Amerikai Magyar Szó, 1964. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-27 / 9. szám
Thursday, February 27, 1964 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 Újabb bizonyíték kétségbe vonja Oswald szerepét , 1,500 főnyi hallgatóság előtt beszélt a Town Hallban Mrs. Marguerite Oswald, a Kennedy elnök meggyilkolásával vádolt Lee H. Oswald édesanyja. Oswaldot a dallasi rendőrségen, két nappal a gyilkosság után, különös körülmények között Jack L. Ruby lelőtte. Az eseményeket követően a dallasi rendőrfőnök kijelentette, hogy nincs szükség további nyomozásra és lezártnak tekinti az ügyet. Az elnök meggyilkolása és ennek rendkivül gyanús körülményei az egész világon megdöbbenést és felháborodást keltettek. Különösen gyanúsnak látszottak a különböző szemtanuk ellentmondó állításai, amelyek azt mutatják, lehetséges, hogy több mint egy személy követte el a gyilkosságot. Oswald zavaros politikai háttere arra enged következtetni egyéb bizonyitékokkal együtt, hogy veszedelmes reakciós körök állnak a gyilkosság hátterében, amelyek a szörnyű bűntényből vörös-hajszát igyekeztek kovácsolni. Mark Lane, volt New York állami képviselő az üggyel kapcsolatban olyan adatoknak jutott a birtokába, amelyek eddig még nem láttak napvilágot, vagy amelyekre eddig nem fordítottak figyelmet. Díjtalanul elvállalta Marguerite Oswaldtól a gyilkossággal vádolt fiának védelmét és felajánlotta, hogy az adatokat a Johnson elnök által kinevezett kivizsgáló bizottság rendelkezésére bocsátja. A bizottság nem hallgatta meg Lane-t, azon az alapon, hogy nem Oswald bűnösségét hivatottak kivizsgálni, hanem a gyilkossággal kapcsolatban felmerült kérdéseket. A National Guardian hetilap rendezésében történt nagygyűlésen Mr. Lane magnetofon-szalagot játszott le, amelyet előző nap egy dallasi tanítónővel folytatott beszélgetésről készített. Ez a nő szemtanúja volt az elnök meggyilkolásának és kijelentette, hogy legalább négy, de lehet, hogy hat lövést hallott, melyek mind az elnök autója előtti átjáró irányából jöttek. Azt is látta, hogy valaki elszaladt onnan. Ez a vallomás teljesen ellentmond azoknak az előbbi állításoknak, melyek szerint három lövés jött, még hozzá hátulról, abból az épületből, ahol Oswald dolgozott. Mrs. Oswald kijelentette, hogy fiát mindaddig ártatlannak* kell tekinteni, amig bűnösnek nem bizonyult és hogy semmiféle ellene inditott eljárás nem érvényes, amelyet védőügyvéd nélkül vezetnek, aki ellenbizonyitékokat szolgáltathat és keresztkérdéseket intézhet a vádlókhoz. A gyűlés megtartása előtt a Town Hall ügyvezetője megkövetelte, hogy a National Guardian 25 ezer dollár óvadékot tegyen le az “épület biztonságának garantálására.’’ James Aronson, a hetilap szerkesztője tiltakozását fejezte ki a szólásjognak ilyen szembeötlő megsértése ellen. Az American Civil, Liberties Union is falajánlotta segítségét. Végül is négy egyén által felajánlott kötvényeket helyeztek letétbe óvadékul, hogy a gyűlést megtarthassák. Az iskolaszék fekete-listája New Yorkban közbotránkozást keltett a Board of Education felszólítása, amit minden iskola igazgatójához intézett, hogy készítsenek névsort azokról a tanítókról, akik a február 3-iki iskolabojkottban résztvettek. A United Federation of Teachers, a tanitók szak- szervezete azt mondja, hogy ez az eljárás “a tanitók polgárjogainak megsértése.” Február 27-ére tiltakozó felvonulást szervez a Board épülete elé és felszólította a város összes polgárjogi szervezeteit, hogy csatlakozzanak a felvonuláshoz. Az NAACP kijelentette, hogy bírósági eljárást indít, ha az iskolaszék nem vonja vissza “az elítélendő és lelketlen feketelistázási rendeletet.” Úgy a tanitók szakszervezete, mint az NAACP tiltakozó táviratot küldött dr. Calvin Gross tanfelügyelőnek, Wagner polgármesternek és Stanley Lowell, az Emberi Jogok Bizottsága elnökének. Az iskolák integrálásáért folytatott városközi bojkott napján 3,537 tanító nem jelentkezett munkára. Sokan betegség miatt maradtak el. “Akik résztvettek a bojkottban, vagy nem lépték át a pi- ketvonalakat, azok lelkiismeretükre hallgattak és most ezért üldözésben akarják őket részesíteni. A