Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1963-08-01 / 31. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, August 1, 1963 Magyarok Amerikában (Folytatás) A BOSTONI MAGYAR CLUB megalakult a már előbbi cikkünkben emlitett ismert amerikaiak: Stearn, Longfellow és Hillard közreműködésével. A magyarok közül Zerdahelyi Károly zongoraművész, Ács Gedeon ref. lelkész, Thoult ezredes, Kinizsi István százados és Kalapszó százados nevei ismeretesek az utókor számára. A Club gyűléseit Medfordon tartotta, George L. Stearns házában. Gyűléseiken megtárgyalták a magyarországi helyzetet, a módokat, hogyan segíthetnék a magyar forradalmat Amerikából. Pénzbeli támogatás szerzését Ígérték egy európai magyar hadsereg szervezésére, amely felszabadítaná Magyarországot az osztrák elnyomás alól, sőt voltak olyanok is, akik amerikai hadsereg küldését is ajánlották Magyarország felszabaditására. A kis magyar csoportnak persze nem volt nagy befolyása az amerikai politikára, de azok az amerikaiak, akik résztvettek a magyar club gyűlésein, mindent elkövettek a magyar ügy támogatására. Az amerikai támogatás elég mély volt, de az Amerikába menekült mintegy 4,000 magyarnak nem adta, nem adhatta meg az alkalmat, hogy Magyarországra visszatérve, harcoljon az osztrák uralom ellen. Itt maradt legtöbbje, letelepedett és itt adta bizonyítékát szabadságérzetének, midőn 1861- ben a Lincoln hadseregéhez csatlakozott. A Club tagjai közül különösen kivált Ács Gedeon ref. lelkész, aki hitet, kitartást öntött az emigránsokba. Egy másik kiváló tag volt Zerdahelyi Károly, Liszt Ferenc jóbarátja. 1848 előtt Bécs egyik leghíresebb zongoraművésze volt. A forradalom kitörésekor otthagyta Bécset és beállt honvédnek, ahol századosi rangig vitte. A Kupfstein-i börtönbe került a forradalom leverése után, ahonnan sikerült Amerikába kimenekülnie és Bostonban telepedett le. A Club gyűlései sose záródtak le anélkül, hogy Zerdahelyi néhány lelkesítő forradalmi darabot ne zongorázott volna. Később ő is részt vett a polgárháborúban. 1903-ban a philadelphiai Rákóczi ünnepélyen fiatalos erővel játszotta el a Rákóczi indulót. A POLGÁRHÁBORÚ UTÁN az egyleti mozgalom erősen megindult. Úgy a leszerelt katonák, mint a már növekedő magyar lakosság igyekezett egyletekbe tömörülni. New Yorkban megalakult az Erster Ungarische Krankenverein, amelynek a tagsága teljesen magyar volt, dacára az egylet német nevének. A gyűlések magyar nyelven folytak. Főképpen betegsegélyt adott tagjainak. Megalakult az első nőegylet is New Yorki Magyar Nőegylet névvel. Ugyanez időben megalakult Clevelandon is a Clevelandi Magyar Betegsegélyző egylet. A NEWYORKI MAGYAR EGYLET Ez egyike volt a legkomolyabb egyleti alakulatoknak. 1865-ben kezdte meg működését 319 Bow- ery alatti newyorki helyiségében. Gyűléseket tartott háromszor hetenként és általában a legszélesebb egyleti életet folytatta. Az 1865-ös New York városa úgyszólván Down- town-ból állott, a város központja a 14-ik utca alatt volt és igy a Bowery-t úgyszólván mindenki gyalogosan nagyon könnyen elérhette és igy az egylet állandóan látogatott volt. Az egylet egyik vezető szelleme Heilprin Mihály volt, akinek életrajzát már megírtuk, továbbá Per- czel Miklós, a Kossuth hadsereg volt ezredese. Heilprin és Perczel igyekeztek az egyletet magas színvonalra emelni. A nagytudásu, széles látókörű Heilprin hetenként tartott tudományos előadást. Igyekeztek az egylet tagságával az amerikai politikai és gazdasági rendszer működését ismertetni, hogy megkönnyítsék a magyarság beilleszkedését az amerikai társadalomba, mert Magyarországba a visszatérés egyelőre nem volt lehetséges. Zene-osztályt, dalárdát majd később betegsegélyző osztályt is szerveztek. Heilprinen és Perczelen kívül Semsey Károly, Zágonyi Károly, Erdély Gusztáv, Rózsafi Mátyás nevei ismeretesek. A newyorki magyar egylet több éven át működött. 