Amerikai Magyar Szó, 1963. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)

1963-08-01 / 31. szám

Thursday, August 1, 1963 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 9 Eörsi Béla: EGY JÓ MAGYAR TERMELŐ SZÖVETKEZET Magyarország jelenleg a legmagasabb nivón áll táplálkozás terén az összes népi demokráciák közt. Ezt nem az itteni újságokból vagy egyes optimista emberek megállapitásaiból vesszük, hanem abból a tényből, hogy idén a csehek és lengyelek eláraszt ják az egész országot és nyiltan mondják, Magyar- országon jelenleg a legjobb az élelmezés. Tudjuk, hogy az idei tél Magyarországon és Európában szinte szibériai volt, amellett a hótömeg árvízzel fenyegetett, sőt a szántóföldek hosszabb ideig vízzel voltak elárasztva; ezt mindenki láthat­ta, még vonatból is. Amellett sok őszi vetés kifa­gyott. Mindez igen rossz kezdet volt. Ennek da­cára — hála a magyar nép szorgalmának — a he­lyes tavaszi munka és a fokozott műtrágya szórá­sa folytán a termés jónak Ígérkezik. De mivel ér­ték el ezt a mezőgazdaság vezetői? Hisz, ha az em­ber a pesti espresszóban, társaságban lefolyt be­szélgetés után ítélne, azt gondolhatná: a magyar paraszt szabotál, ül a mesgyén és várja, hogy a gép elvégezze a munkát. Természetesen, mint min­den hir, ez is részben igaz. Vannak szövetkezetek, ahol a rossz vezetés, rossz földek, túl ambiciózus befektetések miatt tényleg csak 20 forint munka­egységet fizetnek, és bizony ezekben a szövetkeze­tekben sok az elégedetlen egyén. Az ifjúság szö­kik, a rosszakaratú bírálóknak igazuk van. De az idén tavasszal a munka tömegét elvégezték dolgos kezek és Pesten zöldség és időszerű gyümölcs bő­ven állt rendelkezésre. Bár hiány még mindig van, de inkább a lusta háziasszonyoknak, akik nem akarnak piacra menni, vagy a maszek üzletek drá­gább árait nem tudják megfizetni. E meggyőződésének ellenőrzésére e sorok Írója őseinek szülőfalujába ment, amelyet ő gyerekkorá­ban ismert. Ősei több száz éve éltek ott, már Mária Terézia idején a népszámlálásban is fel volt em­lítve a család neve. (Innen is vette irónevét Kővá­gó eörsről.) A látogatás igen alkalmas időben tör­tént — egy szombat délután. Az utcákon városi ru­hában lévő lányokat és fiukat lehetett látni és a vincellér ház első emeletén az egész járás vezető tagjai kóstolták a borokat. Ott volt a tsz elnöke (Kossuth-dijas, országgyűlési képviselő, aki föld­nélküli sommás volt ifjú korában), a járási tanács elnöke és több agronómus (egyetemet végzett gaz­da). A látogatás két részből állt. Először e sorok Írója kérdezett és utána a feltett kérdésekre ő vá­laszolt. A termelőszövetkezet 4,500 kát. hold. Ebből 1.600 kát. hold szántó (hegyes vidék, tehát keve­sebb a szántó, mint az országos átlag; 62 százalék), de van 250 hold jó szőlő és 150 hold uj ültetett szőlő, amely hihetetlen magas. A vidék vörös (alu­míniumnak alkalmas bauxit) földjén (vulkanikus eredetű) már ezer éve szőlőt termesztenek. A kis munkáslétszámu szövetkezet 700 tagból áll — eb­ből csak 400 dolgozik, 220 nyugdíjas (annak nyug- dij-költsége a szövetkezet dolgozó tagjaira hárul) és 80 munkaképtelen. A hatalmas szőlőterület mellett 30 kát. holdnyi (9%) kertészetet (zöldség, stb.) is fenntart, amelyet a balatoni üdülőtelepek indokolnak. A 600 hold rét és 800 hold legelő meg­lehetősen nagy számú állatállományra mutat, de a hegyi jellegű gazdaság a juhtenyésztést segíti elő (a juh jól értékesíti a rossz legelőt). így 3 kát. szántóra csak egy állat esik, amely még biztosan emelkedhetik. Az állat minőségét abban láthatjuk, hogy évi átlagban 3,000 liter tejet mutat ki a 160 főből álló tehenészet. A jó trágyázást (állati és műtrágya) mutatta az, hogy 1962-ben 16.25 mázsa átlagtermés volt búzá­ban, amely az országos átlagot 50%-kal haladta meg, sőt a nagy állami gazdaságok átlagánál is jobb. A tavaszi árpa (igen kényes növény) 21 má­zsával fizetett. Ezt még a Horthy-idők mintagaz­daságai sem érték el. Itt egy különösen intenzív gazdálkodás képe tá­rul elénk. E sorok írója meg is kérdezte a 400 dol­gozó életkorát. 