megtorlás ellen harcolni fogunk”, mondotta Frederick Jones, az NAACP oktatási megbízottja. És még 7 főni 6 penny. . Harold Macmillan volt angol miniszterelnök gazdag ember. Vezérigazgatója és 50 százalékos főrészvényese a Macmillan kiadóvállalatnak, melybirtoka van a hozzá tartozó kastéllyal. Mint volt miniszterelnök, évi 2,000 font nyugdijat kap, de úgy látszik, mindez a jövedelem nem elegendő: Macmillan beadványt juttatott el a nyug dij- és társadalombiztositásügyi minisztériumhoz, melyben közölte, hogy miután már betöltötte 70. életévét, igényt tart az öregségi nyugdíjra, heti 7 font 6 pennyre. .. nek értéke négymillió font, Sussex grófságban Vallásos egyesület segifette a náci szökését A 73 ezer szellemileg visszamaradott egyén elpusztításával vádolt dr. Hans Hefelman, volt nácivezér bűnügyi tárgyalásán Limburg, Németországban, azt vallotta, hogy osztrák egyházi vezetők segédkeztek neki a megszökésben. Hét évig Buenos Airesben lakott, ahol állítása szerint sok zsidó barátra tett szert. Avval indokolta megszökését, hogy nem bízott a német igazságszolgáltatásban. “Meg akartam várni, amig a német igazságszolgáltatás ismét szilárd alapokon fekszik”, mondotta. Hogy mit jelent a volt nácivezérnek az igazságszolgáltatás szilárd alapja, azt nem nehéz eltalálni. Hefelman 1931-ben lépett be a náci pártba és 1948-ban Ausztriába menekült. Vallomása szerint a Caritas nevű katolikus jótékony egyesület segítségével szerezte meg az argentínai vízumot. Három más nácivezér közül, akiknek ügye egyidőben került volna tárgyalásra, az egyik megszökött az országból, a másik levetette magát egy ablakból és meghalt, a harmadik felakasztotta magát a börtönben. Egységakcióra készülnek New Yorkban A fehér és szinesbőrü amerikai lakosság közötti egység a közösérdekii célkitűzések elérésére, uj megerősítést nyert David Livingston, newyorki szakszervezeti vezető kezdeményezése révén. Livingston, az üzleti elárusítók, District 65 elnöke, 70 fehér vezető egyént hivott meg irodájába és bensőséges megbeszélést tartott velük arról, hogy kiszélesítsék a fehér, néger és portorikói néprétegek közös akcióját először az iskolák integrálását célzó mozgalomban, azután minden más megmozdulásban, amely minden amerikai egyén demokratikus és polgári jogainak megerősítését szolgálja. A városi tanács és az állami törvényhozó testület számos tagja vett részt a gyűlésen, azonkívül a városi Human Rights Commission képviselői, zsidó, ■ katolikus és protestáns egyesületek és szak- szervezetek, összesen 60 intézmény vezetői. Elhatározták, hogy első közös és egységes lépésként az iskolaintegrálásra március 1-re a City Hall elé, a portorikói szervezetek által kezdeményezett felvonulás támogatására fogják mozgósítani a fehérek tömegeit. További lépésként közös megbeszéléseket terveztek a polgárjogi szervezetek vezetőivel, az általános iskolai oktatás demokratiku- sabbá és minőségileg magasabbá tételére vonatkozóan. A mozgalom egységesítésére vonatkozóan más oldalról is történtek megnyilvánulások. Ez az egység kiterjedne az iskolaintegráláson kívül a ház- bérsztrájkokra, a minimális munkabér emelésére és a szakszervezetekben az egyenjogusitási irányzat megerősítésére. Mind olyan célkitűzés, amely nemcsak egy népréteg, hanem az egész amerikai közösség érdekét szolgálja. A győzelmet csak az egységes fellépés biztositja. “Szegény” igazgatók Ez aztán az igazi “moonlighter”. George G. Allen, Washington, D. C.-i üzletember 32 vállalat és intézmény igazgatóságának a tagja. Idejét azzal tölti, hogy egyik igazgatósági gyűlésről a másikra utazik. A Standard & Poor kiadásában megjelent 1964-es üzleti kimutató tartalmazza ezt és az ehhez hasonló adatokat. A 13 font súlyú, 4,785 oldalas könyv 29,000 vállalatról és 72,153 tisztviselőről ad felvilágosítást, személyi adatokat, azt is, ki végzet egyetemet és ki nem. De vannak közöttük, akik még több igazgatósági tisztséggel rendelkeznek, mert olyan társulatnak dolgoznak, amelynek több külön beiktatott leányvállalata van. Ugylátszik monopolistának lenni sem könnyű a mai világban. A Pentagonnak mindig igaza van Egy kongresszusi kivizsgáló