1866-ban megalakult a leszerelt katonák szervezete a Honvéd Veterán Club is, de a magyarság nagy egyleti mozgalma a tömeges bevándorlással az 1880-as években indult meg. Az akkor szervezett egyletek közül több még a mai napig is működik. Történetüket fogjuk ismertetni. E. S. MAGYAROK SAO PADLÓBAN A BRAZIL SZAMBA — MAGYAR KLUBBAN — ÉRDEKLŐDÉS AZ ÓHAZÁRÓL — Halló, itt a nagymama beszél. A fiatalok mind elmentek a magyar szüreti mulatságra. Nagy öröm fogott el, amikor a magyar szavakat hallottam a telefonkagylóból, a Sao Pauló-i tízegynéhány emeletes felhőkarcolóban lévő szállodai szó bániban. Az ismeretlen néni izes tájszólással beszélt. Megígértem, hogy feltétlenül meglátogatom a családot, felírtam a magyar szüreti mulatság színhelyének címét, s máris taxiba ültem. Hosszú negyedórákon át haladtunk, s messze magunk mögött hagytuk Sao Paulo központját. Rosszul megvilágított, földszintes házakkal szegélyezett, külvárosi utcákban jártunk. A gépkocsi- vezető egyszer csak szenvedélyes szitkozódásba tört ki. Képtelen volt megtalálni a keresett házszámot. A brazil városokban ugyanis a házszámot az határozza meg, hogy az épületek hány méterre vannak egymástól, s igy gyakori, hogy 10—15-öt is ugranak a számok. Emellett a keskeny utcákban a forgalom egyirányú, s az a rend, hogy az egymással párhuzamos utcák közül minden másodikban azonos a közlekedési irány. így a gépkocsivezetőnek mégegyszer fel kell becsülnie, hogy melyik az a keresztutca, amelyen befordulhat a keresett helyre. S ha pedig eltéveszti, újabb időt vesztegethet el a kereséssel. Most is ezért volt a nagy szitkozódás. Végre megérkeztünk a Lapa nevű városrész egyik emeletes vendéglője elé. A nagyteremben már javában folyt a szüreti mulatság. A Március 15. magyar klub vezetői nagy örömmel fogadtak. A girlandokkal feldíszített teremben, ahol stílszerűen lelógó szőlőfürtöket is erősítettek a mennyezethez, óriási volt a jókedv. A táncparketten brazil szambára táncoló fiatalok között kellett átpréselődnünk az idősebb korosztályig. Magyar nótákat dalolgattak — mint később megjegyezték — “sajnos, csak brazil bor mellett.” Megismerkedtem a klub veeztőségével, köztük MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy EBBEN A HÓNAPBAN lejárt az előfizetésem. Itt mellékelek $.......................-t Név:......................................................................... Cim: ..................................................................... Város:............................................Állam:____ a főtitkárral, Radovan Dusánnál, egy Erdélyből ideszármazó egykori magyarral. Majd egy 55—60 év körüli férfi mutatkozott be Szabó néven, ők — a legilletékesebbek — tájékoztattak a Sao Pauló- ban élő magyarok helyzetéről. Mintegy 50—55 ezer magyar bevándorolt él Sao Pauloban. Ezek több csoportra oszlanak, politikai nézeteik szerint. Általában elegendő, ha valaki megmondja Braziliába érkezésének dátumát, és máris következtetni lehet politikai nézeteire. Az első csoportba az “ősbevándoroltak”, vagy ahogy itt nevezik őket, a “húszasok” tartoznak. Nagy részük a huszas években, a Tanácsköztársaság leverése utáni időkben érkezett Braziliába. Ök azok, akik legjobban megőrizték magyarságukat, és igyekeznek minél elevenebb kapcsolatot fenntartani az óhazával. Fiaikkal és leányaikkal együtt ők alkotják a Március 15. magyar klub gerincét. Megőrizték haladó gondolkodásukat a Sao Paulo-i munkás- mozgalom küzdelmeiben. Mint elmondották, nagy ünnep számukra, ha a klubjukban magyar filmet mutatnak be. A másik nagyobb csoporthoz azok tartoznak, akik közvetlenül a második világháború előtt vagy alatt vándoroltak ki Braziliába, elsősorban az antiszemita üldözések elől, ők az úgynevezett “harmincasok”. Nagy részük ma is meggyőződéses antifasiszta, de távol tartja magát a brazil nép haladó mozgalmaitól. Csupán az utóbbi időben kezdtek el jobban érdeklődni a politika alakulása iránt, mert — mint egyik vezető képviselőjük, egy Sao Paulo-i üzletház tulajdonosa, egy későbbi beszélgetés során elmondta — aggasztja őket, hogy Brazíliában fasiszta csoportok az utóbbi időkben horogkereszteket mázolnak egyes házakra. Külön klubjuk van, az úgynevezett Sportklub, ahol ők is szívesen tekintenek meg kiküldött magyar játékfilmeket. Az ősbevándoroltak arca elkomorult, amikor a következő csoportról, a “negyvenötösökről” beszéltek. Sao Pauloba ugyanis közvetlenül a második világháború után olyan magyarok érkeztek, akik joggal tartottak az otthoni felelősségrevonástól. Felettük, úgy tűnik, megállt az idő, még mindig arra számítanak, hogy a fasizmus egyszer majd felülkerekedik... — jellemezték őket. A negyedik csoportról keveset tudnak a Sao Paulo-i magyarok, vagyis azok a nagykereskedők és gyárosok, akik látva a magyarországi demokratikus fejlődést, még a fordulat éve előtt kivándoroltak kisibolt tőkéikkel, ők gyorsan beilleszkedtek a brazil üzleti életbe, s felégették a hidat maguk mögött Magyarország felé. Még a Sao Pauloban élő többi magyartól is távoltartják magukat. S végül az ötödik nagyobb csoport, az úgynevezett “ötvenhatosok”; az ellenforradalmi események után Braziliába sodródott magyarok, rendkívül tarka képet mutatnak. Egy kis töredékük a “negyvenötösökhöz” csapódott, s eljár fasiszta öszszejöveteleikre. Mások megpróbálnak gyorsan brazilokká változni, de nagy nehézségeik vannak a portugál nyelvvel. Egy további részük teljes letargiába zuhant, s az önként választott, Magyarország tói eltérő uj lakóhely forró éghajlati viszonyai és annyira idegen szokásai miatt sokat szenved, de mindezért egykori hazáját kárhoztatja. Sokuk az italboltban keres feledést. Az “ötvenhatosok” tekintélyes része azonban szeretne visszajutni hazájába, de mint fő akadályra, az útiköltségre hivatkozik. Valóban, nem könnyű előteremteni ma Brazíliában, az infláció közepette, még a legtakarékosabb életmód mellett sem, azt a hatalmas összeget, amely fedezné a hazautazás költségeit. Ez volt az a kép, amelyet a Március 15. magyar klub vezetői festettek a Sao Paulo-i magyarokról, Másnap vendégségben voltam Radovan Dusánnak, a magyar klub főtitkárának otthonában. A házigazda, amikor megérkeztem, a televízió előtt ült és egy futballmeccset nézett. Mellé telepedtem és egy ideig együtt néztük a Santos—Pernambuco mérkőzést. Egy régebbi mérkőzést néztünk, mert Brazíliában akkor éppen nyári szünet volt a labdarúgásban. “Eléggé ki vagyunk már éhezve egy jó kis mérkőzésre” — tette hozzá nevetve, s elmagyarázta, hogy a brazil televíziós állomások (minden nagyobb városban több televíziós adó működik) általában nem adják “egyenesből” a labdarugó-mérkőzéseket, hanem csak később, filmről játsszák le azokat. így aztán nincsen verseny a stadionok és a televízió között. Amikor a közvetítés véget ért és házigazdám kikapcsolta a készüléket, megkérdezte tőlem; “Mikor játszik majd itt, Sao Pauloban a magyar válogatott? Eljöhetnének ide, hiszen úgy éreznék itt magukat, mint a Népstadionban. Biztosra veszem, hogy sok itteni magyar menne el a mérkőzésre, s talán lelkesebben zúgna a Hajrá magyarok, mint sokszor otthon, Budapesten!” Közben Radovan Dusán német származású felesége pingát (cukornádból készült pálinkát) tett az asztalra, s néhány percre át kellett váltanunk a beszélgetést, mert a háziasszony, csakúgy, mint a két gyerek, nem beszél magyarul, csak portugálul és németül. A nagymama viszont, aki az első Sao Paulo-i magyar volt, akivel telefonon beszéltem, boldog, ha magyarul beszélhet, mert a portugált és a németet csak töri. AZ ÓHAZA iránt igen nagy az érdeklődés a Sao Paulo-i magyarok körében. Az idősebb korosztály tagjai közül különösen sokan akarnak hazatérni. A hazatérők először rendszerint csupán látogatóba mennek, hogy amolyan “terepszemlét” tartsanak. Nem egy hazalátogatót azonban olyan honvágy fog el — miután megismerkedik újra az óhazával, — hogy visszatelepül Magyarországra. A. I. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG és Kuba kozöti kulturális csereegyezmény jött létre.