25%-a — 30 éven alul volt, 40 %-a a 30—50 éves és csak 35%-a az 50 évesek és ezen felüliek. Ez különös szerencse, mert ugylát- szik a fiatalság nem hagyta ott ezt a jól termő gazdaságot. A tsz elnöke rá is mutatott arra, hogy náluk nem 8 óra, hanem 10 óra a munkaidő. E sorok írója is láthatta ezt, mert hisz az elvégzett munka igy is horribilisnak látszott. Most vegyük szemre, mily biztonságban él a mai magyar mezőgazdaság? Piaci gondjai sem külföl­dön (mint a Horthy-idökben), sem belföldön nin­csenek. A kenyérmagvakban nincs elég termés, behozatalra szorul, remélik a 60-as évek végén in­tenzivebb gazdálkodással és étkezési izlésváltozás- sal (kevesebb kenyér, több főzelék), e hiány meg­Eörsi Béla és Sebestyén Gyula Kossuth-dijas tsz elnök és országgyűlési képviselő szűnik. A búzáért 220 forintot kapnak métermá­zsánként — a Horthy-idők legmagasabb 20 pengős árával szemben. De ez nem volt mindig igy, volt idő (Rákosi alatt), amikor 140 forinttal váltották azt be. A cukorrépa mázsája ma 40 forint, 21 fo­rintról ment fel. A magyar gazdaság okosan, ezt régebben megtette, a Szovjet csak 1962-ben. Mit kap a szövetkezeti tag? 1962-ben 21,100 fo­rint átlag készpénzt kaptak, de az állattal foglal­koztatottak (pl. a kocsisok) 27,000 forintot is el­értek (átlag 300 munkanap, 90 forint munkana­ponként). A szövetkezeti tagnak van háza (úgy tudom kis házadó van rá), de van egy tehén — és két növendéktartás, egy anyakoca, süldők és ba­romfi korlátlanul. A magyar paraszt nem megy húst vásárolni a faluba, mint a csehszlovák kollé­gája és a csirke nemcsak akkor jut a paraszthoz, amikor vagy a paraszt beteg, vagy a csirke. A sorok írójának benyomása 23 évi távlatból a következő: városias öltözék, espresso a faluban, a házak jól tartottak. Nem látni kopott falat, mint a városban. Természetesen, ezután a kivételesen jó gazdaság után ítélni nem szabad. De vegyük a környéket; pl. Badacsonytomajt, ahonnan az embe­rek napszámba járnak, mert nem bírtak felépíteni egy erős szövetkezetét és olyan kollektiv szellemet, amelyre ilyen gazdaság felépítésénél szükség van. A magyar termelőszövetkezetek mai életét nehéz megítélni. Még túl fiatalok, nem kapnak elég tá­mogatást, nem megy elég tőke a faluba. Vegyünk egy nagy falut, ahol 600 istálló volt. Megcsinálták a termelőszövetkezetet és kell 2,000—3,000 állat­ra tervezett, nagy istálló, amelyet fel kell építeni. Ezt a tsz-tagok évi készpénzjövedelméböl kell el­vonni, mondjuk ki egyenesen, le kell koplalni. Ugyanez vonatkozik a kiirtott igavonó állatok he­lyett beszerzett gépek árára. Most megértjük, hogy a tsz-tagok áldozatvállalásáról van szó. Ta­lán ez minden tsz-tagnak nyilvánvaló. Bár ez a városban is igy van; munkás, tisztviselő és más vá­rosi lakosnak is kevesebb jut, mert uj gyárat, uj kórházat, uj iskolát kell építeni, bár ők nem lát­ják ezt olyan elevenen, mint a tsz-ben. Viszont ezeknek előnye is van, mert a talpraállott gazda­ság saját szemével látja áldozathozatalának gyü­mölcsét. A városi lakosság ezt statisztikában kapja csak, amit el se olvas. A magyar falu gazdasági és társadalmi fejlődése látható. Hisz a Horthy-idökben 500—700 pengőt, egy szoba és fél-konyha lakást kapott. Ma a két szoba — egy konyha cseléd-lakás dívik és kész­pénzben legalább háromszorosát kapják — igaz, hogy csak a beérkezett szövetkezetekben. A kővágóörsi Béke termelőszövetkezet elnöke, Sebestyén Gyula a kérdésemre, hogy miért fejlő­dött épp náluk oly jól a szövetkezet, azt válaszolta, hogy a helyes munka-jutalmazásban rejlik a titok. A szövetkezeti tag szívesen dolgozik, akár látás- tól-vakulásig, ha őt jól megfizetik. Ez nemcsak náluk van igy, hanem az egész országban, legalább is a lapok híreiből Ítélve. A feladott kérdések között — természetesen —■ a néger kérdés volt a legaktuálisabb. A sorok író­ja elmondta azt, hogy magának a fehér munkás­nak érdeke az Egyesült Államokban e kérdés meg­oldása. Érdekes volna 10 év múlva visszamenni a ma­gyar faluba és látni mit fejlődött és hová fejlődött a Horthy-idők három millió koldusa! AZ 