bizottság megvádolta a hadvezetőséget, hogy 300 millió dollárt pocsékolt el, egy hasznavehetetlen rakéta kitermelésére. A katonai osztagok, amelyek megkapták a rakétákat, kérték a visszavonását és más, régebbi fegyverekkel való helyettesítését. A fegyverkezés egy másik folyamatában a képviselőház megszavazott egy törvényjavaslatot, amely óriási összegek befektetését Írja elő a légi erők számára építendő hadibombázók készítésére. A képviselők nagy többsége szembeszállt Robert S. McNamara védelmi miniszter álláspontjával, aki a távrakéták nagy számára való tekintettel szükségtelennek tartotta a személyzettel működő bombázókat. Curtis Le May generális, a légierők főparancsnoka ragaszkodott a bombázóhoz és a képviselők többsége a többmilliárd dollárra rugó befektetést megszavazta LeMay számára. Sok kisgyermeknek nincs védőoltása A U.S. Health Service statisztikai adatai szerint az óvodáskorú, vagy annál fiatalabb gyermekek több mint felének a poliomyelitis (gyermekbénulás) ellen nincs megfelelő védőoltása. Az adatok azt is mutatják, hogy a legtöbb 1-től 5 éves korú gyermek nem kapott védőoltást diftéria, szamárköhögés és tetanusz ellen. A jelentés nem tért ki a himlőoltásokra, de a többi adatból Ítélve, valószínűleg azon a téren is hasonló a helyzet. Luther L. Terry szövetségi főorvos az adatokról szóló nyilatkozatában mondotta, hogy az iskoláskorban levő gyermekeknél már lényegesen jobb a helyzet, mert sok iskolakörzet, felvétel előtt, megkívánja az első elemisták immunizálását. A legkevesebb ellenállása azonban a csecsemőkorban és azt követő néhány évben lévő gyermekeknek van. Nagyon sok családnak nincs módjában megfizetni a gyermekeknek fontos, rendszeres orvosi vizsgálat költségeit. Csak akkor mennek orvoshoz, ha betegség áll elő. Az ország számos vidékén még semmiféle népjóléti hivatal nem intézkedik a kisgyermekek egészségének megvédésére. Ezért van az, hogy világstatisztikai szempantból, a “modern, előrehaladott” Egyesült Államok messze mögötte marad más államoknak a gyermekhalandóság csökkentése és a gyermekek egészségügyi ellátása terén. Mennyit emelkedett kereskedelmünk a szocialista országokkal? A Kereskedelmi Minisztérium jelentést adott ki, amely szerint 1963 utolsó évnegyedében sokkal nagyobb arányban nyújtott engedélyt amerikai cégeknek szocialista államoknak szóló árueladásra, mint bármikor azelőtt. A kibocsátott kiviteli engedélyek összesen 93,- 178,142 dollár értékű árumennyiségre vonatkoztak, ami éles eltérés a harmadik évnegyedben engedélyezett 19,467,000, vagy az előző évi 8,530.000 dollár értékkel szemben. A minisztérium rámutatott, hogy a nagy eltérés főleg gabonára vonatkozik. Azonkívül nem minden kiadott engedély kerül kivitelezésre, néha a tervezett kereskedelmi szerződés valamilyen okból nem jön létre. A negyedik évnegyedben engedélyezett értékből 76,036,940 dollár mezőgazdasági termékekre vonatkozik, amiből 40,640,000 dollár értékű gabona a Szovjetuniónak, 23,992,975 dollár értékű különböző mezőgazdasági termény Magyarországnak és 9,478,391 dollár értékű élelmiszer az NDK-nak szólt. A minisztérium 2,130,643 dollár értékű árukivitelre megtagadta az engedélyt. Ebben Csehszlovákiának szánt acél és Romániának ipari gépalkatrészekre vonatkozó kérelme volt visszautasítva. Az előítéletet szolgáló törvény BALTIMORE. — W. Albert Menchine kerületi biró rendeletileg utasította a városi anyakönyvvezetőt, hogy házassági igazolványt állítson ki egy fiatal pár részére. A házasulandó fiatalok közül a nő fehér és a férfi filipinói. Marvlandben olyan törvény van, amely tiltja a különböző fajok közti házasságot. A biró rendeleté nem érvénytelenítette ezt a törvényt, csupán megkerülte rendelkezéseit. Az egyik pontja ugyanis tiltja a fehér és a “Malay faj tagja” közti házasságot. A biró szerint a törvény nem állapítja meg pontosan, hogy ki tartozik a “Malay” megnevezés alá. A szóban forgó filipinonak, dr, Benjamin A. deGuzmannak, nagyanyja fehér volt és ennek alapján a biró őt nem tekinti “Malay”- inak. PÁRIZSBÓL jövő értesítés szerint DeGaulle jövő hónapi dél-amerikai utján legalább öt országot fog meglátogatni.
