy kongresszusi kivizsgáló bizottság megvádol­ta a hadvezetőséget, hogy 300 millió dollárt pocsé­kolt el, egy hasznavehetetlen rakéta kitermelésé­re. A katonai osztagok, amelyek megkapták a ra­kétákat, kérték a visszavonását és más, régebbi fegyverekkel való helyettesítését. A fegyverkezés egy másik folyamatában a kép­viselőház megszavazott egy törvényjavaslatot, amely óriási összegek befektetését Írja elő a légi erők számára építendő hadibombázók készítésére. A képviselők nagy többsége szembeszállt Robert S. McNamara védelmi miniszter álláspontjával, aki a távrakéták nagy számára való tekintettel szük­ségtelennek tartotta a személyzettel működő bom­bázókat. Curtis Le May generális, a légierők főpa­rancsnoka ragaszkodott a bombázóhoz és a képvi­selők többsége a többmilliárd dollárra rugó befek­tetést megszavazta LeMay számára. Sok kisgyermeknek nincs védőoltása A U.S. Health Service statisztikai adatai szerint az óvodáskorú, vagy annál fiatalabb gyermekek több mint felének a poliomyelitis (gyermekbénu­lás) ellen nincs megfelelő védőoltása. Az adatok azt is mutatják, hogy a legtöbb 1-től 5 éves korú gyermek nem kapott védőoltást diftéria, szamár­köhögés és tetanusz ellen. A jelentés nem tért ki a himlőoltásokra, de a többi adatból Ítélve, való­színűleg azon a téren is hasonló a helyzet. Luther L. Terry szövetségi főorvos az adatokról szóló nyilatkozatában mondotta, hogy az iskolás­korban levő gyermekeknél már lényegesen jobb a helyzet, mert sok iskolakörzet, felvétel előtt, megkívánja az első elemisták immunizálását. A legkevesebb ellenállása azonban a csecsemőkor­ban és azt követő néhány évben lévő gyermekek­nek van. Nagyon sok családnak nincs módjában megfizetni a gyermekeknek fontos, rendszeres or­vosi vizsgálat költségeit. Csak akkor mennek or­voshoz, ha betegség áll elő. Az ország számos vidékén még semmiféle nép­jóléti hivatal nem intézkedik a kisgyermekek egészségének megvédésére. Ezért van az, hogy világstatisztikai szempantból, a “modern, előre­haladott” Egyesült Államok messze mögötte ma­rad más államoknak a gyermekhalandóság csök­kentése és a gyermekek egészségügyi ellátása te­rén. Mennyit emelkedett kereskedelmünk a szocialista országokkal? A Kereskedelmi Minisztérium jelentést adott ki, amely szerint 1963 utolsó évnegyedében sokkal nagyobb arányban nyújtott engedélyt amerikai cégeknek szocialista államoknak szóló árueladásra, mint bármikor azelőtt. A kibocsátott kiviteli engedélyek összesen 93,- 178,142 dollár értékű árumennyiségre vonatkoz­tak, ami éles eltérés a harmadik évnegyedben en­gedélyezett 19,467,000, vagy az előző évi 8,530.000 dollár értékkel szemben. A minisztérium rámutatott, hogy a nagy eltérés főleg gabonára vonatkozik. Azonkívül nem minden kiadott engedély kerül kivitelezésre, néha a terve­zett kereskedelmi szerződés valamilyen okból nem jön létre. A negyedik évnegyedben engedélyezett értékből 76,036,940 dollár mezőgazdasági termékekre vo­natkozik, amiből 40,640,000 dollár értékű gabona a Szovjetuniónak, 23,992,975 dollár értékű külön­böző mezőgazdasági termény Magyarországnak és 9,478,391 dollár értékű élelmiszer az NDK-nak szólt. A minisztérium 2,130,643 dollár értékű árukivi­telre megtagadta az engedélyt. Ebben Csehszlová­kiának szánt acél és Romániának ipari gépalkat­részekre vonatkozó kérelme volt visszautasítva. Az előítéletet szolgáló törvény BALTIMORE. — W. Albert Menchine kerületi biró rendeletileg utasította a városi anyakönyv­vezetőt, hogy házassági igazolványt állítson ki egy fiatal pár részére. A házasulandó fiatalok kö­zül a nő fehér és a férfi filipinói. Marvlandben olyan törvény van, amely tiltja a különböző fajok közti házasságot. A biró rende­leté nem érvénytelenítette ezt a törvényt, csupán megkerülte rendelkezéseit. Az egyik pontja ugyanis tiltja a fehér és a “Malay faj tagja” köz­ti házasságot. A biró szerint a törvény nem álla­pítja meg pontosan, hogy ki tartozik a “Malay” megnevezés alá. A szóban forgó filipinonak, dr, Benjamin A. deGuzmannak, nagyanyja fehér volt és ennek alapján a biró őt nem tekinti “Malay”- inak. PÁRIZSBÓL jövő értesítés szerint DeGaulle jövő hónapi dél-amerikai utján legalább öt országot fog meglátogatni.

Next

/
Thumbnails
Contents