1865—1945 közötti időszak munkásmozgal­mi és agrárproletárdalainak gyűjteményét tervezi közreadni 1964-től a Magyar Hanglemezgyártó Vál­lalat nyolc nagy alakú mikrobarázdás lemezen, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak kutatásai alapján. Gyógyfürdő épül a tanyavilágban A Szeged környéki tanyavilágban, különöse® azon a területen, amelyet régebben Átokházánaki hívtak, még ivóvízből is alig jutott elegendő a dolgozó parasztoknak. Többnyire csak ásott kút- ból meríthettek vizet. A zárt településeken, Móra- halmon s az átokházi központban — mai névé® Ásotthalmon — fúrtak ugyan már kutat, de a la­kosság nagy része még ma is ásott kutból nyeri ivóvizszükségletét. Két évvel ezelőtt Mórahalmon újabb kútfúrás­hoz kezdtek. A fúrás nyomán feltört vízről vegy- elemzés után kiderült, hogy gyógyhatású. Rövi­desen egy kis medencét építettek a kút mellé. Mi­vel a viz meleg, ma már Csongrád és Bács-Kisku® megye déli részéből — különösen szombaton és vasárnap — sokan látogatnak el Mórahalomra, hogy gyógyulást keressenek a kút vizében. A köz­ségi tanács most elhatározta, hogy a gyógyhatá* su vizet adó kútra egy korszerű fürdőt épített. Megvalósítják majd a súlyfürdőt, az iszappako­lást is, természetesen reumatológus szakorvos irányításával. > j A fürdő építéséhez máris hozzákezdtek, a ter­vek szerint 1965. január elsején adják át rendel­tetésének. Mivel a kút vize alkálihidrogénkarbo- nátos, s az idült reumatikus és izületi fájdalmak! gyógyítására alkalmas, rövidesen sok betegnek adja majd vissza egészségét, a Szeged környéki tanyavilágban. Ünnepélyesen felavatták a Hajdúszoboszlói Béke Gyógyüdülőt Julius 20-án ünnepélyesen átadták rendelteté­ségnek a Szakszervezet Országos Titkársága által épített hajduszoboszlói Béke gyógyüdülőt. A gyógyüdülő szinháztermében megrendezett ünnepségen ott voltak a beutaltak, az üdülő első vendégei is. Az elhangzott beszédekben elmondották, hogy mig 1949-ben 85,000 szakszervezeti tag része­sült kedvezményes üdültetésben, az idén már 200 ezren pihennek az ország legszebb helyein. Ezen­kívül az állami intézmények, vállalatok, hatósá­gok saját kezelésében levő üdülőkben további 200 ezer ember pihen. Mig 1951-ben 15,400 gyerme­ket üdültettek, a<z idén 40,000 iskolás tölti kelle­mes, szép környezetben a nyári vakációt üdülés­sel. A népi állam minden esztendőben jelentős összeggel támogatja az üdülést; 1949-től 1963-ig az állami költségvetésből másfél milliárdot bizto­sítottak dolgozók üdültetésére. A hajduszoboszlói Béke Gyógyüdülő felépítés« után Budapesten épül uj gyógyüdülő. Ez azt a célt is szolgálja majd, hogy minél több vidéki dol­gozó ismerkedhessék meg pihenés közben a fővá­rossal, annak kulturális, egészségügyi intézmé­nyeivel. i A NEW SOCIETY cimü angol folyóirat közvéle­mény-kutatást rendezett az értelmiségiek körében. A 3,000 megkérdezett 70 százaléka azt tartja, hogy Anglia nem nagyhatalom többé; az igy nyilatkozók 56 százaléka ezt nem is sajnálja... A TÁNC EREDETE cinnnel színes művelődéstör­téneti kisfilm forgatása fejeződött be a Budapest Filmstúdióban. Az érdekes kisfilmet György Ist­ván rendezte. A MŰCSARNOKBAN augusztus 2-án megnyílt nagy néprajzi kiállítás anyagát 60 tehergépkocsi szállította a Néprajzi Múzeumból a helyszínre. A hatalmas kiállításon több mint tízezer néprajzi és népművészeti ritkaság kerül bemutatásra hat te­remben augusztus 25-ig. ( A MÜVÉSZSÉTANY mintájára természettudós­sétány létrehozását tervezi a budapesti Állatkert igazgatósága az intézmény parkjában. A tervek szerint a sétányt Lambrecht, Herman, Xantus, Lendl, Darwin, Pavlov, Brehm, Micsurin, Lamarck és Linné mellszobrai szegélyezik majd. C-KS MOST NYÍLT MEG az ország első politechnikai szaküzlete a VIII. kerületi Mező Imre utón, a Ke­leti pályaudvar közelében. Ha a kísérlet beválik, a közeljövőben az országban többfelé létesítenek ha­sonló boltot. c+o A BUDAPESTI Trefort utcai gimnázium bővíté­sét augusztus hónapban kezdik meg. A régi épü­letre uj emeletet húznak, több tanteremmel.

Next

/
Thumbnails
Contents