Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-07-04 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, July 4-th 1963 A/ ebben a rovatban kilejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztoseg álláspontjává!. u>A)yyyM|MfuVMVWWWWUIAIWVUUVMMVVMtfUWWnA«>VWUUUUWAnMVMMWUWVMWV)MWMMWWWWVinM Vélemény Bálint cikkéről NEW YORK — Lapunk múlt heti, junius 27-iki sz. megjelent “Közvetlenül...” rovatnak a “fiatal magyar irónemzedékre” vonatkozó részét megillető legenyhébb kritika szerintem az, hogy “éretlen”. Mi inditotta Bálint munkástársat arra, hogy ilyen kirohanást intézzen a fiatal irók ellen? Miért lép olyan területre, amelynek megítélésére — saját bevallása szerint is — nincsen alapos felkészültsége? Sem irodalmi, sem művészi, sem politikai-társadalmi szempontból nem állja meg a helyét Bálint kritikája. De van benne cinizmus, szellemesnek kinálkozó szellemi kintorna, egy csomó rágalom és sok ellentmondás. Humorosnak sem találom, ha véletlenül az lett volna a célja. A “fiatal irónemzedék” költészetéhez nem szólok hozzá, mert erre nem vagyok felkészülve. De erre egy, vagy több “odahullajtott” lapszám alapján Bálint munkástárs sem hivatott. Érdemlegesen nem is bírálta, csak úgy cakkumpakk, sárbatiporta az egészet. Kritikájának azonban nem is ez a lényege, hanem az, ahogyan szembeállítja egy haladó, szocialista társadalom viszonyát a művészekhez, a dege- nerált kapitalista rendszer kegyetlen tehetségfojtó, embertelen és már sokszor elitéit bánásmódjával. Bálint az utóbbit tartja előnyösnek. Egész cikkében azt érzékelteti, hogy csak a nyomor, a kínlódás, a nemtörődömség, a megvetés termel művészi tehetségeket. Arra nem mutat rá, hogy hány tehetség veszett el a társadalom eme bűnei miatt. Ezt az anti-szociális egészségtelen beállítást nem Bálint találta fel. A kapitalizmus minden ideológiai kiszolgálója már régen és gyakran használta a rendszer kulturasorvasztó mivoltának palástolására. A másik dolog, amit elitélek Bálint cikkében az, hogy a magyar irók s költők lejáratására teljes egészében alkalmazza az olyan imperialista rágalmakat, hogy a szocialista országok művészete “az izmusok korbácsa” alatt működik. Meg hogy a nép azt kapja, “ami kell neki.” Sajnálom, hogy nem érti meg az ideológiai fejlődés tisztulási folyamatának jelentőségét. Azt is, hogy annyira kimutatta a nép és különösen a fiatalság iránti megvetését. Szerintem Bálint munkástárs él elefántcsont toronyban. A maga által megteremtett magasságból próbált messzire nézni, nem csoda, hogy meglátása nem tiszta. De talán, ha többet foglalkozna inkább a körülötte lefolyó eseményekkel, akkor ezekről tárgyilagosabban fejthetné ki a véleményét. Sajnálom, hogy Bálintnak ez a cikke megjelent a Magyar Szóban. Weinstock Rózsi Tetszenek lapunk uj betűi NIAGARA FALLS, Ka. — Részemről gratulálok az elgondoláshoz, hogy a betűket kicserélték olvashatóbakkal. Az idősebbeknek könnyebb azt olvasni, bár sok pénzbe került. 25 évvel ezelőtt is 15 centbe került a “matricának” darabja, most még drágább lehet. S egy magazinba nagyon sok matrica kell, nem is említve a nagyobb betűket a címekhez. Én is voltam “szedő” a Munkásnál, igy pontosan ismerem a nyomdát és a kiadásait is. J. Cselényi Szerk. megjegyzése: Köszönjük az elismerést. Egy kicsit fájt is, hogy senki sem tartotta érdemesnek észrevenni ügyvezető bizotságunk erőfeszítését a nyomda javítására. Hogy fogalma legyen az olvasóknak: 1500 'matricát' (betűt) vettünk 35 centért darabját. n/VVWMVVVVVUVVVVVVVWVVWWUinVifVVWVWVVVVVIvVWViAWAAVWVAAAnA/VVVUttWVVmWWWVVW Ha kritika9 legyen éoitő Asszonyok a békéért CLEVELAND. O. — Jun. 16-án a Women’s Strike for Peace szervezet pikniket tartott Eato- nék Acadia farmján, Cleveland közelében. Asz- szonyok jöttek a piknikre Eliriából. Youngstown- ból, Akronból és más városokból és mindannyian a béke érdekében beszéltek. Beszélt többek között annak a 30 amerikaiból és 35 vegyes nemzetiségű asszonyból, álló delegációnak a vezetője is, amely XXIII. János pápánál tett látogatást tavaly nyáron. Ehnondta, hogy a pápa tiz percen át folyton a békéről beszélt nekik A cseh nagykövet felesége és a román követség első titkárának felesége népük üdvözletét hozták az összejövetelre és méltatták a Women’s Strike for Peace munkáját a béke érdekében, üdvözlő sürgöny jött a lengyel követségtől és Radványi magyar követtől. Majd Margaret Russell Washingtonból. a szervezet egyik alapitója beszélt arról, miként nőtt ez a mozgalom félmilliós tömeggé Dagmar Wilson telefonkampányából. P. M. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE. EGY .1 ORR VILÁG ÉPÍTŐJE! PAUL’S SHELL SERVICE 1 GAS. OIL, BATTERY, TIRE, AUTO PARTS 18505 Allen Road — Melvindale, Michigan I Telefon: WA 8-ÍI806 — SZŐKE PÁL, tulajdonos MM! Irta: GYARMATY KATÓ Olvasva Bálint Imre rovatát, a “Közvetlenül”-t a Magyar Szó junius 27-iki számában, kérdés merült fel bennem, vajon mi lehetett Bálint szándéka ennek a cikknek a megírásával. Hogy a cikk a magyarországi ifjú irodalmárokat támadja-e vagy a nekik kényelmes helyzetet teremtő rendszert, nem jött ki elég világosan. Bálintnak például nem tetszik az Élet és Irodalomban használt “fiatal magyar irónemzedék” kitétel és nem tudja, hogy a “fiatal irók’ miért alakultak nemzedékbe. Hát talán nem is alakultak, talán az idősek “alakították” őket azzá, megkülönböztetve a régi gárdától, akik esetleg már uj szellemben írnak az uj körülmények között — jól vagy rosz- szul. Bálint Imre még tovább osztályozza őket: A 20—25 év közöttiek visitók, a 16—20 közöttiek az álmodozók nemzetsége s végül a 10—16 év közöttiek a taknyos irók nemzetsége. Oh, van Bálint szerint “középkorúak nemzetsége” is, azok a bömbölök és az “öreg irók nemzetsége” a morgók sorába kerül az ő osztályozása következtében. Ezek a jelzők és meghatározások azonkívül, hogy nem túlságosan Ízlésesek, még felmentik azt a kérdést is: melyik osztályban lehetnek azok a költők és irók Bálint szerint, akik valóban a legszebbet és lemaradandóbbakat alkotják? Vagy elhi- hetjük azt, hogy Magyaroszágon ma csak visitók, álmodozók, taknyosok, bömbölök és morgók vannak az irodalom berkeiben? Nem igaz az, hogy a “részletek nem ismerése nagyobb perspektívát adhat”, legfeljebb csak a képzelőtehetséget engedi szabadjára és abból sok minden, érdekes, fantasztikus gondolat születhe- tik, de sohasem tényeket fedő megállapítások. Ha Bálint Imre megjelent Írásokat kritizált volna, sokkal több szolgálatot tett volna a magyar irodalomnak. Én magam sok mindent elolvasok az újonnan megjelent irodalomból, uj és régi Íróktól és sokszor kérdezem, vajon mi késztette az irót arra, hogy ezt megirja. Igaza van Bálintnak, hogy talán .annyi költője sohasem volt Magyarországnak, mint mostanában és bizony nagyon kevés olyan vers van, amely a tetszésemet megnyerte volna. Egy ideig gyűjtöttem is azokat a verseket, amelyekben a modern fantázia olyan jelzőket használt, amely nem annyira a tárgyakat vagv természeti jelenségeket szeretetet, és szerelmet hozzák elénk olyan uj színekben, amilyenekben idáig még nem ismertük, hanem ezek a nagyon komolyan megirt versek a legjobb esetben mosolygásra késztettek, ha nem éppen kitörő kacagásra. A leg- szomorubb azonban mégis az volt. hogy irodalmi újságban jelentek meg, ami egyúttal elismerést is jelentett. De miért támadja Bálint éppen a fiatalokat? Szükséges az, hogy valaki elismeréshez csak akkor jusson, amikor már térdigérő szakálla van? És sziikséges-e az, hogy valaki feltétlenül az éhen- halás szélére jusson mielőtt elismert lehet? Még a régi világ számtalan példája is bizonyltja, hogy nem mindig a sokat tapasztalt ember tud nagyot alkotni. Ady Endre 42 éves volt. amikor meghalt, az emberi kor legszebb idejében és hatalmas kincseket hagyot hátra a magyar irodalom számára prózában és költeményekben, ö nem származott szegény családból s ha akadtak is anyagi zavarai, nem tartozott az éhezők közé. Petőfi Sándor ugyan szegény szülőktől származott, de szükségét az ő nyugtalan élete szülte és csak 26 éves volt, amikor meghalt testben — ő maga halhatatlanná vált. József Attila 32 éves volt, tehát elé'* fiatal, amikor megvált az élettől; lehet-e kétségbevonni irodalmi munkáinak értékét9 ö tényleg a nyomor gyermeke volt, neki nem jutott az irodalmi felkarolásból. Arany János ugyan 65 éves volt, amikor itthagyta ezt az árnyékvilágot, de már 30 éves korában “Toldi”-jával akadémiai elismerést kapott. Jókai Mór ugyan szép érett kort ért meg, de 1848-ban, 23 éves korában már elismert volt és Vörösmarty Mihály, aki 55 éves korában halt el, 25 éves korában “Zalán futásáéval nyert nagy elismerést. Az utóbb felsoroltak közül egyik sem került ki a nyomorgók osztályából. És ezek szerint az sem kellék, hogy valaki megöregedjen, mire elfogadható irodalmat nyújthat a kulturális világnak. Bálint Imre azt az érzést kelti az emberben, hogy mindent helyesel, ami ebben az országban van. Nem az a helyes, hogy az Íróknak MagyÍrországon megteremtik az Íráshoz szükséges atmoszférát, hanem az, hogy úgy váljon Íróvá, mint Gordon Parks, vagy hogy én is adjak hozzá egyet-kettőt J. London vagy Langston Hughes. Esetleg még hollywoodi írónak volt, akiket politikai nézetük miatt az Amerika-ellenes bizottság segítségével kidobtak a pozícióikból Lehet, hogy Bálinték elkényeztették a rigóikat azzal, hogy fáradságmentes életet biztosítottak nekik, de azért azok énekeltek olyan tapasztalatra is van szükség, amilyen a 10 senyt kiállni. Többünkben felmerült már a kérdés, hogy jogunk van-e több mint 3.000 méíföldnyire levő szülőhazánkban történő dolgokat kritizálni, ügyesek szerint azt elvégzik a reakciós újságok és mi csak az eredményes teljesítményekről Írunk, mert azt viszont a többiek a lelkiüdvösségük kockáztatása révén sem teszik meg. Az én véleményem. hogy nekünk szabad bírálni, itt. ott és mindenütt, de ha bírálunk, azért bíráljunk, hogy azt az országot még szebbé, jobbá tegyük. A "Hátrább tehát a ki se nőtt agarakkal, ‘fiatal nemzedék’ ” biztatással pedig ezt elérni nem lehet. Javasolhatjuk, hogy az irójelőlteket, a szárnvathontogató költőket továbbra is támogassák, adjanak meg nekik mindent, hogy kifejlődjenek, még a tapasztalatra való alkalmat is (gyárban, mezőgazdaságban való munkát) de csak az igazi tehetségeknek, mert az idők folyamán azok. akik csak gondolják, hogy tehetségük van, olvasó közönség hiányában kihullnak ugyan, de az éveken át táplált hiú remény után csalódott emberként élik le életüket. De a tehetségesek, ha visítanak, ha bőgnek, ne vesszenek el az eke szarva mellett, mint a régi jilágban. Cselszövéssel kibuktailák Lumumba követőit AZ ÚJONNAN kijelölt és megnevezett Haute Congo tartományban. Stanleyville-ben, az Adoula kormány politikai cselszövéseinek nyomán megbuktatták a pár hete fennálló Grenfell kormányt. Junius 11-én választotta meg elnöknek a tartományi vezetőség közgyűlése a nagy népszerűségnek örvendő Georges Grenfell-t s vele együtt öt minisztert, akik haladószeliemüek és a meggyilkolt Patrice Lumumba elnöknek politikai követői. A választás eredményére Stanleyville lakossága lelkes tüntetésben tört ki. melyben éljenezték az ui kormányt és lehurrogták az imperialista hazaárulókat, akik Congo első elnökét. Patrice Lu- mumba-t gálád módon meggyilkolták. Ez a választás azonban szálka volt Cyrille Adoula elnök és a koneoi kormány szemében, mert veszélyeztetve látták pozíciójukat és az általuk folytatott reakciós politikát. Adoula elnök és a központi Congo kormány nagy nyomást gyakorolt a Haute Con^o tartomány vezetőségére és sikerült annvira megfélemlíteniük őket, hogy rövid két hét lefolyása után leszavazták a nemrég megválasztott kormányt és he vébe elnöknek Paul Isomumba-t és bábkormányát ültették. így igyekeznek elfojtani és meghiúsít-ni a nép világosan kifejezett akaratát, amint azt már, a múltban is tették.
